Össze­fog­la­lás

A ta­nul­mány be­mu­tat­ja a Len­ko­vics Bar­na­bás pro­fesszor tisz­te­le­té­re ké­szült ün­ne­pi kötet jel­leg­ze­tes­sé­ge­it mind a hazai és a kül­ho­ni ma­gán­jog, mind va­la­mennyi egyéb jogág vo­nat­ko­zá­sá­ban. (Len­ko­vics Bar­na­bás a pol­gá­ri jog pro­fesszo­ra és az Al­kot­mány­bí­ró­ság ko­ráb­bi el­nö­ke.) Jelen esszé kör­vo­na­laz­za a je­len­té­keny kötet jog­tu­do­mány­ban el­fog­lalt he­lyét, be­mu­tat­va az ün­ne­pelt pro­fesszor pá­lyá­ját és a munka szer­kesz­tő­i­nek tény­ke­dé­se­it. Vizs­gá­lat alá veszi az írás az egyes ta­nul­má­nyo­kat, meg­mu­tat­va azok tu­do­má­nyos tar­tal­mi­sá­gát.

Tra­di­ti­on or Chan­ge?

Tho­ughts on “Len­ko­vics Liber Ami­co­rum”

Sum­ma­ry

This study analy­ses the Len­ko­vics Liber Ami­co­rum in con­nec­ti­on with the ge­ne­ral and spe­ci­al quest­ions of do­m­es­tic and fo­rei­gn pri­vate law, and the other legal bran­ches, too. (Bar­na­bás Len­ko­vics is pro­fes­sor of civil law, and the for­mer pres­ident of the Hun­ga­ri­an Cons­ti­tu­ti­o­nal Court. Our essay seeks the place of this im­por­tant vo­lu­me in the legal stu­di­es, int­ro­du­ce the ca­re­er of the ce­le­b­ra­ted pro­fes­sor and the ac­ti­vity edi­tors of the book. The paper exa­mi­nes the cont­ent of dif­fe­rent book chap­ters as a sci­en­ti­fic pro­duct.

A kötet helye a jog­tu­do­mány­ban

Ko­runk kül­ho­ni és hazai jog­tu­do­má­nya egy­aránt olyan je­le­ket (szimp­tó­má­kat) mutat, me­lyek vál­ság­je­len­ség­ként is ér­té­kel­he­tők. Alap­ve­tő­en az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok jog­tu­do­má­nyá­ban be­kö­vet­ke­zett vál­to­zá­sok és ezek nyu­gat-eu­ró­pai (fran­cia–német) le­ága­zá­sai, új né­ző­pon­tok az el­múlt né­hány év­ti­zed­ben gyű­rűz­tek és gyű­rűz­nek be hoz­zánk is. Ilyen az em­be­ri jogok dokt­rí­ná­já­nak túl­haj­tá­sa­ként, annak tu­do­má­nyos és po­li­ti­kai ideo­ló­gi­á­vá lé­nyegí­té­se (em­be­ri jogi fun­da­men­ta­liz­mus)¹, és ezzel együtt a „hobbi jog­vé­dők” meg­je­le­né­se.² Ilyen az in­ter­disz­cip­li­na­ri­tás³ jel­sza­vá­nak mant­ra­kén­ti is­mé­tel­ge­té­se, és e nézet be­erő­sza­ko­lá­sa a jog­tu­do­má­nyi ku­ta­tá­sok­ba, akár van ér­tel­me, akár nem, akár ered­mény­re vezet a vizs­gá­ló­dás, akár nem. Ezzel jár pár­ban a „jog és bármi” jel­le­gű ku­ta­tá­sok elő­re­tö­ré­se: jog és iro­da­lom (law and li­te­ra­tu­re), jog és gaz­da­ság (law and eco­no­mics), jog és pszi­cho­ló­gia (law and psy­cho­logy), ese­ten­ként ezen irány­za­tok­nak egy része az el­kép­ze­lé­se­ket a ki­zá­ró­la­gos­ság igé­nyé­vel ab­szo­lu­ti­zál­ja.⁴ De ol­vas­ha­tunk, hall­ha­tunk a jog és a mű­vé­szet, a jog és nyelv, a jog és az ér­zel­mek kér­dé­se­i­ről is, vagy akár a ne­u­ro­jog­ról. Ugyan­így prob­lé­más (za­va­ró), mikor jog­tu­do­má­nyi ku­ta­tás­sal fog­lal­ko­zó sze­mé­lyek ma­gu­kat nyíl­tan (po­li­ti­kai) moz­gal­már­ként jel­lem­zik, vagy ilyes­faj­ta gon­dol­ko­dás lét­jo­go­sult­sá­gát fel­ve­tik.⁵ Így ju­tunk el a „hi­va­tá­sos for­ra­dal­má­ro­kig”.⁶ Emel­lett ugyan­így di­va­tos újab­ban jogi je­len­sé­gek­re pél­dá­ul kü­lön­bö­ző (ese­ten­ként csu­pán ön­ma­gu­kért való) mé­rő­szá­mo­kat (in­de­xe­ket) al­kot­ni, a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok­ban al­kal­maz­ha­tó mé­ré­si mód­sze­re­ket al­kal­maz­ni, de e mé­ré­sek al­kal­maz­ha­tó­sá­ga erő­sen meg­kér­dő­je­lez­he­tő. A jövő kér­dé­se, hogy ezek a vál­to­zá­sok (vál­toz­ta­tá­sok) mennyi­ben lesz­nek ké­pe­sek a ha­gyo­má­nyos (dog­ma­ti­kus-fo­ga­lom­elem­ző) jogi gon­dol­ko­dást fél­re­ál­lí­ta­ni vagy át­hat­ni.

Kissé az az ember ér­zé­se ebben a nagy új­don­ság­ke­re­sés­ben és gör­csös, iz­zad­sá­gos min­den­na­pos pa­ra­dig­ma­vál­tás­ban, hogy mint­ha csak (mind)azok­ról a kér­dé­sek­ről igye­kez­né­nek egye­sek meg­fe­led­kez­ni, ame­lyek­ről a jog, a jog­tu­do­mány és a meg­ala­po­zó (nagy)jog­ágak va­ló­já­ban szól­nak. A vizs­gált kötet – a szer­kesz­tők szán­dé­ka e vo­nat­ko­zás­ban nem is­mert – éppen a klasszi­kus (alap­ve­tő­en, de nem ki­zá­ró­la­go­san) pol­gá­ri jogi vizs­gá­ló­dá­sok ta­la­ján marad. A Len­ko­vics Bar­na­bás pro­fesszor 65. szü­le­tés­nap­já­ra ké­szült nagy­mo­nog­rá­fia mű­fa­ja az ün­ne­pi kötet (Liber Ami­co­rum, Fest­ sch­rift, mé­lan­ges) tárgy­kö­ré­ben ke­re­sen­dő. Az ün­ne­pi kö­te­tek azzal a cél­lal jön­nek létre, hogy a pá­lya­tár­sak és a tu­do­má­nyos (ok­ta­tói/ku­ta­tói) kö­zeg­be ke­rült ta­nít­vá­nyok le­he­tő­ség sze­rint erre az al­ka­lom­ra ké­szí­tett ta­nul­mánnyal ki­fe­jez­zék az ün­ne­pelt előt­ti tisz­te­le­tü­ket. A 2015 no­vem­be­ré­ben meg­je­lent, 630 ol­da­las, igen ter­je­del­mes köny­vet vizs­gál­va lát­ha­tó, hogy a szer­zők és szer­kesz­tők je­gyez­te kö­szön­tőn kívül 37 ta­nul­mányt tar­tal­maz, me­lyek a pol­gá­ri jogi te­ma­ti­ka ural­ko­dó volta mel­lett tárgy­kö­ri jel­le­gű sok­szí­nű­sé­get mu­tat­nak. A szer­zők sora is igen ran­gos: három MTA ren­des tag, négy MTA-dok­tor, szá­mos tan­szék­ve­ze­tő pro­fesszor és do­cens, kan­di­dá­tu­sok és PhD-fo­ko­zat­tal ren­del­ke­ző kol­lé­gák gaz­da­gí­tot­ták a jeles opust cont­ri­bu­ti­ó­ik­kal (köz­tük rek­tor, volt és je­len­le­gi dé­ká­nok, dé­kán­he­lyet­te­sek). A té­má­kat il­le­tő­en az aláb­bi­ak em­lí­ten­dők meg: a pol­gá­ri jog tör­té­ne­te (Fa­ze­kas Judit, Vékás Lajos); sze­mé­lyi és csa­lád­jog (Rei­er­né Bánki Erika, Szei­bert Or­so­lya); do­lo­gi jog (Deli Ger­gely, Eg­re­si Ka­ta­lin, Hor­váth Ger­gely, Mol­nár Hella, Sza­lai Péter, Szi­ge­ti Péter, Tég­lá­si And­rás); kö­tel­mi jog ál­ta­lá­nos rész (Meny­hárt Ádám); kö­tel­mi jog kü­lö­nös rész (Job­bá­gyi Gábor); fe­le­lős­ség­tan (Kő­hi­di Ákos, Sza­lay Gyula); tár­sa­sá­gi jog (Fá­bi­án Fe­renc, Papp Tekla); szel­le­mi al­ko­tá­sok joga (Csécsy György, Fa­lu­di Gábor, Grad-Gö­rög Márta, Gyen­ge Anikó, Ke­se­rű Barna Ar­nold, Tat­tay Le­ven­te); örök­lé­si jog (Ta­kács Péter); il­let­ve csőd­jog (Török Gábor); ver­seny­jog (Mis­kolczi-Bod­nár Péter, Sze­ge­di And­rás); va­la­mint a pol­gá­ri jog min­den je­len­tő­sebb rész­te­rü­le­tét át­fo­gó el­mé­le­ti munka (Csehi Zol­tán). Ezen­fe­lül: pol­gá­ri el­já­rás­jog (He­ré­di Erika); tör­vény­ke­zé­si szer­ve­ze­ti jog (Har­ma­thy At­ti­la); al­kot­mány­jog (Ku­kor­el­li Ist­ván); köz­igaz­ga­tá­si jog (Lap­sánsz­ky And­rás); nem­zet­kö­zi jog (Lamm Vanda); nem­zet­kö­zi ma­gán­jog (Mi­las­sin Lász­ló); római jog (Sik­ló­si Iván); jog­tör­té­net (Mezey Barna); tu­do­mány­el­mé­let (Smuk Péter) tárgy­kör­be eső mun­kák te­szik ki a mű szö­ve­dé­két.

Az ün­ne­pelt pá­lyá­ja

Len­ko­vics Bar­na­bás pro­fesszor a pol­gá­ri jog tu­do­má­nyá­nak el­hi­va­tott mű­ve­lő­je. 1950. jú­li­us 26-án Ra­kama­zon, Sza­bolcs-Szat­már-Be­reg me­gyé­ben látta meg a nap­vi­lá­got. A Nyír­ség és Tokaj kör­nyé­ké­nek tá­ja­in szer­zett ta­pasz­ta­la­tai élet­re szóló út­ra­va­lót je­len­tet­tek szá­má­ra. (E vi­dék­nek egyéb­ként szá­mos mű­ve­lőt kö­szön­het a honi jog­tu­do­mány.) Kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nya­it Nyír­egy­há­zán, a Zrí­nyi Ilona Gim­ná­zi­um­ban vé­gez­te, ugyan­itt tett érett­sé­gi vizs­gát is. 1969 és 1974 kö­zött az ELTE Ál­lam- és Jog­tu­do­má­nyi Ka­rá­nak hall­ga­tó­ja. A jogi stú­di­u­mok során fő­ként Mádl Fe­renc és Vékás Lajos ké­sőb­bi aka­dé­mi­ku­sok ha­tot­tak reá, és ked­vel­tet­ték meg vele a pol­gá­ri jogot. 1974-ben Sá­rán­di Im­ré­hez írta egye­te­mi szak­dol­go­za­tát, és ál­lam- és jog­tu­do­má­nyi dok­to­rá­tu­sát summa cum laude mi­nő­sí­tés­sel sze­rez­te meg. Kez­det­ben az ELTE ÁJK Pol­gá­ri Jogi Tan­szé­kén gya­kor­nok (1974–1975), majd ta­nár­se­géd­dé ne­vez­ték ki (1976–1982). Ezt kö­ve­tő­en ad­junk­tus (1983–1992), majd do­cens (1992–2000), végül pro­fesszor (2000–) ugyan­itt. Köz­ben kan­di­dá­tus (CSc) Tu­laj­don­jo­gi rend­szer­vál­tás című ér­te­ke­zés­sel (1992), majd ezt kö­ve­tő­en ha­bi­li­tált (1999). 1995-től 2015-ig, két év­ti­ze­den át ve­zet­te a győri Szé­che­nyi Ist­ván Egye­tem Ál­lam- és Jog­tu­do­má­nyi Ka­rá­nak Pol­gá­ri Jogi Tan­szé­két, mely­nek meg­te­rem­tő­je volt.

