2016 nya­rán a ma­gyar tár­sa­dal­mat két alap­ve­tő, a sor­sát meg­ha­tá­ro­zó kér­dés fog­lal­koz­tat­ja: az Eu­ró­pá­ra zú­du­ló mig­rán­sára­dat és a ma­gyar köz­pénz­ügyi rend­szer ütés­ál­ló ké­pes­sé­ge, ered­mé­nyes­sé­ge.

Év­ti­ze­dek­kel ez­előt­ti stra­té­gi­ai elő­re­te­kin­té­sek úgy vé­le­ked­tek, hogy az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok el­ve­szí­ti glo­bá­lis gaz­da­sá­gi ve­ze­tő sze­re­pét, sőt a he­ge­mó­ni­á­ját is a glo­bá­lis di­na­mi­ká­ban. Az Eu­ró­pai Unió pedig je­len­tős gaz­da­sá­gi tér­vesz­tést szen­ved el Ázsi­á­hoz ké­pest, a vi­lág­lép­té­kű fej­lő­dés­ben sze­re­pe har­mad­la­gos lesz, el­len­ben a tu­do­mány, kul­tú­ra, in­no­vá­ció, biz­ton­ság, sőt a po­li­ti­ka te­rü­le­tén is nö­ve­li min­ta­adó sze­re­pét. Al­ter­na­tív han­gok­ként éle­sen sü­ví­tet­tek az éter­be és a tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­ák csend­jé­be azok a prog­nó­zi­sok is, mi­sze­rint a gló­busz gaz­da­sá­gi len­dü­le­te – az Egye­sült Ál­la­mok és az EU el­le­né­ben – a nagy ázsi­ai gaz­da­sá­gok­tól szár­ma­zik majd, vagy­is Kína és India fel­emel­ke­dé­se lesz a vi­lág­gaz­da­ság fej­lő­dé­sé­nek mo­tor­ja.

Mára min­den más­kép­pen lát­szik be­tel­je­sed­ni. 2008 és 2014 kö­zött az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok köz­pon­ti bank­ja (Fed) si­ke­res vál­ság­ke­ze­lést haj­tott végre, csök­ken­tet­te a ka­ma­tot, aktív sze­rep­lő­ként je­lent meg a vál­la­la­ti hi­te­le­zés új­ra­in­dí­tá­sá­ban és az ál­lam­pa­pír­pi­ac ser­ken­té­sé­ben, ami­nek ered­mé­nye­kép­pen az USA újra régi fé­nyé­ben tün­dö­köl. Öt szá­za­lék alat­ti a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­tá­ja, erős a kül­po­li­ti­kai aka­rat­erő-ér­vé­nye­sí­tő ké­pes­sé­ge. Po­li­ti­kai el­len­lá­ba­sa­it, le­gyen az Orosz­or­szág vagy Dél­ke­let-Ázsia bár­mely fel­tűn­ni szán­dé­ko­zó üs­tö­kös­je­lölt­je, si­ke­re­sen lo­ka­li­zál­ja, tart­ja, tolja vissza tér­sé­gi sze­rep­kö­ré­be. Az Eu­ró­pai Unió las­san tíz éve tartó mély­re­pü­lé­se szin­te senki által sem vi­ta­tott, ám a jó öreg kon­ti­nens­ből még azok az ér­té­kek is to­va­tű­nő­nek lát­sza­nak, ame­lyek­ben magát még fé­nyez­het­te volna. Két­sé­ges­sé, kér­dé­ses­sé, sőt egyre in­kább bi­zony­ta­lan­ná válik, hogy Eu­ró­pa meg tudná őriz­ni a min­ta­adó sze­re­pét a tu­do­mány, kul­tú­ra, in­no­vá­ció, biz­ton­sá­gos kör­nye­zet és po­li­ti­kai kul­tú­ra te­rü­le­tén.