Len­ko­vics pro­fesszor azon­ban köz­jo­gi posz­to­kat is be­tölt, be­töl­tött a tu­do­má­nyos-ok­ta­tói po­zí­ci­ók mel­lett. E kör­ben fel­em­lít­he­tő ál­lam­pol­gá­ri jogok or­szág­gyű­lé­si biz­to­sa­ként, más néven om­buds­man­ként ki­fej­tett sze­re­pe (2001–2007), me­lyet al­kot­mány­bí­ró­vá vá­lasz­tá­sa kö­ve­tett, e po­zí­ci­ót 2007 és 2016 kö­zött töl­töt­te be. 2015. feb­ru­ár 25. és 2016. áp­ri­lis 21. kö­zött az Al­kot­mány­bí­ró­ság ha­to­dik el­nö­ke volt.

Tu­do­má­nyos mun­kás­sá­ga, tan­köny­vei, mo­nog­rá­fi­ái a szá­má­ra ked­ves pol­gá­ri jogi rész­te­rü­le­tek: az ál­ta­lá­nos tanok, a sze­mé­lyi jog és a do­lo­gi jog köré épül­nek. Bíró Györggyel kö­zö­sen írta Ál­ta­lá­nos tanok⁷ című tan­köny­vét, mely ki­lenc ki­adást ért meg, azon­ban Bíró György pol­gá­ri jo­gász, mis­kol­ci in­té­zet­ve­ze­tő egye­te­mi tanár, rek­tor­he­lyet­tes ha­lá­la miatt már a ko­ráb­bi for­má­ban nem je­len­het meg. A kötet szá­mos év­fo­lyam szá­má­ra mu­tat­ta be a köz­jog és a ma­gán­jog el­ha­tá­ro­lá­sá­nak is­mér­ve­it, a ma­gán­jog (pol­gá­ri jog) rész­te­rü­le­te­it, az alap­el­ve­ket, a pol­gá­ri jogi jog­sza­bály­tant, a jog­vi­szony és a jogi tény fo­gal­mát és e két alap­fo­ga­lom rend­sze­rét. Rend­kí­vül vi­lá­gos és ért­he­tő tan­könyv, mely igen szem­lé­le­te­sen ala­poz­za meg a három alap­ve­tő (rend­szer­al­ko­tó és ön­ál­ló dog­ma­ti­ká­jú) nagy jogág (pol­gá­ri jog, bün­te­tő­jog, köz­igaz­ga­tá­si jog) egyi­ke be­ve­ze­tő ta­na­i­nak is­me­re­tét.

A sze­mé­lyi jog váz­la­ta⁸ című tan­könyv Szé­kely Lász­ló­val együtt jegy­zett munka, négy ki­adást ért meg eddig. A sze­mé­lyi jog mi­ben­lé­te, az ember jog­ala­nyi­sá­ga, a jogi sze­mé­lyek el­mé­le­te, és a sze­mély­hez fű­ző­dő jogok vé­del­mé­nek kér­dés­kö­re teszi ki szám­ta­lan el­ága­zá­sá­val és al­kér­dé­sé­vel e nem egy­sze­rű te­rü­let törzs­anya­gát.

A szer­ző egyik leg­ked­ve­sebb te­rü­le­té­nek fog­la­la­ta A do­lo­gi jog váz­la­ta,⁹ mely szin­tén szá­mos ki­adás­ban ke­rült a jog­hall­ga­tók és a jog­ke­re­ső kö­zön­ség elé 1991 és 2014 kö­zött, és a közel két év­ti­zed alatt a 150 ol­da­las alap­ter­je­de­lem­től in­dul­va 250 ol­da­las tan­könyv-mo­nog­rá­fi­á­vá fej­lő­dött, be­mu­tat­va a do­lo­gi jog, a dolog és a tu­laj­don mi­ben­lé­tét. A könyv vizs­gál­ja a tu­laj­don­vi­szo­nyok, a tu­laj­don­jog meg­szer­zé­se, kor­lá­to­zá­sa, meg­szű­né­se kö­rü­li kér­dé­sek mel­lett a közös tu­laj­don, a tu­laj­don­jog vé­del­me, a kor­lá­tolt do­lo­gi jogok és a bir­tok té­ma­kö­rét, va­la­mint a tu­laj­do­ni rend vál­to­zá­sa­it. E mű vo­nat­ko­zá­sá­ban kü­lö­nö­sen plasz­ti­kus a do­lo­gi jog két szél­ső­sé­ges szem­lé­le­te, a kor­lát­lan in­di­vi­du­a­liz­mus, mely alap­ján a va­gyon- és a gaz­da­sá­gi ha­ta­lom­szer­zés terén nin­cse­nek kor­lá­tok, így ösz­tö­nöz az ön­zés­re, a gát­lás­ta­lan­ság­ra és a szo­ci­á­lis ér­zé­ket­len­ség­re.¹⁰ Talán e kör­ben fo­gal­ma­zód­ha­tott meg a Hein­rich Hei­ne-i gon­do­lat, me­lyet úgy szo­kás idéz­ni ná­lunk, hogy „A jus ci­vi­le az önzés bib­li­á­ja”.¹¹ A to­tá­lis kol­lek­ti­viz­mus ese­tén (amely a kor­lát­lan in­di­vi­du­a­liz­mus ta­ga­dá­sa) ha­gyo­má­nyos ci­vil­jo­gi ér­te­lem­ben vett do­lo­gi jog­ról nem be­szél­he­tünk. A kö­zös­sé­gi eszme túl­bur­ján­zá­sa ki­kap­csol­ja az egyé­ni ér­de­kelt­ség haj­tó­ere­jét.¹² Ezzel kap­cso­lat­ban el­gon­dol­kod­ta­tó, hogy a szov­jet pol­gá­ri jog egyik el­mé­le­ti alap­mű­vé­ben nincs szó tu­laj­don­ról, ma­gán­tu­laj­don­ról, de még tár­sa­dal­mi tu­laj­don­ról sem, csu­pán va­gyo­ni vi­szo­nyok­ról.¹³

A pol­gá­ri jogi ala­pok¹⁴ című kötet 1997-től 2014-ig szá­mos ki­adást ért meg, leg­utób­bi ki­adá­sát a pro­fesszor már ta­nít­vá­nya­i­val együtt al­kot­ta.¹⁵

Az ün­ne­pelt leg­újabb kö­te­te az Ember és tu­laj­don¹⁶ című, 1983 és 2012 kö­zöt­ti meg­je­le­né­sű, il­let­ve ko­ráb­ban közzé nem tett írá­sok­ból ki­adott vá­lo­ga­tás, mely német nyel­ven¹⁷ is nap­vi­lá­got lá­tott. A pro­fesszor kan­di­dá­tu­si ér­te­ke­zé­sé­ből is több, eddig nem pub­li­kált rész­let ol­vas­ha­tó, va­la­mint a ne­he­zen hoz­zá­fér­he­tő ha­bi­li­tá­ci­ós anyag is köz­kinccsé lett. Egy, csu­pán e kö­tet­be szánt írás a fog­lal­koz­ta­tás bő­ví­té­sé­nek té­ma­kö­rét járja körül.¹⁸

A szer­kesz­tők: az ün­ne­pelt pro­fesszor ta­nít­vá­nyai

Kő­hi­di Ákos a Szé­che­nyi Ist­ván Egye­tem Deák Fe­renc Ál­lam- és Jog­tu­do­má­nyi Kar Pol­gá­ri és Pol­gá­ri El­já­rás­jo­gi Tan­szé­ké­nek egye­te­mi ad­junk­tu­sa, PhD-fo­ko­zat­tal ren­del­ke­zik (2012),¹⁹ fő ku­ta­tá­si te­rü­le­te a kár­té­rí­té­si fe­le­lős­ség­tan,²⁰ va­la­mint a fo­gyasz­tó­vé­de­lem. De­monst­rá­to­ri te­vé­keny­sé­gé­től fogva (2005–2007) kö­tő­dik a tan­szék­hez. A pol­gá­ri jogi ala­pok című kö­tet­ben a kö­tel­mi jogi fe­je­ze­tet il­le­tő­en volt Len­ko­vics pro­fesszor szer­ző­tár­sa.

Ke­se­rű Barna Ar­nold egye­te­mi ta­nár­se­géd, PhD-je­lölt ugyan­ezen tan­szék ok­ta­tó­ja (2012), fő ku­ta­tá­si te­rü­le­te a szel­le­mi al­ko­tá­sok joga és az ipar­jog­vé­de­lem. A pol­gá­ri jogi ala­pok című kö­tet­ben a kö­tel­mi jogi fe­je­ze­tet kí­vü­li fe­je­ze­te­ket il­le­tő­en volt Len­ko­vics pro­fesszor szer­ző­tár­sa.

Az egyes ta­nul­má­nyok­ról

Csécsy György CSc, egye­te­mi tanár (DE ÁJK Pol­gá­ri Jogi Tan­szék) A ma­gyar véd­jegy­jog hely­ze­te a „ne­ga­tív ten­den­ci­ák kor­sza­ka” (1949–1969) ide­jén című ta­nul­má­nyá­ban (13–23. o.) a hazai sza­bá­lyo­zás 2. vi­lág­há­bo­rú utáni vál­to­zá­sa­it mu­tat­ja be az 1969. évi IX. tv.-ig, kü­lö­nös súllyal a re­gu­lá­ció hozta vál­to­zá­sok­ra. Az ipari tu­laj­don­jo­gi rend­re nézve az 1947-es pá­ri­zsi béke is tar­tal­ma­zott sza­bá­lyo­zást, ame­lyet az 1947-es Neuchâteli Nem­zet­kö­zi Meg­ál­la­po­dás­sal fe­jel­tek meg. A va­ló­di vál­to­zást az em­lí­tett 1969. évi IX. tv.-nyel meg­va­ló­su­ló véd­jegy­jo­gi ko­di­fi­ká­ció je­len­tet­te. Az írás be­mu­tat­ja a tör­vény előz­mé­nye­it, vi­tá­ját, ered­mé­nye­it és a mai hely­ze­tet.

Csehi Zol­tán PhD, tan­szék­ve­ze­tő habil. egye­te­mi tanár (PPKE JÁK Ma­gán­jo­gi és Ke­res­ke­del­mi Jogi Tan­szék), 2016. már­ci­us 23-tól az EUB Tör­vény­szék bí­rá­ja Mél­tá­nyos­ság és az új Pol­gá­ri tör­vény­könyv című ta­nul­má­nyá­ban (24–44. o.) az ál­ta­lá­nos rész, a sze­mé­lyek joga, a csa­lád­jog, a do­lo­gi jog, a kö­tel­mi jog, va­la­mint az örök­lé­si jog te­rü­le­tén vizs­gál­ja a mél­tá­nyos­ság alig­ha­nem örök kér­dé­se­it a kötet egyik leg­sok­ol­da­lúbb ta­nul­má­nyá­ban. Fon­tos e kör­ben Grossch­mid Béni meg­ál­la­pí­tá­sa­i­ra utal­ni, aki sze­rint a mél­tá­nyos­ság ár­nyalt (szub­ti­lis) eszme, amely a jog­al­ko­tás­sal el­vá­laszt­ha­tat­lan szim­bi­ó­zis­ban áll. Ha­son­ló el­mé­le­ti ala­po­kon áll Lá­bady Tamás 2013-as A ma­gán­jog ál­ta­lá­nos tana című be­ve­ze­tő tan­köny­ve is. Ezen­fe­lül igen szem­lé­le­tes az írás Len­ko­vics Bar­na­bás­ra vo­nat­ko­zó meg­ál­la­pí­tá­sa: „Mi sem jel­lem­zi job­ban az ün­ne­pel­tet, mint a mél­tá­nyos­ság gya­kor­lá­sa na­pon­ta a di­á­kok, va­la­mint kol­lé­gák irá­nyá­ba.”

Deli Ger­gely PhD, egye­te­mi do­cens (SZE DF ÁJK Jog­tör­té­ne­ti Tan­szék) A ma­gán­jog stí­lu­sá­ról szóló fe­je­zet­ben (45–57. o.) a stí­lus­ról az 1917-es CIC 20. ká­non­já­ra asszo­ci­ál. E sze­rint egy­ér­tel­mű és ki­fe­je­zett jog­sza­bá­lyi ren­del­ke­zés hi­á­nyá­ban az egy­ház­jo­gi mél­tá­nyos­ság­gal meg­fé­rő ál­ta­lá­nos jog­el­vek re­duk­ci­ó­já­ból, az ural­ko­dó tu­do­má­nyos né­ze­tek­ből vagy a Római Kúria stí­lu­sá­ból és gya­kor­la­tá­ból nyer­het­jük ki a vo­nat­ko­zó jogi nor­mát, hoz­zá­té­ve, hogy a ha­tá­lyos Ká­non­jo­gi kódex 19. ká­non­ja a Római Kúria jog­gya­kor­la­tát és szo­ká­sa­it em­lí­ti. Szó esik még Zwei­gert és Kötz jegyé­­ ben a jog­csa­lá­dok stí­lu­sá­ról, a sty­lus­ról mint író­vessző­ről, mely úgy mar a vi­asz­ba, mint a ma­gán­jog az élet­vi­szo­nyok­ba. E szá­lon el­in­dul­va kerül elem­zés­re a ma­gán­jo­gi vég­szük­ség, va­la­mint az „an­te­ce­dent be­ne­fit” dokt­rí­na. A ta­nul­mány ele­jén em­lí­tett Római Kúria stí­lu­sát il­le­tő­en e sorok író­já­nak eszé­be jut a hazai jog sty­lus cu­ri­a­lis fo­gal­ma (Geschäftstyl),²¹ azaz tör­vény­szé­ki irány, vagy­is „tiszt­bé­li írás­mód”, azaz hi­va­ta­los (bí­ró­sá­gi, ügyész­sé­gi, köz­igaz­ga­tá­si) ügy­irat­szer­kesz­tés vagy ka­u­te­láris jo­gá­szat.

Eg­re­si Ka­ta­lin PhD, habil. egye­te­mi do­cens (SZE DF ÁJK Jog­el­mé­le­ti Tan­szék) A tu­laj­don­jog az olasz al­kot­má­nyo­zás fo­lya­ma­tá­ban című írása (58–76. o.) ele­gán­san vé­gig­ve­ze­ti az 1948-as olasz al­kot­mány­ban a tu­laj­don­ra vo­nat­ko­zó sza­bá­lyo­zás ki­ala­ku­lá­sát. Rend­kí­vül új­sze­rű e kör­ben Gi­o­van­ni Ta­rel­lo, aki a tu­laj­don tár­sa­dal­mi ren­del­te­té­sét ma­te­ma­ti­kai és lo­gi­kai ér­te­lem­ben te­kint­ve, a ma­gán­tu­laj­dont tár­sa­dal­mi­nak fogja fel. Inst­ru­men­tá­lis ér­te­lem­ben a ma­gán­tu­laj­dont a tár­sa­da­lom fenn­ma­ra­dá­sa zá­lo­gá­nak tart­ja. A ma­gán­tu­laj­do­non tár­sa­dal­mi ér­te­lem­ben a ma­gán­tu­laj­don meg­szer­zé­sét és rész­jo­go­sít­vá­nya­i­nak él­ve­ze­tét érti. Az olasz al­kot­mány tu­laj­don­jo­gi sza­bá­lyo­zá­sa kö­ré­ben je­len­tős a ta­ka­ré­kos­ko­dás ál­la­mi tá­mo­ga­tá­sa, a föld­tu­laj­don terén a kis- és kö­zép­bir­tok előny­ben ré­sze­sí­té­se. Ezek a gon­do­la­tok rész­ben ná­lunk is meg­fon­to­lan­dó­ak, il­let­ve az ün­ne­pelt szá­má­ra ked­ves témát érin­te­nek.

Fá­bi­án Fe­renc PhD, egye­te­mi do­cens (PPKE JÁK Ma­gán­jo­gi és Ke­res­ke­del­mi Jogi Tan­szék) A vál­lal­ko­zás­hoz és a fog­lal­ko­zás sza­bad meg­vá­lasz­tá­sá­hoz való jog című ta­nul­má­nya (77–93. o.) Ma­gyar­or­szág Alap­tör­vé­nyét (2011. áp­ri­lis 25.) „új ko­or­di­ná­ta-rend­szer­be he­lyez­te”. Az 1949. évi XX. tör­vény 70/B. § (1) be­kez­dé­sé­ben dek­la­rált, a mun­ká­hoz való jogot az Alap­tör­vény­ben – le­egy­sze­rű­sít­ve – a szo­ci­á­lis biz­ton­ság­hoz és a meg­él­he­tés­hez való jog­hoz so­rol­ták, így ele­me­it más alap­jo­gok tar­tal­maz­zák. Ugyan­ak­kor a vál­lal­ko­zás­hoz való jog, ha nem is kor­lá­toz­ha­tat­lan, csu­pán lé­nye­ges tar­tal­ma fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel kor­lá­toz­ha­tó alap­jog, mutat rá he­lye­sen a szer­ző. A ta­nul­mány sar­ka­la­tos meg­ál­la­pí­tá­sa, hogy nincs pe­re­sít­he­tő jog adott vál­lal­ko­zás meg­ha­tá­ro­zott for­má­ban tör­té­nő űzé­sé­hez, hanem az ál­lam­mal szem­ben ér­vé­nye­sül az a ti­la­lom, hogy ne aka­dá­lyoz­za a vál­lal­ko­zó­vá vá­lást, il­let­ve a mun­ká­hoz való jog sem je­lent adott mun­ka­hely be­töl­té­sé­hez való jogot, de még csak azt sem, hogy az állam min­den­ki­nek mun­kát biz­to­sít.

Fa­lu­di Gábor PhD, egye­te­mi do­cens (ELTE ÁJK Pol­gá­ri Jogi Tan­szék) A pa­ró­dia a szer­zői jog­ban című dol­go­za­tá­ban (94–120. o.) a pa­ró­dia­ké­szí­tés ér­dek­lő­dés­re szá­mot tartó kér­dé­sét vizs­gál­ja. A mun­kát az is ér­de­kes­sé teszi, hogy ki­fe­je­zet­ten ezzel a té­má­val Ma­gyar­or­szá­gon a szer­ző fog­lal­ko­zik elő­ször tu­do­má­nyos pub­li­ká­ci­ó­ban. A pa­ró­dia kö­ré­ben le­het­sé­ges be­szél­ni jelző nél­kü­li pa­ró­di­á­ról, ami­kor egy sze­mélyt, a sze­mély szo­ká­sa­it, meg­nyil­vá­nu­lá­sa­it, stí­lu­sát kí­ván­ják pel­len­gé­re ál­lí­ta­ni (sze­mé­lyi­sé­gi jogi irá­nyult­sá­gú fel­fo­gás). A stí­lus­pa­ró­dia azt je­len­ti, hogy a pa­ro­di­zált stí­lus szer­zői műhöz vagy elő­adó-mű­vé­sze­ti tel­je­sít­mény­hez kö­tő­dik. Egyéb pa­ró­dia lehet a sza­tí­ra vagy a ka­ri­ka­tú­ra, il­let­ve az után­zat (pas­ti­che)²² is. De ide­ér­ten­dő a bur­leszk­ké át­dol­go­zás vagy a tra­vesz­tia. Ma a sza­bad fel­hasz­ná­lás alól sem a ma­gyar, sem a német jog­ban sincs pa­ró­dia­ki­vé­tel, azon­ban az 1969-es ma­gyar szer­zői jogi tör­vény is­mer­te az en­ge­dély nél­kü­li pa­ró­dia­ké­szí­tés sza­bá­lyát. A szer­ző elem­zi az EUB által 2014-re el­bí­rált Deckmyn-ügyet (C-201/13.), rá­mu­tat­va az ott el­kö­ve­tett jog­el­mé­le­ti alapú ér­ve­lé­si hi­bá­ra (az uniós szer­zői jogi jog­har­mo­ni­zá­ció nem je­lent­he­ti egy­ben a sze­mély­hez fű­ző­dő jogok har­mo­ni­zá­ci­ó­ját is), to­váb­bá a pa­ró­dia­jel­leg-vizs­gá­la­tot il­le­tő­en az íté­let alul­te­o­re­ti­zált vol­tá­ra. A Deckmyn-ügy pa­ró­di­á­ra vo­nat­ko­zó ki­ter­jesz­tő ér­tel­me­zé­se a pa­ró­dia­ki­vé­telt át­ül­te­tő EU-tag­ál­la­mok­ban oda ve­zet­het, hogy a fel­hasz­ná­ló által lét­re­ho­zott tar­ta­lom (user ge­ne­ra­ted cont­ent, UGC) csak a ki­vé­telt át­ül­te­tő tag­ál­la­mok­ban válik ki­vé­tel­lé, más tag­ál­la­mok­ban nem. Azon­ban a kö­zös­sé­gi ol­da­la­kon és vi­de­ó­meg­osz­tó­kon mil­lió­szám­ra meg­je­le­nő UGC-k bár­hol el­ér­he­tők, így egy­sé­ges gya­kor­lat nem biz­to­sít­ha­tó.

Fa­ze­kas Judit CSc, dékán, tan­szék­ve­ze­tő egye­te­mi tanár (SZE DE ÁJK Pol­gá­ri Jogi és Pol­gá­ri El­já­rás­jo­gi Tan­szék) jegy­zi a Tör­té­ne­ti át­te­kin­tés a Pol­gá­ri tör­vény­könyv­ről szóló 1959. évi IV. és 2013. évi V. tör­vény ko­di­fi­ká­ci­ó­já­ról című írást (121–137. o.). Ennek ol­vas­tán eszünk­be jut­hat, hogy mennyi­re ha­son­la­tos a ma­gyar al­kot­mány­jog sorsa a ma­gyar pol­gá­ri jo­gé­hoz. Ugyan­is az al­kot­mány­jog ese­té­ben a tör­té­ne­ti (írat­lan) al­kot­mány kor­sza­ka (9. szá­zad – 1949),²³ a szo­ci­a­lis­ta al­kot­mány kor­sza­ka (1949. au­gusz­tus 20.), va­la­mint a je­len­le­gi al­kot­mány (Alap­tör­vény) kor­sza­ka (2011. áp­ri­lis 25.) kü­lö­nít­he­tő el. A másik ol­dal­ról is­mert a ma­gyar írat­lan ma­gán­jog kor­sza­ka, mely az 1928. évi (ötö­dik) ma­gyar ma­gán­jo­gi tör­vény­ja­vas­lat­ban (Mtj.)²⁴ kul­mi­nált, to­váb­bá az 1959-es és a 2013-as Ptk. kor­sza­ka. A szer­ző em­lé­kez­tet rá, hogy az 1959-es Ptk. ter­ve­ze­té­nek elő­ké­szí­té­sé­re fel­ál­lí­tott kor­mány­bi­zott­ság el­nö­ke Erdei Fe­renc igaz­ság­ügy-mi­nisz­ter volt. A mi­nisz­ter²⁵ ex­po­zé­já­ban tör­té­nel­mi adós­ság­nak ne­vez­te a Pol­gá­ri tör­vény­könyv meg­al­ko­tá­sát, me­lyet 1848 óta nem tu­dott meg­va­ló­sí­ta­ni a bur­zsoá fe­u­dá­lis ural­ko­dó osz­tály. Né­ze­tem sze­rint az Mtj. lé­te­zé­sé­hez és bí­ró­sá­gok ál­ta­li al­kal­ma­zá­sá­hoz ké­pest nem kü­lö­nö­seb­ben je­len­tős kér­dés, hogy ha­tály­ba lép­tet­ték és ki­hir­det­ték-e a tör­vényt, mivel a (rész­ben a tör­té­ne­ti ka­tak­liz­mák okán lét­re­jött) szo­kás­jo­gi­as sza­bá­lyo­zás az 1945 előt­ti ma­gyar jog egyik meg­kü­lön­böz­te­tő is­mér­ve a tör­té­ne­ti al­kot­mány, a Szent Ko­ro­na-tan, va­la­mint Wer­bő­czy Hár­mas­könyve sza­ka­dat­lan al­kal­ma­zá­sa mel­lett. Ugyan­ak­kor a ko­di­fi­ká­ció és az egy­sé­ges jog (a jog­egy­ség) irán­ti tö­rek­vés a három nagy jog­ág­ban min­dig is meg­volt. Még éle­seb­ben ve­tő­dik fel a kér­dés, ha meg­gon­dol­juk, hogy az Mtj. nem volt hatás nél­kü­li az 1959. évi IV. tör­vény ko­di­fi­ká­ci­ó­ját il­le­tő­en sem (nem volt más az 1945 előt­ti köz­igaz­ga­tá­si el­já­rá­si ter­ve­ze­tek és az 1957-es Áe. vi­szo­nya sem). Míg a ko­ráb­bi Ptk.-ter­ve­zet elő­ké­szí­té­se és a kon­cep­ci­o­ná­lis el­kép­ze­lé­sek meg­al­ko­tá­sa során Ni­zsa­lovsz­ky Endre és Vi­lá­ghy Mik­lós neve emel­ke­dett ki, a 2013. évi V. tör­vény ko­di­fi­ká­ci­ó­ját Har­ma­thy At­ti­la és Vékás Lajos, majd 1999-től Vékás Lajos ve­zet­te. A foly­to­nos­sá­got Weiss Emí­lia kép­vi­sel­te, aki az első ko­di­fi­ká­ci­ó­ban a jog­fenn­tar­tás­ról és a for­ga­lom­biz­ton­ság­ról pub­li­kált, az új ko­di­fi­ká­ci­ó­ban a csa­lá­di jogi és az örök­lé­si jogi könyv ko­di­fi­ká­lá­sát is ve­zet­te. A 2100 pa­rag­ra­fus­ból álló Mtj.-t, és a 685 pa­rag­ra­fust tar­tal­ma­zó régi Ptk.-t az 1596 pa­rag­ra­fus­ból álló mai Ptk. kö­vet­te.