Eu­ró­pát el­ed­dig több­mil­li­ós, de évek múl­tán több tíz­mil­li­ós be­ván­dor­ló­tö­meg lepi majd el, ezzel et­ni­kai-val­lá­si tér­ké­pe át­raj­zo­ló­dik. Noha az ez­red­for­du­ló kör­nyé­ki gaz­da­sá­gi-né­pe­se­dé­si prog­nó­zi­sok azzal szá­mol­tak, hogy az EU tér­vesz­té­se mö­gött az igen sze­rény gaz­da­sá­gi di­na­mi­ka és szá­mot­te­vő né­pes­ség­vesz­tés hú­zó­dik meg, lé­lek­szá­ma 750 mil­li­ó­ról mint­egy 50 mil­li­ó­val csök­ken 2025-re. Az arab ta­vasz óta azon­ban mind­ez szer­te­fosz­la­ni lát­szik. És nem az eu­ró­pai nem­ze­tek fer­ti­li­tá­si rá­tá­já­nak emel­ke­dé­se, hanem a kö­zép-ázsi­ai, észak-af­ri­kai me­ne­kül­tek Eu­ró­pá­ba zú­du­lá­sa emeli a né­pes­ség­szá­mot. Év­ti­ze­dek­kel ez­előtt is azzal szá­mol­tunk, hogy a glo­bá­lis pi­a­co­kon a kép­zett, mo­ti­vált, szor­gal­mas és te­het­sé­ges mun­ka­erő lesz a szűk ke­reszt­met­szet, ám mind­ez Eu­ró­pa ese­té­ben, a be­te­le­pül­ni szán­dé­ko­zók által alig­ha tel­je­sül­het. Az eu­ró­pai mun­ka­kul­tú­rá­ra és tár­sa­dal­mi együtt­élé­si vi­szo­nyok­ra nem szo­ci­a­li­zá­ló­dott, po­ro­szos mun­ka­fe­gye­lem­hez nem szo­kott, ala­csony szak­kép­zett­sé­gi szint­tel bíró ázsi­ai és af­ri­kai be­ván­dor­lók alig­ha ké­pez­he­tik az eu­ró­pai tér­ség csúcs­ter­mé­ke­i­nek mun­ka­erő­bá­zi­sát, Eu­ró­pa tár­sa­dal­má­nak sta­bi­li­tá­sát, a kon­ti­nens biz­ton­sá­gát alig­ha erő­sít­he­tik. Az eu­ró­pai tér­ség így to­vább­ra is a kép­zett, mo­ti­vált mun­ka­erő hi­á­nyá­ban fog szen­ved­ni, rá­adá­sul az őse­u­ró­pai nem­ze­tek lé­lek­szá­ma to­vább fo­gyat­ko­zik. Min­den fel­té­tel adott Eu­ró­pa to­váb­bi süllye­dé­sé­hez, meg­ma­radt ér­té­ke­i­nek de­val­vá­ló­dá­sá­hoz. Görög, spa­nyol, por­tu­gál ál­lás­ta­la­nok mil­li­ói vár­nak évek óta mun­ká­ra, mi­köz­ben a „szo­ci­ál­de­mok­ra­ta” Ang­e­la Mer­kel af­ri­kai be­ván­dor­lók­kal re­mé­li fel­töl­te­ni a német ipar­ban hi­ány­zó ál­lás­he­lye­ket.

A glo­bá­lis pénz- és tő­ke­pi­a­co­kon óri­á­si tő­ke­fe­les­le­gek ala­kul­nak ki, a kí­ná­la­ti piac lesz a meg­ha­tá­ro­zó, mi­köz­ben a né­pes­ség kon­ti­nen­sek kö­zött in­gá­zik majd, vagy ami most erő­sebb ten­den­ci­á­nak tűnik, a há­bo­rús af­ri­kai és ázsi­ai öve­ze­tek­ből vég­leg Eu­ró­pá­ba köl­tö­zik. A szű­kü­lő erő­for­rá­sok meg­szer­zé­sé­ért és meg­tar­tá­sá­ért há­bo­rúk in­dul­hat­nak, il­let­ve a már ma is folyó po­li­ti­kai és ka­to­nai konf­lik­tu­sok fel­erő­söd­het­nek. Meg­ha­tá­ro­zó lesz rö­vi­de­sen a „back to basic” for­du­lat, vagy­is a ter­mő­föld, az ég­haj­lat, a víz, az ener­gia és az élel­mi­sze­rek, és kü­lö­nö­sen a biz­ton­sá­gos, él­he­tő kör­nye­zet sze­re­pe fel­ér­té­ke­lő­dik. Az ipari és poszt­in­duszt­ri­á­lis kor­sza­kok­nál job­ban meg­ha­tá­roz­zák majd az egyes csa­lá­dok, te­le­pü­lé­sek, ré­gi­ók, or­szá­gok, nem­ze­tek és nagy gaz­da­sá­gi in­teg­rá­ci­ók mű­kö­dé­sét, si­ke­re­it vagy ku­dar­ca­it. Eu­ró­pa ma még ezen for­rá­sok­ban és alap­ér­té­kek­ben bő­vel­ke­dik. Ám az et­ni­kai-val­lá­si tér­ké­pe át­raj­zo­ló­dá­sá­val ez már alig­ha ma­rad­hat így.