Grad-Gyen­ge Anikó tan­szék­ve­ze­tő egye­te­mi do­cens (KGRE ÁJK Pol­gá­ri Jogi és Római Jogi Tan­szék) Az egész­ség­ügyi szol­gál­ta­tás kö­ré­ben ke­let­ke­ző szer­zői művek vé­del­mé­ről el­ne­ve­zé­sű ta­nul­má­nyá­ban (138–153. o.) azt vizs­gál­ja, hogy az egész­ség­ügyi do­ku­men­tá­ció ré­szét ké­pe­ző szer­zői művön fenn­ál­ló jog (pél­dá­ul mű­vé­szet­te­rá­pi­á­ban al­ko­tott mű­al­ko­tá­sok) ho­gyan ala­kul. A szer­ző meg­ál­la­pít­ja, hogy több kép­ző­mű­vész (Csont­váry Koszt­ka Ti­va­dar, Ne­mes-Lam­pérth Jó­zsef) is szen­ve­dett pszi­chi­át­ri­ai be­teg­ség­ben. Az egész­ség­ügyi jog­sza­bá­lyok­ban nem ta­lál­ha­tó a szer­zői mű­vek­re ki­fe­je­zett ren­del­ke­zés. Azaz az ál­ta­lá­nos szer­zői jogi sza­bá­lyok al­kal­ma­zan­dók, le­he­tő­ség sze­rint össz­hang­ban az egész­ség­ügyi ren­del­ke­zé­sek­kel. Ha az orvos di­ag­nó­zis ké­szí­té­se során más or­vos­sal kon­zul­tál, akkor az al­ko­tás­ról sza­ba­don má­so­la­tot ké­szít­het. Más a hely­zet, ha egy piaci for­ga­lom­ban kap­ha­tó al­bum­ban kerül fel­hasz­ná­lás­ra, vagy nyil­vá­nos ki­ál­lí­tá­son mu­tat­ják be. Ilyen­kor szük­sé­ges a szer­ző vagy a tör­vé­nyes kép­vi­se­lő en­ge­dé­lye. Ál­ta­lá­ban tehát a szer­zői jogi és az egész­ség­ügyi sza­bá­lyo­zás fe­dés­ben van. Azon­ban ez nem min­den eset­ben van így. Fel­old­ha­tat­lan el­lent­mon­dás, és ki­vé­telt nem tűrő sza­bály, hogy a beteg az egész­ség­ügyi do­ku­men­tá­ció ere­de­ti pél­dá­nyát nem kap­hat­ja meg, csak má­so­lat­ban. Így a beteg szó sze­rin­ti ér­tel­me­zés ese­tén nem kap­hat­ja meg a művet ere­de­ti pél­dány­ban. Azon­ban ha az egész­ség­ügyi sza­bá­lyo­zást te­kint­jük ál­ta­lá­nos­nak, és a szer­zői jogot kü­lö­nös­nek, akkor a kép­ző­mű­vé­sze­ti al­ko­tá­sok ese­tén al­kal­maz­ha­tó a szer­ző ré­szé­re tör­té­nő ere­de­ti pél­dány idő­le­ges ki­adá­sá­nak sza­bá­lya. Ha­son­ló a hely­zet akkor, ami­kor az egész­ség­ügyi do­ku­men­tá­ció 50 év utáni meg­sem­mi­sí­té­se kö­ré­ben me­rül­nek fel ha­son­ló prob­lé­mák. E vo­nat­ko­zás­ban in­do­kolt az egész­ség­ügyi sza­bá­lyo­zás mó­do­sí­tá­sa.

Har­ma­thy At­ti­la, az MTA ren­des tagja (pro­fes­sor eme­ri­tus, ELTE ÁJK Pol­gá­ri Jogi Tan­szék) Jog­rend­sze­rünk át­ala­ku­lá­sá­ról című írása (154–163. o.) a bí­ró­ság sze­re­pé­nek vál­to­zá­sa­it, sok­ar­cú­sá­gát tárja elénk. A bírói gya­kor­la­tot az aka­dé­mi­kus olyan en­ti­tás­ként fogja fel, amely meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet ját­szott a hazai pol­gá­ri jog­ban (de más jog­ágak­ban is). A vizs­gá­ló­dás ha­tár­pont­ja a szép­lel­kek által „for­du­lat­nak” ér­zé­kelt, mások által a honi kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­rá­nak val­lott kezdő éve, 1948. A ma­gyar köz­igaz­ga­tá­si bí­rás­ko­dás rövid össze­fog­la­lá­sá­ból ki­tű­nik a jog­in­téz­mény víz­vá­lasz­tó sze­re­pe, mind a pénz­ügyi köz­igaz­ga­tá­si bí­ró­ság 1883-as, mind az ezt ki­ter­jesz­tő, ma­gyar ki­rá­lyi köz­igaz­ga­tá­si bí­ró­ság 1896-ban tör­vény­be fog­lalt és 1897-ben in­du­ló mű­kö­dé­se. A ha­tás­kö­ri és a köz­igaz­ga­tá­si-pénz­ügyi (adó­ügyi) bí­rás­ko­dá­sunk ki­ter­jedt a ren­de­le­tek és a sza­bály­ren­de­le­tek tör­vé­nyes­sé­gé­nek el­bí­rá­lá­sá­ra. Szük­sé­ges e szö­ve­gen túl­me­nő­en utal­ni rá, hogy mi­ként Wer­bő­czy a hu­szon­ne­gye­dik órá­ban gyűj­töt­te egybe a ma­gyar ne­me­si szo­kás­jo­got, Frank Ignác 1845–1847-ben ma­gyar nyel­ven az 1848 által sok­ban meg­szün­te­tett ne­me­si ma­gán­jo­got (il­let­ve fon­tos köz­jo­gi ta­no­kat, töb­bek kö­zött a sa­já­tos jog­ál­lá­sú ne­me­si ke­rü­le­tek­ről), va­la­mint az első ma­gyar köz­igaz­ga­tá­si ka­ted­ra­jo­gász, Récsi Emil²⁶ szó sze­rint né­hány pél­dá­nyos nyom­tat­vá­nyo­kat fel­gyűjt­ve adta, a Bach-rend­szer ha­lá­los sö­tét­sé­gé­ben, a ma­gyar Hely­tar­tó­ta­nács le­ira­ta­i­ban rejlő, korai köz­igaz­ga­tá­si jogi ha­gyo­má­nya­in­kat, ugyan­így a Ma­gyar Köz­igaz­ga­tás című lap (és annak szer­kesz­tő­je, Bon­cza Mik­lós) a vég­órák­ban, 1895-ben men­tet­te meg az enyé­szet­től a köz­igaz­ga­tá­si bí­rás­ko­dás előt­ti köz­igaz­ga­tá­si dönt­vé­nye­ket, és adta ki három kö­tet­ben.²⁷ A köz­igaz­ga­tá­si bí­rás­ko­dás gya­kor­la­tát a dönt­vény­jog dol­goz­ta fel (Sza­bolcs­ka Mi­hály, va­la­mint Len­gyel Jó­zsef és Vörös Ernő, hogy csak a főb­be­ket em­lít­sem). Utób­bi szer­ző­pá­ros há­rom­szor két­kö­te­tes dönt­vény­tá­ra 5000 oldal volt). A bí­ró­ság 1949-es dics­te­len meg­szün­te­té­se az egyik utol­só szög volt a ma­gyar jog­ál­la­mi­ság ko­por­só­já­ba. A pol­gá­ri jog és a bí­rás­ko­dás kap­cso­la­tát il­le­tő­en a szer­ző a bí­ró­sá­gok füg­get­len­sé­gét és a jog­egy­ség (az egy­sé­ges ítél­ke­zé­si gya­kor­lat) sze­re­pét emeli ki. Ebben a kú­ri­ai tel­jes ülési ha­tá­ro­za­tok­nak nagy sze­re­pe volt. A bí­ró­sá­gi rend­szer vál­to­zá­sát je­lez­te a Kúria Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság­gá tör­té­nő, szov­jet min­tá­jú át­ne­ve­zé­se, és a nép­bí­ró­ság, majd az uzso­ra­bí­ró­ság meg­je­le­né­se „új idők­nek új da­la­i­val”.

He­ré­di Erika PhD, egye­te­mi do­cens (SZE DE ÁJK Pol­gá­ri Jogi és Pol­gá­ri El­já­rás­jo­gi Tan­szék) a szer­ző­je A bona fides mint el­já­rás­jo­gi fel­ha­tal­ma­zás té­ma­kö­ré­ben írt fe­je­ze­té­nek (164–173. o.). Az el­já­rás tisz­tes­sé­gét (fair trial) jog­gal so­rol­hat­juk az em­be­ri jog elvei közé, jelen van a belső jog­ban és a nem­zet­kö­zi jog­ban egy­aránt. A köz­ben­ső íté­let a pol­gá­ri per­ben maga is a ha­té­kony­ság szol­gá­la­tá­ban áll. A köz­ben­ső íté­let meg­ál­la­pí­tást fog­lal ma­gá­ban, és azt a bírói kö­vet­kez­te­tést, amely az al­kal­ma­zott anya­gi jogi jog­sza­bá­lyok pe­re­sí­tett jog­vi­szony­ra való al­kal­ma­zá­sá­ból ered. A tisz­tes­sé­ges el­já­rás elve ér­vé­nye­sül a ha­tó­sá­gi dön­tés­ho­za­tal­ban ugyan­úgy, ahogy a köz­ben­ső ha­tá­ro­zat el­já­rás­jo­gi fel­ha­tal­ma­zott­sá­ga ér­vé­nye­sül a ki­sa­já­tí­tá­si ügyek­ben is.

Hor­váth Ger­gely egye­te­mi do­cens (SZE DE ÁJK Ke­res­ke­del­mi, Ag­rár-, és Mun­ka­jo­gi Tan­szék) Pil­la­nat­fel­vé­te­lek az in­gat­la­nok és a tu­laj­don­jo­gi sza­bá­lyo­zás di­na­mi­ká­já­ról című ta­nul­má­nyá­ban (174–191. o.) az in­gat­lan és a tu­laj­don kap­csán utal Rous­seau azon gon­do­la­tá­ra, hogy egy föld­da­ra­bot el­ső­ként be­ke­rí­tő ember „ez az enyém” mon­da­tá­ban hívők te­rem­tet­ték meg a pol­gá­ri tár­sa­dal­mat.²⁸ A szer­ző sze­rint mind az 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.), mind a 2013. évi V. tv. (Ptk.) hi­á­nyos­sá­ga, hogy nem ha­tá­roz­za meg az in­gat­lan fo­gal­mát. Azon­ban az Optk. ko­ráb­ban ná­lunk is ha­tá­lyos 293. §-a sze­rint az ál­lag­sé­re­lem nél­kü­li át­he­lye­zés­sel jel­le­mez­he­tő dol­gok ingók, el­len­ke­ző eset­ben in­gat­la­nok. A ta­nul­mány fon­tos meg­ál­la­pí­tá­sa, hogy a tu­laj­don szo­ci­á­lis kö­tött­sé­gé­nek új di­men­zi­ói is van­nak. Nyil­ván ugyan­így meg­ala­po­zott a kül­föl­di­ek által akár jog­el­le­nes (zseb­szer­ző­dé­ses), akár jog­sze­rű (kö­te­le­zett­ség­sze­gé­si el­já­rás in­dí­tá­sá­val meg­va­ló­su­ló) ma­gyar föld­tu­laj­don meg­szer­zé­se kö­rü­li prob­lé­mák­ra uta­lás. Az in­gat­lan-nyil­ván­tar­tás mint ve­gyes szak­jog sok hatás által fej­lő­dött, az új­don­sá­gok mel­lett pél­dá­ul meg­őriz­te Grossch­mid Béni bir­tok­kal meg­erő­sí­tett jog­cím­vé­del­mi konst­ruk­ci­ó­ját.

Job­bá­gyi Gábor egye­te­mi tanár (PPKE JÁK Ma­gán­jo­gi és Ke­res­ke­del­mi Jogi Tan­szék) Or­vo­si ke­ze­lé­si szer­ző­dés – új szer­ző­dés­faj­ta a BGB-ben című írása (192–205. o.) a 2013 óta a BGB 630. §-ában meg­fo­gal­ma­zot­tak sze­rint lé­te­zik (Be­hand­lungs­ver­t­rag). Ezt a szer­ző­dést a német jog­iro­da­lom a szol­gál­ta­tá­si szer­ző­dé­sek egyik nem ne­ve­sí­tett tí­pu­sa­ként tart­ja szá­mon (bár ko­ráb­ban hív­ták kór­há­zi szer­ző­dés­nek is). A prob­lé­mát az okoz­ta, hogy a spe­ci­á­lis szer­ző­dés­faj­ta lé­te­zé­se el­le­né­re a német jog­gya­kor­lat kö­vet­ke­ze­te­sen a szer­ző­dé­sen kí­vü­li (de­lik­tu­á­lis) fe­le­lős­ség sza­bá­lya­it al­kal­maz­ta, mert ez a be­te­gek szá­má­ra ked­ve­ző volt. A ke­ze­lé­si szer­ző­dés ki­ala­kí­tá­sa­kor a bírói gya­kor­lat­ra is épí­tet­tek. Ez igaz a tá­jé­koz­ta­tá­son ala­pu­ló be­le­egye­zés el­vé­re is. A szer­ző alap­pal ál­la­pít­ja meg, hogy éppen a gaz­dag bírói hát­tér­jog az oka annak, hogy a BGB sza­bá­lyo­zá­sa sok­kal ke­vés­bé rész­le­te­ző, mint az EU DCFR ter­ve­ze­te.

Ke­se­rű Barna Ar­nold egye­te­mi ta­nár­se­géd (SZE DE ÁJK Pol­gá­ri Jogi és Pol­gá­ri El­já­rás­jo­gi Tan­szék) John Locke tu­laj­don­el­mé­le­te a szel­le­mi tu­laj­don­jo­gok né­ző­pont­já­ból című dol­go­za­ta (206–224. o.) Fromm nyo­mán²⁹ he­lye­sen ál­la­pít­ja meg, hogy a bir­tok­lás az em­bert is el­do­lo­gi­a­sít­ja. John Locke el­mé­le­te, sok szer­ző­höz ha­son­ló­an, egyen­lő­ség­je­let tesz a sza­bad­ság és a tu­laj­don közé. Locke a földi ja­va­kat Is­ten­től szár­maz­tat­ja, és ezek az em­be­ri kö­zös­sé­get együt­te­sen il­le­tik meg. A Loc­ke-fé­le el­mé­le­tet töb­ben al­kal­maz­ha­tó­nak vélik a szel­le­mi al­ko­tá­sok fi­lo­zó­fi­ai iga­zo­lá­sá­ra is. Sze­rin­te a szel­le­mi javak és az öt­le­tek is az em­be­ri munka gyü­möl­csei. A szer­zői jog kap­csán Locke is hasz­nál­ta a tu­laj­don fo­gal­mát, de köz­vet­len uta­lást soha nem tett a szel­le­mi al­ko­tá­sok és a tu­laj­don kap­cso­la­tá­ra. Ez a tény azon­ban nem ké­pe­zi a szer­ző gon­do­la­tá­nak mód­szer­ta­ni aka­dá­lyát. Locke el­mé­le­té­ben a tu­laj­don pa­zar­lá­sa a ter­mé­sze­ti tör­vé­nyek ellen vé­tett bűn, azon­ban a szel­le­mi tu­laj­dont csak szű­kebb ér­te­lem­ben lehet pa­za­rol­ni. E tu­laj­don­for­ma tár­sa­da­lom­mal szem­be­ni meg­osz­tá­sá­ért jár cse­ré­be a jogi ol­ta­lom.

Kő­hi­di Ákos PhD, egye­te­mi ad­junk­tus (SZE DE ÁJK Pol­gá­ri Jogi és Pol­gá­ri El­já­rás­jo­gi Tan­szék) Az el­há­rít­ha­tat­lan­ság fo­gal­má­nak re­la­ti­vi­zá­ló­dá­sa a ma­gyar pol­gá­ri jog­ban című mun­ká­já­ban (225–242. o.) egy meg­le­pő té­zis­sel indít. Az ob­jek­tív fe­le­lős­sé­get vizs­gál­va arra a kö­vet­kez­te­tés­re jut, hogy az el­há­rít­ha­tat­lan­ság fo­gal­ma ma már se nem ob­jek­tív, sem nem ab­szo­lút, sőt mi több, az ab­szo­lút fe­le­lős­ség elve dog­ma­ti­kai pa­ra­do­xon. A szer­ző a to­váb­bi­ak­ban a vis maior (Act of God; hö­he­re Ge­walt; force ma­je­ure, cas for­tu­it) fo­gal­mát, mint az el­há­rít­ha­tat­lan ok ere­dő­jét veszi vizs­gá­lat alá. E fo­gal­mi­sá­got a ma­gyar jog­ban az 1874-es vas­úti fe­le­lős­sé­gi tör­vény­hez kötik, de az 1840-es mezei rend­őr­sé­gi tör­vény­ben³⁰ és az 1802-es va­dá­sza­ti (ma­da­rá­sza­ti) tör­vény­ben is fenn­áll az ob­jek­tív fe­le­lős­ség kö­tel­me. A to­váb­bi­ak­ban Kő­hi­di mind az el­há­rít­ha­tat­lan­ság va­ló­ban ob­jek­tív vizs­gá­la­tá­val, mind az el­há­rít­ha­tat­lan­ság re­la­ti­vi­zá­lá­sá­val bi­zo­nyít­ja té­te­lét. Zá­rás­ként a szer­ző az el­há­rít­ha­tat­lan­ság ab­szo­lút és ob­jek­tív fo­gal­má­val tá­masz­tott két­sé­gek men­tén de lege fe­ren­da ja­vas­la­tot tesz, mely az aláb­bi­ak­ban össze­gez­he­tő: „Azo­kért a ká­ro­kért, ame­lyek a fo­ko­zott ve­széllyel járó te­vé­keny­ség kö­ré­be eső okból kö­vet­kez­tek be, a te­vé­keny­ség foly­ta­tó­ja fel­ró­ha­tó­ság­tól füg­get­le­nül felel”. Ezzel a fel­ró­ha­tó­ság funk­ci­o­ná­lis fo­gal­mát kel­lő­en ru­gal­mas­sá teszi a szer­ző ahhoz, hogy a ve­szé­lyes te­vé­keny­ség jel­le­ge meg­ítél­he­tő le­gyen. Az el­há­rít­ha­tat­lan ok to­vább­ra is ér­té­kel­he­tő marad. A bí­ró­ság­nak pedig le­he­tő­sé­ge marad a fo­ko­zott ve­széllyel járó te­vé­keny­ség kö­ré­be vonni egyes ma­ga­tar­tá­so­kat és ve­szély­ne­me­ket. Zá­rás­ként a kötet szer­kesz­tő­je fel­ve­ti, hogy a gépi meg­haj­tá­sú jár­mű­vek ese­té­ben egyre ke­vés­bé lesz szük­ség em­be­ri köz­re­ha­tás­ra (ez a met­ró­sze­rel­vé­nyek egy ré­szé­ben már ma is ér­vé­nye­sül). Itt a ter­mék­fe­le­lős­ség sze­re­pe főleg a ve­ze­tő nél­kü­li autó ese­té­ben nő meg, ide­ért­ve a gyár­tó és a szoft­ver­fej­lesz­tő fe­le­lős­sé­gét. A Kő­hi­di Ákos által írt tex­tu­son kissé túl­mu­tat­va (gon­do­la­ti­sá­ga sán­ca­in belül meg­ma­rad­va) ér­de­mes meg­em­lé­kez­ni arról, hogy a fo­tó­geo­met­ria (pho­to­geo­metry)³¹ ki­fej­lő­dé­sé­vel és a hat­di­men­zi­ós (6D)³² ka­me­ra meg­al­ko­tá­sá­val pél­dá­ul a ma­gá­tól par­ko­ló autó ma már élő va­ló­ság (2013 óta a Ford, ké­sőbb a BMW, az Audi, va­la­mint a To­yo­ta is állít elő ilyes­faj­ta gép­jár­mű­ve­ket), így irá­nyul az em­be­ri te­vé­keny­ség felől a gépi mű­köd­te­tés felé a fej­lő­dés irá­nya.

Ku­kor­el­li Ist­ván DSc (tan­szék­ve­ze­tő egye­te­mi tanár, ELTE ÁJK Al­kot­mány­jo­gi Tan­szék) Az MDF és az SZDSZ meg­ál­la­po­dá­sa utáni al­kot­mány­mó­do­sí­tás (1990. évi XL. tör­vény) és máig ható köz­jo­gi kö­vet­kez­mé­nyei tárgy­kör­ben meg­al­ko­tott dol­go­za­ta (243– 250. o.) a kor­mány al­kot­má­nyos hely­ze­tét, a köz­tár­sa­sá­gi elnök vá­lasz­tá­sát és a két­har­ma­dos tör­vé­nyek té­má­ját járja körbe. Ezek közül a kor­mány al­kot­má­nyos hely­ze­te meg­szi­lár­dult, egye­dül talán a ha­ta­lom­meg­osz­tás van a viták ke­reszt­tü­zé­ben. Az Alap­tör­vény 21. cikke is vál­to­zat­la­nul őriz­te meg a konst­ruk­tív bi­zal­mat­lan­sá­gi in­téz­mény sza­bá­lya­it. A köz­tár­sa­sá­gi elnök vá­lasz­tá­sa mű­kö­dő, de a szer­ző sze­rint ku­ri­ó­zum­szám­ba menő jog­in­téz­mény. Az Alap­tör­vény a há­rom­for­du­lós vá­lasz­tást két­for­du­lós­sá egy­sze­rű­sí­tet­te, il­let­ve az ötven kép­vi­se­lő ál­ta­li je­lö­lést negy­ven főre csök­ken­tet­te (a 200 fős Or­szág­gyű­lés egy­ötö­dé­nek írás­be­li aján­lá­sa szük­sé­ges). A két­har­ma­dos­sá­got sokan élet­ve­szé­lyes­nek tart­ják, az ősbűn az 1989-es al­kot­mány­mó­do­sí­tás és az MSZP– SZDSZ-pak­tum utáni szö­ve­ge­zés­ben ke­re­sen­dő, mutat rá a szer­ző.

Lap­sánsz­ky And­rás PhD, tan­szék­ve­ze­tő egye­te­mi do­cens (SZE DE ÁJK Köz­igaz­ga­tá­si és Pénz­ügyi Jogi Tan­szék) anya­ga A hír­köz­lés vi­lág­szin­tű köz­szek­tor re­form­já­nak pri­va­ti­zá­ci­ós alap­jai, mo­dell­jei té­ma­kö­ré­ben fo­gant (251–269. o.). A ta­nul­mány rá­mu­tat a hír­köz­lé­si pri­va­ti­zá­ció alap­ja­i­ra és annak ál­ta­lá­nos cél­ja­i­ra. A hír­köz­lé­si pri­va­ti­zá­ció vo­nat­ko­zá­sá­ban négy típus le­het­sé­ges: a költ­ség­té­rí­té­ses rend­szer; a költ­sé­gek és be­vé­te­lek szem­pont­já­ból is pri­va­ti­zált rend­szer; a tel­jes fi­nan­szí­ro­zás és mű­köd­te­tés át­adá­sát meg­va­ló­sí­tó pri­va­ti­zá­ció; kon­cesszió (ez az ál­ta­lá­nos). A ta­nul­mány vizs­gál­ja az Egye­sült Ki­rály­ság, Né­met­or­szág, Fran­cia­or­szág, Olasz­or­szág és Por­tu­gá­lia, La­tin-Ame­ri­ka sza­bá­lyo­zá­si rend­sze­rét is.

Meny­hárt Ádám PhD, egye­te­mi do­cens (SZE DE ÁJK Pol­gá­ri Jogi és Pol­gá­ri El­já­rás­jo­gi Tan­szék) A té­ve­dés lé­nye­ges­sé­gé­ről című dol­go­za­tá­ban (270–293. o.) utal arra, hogy az új Ptk. már exp­r­es­sis ver­bis tar­tal­maz­za a lé­nye­ges té­ve­dés fo­gal­mát. A ta­nul­mány a sza­bá­lyo­zás he­lyes­sé­gét vizs­gál­ja az első Ptk.-ter­ve­ze­tek, az Mtj., a nagy eu­ró­pai pol­gá­ri jogi kó­de­xek (BGB, ABGB, ZGB) ren­del­ke­zé­se­i­vel, il­let­ve az EU sza­bá­lyo­zá­si tö­rek­vé­se­i­vel (UN­ID­RO­IT, PICC, PECL, DCFR) össze­vet­ve. Itt csak a kér­dés római jogi ve­tü­le­té­re utal­va, maguk a római jo­gá­szok nem de­fi­ni­ál­ták a té­ve­dés lé­nye­ges­sé­gét. A ma­gyar római tan­köny­vek a pan­dek­tis­ta nézet és olasz római jogi tan­köny­vi ha­tá­sok ta­la­ján áll­nak, mely sze­rint a té­ve­dés­nek lé­nye­ges­nek (ius­tus, es­sen­ti­a­lis) kell len­nie. A német nyel­vű római tan­köny­vek és mo­nog­rá­fi­ák nem tér­nek ki a té­ve­dés lé­nye­ges­sé­gé­re. A té­ve­dés lé­nye­ges­sé­ge a glosszá­to­rok­nál a sze­mély­ben való té­ve­dés (error in per­so­na), a szer­ző­dés tár­gyá­ban (error in cor­po­re), a szer­ző­dé­ses tárgy lé­nye­gé­re vo­nat­ko­zó té­ve­dés (error in substan­tia), il­let­ve az ügy­let­re vo­nat­ko­zó té­ve­dés (error in neg­o­tia). Az 1756-os Codex Ma­xi­mi­lia­ne­us Ba­va­ri­cus Ci­vi­lis fő­ko­di­fi­ká­to­ra, Kre­itt­mayr emel­te a jogi sza­bá­lyo­zás szint­jé­re az „error nocet er­ran­ti” („ha té­ve­dek, akkor ma­gam­nak té­ve­dek”) elvét (a ki­fe­je­zést Lu­ther és egyes bib­li­kus iro­dal­mak is is­mer­ték), ké­sőbb az ALR (1794) szö­ve­gé­ben is meg­je­lent.