Ben­nün­ket, ma­gya­ro­kat a mig­ráns­hul­lá­mok ér­ke­zé­sén túl a 2010 után új­já­szer­ve­zett ál­lam­mű­kö­dés és köz­pénz­ügyi rend­szer el­le­ni tá­ma­dá­sok köt­nek le. A ma­gyar kor­mány 2010 és 2013 kö­zött si­ke­res fis­ká­lis kon­szo­li­dá­ci­ót haj­tott végre. Fo­lya­ma­to­san sta­bi­li­zá­lód­nak az ál­lam­pénz­ügyek, csa­lá­dok száz­ez­re­it me­ne­kí­tet­ték ki a de­vi­za­hi­telt fo­lyó­sí­tó ban­kok kar­ma­i­ból, mind­ezt a 2013-tól új ve­ze­tés alá ke­rü­lő Ma­gyar Nem­ze­ti Bank köz­re­mű­kö­dé­sé­vel. Kez­de­tét vette a Nö­ve­ke­dé­si Hi­tel­prog­ram, mely­nek ke­re­té­ben eddig 33 676 vál­lal­ko­zás ju­tott be­ru­há­zá­si és for­gó­esz­köz­hi­tel­hez közel 2281 mil­li­árd fo­rint összeg­ben. Az NHP-ban do­mi­nál­nak a ka­pa­ci­tás­bő­ví­tés­re fel­vett hi­te­lek, ame­lyek a be­ru­há­zás­élén­kü­lés, rajta ke­resz­tül pedig a GDP-nö­ve­ke­dés biz­tos alap­jai. Az NHP ha­tá­sá­ra élén­kült a vál­la­la­ti hi­te­le­zés, to­xi­kus esz­kö­zök­től (de­vi­za­jel­zá­log, pro­jekt­fi­nan­szí­ro­zás) meg­tisz­tul­tak a banki mér­le­gek, és ala­cso­nyabb banki ka­mat­kör­nye­zet ala­kult ki, egy­ide­jű­leg a bank­rend­szer sta­bi­li­zá­lá­sát is se­gí­tet­te a jegy­ban­ki po­li­ti­ka. Az NHP je­len­tő­sen mér­sé­kel­te a prog­ram­ban részt vevő vál­lal­ko­zá­sok ka­mat­ter­he­it, mind az új hi­te­lek, mind a de­vi­za­hi­tel­ki­vál­tá­sok ha­tá­sá­ra, ja­vult a vál­lal­ko­zá­sok és a la­kos­ság jö­ve­del­mi hely­ze­te. A 83 szá­za­lé­kos mér­ték­kel csök­ken­tett jegy­ban­ki alap­ka­mat ha­tá­sá­ra ol­csóbb lett a ma­gyar állam fi­nan­szí­ro­zá­sa, 10 szá­za­lék­kal csök­kent az ál­lam­adós­ság mér­té­ke, fe­lé­re esett vissza az ál­lam­adós­ság de­vi­za­ki­tett­sé­ge. Összes­sé­gé­ben tehát nö­ve­ke­dés­nek in­dult a gaz­da­ság, és egy­ide­jű­leg sta­bil a pénz­ügyi egyen­súly, nőtt a la­kos­ság fi­ze­tő­ké­pes ke­res­le­te, több pénz ma­radt a csa­lá­dok pénz­tár­cá­já­ban, amely kö­szön­he­tő a ha­tó­sá­gi ár­sza­bá­lyo­zás­nak (re­zsi­csök­ken­tés), a meg­fe­le­zett sze­mé­lyi és tár­sa­sá­gi nye­re­ség­adó­nak, a kor­mány­zat aktív pi­ac­szer­ve­ző és sza­bá­lyo­zó te­vé­keny­sé­gé­nek és az ala­cso­nyabb ka­mat­kör­nye­zet­nek.