Mezey Barna DSc, rek­tor, tan­szék­ve­ze­tő habil. egye­te­mi tanár (ELTE ÁJK Ma­gyar Ál­lam- és Jog­tör­té­ne­ti Tan­szék) A tár­sa­da­lom pe­re­mén. A szo­ci­á­lis hálón kívül re­ked­tek al­kot­má­nyos hely­ze­te a kö­zép­kor vá­ro­si tár­sa­dal­má­ban ta­nul­má­nya (294–302. o.) az egyik leg­össze­tet­tebb a kö­tet­ben. Nem az egyén a va­ló­sá­gos, hanem a rend. A rend­ben pedig hinni kell (Egon Frie­dell). Ez a gon­do­la­ti szál a ki­in­du­lás. A kö­zép­ko­ri fej­lő­dés „a sza­bad­sá­gok kis kö­re­i­nek” pri­vi­lé­gi­u­má­ra épült. A zárt tár­sa­dal­mak leg­na­gyobb ve­szély­nek a cso­por­ton kí­vü­li jö­ve­vé­nye­ket (pe­rem­hely­zet­ben lévő ide­ge­ne­ket) te­kin­tet­ték. A mun­ka­vég­zés tisz­tes­sé­ge te­kin­te­té­ben a kö­zép­kor­ban fenn­tar­tás­sal fo­gad­ták az uzso­rá­so­kat, a vám­sze­dő­ket, a kö­tél­ve­rő­ket, a für­dő­sö­ket. A német vá­ro­sok­ban az anya­vá­ros iga­zol­ta a hites há­zas­ság­ból szár­ma­zást, a sza­bad jog­ál­lást és a német et­ni­kum­hoz tar­to­zást. A pol­gá­ri szor­ga­lom­mal össze­egyez­tet­he­tet­len volt a cse­pű­rá­gók, a ke­rí­tők, a fes­tők, a mu­tat­vá­nyo­sok, a lég­tor­ná­szok, a ko­mé­di­á­sok és a ze­né­szek te­vé­keny­sé­ge. Eze­ket a fog­lal­ko­zá­so­kat a vá­ro­si jog hol bün­tet­te, hol csu­pán er­köl­csi­leg el­ítél­ték. A vá­ro­si tár­sa­da­lom pá­ri­ái vol­tak a sze­gé­nyek, a kol­du­sok, a rokon híján éle­tü­ket ten­ge­tő árvák és öz­ve­gyek, a ma­guk­ról gon­dos­kod­ni nem tudó rok­kan­tak, be­te­gek és ag­gas­tyá­nok. A fel­so­rolt tár­sa­dal­mi cso­por­tok­ra a be­csü­le­tes és becs­te­len ki­fe­je­zé­se­ket hasz­nál­ták. Már akkor is becs­te­len­nek te­kin­tet­tek va­la­kit, ha el­té­rő hit, szo­kat­lan ru­ház­ko­dás vagy ide­gen rí­tu­sok gya­kor­lá­sa jel­le­mez­te ha­bi­tu­sát.

Mi­las­sin Lász­ló PhD, tan­szék­ve­ze­tő egye­te­mi do­cens (SZE DE ÁJK Nem­zet­kö­zi Köz- és Ma­gán­jo­gi Tan­szék) Jog­egy­sé­ge­sí­tés, egy­sé­ges nem­zet­kö­zi ma­gán­jo­gi tö­rek­vé­sek című ta­nul­má­nya (303–325. o.) ki­eme­li, hogy fel­me­rült a nem­zet­kö­zi ma­gán­jog, a nem­zet­kö­zi fu­var­jog és a szer­ző­dé­sek jo­gá­nak kö­ré­ben a jog­egy­sé­ge­sí­tés igé­nye. E kör­ben az egy­sé­ges jogot (Ein­heits­recht), a jog­kö­ze­lí­tést (Recht­sang­lei­chung) és a jog­egy­sé­get (Recht­se­in­heit) kell ki­emel­ni. A német nem­zet­kö­zi egy­sé­ges jog (In­ter­na­ti­o­nal­es Ein­heits­recht) angol párja a uni­form law, a fran­cia párd­arab­ja a loi uni­for­me. Na­gyon fon­tos e kör­ben az egy­sé­ge­sí­tett nem­zet­kö­zi sza­bá­lyok ér­tel­me­zé­se. Ti­pi­kus e té­ma­kör­ben a több­nyel­vű­ség prob­lé­má­ja. Az UN­CIT­RAL egyez­mény kö­ré­ben a fran­cia de­le­gá­ció je­lez­te, hogy az exéc­uti­on szó nem fedi az an­gol­szász exe­cu­ti­on tí­pu­sú vég­re­haj­tá­si el­já­rást. Az ENSZ hat hi­va­ta­los nyel­vén szö­ve­ge­zett egyez­mény akkor is egyen­ér­té­kű, ha a szö­ve­ge­zés mun­ka­nyel­ve tör­té­ne­te­sen az angol.

Mis­kolczi-Bod­nár Péter PhD, tan­szék­ve­ze­tő egye­te­mi tanár (KGRE ÁJK Ke­res­ke­del­mi Jogi és Pénz­ügyi Jogi Tan­szék) Jog­sza­bály­ke­rin­gő – az össze­ha­son­lí­tó rek­lám hazai sza­bá­lyo­zá­sá­nak ál­lo­má­sai című ta­nul­má­nya (326–348. o.) az 1984 és a 2014 kö­zöt­ti rek­lám­jo­gi sza­bá­lyo­zást mu­tat­ja be, kü­lö­nös te­kin­tet­tel az össze­ha­son­lí­tó rek­lám­ra. Ebben a kör­ben az ún. le­ki­csiny­lő össze­ha­son­lí­tás pél­dá­ul a Pep­si-Co­la vagy Co­ca-Co­la va­la­mi­lyen irá­nyú olyan össze­ve­té­se, amely­ből az egyik ter­mék ne­ga­tí­van jön ki (1972-es eset). Az 1984. évi és az 1990. évi ver­seny­tör­vény pél­dá­ul meg­en­ged­te (fel­té­te­lek­kel) az áru­össze­ha­son­lí­tást. 1996-ban ezt a kér­dést a ver­seny­jog he­lyett a rek­lám­jog sza­bá­lyoz­ta. 2001-ben az EU-sza­bá­lyo­zást ül­tet­ték a ma­gyar jogba. Ezt 2006-ban és 2014-ben to­váb­bi sza­bá­lyo­zá­sok kö­vet­ték.

Mol­nár Hella PhD, egye­te­mi ad­junk­tus (ELTE ÁJK Pol­gá­ri Jogi Tan­szék) A bi­zo­má­nyi szer­ző­dés meg­újult sza­bá­lyai – do­lo­gi jogi kér­dé­sek és be­lé­pé­si jog című ta­nul­má­nya (348–366. o.) ki­mu­tat­ja, hogy a bi­zo­má­nyi szer­ző­dést a ma­gyar pol­gá­ri jog 140 esz­ten­de­je tör­vény­ben sza­bá­lyoz­ta. A ta­nul­mány vizs­gál­ja a bi­zo­má­nyi szer­ző­dés do­lo­gi jogi kér­dé­se­it (bi­zo­mány és kár­ve­szély­vi­se­lés), va­la­mint a bi­zo­má­nyos be­lé­pé­si jogát. A be­lé­pé­si jogot nem cél­sze­rű kor­lá­tok nél­kül le­he­tő­vé tenni a bi­zo­má­nyos szá­má­ra (Kt., Ptk.). Ér­de­kes, hogy az 1959-es Ptk. nem sza­bá­lyoz­ta az ön­szer­ző­dés kér­dé­sét, il­let­ve nem egy­ér­tel­mű, hogy a tu­laj­don­át­szál­lás adás­vé­tel, vagy a bi­zo­mány jog­cí­men megy-e tel­je­se­dés­be.

Re­i­der­né Bánki Erika PhD, egye­te­mi do­cens (SZE DE ÁJK Pol­gá­ri Jogi és Pol­gá­ri El­já­rás­jo­gi Tan­szék) Az élet­tár­si kap­cso­lat az új Pol­gá­ri tör­vény­könyv tük­ré­ben című ta­nul­má­nya (367–385. o.) a csa­lád fo­gal­má­nak vál­to­zá­sát kö­ve­ti nyo­mon. Az élet­tár­sak­ra vo­nat­ko­zó sza­bá­lyo­zás a régi Ptk. szö­ve­gé­ben kez­det­ben nem sze­re­pelt. A há­zas­ság­kö­tés nél­kü­li együtt­élést a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú előtt ágyas­ság­nak (con­cu­bi­na­tus) vagy vad­há­zas­ság­nak ne­vez­ték. Az élet­társ el­ne­ve­zés is csak a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után vált el­ter­jedt­té. A to­váb­bi­ak­ban elem­zi az élet­tár­si tar­tás, va­la­mint az élet­tár­si la­kás­hasz­ná­lat kér­dé­sét is, és szin­tén vizs­gál­ja az élet­társ örök­lé­sét, va­la­mint az élet­tár­si kap­cso­lat fo­gal­mát.

Sik­ló­si Iván PhD, egye­te­mi ad­junk­tus (ELTE ÁJK Római Jogi és Össze­ha­son­lí­tó Jog­tör­té­ne­ti Tan­szék) Cus­to­dia-fe­le­lős­ség és rab­lás a római jog­ban, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a Ner. D. 19, 1, 31 pr. exe­gé­zi­sé­re című ta­nul­má­nya (386–400. o.) több for­rás­szö­veg exe­gé­zi­se útján vizs­gál­ja az ob­jek­tív fe­le­lős­ség kö­ré­be tar­to­zó cus­to­dia-fe­le­lős­ség kér­dé­sét, amely a lopás majd­nem min­den ese­té­re ki­ter­jedt (ki­vé­ve a ser­vus non cus­to­di­en­dus el­lo­pá­sát). A lopás alat­tom­ban el­kö­ve­tett cse­lek­mény, így a ke­re­set aktív le­gi­ti­má­ci­ó­já­nak cus­to­di­ens­re tör­té­nő ki­ter­jesz­té­se is in­do­kolt volt. A rab­lá­sért való fe­le­lős­sé­get egy Ul­pi­a­nus szö­veg­hely is tel­jes egé­szé­ben ki­zár­ta. Emel­lett a kö­zön­sé­ges ra­pi­na vo­nat­ko­zá­sá­ban vis ma­i­or­ról sem lehet be­szél­ni. A rab­lás, mind a kö­zön­sé­ges faj­tá­ja, mind a rab­ló­ban­da tá­ma­dá­sá­ban (vis maior) ma­ni­fesz­tá­ló­dó for­má­ja a jus­ti­ni­a­nu­si jog­ban men­te­sí­tett az adósi fe­le­lős­ség alól.

Smuk Péter PhD, dé­kán­he­lyet­tes, tan­szék­ve­ze­tő habil. egye­te­mi do­cens (SZE DE ÁJK Al­kot­mány­jo­gi és Po­li­ti­ka­tu­do­má­nyi Tan­szék) Az on­line tu­do­mány és a fel­ső­ok­ta­tás arany­fe­de­ze­té­ről című ta­nul­má­nya (401–413. o.) a tu­do­má­nyos ku­ta­tást ért újabb ki­hí­vá­so­kat vizs­gál­ja. Um­ber­to Eco szak­dol­go­zat­írás­sal fog­lal­ko­zó alap­mű­vé­ben em­lí­ti, hogy egy 60 ol­dal­nál rö­vi­debb cikk, ta­nul­mány meg­írá­sá­ra irá­nyu­ló ku­ta­tás során „hat hónap egy szem­vil­la­nás alatt el­tel­het”. A szer­ző in­ten­ci­ó­ja sze­rint ez az idő a mai hall­ga­tó, ku­ta­tó szá­má­ra nem áll ren­del­ke­zés­re, és egy ilyen hely­zet­ben meg­ol­dást je­lent­het a vi­lág­há­ló. Sze­mé­lyes ta­pasz­ta­la­tom sze­rint ez egy ide­ál­ti­pi­kus fel­fo­gás: minél ér­té­ke­sebb, rit­kább és fon­to­sabb egy for­rás, annál biz­to­sabb, hogy nem kerül fel a vi­lág­há­ló­ra (il­let­ve ha mégis, leg­fel­jebb csak busás el­len­ér­ték fe­jé­ben fér­he­tünk hozzá, vagy eset­leg egy rövid időre fel­ke­rül, majd le­ve­szik). A könyv­tá­ra­zás fel­fog­ha­tó kel­le­met­len do­log­ként is (a szer­ző az uta­zást, a jegy­ze­te­lést, a költ­sé­ge­ket hozza fel za­va­ró té­nye­ző­ként, nem szól­va eset­leg egyes könyv­tá­rak ala­cso­nyabb el­lá­tott­sá­gá­ról), nyil­ván ilyen­kor sze­ren­csés, ha a for­rás meg­ta­lál­ha­tó a vi­lág­há­lón. (Ez lehet té­ma­füg­gő is.) Ter­mé­sze­tes, hogy prob­lé­ma­ként je­lent­ke­zik a csak vi­lág­há­lón meg­je­le­nő for­rá­sok kri­ti­kai ke­ze­lé­sé­nek szük­sé­ges­sé­ge. Itt utal a szer­ző az ál­tu­do­má­nyos fo­lyó­ira­tok­ra (fake jour­nals, stan­da­lo­ne jour­nals, pre­da­to­ry open ac­cess pub­lis­hers). Jó fel­ve­tés a sze­mé­lyes kap­cso­la­tok el­enyé­szé­se az e-lear­ning és az on­line dip­lo­mák „szép új vi­lá­gá­ban” (is).

Sza­lai Péter PhD, egye­te­mi do­cens (SZE DE ÁJK Pol­gá­ri Jogi és Pol­gá­ri El­já­rás­jo­gi Tan­szék) A véd­jegy­ol­ta­lom sa­já­tos prob­le­ma­ti­ká­ja a szel­le­mi tu­laj­don­jog­ban című írá­sá­nak (414–435. o.) egyik fő prob­lé­má­ja, hogy le­het-e tu­laj­don­jog tár­gya a véd­jegy. Az új Ptk. sza­kí­tott a szel­le­mi al­ko­tá­sok jo­gá­val mint jog­te­rü­le­ti el­ne­ve­zés­sel, hanem a szer­zői jogra és az ipar­jog­vé­de­lem­re utal. A szer­ző nem tud arra meg­nyug­ta­tó vá­laszt adni, hogy a tu­laj­don köz­vet­len tár­gya-e a szel­le­mi al­ko­tás, vagy más, tu­laj­don­sze­rű jog­in­téz­mény-e. A szer­zői jog­gal kap­cso­la­tos je­len­sé­gek kap­csán ügyel­ni kell arra, ne tör­tén­jen meg az, hogy egyre na­gyobb számú szel­le­mi javak ke­rül­je­nek át a köz­kincs­ből a „ma­gán­kincs­be”, a be­fek­te­tők zse­bé­be.

Sza­lay Gyula CSc, egye­te­mi do­cens (SZE DE ÁJK Ke­res­ke­del­mi, Ag­rár- és Mun­ka­jo­gi Tan­szék) Be­fe­je­zet­len mon­dat, avagy az új Ptk. és a fu­va­ro­zói fe­le­lős­ség című ta­nul­má­nya (436–462. o.) utal arra, hogy az új Ptk. jóval több vál­to­zást ho­zott annál, mint ami a szak­mai köz­vé­le­mény­ben vissza­tük­rö­ződ­ni lát­szik. (Pl. el­len­ér­ték–tel­je­sí­tés–koc­ká­zat tu­da­tos kal­ku­lá­ci­ó­ja, Ptk. 142. §.) A szer­ző meg­csil­lant­ja szar­kasz­ti­kus hu­mo­rát, mikor arra utal, hogy az előző pél­dá­nál sok­kal ki­sebb („vall­juk be, sem­mi­lyen”) ér­dek­lő­dést nem vál­tott ki a fu­va­ro­zá­si szer­ző­dés­ről szóló fe­je­zet re­ví­zi­ó­ja. Arra is utal, hogy a Ptk. ele­gáns sza­bá­lyo­zá­sa nem min­den ele­mé­ben al­kal­mas a fu­va­ro­zás tö­me­ges, faj­la­gos, fu­tó­sza­lag­sze­rű igé­nye­i­nek ki­elé­gí­té­sé­re. A Ptk. „követ do­bott az ál­ló­víz­be” e to­vább­gon­do­lást igény­lő, több­ré­te­gű („ká­posz­ta­le­vél­sze­rű”) sza­bá­lyo­zá­si prob­lé­ma fel­ve­té­sé­vel.

Sze­ge­di And­rás PhD, dé­kán­he­lyet­tes, tan­szék­ve­ze­tő egye­te­mi do­cens (SZE DE ÁJK Ke­res­ke­del­mi, Ag­rár- és Mun­ka­jo­gi Tan­szék) Gon­do­la­tok a be­haj­tá­si költ­ség­áta­lánnyal kap­cso­la­tos gya­kor­la­ti ano­má­li­ák­ról, avagy az erő­sza­kos hi­te­le­ző­vé­de­lem című ta­nul­má­nya (463–469. o.) a ké­se­del­mes fi­ze­tés okoz­ta prob­lé­má­kat járja körül. A fi­ze­té­si morál ja­ví­tá­sa ér­de­ké­ben in­ter­ven­ci­ó­ra van szük­ség, bár el­kép­zel­he­tő, hogy a piac, „a lát­ha­tat­lan kéz” a ha­tár­idő­ben fi­ze­tők ér­de­ké­ben a ké­se­del­me­sen (vagy se­hogy nem) fi­ze­tők­től meg­tisz­tí­ta­ná a pi­a­cot, de ez rend­kí­vül las­san és bi­zony­ta­la­nul menne végbe. A ké­se­del­mes fi­ze­tés­ről szóló 2011/7/EU eu­ró­pai par­la­men­ti és ta­ná­csi irány­elv is elem­zés­re kerül a ta­nul­mány­ban. A szer­ző végső kö­vet­kez­te­té­se, hogy a ma­gán­jo­gi élet­vi­szo­nyok­ban a jog­al­ko­tó nem tehet mást, mint hogy bízik a jog­ala­nyok­ban.

Szei­bert Or­so­lya PhD, habil. egye­te­mi do­cens (ELTE ÁJK Pol­gá­ri Jogi Tan­szék) Kap­cso­lat­tar­tás a gyer­mek és a kü­lön­élő szülő kö­zött, kü­lö­nös te­kin­tet­tel az al­kot­mány­bí­ró­sá­gi és om­buds­ma­ni gya­kor­lat­ra című ta­nul­má­nya (470–490. o.) em­ber­kö­ze­li témát je­le­nít meg, az ün­ne­pelt ha­bi­tu­sá­ra is te­kin­tet­tel. A szer­ző utal a gyer­mek­vé­del­mi fel­ada­tok erő­sí­té­sé­nek szük­sé­ges­sé­gé­re az om­buds­ma­ni te­vé­keny­sé­gen belül, ide­ért­ve az együtt­mű­kö­dé­si me­cha­niz­mu­sok fej­lesz­té­sét, a mo­ni­to­ring­vizs­gá­la­tok fo­ko­zá­sát, a min­den­na­pi tá­jé­koz­ta­tás je­len­tő­sé­gé­nek nö­ve­lé­sét, a jogon kí­vü­li ele­mek sze­re­pé­nek je­len­tő­seb­bé té­te­lét.

Szi­ge­ti Péter DSc, tan­szék­ve­ze­tő egye­te­mi tanár (SZE DE ÁJK Jog­el­mé­le­ti Tan­szék) El­sze­mély­te­le­ne­dés? Ember és tu­laj­don vi­szo­nyá­nak prob­lé­má­ja Len­ko­vics pro­fesszor kö­te­té­ben cím­mel írott ta­nul­má­nya (491–496. o.) ki­fe­je­zet­ten az ün­ne­pelt ta­nul­mány­kö­te­tét elem­zi. Len­ko­vics Bar­na­bás rend­szer­vál­tás­ra vo­nat­ko­zó at­ti­tűd­je a „ha már ne­künk nem si­ke­rült” ki­té­tel­lel jel­le­mez­he­tő, ezzel adva át a sta­fé­tát az újabb ge­ne­rá­ci­ók­nak. A zsák­ut­cá­ból zsák­ut­cá­ba „fej­lő­dő” tár­sa­da­lom a kö­ve­tő fej­lő­dés el­ve­té­sét, sa­já­tos ma­gyar út ke­re­sé­sét je­len­ti. Ugyan­ak­kor sokat eny­hít ezen a mun­ka­sze­re­tet, mely az ember nem­be­li lé­nye­gé­hez (Gat­tung­we­sen) tar­to­zik. A szer­ző jog­gal utal Gal­bra­ith szen­ten­ci­á­já­ra a piaci vi­szo­nyok egyen­lőt­len­sé­gé­nek jel­lem­zé­sé­ről: „Aki képes el­hin­ni, hogy a sarki új­ság­árus és a Ge­ne­ral Mo­tors tu­laj­don­kép­pen tej­test­vé­rek […] az képes el­hin­ni bár­mit.” Ugyan­így fon­tos a fenn­tart­ha­tó­ság prob­lé­má­ja, hi­szen a ter­mé­sze­ti kör­nye­ze­tün­ket pusz­tí­tó „bes­tia” a tőke maga (Hegel).

Ta­kács Péter PhD, egye­te­mi tanár (SZE DE ÁJK Jog­el­mé­le­ti Tan­szék) Szu­ve­re­ni­tás és im­mu­ni­tás. Egy konk­rét esete elem­zé­se: az Alt­mann-ügy című dol­go­za­ta (497–517. o.) a nem tu­laj­do­nos­tól való tu­laj­don­szer­zés Len­ko­vics pro­fesszor által is vizs­gált kér­dé­sét járja körül. Az ügy 1999 és 2006 kö­zött öt per­ben ma­ni­fesz­tá­ló­dott, mely­ben szét­szá­laz­ha­tat­la­nul ke­ve­re­dett a köz­jog és a ma­gán­jog, to­váb­bá a nem­zet­kö­zi jog. A perek öt Gus­tav Klimt-fest­mény tu­laj­don­jo­ga körül fo­rog­tak. Az ügy a „nehéz ese­tek” egyi­ke, ahol az USA és az Oszt­rák Köz­tár­sa­ság szem­be­sült a perek során kü­lön­bö­ző jog­ha­tó­sá­gi kér­dé­sek­kel (mivel a ha­gya­té­kot még az NSDAP által uralt Né­met­or­szág ra­gad­ta el).

Tat­tay Le­ven­te PhD, egye­te­mi tanár (PPKE JÁK Ma­gán­jo­gi és Ke­res­ke­del­mi Tan­szék) Az Eu­ró­pai Bí­ró­ság gya­kor­la­ta a szer­zői al­ko­tá­sok di­gi­tá­lis fel­dol­go­zá­sa terén című írása (518–541. o.) az In­fo­Soc irány­elv szer­zői jogi al­ko­tá­sok di­gi­tá­lis fel­dol­go­zá­sá­ra vo­nat­ko­zó kér­dé­se­it dol­goz­za fel igen szer­te­ága­zó­an. Szá­mos kap­cso­ló­dó ügyet is ele­mez (In­fo­paq I.-ügy, SGAE-ügy, Di­va­ni-ügy, Cir­cul Glo­bus Bu­cu­res­ti-ügy, Painer-ügy, TV2 Den­mark-ügy). A szer­ző vizs­gál­ja a több­szö­rö­zés sza­bá­lya­it és a sza­bad fel­hasz­ná­lás kér­dé­sét is, to­váb­bá a ma­gán­cé­lú má­so­lás prob­lé­má­it.

Tég­lá­si And­rás PhD, egye­te­mi ad­junk­tus (NKE KTK Al­kot­mány­jo­gi Tan­szék) Tu­laj­don­vé­de­lem az új Ptk.-ban az Al­kot­mány­bí­ró­ság gya­kor­la­tá­nak tük­ré­ben című írása (542–553. o.) te­ma­ti­ku­san, al­kot­mány­bí­ró­sá­gi ha­tá­ro­za­to­kat és az al­kot­mány­vé­del­met³³ ele­mez­ve vizs­gál egyes do­lo­gi jogi kér­dé­se­ket. A vizs­gált témák: a fel­dol­go­zás, egye­sí­tés és be­épí­tés; az al­ko­tó­rész kér­dé­se; a szom­széd­jog; a szük­ség­hely­zet; az el­ide­ge­ní­té­si és ter­he­lé­si ti­la­lom; a ke­res­ke­del­mi for­ga­lom­ban, il­let­ve a ke­res­ke­del­mi for­gal­mon kí­vü­li tu­laj­don­szer­zés; az el­bir­tok­lás; to­váb­bá a közös tu­laj­don, va­la­mint a ki­sa­já­tí­tás. Meg­fon­to­lás­ra ér­de­mes a szer­ző azon fel­ve­té­se, hogy ha a tu­laj­don kor­lá­to­zá­sa a ren­del­te­tés­sze­rű hasz­ná­la­tot le­he­tet­len­né teszi, akkor az új Ptk. alap­ján a tu­laj­do­nos a tu­laj­don ki­sa­já­tí­tá­sát kér­he­ti. Tég­lá­si And­rás vé­le­ke­dé­sünk sze­rint he­lye­sen mutat rá arra, hogy ezt a sza­bályt az Alap­tör­vény­ben kel­lett volna rög­zí­te­ni, mivel ez az állam által tör­té­nő lo­pa­ko­dó meg­fosz­tás­tól (cre­e­ping ex­prop­ri­a­ti­on) je­len­te­ne al­kot­má­nyos ga­ran­ci­át.

Török Gábor DSc, tan­szék­ve­ze­tő egye­te­mi tanár (NKE KTK Ci­vi­lisz­ti­kai Tan­szék) A jog­össze­ha­son­lí­tás ha­szon­ta­lan­sá­gá­ról című írása (554–563. o.) a csőd­jo­got köz­jo­gi és ma­gán­jo­gi né­ző­pont­ból, tör­té­ne­ti össze­ha­son­lí­tás­ban vizs­gál­ja. Az új jog­al­ko­tá­si re­zsim (2010. évi CXXX. tv.) elem­zé­sét kö­ve­ti az 1881. évi XVII. tc. (csőd­tör­vény) és az 1991. évi XLIX. tv. (csőd- és fel­szá­mo­lá­si el­já­rás) össze­ve­té­se, mely azzal az ered­ménnyel jár, hogy a ha­tá­lyos tör­vény ne­he­zen ér­tel­mez­he­tő, tele van ide-oda uta­lás­sal, az oly­kor tíz­be­kez­dé­ses sza­ka­szok is az ért­he­tő­ség ro­vá­sá­ra men­nek. A ha­tály­ta­lan fo­gal­mak hasz­ná­la­ta miatt nem il­lesz­ke­dik a jog­rend­szer egé­szé­be és egy­sé­gé­be, to­váb­bá a jog­al­ko­tó nem élt a de­re­gu­lá­lás le­he­tő­sé­gé­vel sem.