Az Orbán Vik­tor–Ma­tolcsy György-ten­gely által si­ker­re vitt köz­pénz­ügyi rend­szer­vál­tás első kör­ben pro­fi­tot vett ki a kül­föl­di ban­kok és nem­zet­kö­zi vál­la­la­tok pénz­tár­cá­já­ból, majd 2013-tól a jegy­ban­ki alap­ka­mat drasz­ti­kus csök­ken­té­sé­vel a kül­föl­di pénz­ügyi, ál­lam­pa­pír­be­fek­te­tők ke­ve­sebb ka­mat-pro­fit be­vé­tel­hez jut­nak. Mind­ez szük­sé­ges a ma­gyar költ­ség­ve­tés és ház­tar­tá­sok egyen­súly­ban tar­tá­sá­hoz, így a nem­zet­kö­zi tér­ből ér­ke­ző tá­ma­dá­sok per­ma­nen­ci­á­ját az Orbán Vik­tor–Ma­tolcsy György ve­zet­te gaz­da­ság­po­li­ti­kai kur­zus kény­te­len még hosszú ideig el­vi­sel­ni, mi­köz­ben a la­kos­ság a nem kon­ven­ci­o­ná­lis mó­do­za­tú köz­pénz­ügyi rend­szer elő­nye­it él­ve­zi.

Az el­len­ség most a Fel­leg­vá­rat, a pénz- és hi­tel­ki­bo­csá­tás, a de­vi­za­tar­ta­lé­kok őr­zé­sé­nek szék­he­lyét, a Ma­gyar Nem­ze­ti Ban­kot és annak el­nö­két tá­mad­ja. Hi­tel­te­len­né kí­ván­ja tenni a jegy­ban­kot, rajta ke­resz­tül a kor­mány mű­kö­dé­sét. Mit te­he­tünk mi, ma­gyar pol­gá­rok? El­vár­ha­tó-e a pol­gá­ri ér­tel­mi­ség­től, hogy orosz­lán­ként har­col­ja­nak a Fel­leg­vá­rért és az ál­ta­la le­fe­dett szál­lás­te­rü­le­tek biz­ton­sá­gá­ért, mint 450 évvel ez­előtt, 1566-ban Eu­ró­pát az osz­mán ter­jesz­ke­dés­től védő Szi­get­vár vi­té­zei?

A leírt pri­o­ri­tá­so­kat te­kint­ve mos­ta­ni lap­szá­munk fó­ku­szá­ba mél­tán ke­rült a mig­ráns­kér­dés tu­do­má­nyos, tör­té­ne­ti, jogi meg­kö­ze­lí­té­se Kásler Mik­lós és Prug­ber­ger Tamás pro­fesszo­rok tol­lá­ból, míg a ma­gyar köz­pénz­ügyi rend­szer ered­mé­nye­it, tu­do­má­nyos rend­szer­ta­nát a kö­vet­ke­ző lap­szá­munk, sőt angol nyel­vű kü­lön­ki­ad­vá­nyunk kö­zép­pont­já­ba ál­lít­juk. Re­mél­ve, hogy év­szá­za­do­kon át a ma­gyar­ság tra­gé­di­á­já­nak te­kint­he­tő vi­lág­po­li­ti­kai össze­füg­gé­sek meg­ér­té­sé­nek hi­á­nyát ol­da­ni tud­juk, ma­gun­kat elő­nyös po­zí­ci­ó­ba tud­juk emel­ni s tar­ta­ni.

Ér­de­mes a Pol­gá­ri Szem­lét ol­vas­ni!

Prof. dr. Lent­ner Csaba egye­te­mi tanár, a Pol­gá­ri Szem­le fő­szer­kesz­tő­je