Vékás Lajos, az MTA ren­des tagja (pro­fes­sor eme­ri­tus, ELTE ÁJK Pol­gá­ri Jogi Tan­szék) Ada­lé­kok a Pol­gá­ri tör­vény­könyv tör­té­ne­ti és össze­ha­son­lí­tó jogi ér­té­ke­lé­sé­hez cím­mel köz­zé­tett ta­nul­má­nya (564–576. o.) a Ptk., a régi Ptk., az Mtj. és ko­ráb­bi verzió­ nak tör­té­ne­ti vá­zo­lá­sa mel­lett az új ma­gyar Ptk.-t el­he­lye­zi az eu­ró­pai ma­gán­jo­gi ko­di­fi­ká­ci­ók so­rá­ban. Az 1959-es ko­di­fi­ká­ció szer­zői is a ko­ráb­bi tör­vény­ter­ve­ze­tek szer­ző­i­nek vál­lán áll­tak. Az 1871 és 1892 kö­zöt­ti rész­ter­ve­ze­tek kö­ré­ből az örök­lé­si jog (Te­lesz­ky Ist­ván, 1882) és a há­zas­sá­gi jog ter­ve­ze­te (Grossch­mid Béni, 1891) eme­len­dő ki. Ké­sőbb Grossch­mid Béni, Szászy-Sch­wartz Gusz­táv és Nagy Fe­renc mel­lett a fi­a­tal Szla­dits Ká­roly és Ko­los­váry Bá­lint „se­géd­tag” volt. A ma­gán­jo­gi ko­di­fi­ká­ció anya­tör­vény­köny­vei a fran­cia Code civil (1804); az oszt­rák ABGB (1811); a sváj­ci Ptk. (1811, 1881, 1907) és a német BGB (1896) vol­tak. A fran­cia példa Eu­ró­pa fran­ko­fón vi­dé­ke­in és La­tin-Ame­ri­ká­ban; a BGB Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pá­ban és Ázsi­á­ban gya­ko­rolt ha­tást. A 20–21. szá­za­di ko­di­fi­ká­ci­ók ehhez ké­pest meg­ké­set­tek. A let­tek 1937-es kó­de­xü­ket lép­tet­ték újra ha­tály­ba (jog­foly­to­nos­ság!), az ész­tek német, a lit­vá­nok hol­land se­gít­sé­get vet­tek igény­be. A ro­má­nok 2011-ben, a cse­hek 2014-ben ké­szül­tek el egy új Ptk.-val, Hor­vát­or­szág és Szlo­vé­nia rész­re­for­mo­kon van túl, és Szlo­vá­ki­á­ban is ké­szül a ko­di­fi­ká­ció (de a vége be­lát­ha­tat­lan). Egye­dül Len­gyel­or­szág­ban van ha­tály­ban még a szo­ci­a­lis­ta, 1964-es Ptk., de a ko­di­fi­ká­ci­ós vita itt is meg­in­dult.

A kö­tet­ben külön ta­lál­ha­tók meg az ün­ne­pel­tet kö­szön­tő ide­gen nyel­vű ta­nul­má­nyok. Görög Márta PhD, egye­te­mi do­cens (SZTE ÁJK Pol­gá­ri Jogi és Pol­gá­ri El­já­rás­jo­gi Tan­szék) fe­je­ze­te a Das ge­schütz­te Wis­sen und seine recht­li­che Ab­si­che­rung im Hin­b­lick auf den Ent­wurf eines Vorschlags für neue Re­geln für den Schutz von Geschäfts­ge­he­im­nis­sen vor rechts­wid­ri­gem Er­werb sowie rechts­wid­ri­ger Nut­zung und Off­le­g­ung címet vi­se­li (577– 588. o.), és a kötet ide­gen nyel­vű szek­ci­ó­já­nak első írása is egy­ben. A ta­nul­mány a know-how, azaz vé­dett is­me­re­tek (ge­schütz­te Wis­sen) és az üz­le­ti titok és il­le­gá­lis hasz­ná­lat kö­ré­ben fel­me­rü­lő jog­vé­de­lem­re és köz­zé­té­tel­re vo­nat­ko­zó ter­ve­zet kér­dé­se­it járja körül. E kér­dés­kör a 21. szá­zad tu­dás­ala­pú tár­sa­dal­má­nak és gaz­da­sá­gá­nak haj­tó­ere­je a véd­jegy­kér­dé­sek­kel együtt (know-how szer­ző­dés és véd­jegy­li­cen­cia). Mind­ez kü­lö­nö­sen ér­de­kes, ha be­von­juk a vizs­gá­ló­dás­ba a szel­le­mi tu­laj­don (Ge­ist­ige Ei­gen­tum) és a sze­mé­lyi­sé­gi jogok (Per­sön­lich­ke­its­recht) ér­tel­me­zé­si tar­to­má­nyát is. A nem e te­rü­let­tel fog­lal­ko­zó ol­va­só szá­má­ra is ér­dek­fe­szí­tő adat, hogy a know-how egy (irány­adó) meg­ha­tá­ro­zá­sát a Nem­zet­kö­zi Ke­res­ke­del­mi Ka­ma­ra (In­ter­na­ti­o­nale Han­d­el­skam­mer) 1961-ben for­mu­láz­ta meg. A fej­lő­dés to­váb­bi ál­lo­má­sa az ipari titok és az üz­le­ti (ke­res­ke­del­mi) titok (trade sec­ret, com­mer­ci­al sec­ret, in­dust­ri­al sec­ret) dog­ma­ti­ká­já­nak to­vább­fej­lesz­té­se 1970 és 1974 kö­zött. Az USA sza­bá­lyo­zá­sá­ban a Trade Sec­ret Uni­form Act ide­ér­ti a re­cep­tú­rá­kat, for­mu­lá­kat, min­tá­kat, prog­ra­mo­kat, mód­sze­re­ket, tech­ni­ká­kat és esz­kö­zö­ket, me­lyek közös jel­lem­ző­je, hogy ön­ál­ló gaz­da­sá­gi ér­té­ket tes­te­sí­te­nek meg, és ti­tok­ban tar­tá­suk új­don­ság­ere­jük okán ész­sze­rű. 2013 no­vem­be­ré­ben az Eu­ró­pa 2020 stra­té­gia ke­re­té­ben hoz­ták tető alá a ter­ve­ze­tet. A sza­bá­lyo­zás a ma­gyar Ptk. 2013. évi V. tv. 2:47. §-ában is tet­ten ér­he­tő.

Lamm Vanda, az MTA ren­des tagja, pro­fes­sor emer­i­ta (SZE DF ÁJK Nem­zet­kö­zi Köz- és Ma­gán­jo­gi Tan­szék) Qu­el­ques ca­rac­tér­is­ti­ques du dév­e­lop­pe­ment du droit nuc­lé­a­ire in­ter­na­ti­o­nal című ta­nul­má­nya (589–600. o.) a nem­zet­kö­zi nuk­le­á­ris jog sza­bá­lyo­zá­sa fej­lő­dé­sé­nek jel­lem­ző­it tárja elénk. A szer­ző a kér­dés vi­lág­szer­te is­mert és el­is­mert szak­ér­tő­je. A nuk­le­á­ris jog sza­bá­lyo­zá­sa du­a­lis­ta. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú végén Hi­ro­si­ma (1945. au­gusz­tus 6.) és Na­ga­sza­ki (1945. au­gusz­tus 9.) tra­gé­di­á­ja, az atom­bom­ba al­kal­ma­zá­sa (há­bo­rús célú fel­hasz­ná­lá­sa) miatt be­kö­vet­ke­zett ször­nyű pusz­tí­tás 130 000 ember ha­lá­lát okoz­ta. Mind­ez ár­nyé­kot vet a nuk­le­á­ris ener­gia békés célú fel­hasz­ná­lá­sá­ra is. A het­ve­nes évek­ben ez ve­ze­tett a nuk­le­á­ris le­sze­re­lés kér­dé­se felé, mellyel kap­cso­lat­ban több nem­zet­kö­zi egyez­mény is szü­le­tett. A du­a­lis­ta szem­lé­let a Nem­zet­kö­zi Atom­ener­gia Ügy­nök­ség (AIEA) mű­kö­dé­sé­ben is tet­ten ér­he­tő. A nuk­le­á­ris bal­ese­tek be­kö­vet­ke­zé­se is ha­tást gya­ko­rolt a nuk­le­á­ris jog fej­lő­dé­sé­re. Az első ko­mo­lyabb nuk­le­á­ris bal­eset a Har­ris­burg kö­ze­lé­ben fekvő Three Mile Is­lan­den 1979. már­ci­us 28-án kö­vet­ke­zett be. Itt a fű­tő­ele­mek egy­har­ma­dá­nak le­ol­va­dá­sa miatt a re­ak­tor tönk­re­ment, de em­ber­élet­ben nem esett kár. A leg­sú­lyo­sabb nuk­le­á­ris ka­taszt­ró­fa 1986. áp­ri­lis 26-án kö­vet­ke­zett be Cser­no­bil­ban, je­len­leg ez je­len­ti a leg­ma­ga­sabb fo­ko­za­tú nuk­le­á­ris bal­ese­tet. A cser­no­bi­li tra­gé­dia a nuk­le­á­ris bal­ese­tek­ben érin­tett or­szá­gok jobb együtt­mű­kö­dé­sé­nek igé­nyét is ma­gá­val hozta (mivel a su­gár­zás szá­mos or­szá­got érin­tett). 2011. már­ci­us 11-én Fu­kus­ima vá­ro­sá­ban kö­vet­ke­zett be bal­eset az ot­ta­ni atom­erő­mű­vet ért föld­ren­gés és szö­kő­ár miatt. A nuk­le­á­ris jog­ban a nem­zet­kö­zi jogi soft law sza­bá­lyok sze­re­pe is je­len­tős. A jog vá­la­sza e sú­lyos kér­dé­sek­re szá­mos nem­zet­kö­zi jogi inst­ru­men­tum el­fo­ga­dá­sá­ban öl­tött tes­tet.

Papp Tekla PhD, tan­szék­ve­ze­tő egye­te­mi tanár (NKE NETK Eu­ró­pai Köz- és Ma­gán­jo­gi Tan­szék) The Group In­te­rest in Con­nec­ti­on with the Gro­ups of Cor­pora­tions in the Con­cern Law című írása (601–618. o.) a vál­la­lat­cso­por­tok cso­port­ér­de­ke­it vizs­gál­ja a kon­szern­jog­ban. A ta­nul­mány sze­ren­csés kéz­zel mutat rá, hogy a kér­dés mind jog­tu­do­má­nyi, mind köz­gaz­da­ság­ta­ni as­pek­tus­ból szem­lél­he­tő. A jog­in­téz­mény a fran­cia, olasz, belga, hol­land és lu­xem­bur­gi, to­váb­bá a nor­di­kus jo­gok­ban egy­aránt is­me­re­tes. Ezzel együtt egy brit, egy fran­cia és egy német sza­bá­lyo­zás­cso­port is tet­ten ér­he­tő. A fran­cia kon­szern­jog­ban a kér­dés leg­je­len­té­ke­nyebb ve­ze­tő jog­ese­te (lead­ing case) a Ro­s­en­b­lum-ügy (1985) volt a fran­cia Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság előtt. A cso­port­ér­dek kér­dé­sét vizs­gál­va ér­de­kes, hogy az ural­ko­dó vál­la­lat a vál­la­lat­cso­por­ton belül ér­vé­nye­sít­he­ti ér­de­ke­it a mű­kö­dés során. A kon­szern­jog­nak azon­ban fel­ada­ta, hogy fenn­tart­sa az ér­dek­egyen­súlyt az egyes sze­rep­lők kö­zött. A transz­pa­ren­cia mel­lett fon­tos a ki­sebb­sé­gi rész­vé­nye­sek (mi­no­rity sta­ke­hold­ers) ér­de­ke­i­nek vé­del­me is.. Ez a „ki­sebb­ség­vé­del­mi biz­to­sí­ték” a ma­gyar jog­ban is is­me­re­tes (Ptk. 3:57. §). Je­len­tős a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai hely­ze­tet fel­vil­lan­tó át­te­kin­tés is.

(Ta­nul­má­nyok a 65 éves Len­ko­vics Bar­na­bás tisz­te­le­té­re. Szerk.: Ke­se­rű Barna Ar­nold, Kő­hi­di Ákos, lekt. Lé­vay­né Fa­ze­kas Judit, Eöt­vös Jó­zsef Könyv­ki­adó – Szé­che­nyi Ist­ván Egye­tem, Bu­da­pest–Győr, 2015, 630 oldal.)