Összefoglalás

Hogyan járul hozzá a felsőoktatás mint intézmény és mint tudásbázis a fenntarthatósági törekvések megvalósításához? Milyen szerepe és lehetősége van az egyes intézményeknek és a különböző szervezeti egységeknek? A kérdés nem pusztán teoretikus, hiszen az egyetemek akár belső, akár külső érintettjeik révén szembesülhetnek a válaszadás kényszerével. Jobb esetben valamely belső kezdeményezés hatására vizsgálják meg a fenntarthatósági teljesítményüket. De van, hogy pusztán a különböző pályázati források elnyerésekor tett vállalásuk teljesítése okán merül föl a fenntarthatóság kérdése. A felsőoktatási intézmények a vállalatoknál sokkal lassabban reagálnak a környezeti változások okozta kihívásokra, aminek elsősorban az érintetti elvárások lehetnek az okai.

Sustainability Assessment of Higher Education Institutions

Summary

How can higher education as an institutional system and a knowledge base contribute to the implementation of sustainability efforts? What are the roles and potentials of the individual institutions and various organisational units of higher education? The question is not merely theoretical, since through their internal or external stakeholders, universities might be required to reply these questions. In a better case, they examine their sustainability performance on an internal initiative. In several cases, however, the issue of sustainability arises solely during the fulfillment of their commitments undertaken to obtain funding at tenders. Higher education institutions respond to the challenges posed by environmental changes far slower than companies, perhaps due to stakeholder expectations.

Amikor vállalati fenntarthatóságról (környezetvédelemről) beszélünk, mindenki szeme előtt megjelenik egy füstölgő gyár képe, amely ontja magából a különböző káros anyagokat, megmérgezve talajt, levegőt, vizeket.

A fenntarthatóság messze több, mint környezetvédelem. A fogalom azoknak a rendszereknek az egészséges és harmonikus (együtt)működésére utal, amelyet „Földnek” nevezünk. Ez a harmónia kiterjed minden élőlényre, és minden élőlény által alkotott alrendszerre is. A harmónia megteremtésének alapja pedig, hogy olyan módon kell a jólétet biztosítani minden élőlény számára, hogy ne lépjük túl a természet adta kereteket.

A fenntarthatóság fogalma azáltal és akkor vált divatossá, hogy ez idáig úgy tűnik, hogy nem sikerül(t) megvalósítani. Bár természetesen mindig akadnak „józan optimisták”!

A tanultabbak még azzal is tisztában vannak, hogy mindezeken felül igazságtalanul bánnak az alkalmazottjaikkal, kizsákmányolják azokat, és teszik mindezt a minél magasabb profit elérése érdekében. A különböző termelő- és szolgáltatóvállalatok viszonylag hamar észlelték a társadalmi nyomást, ami a feléledő környezeti tudat következtében létrejött, és igyekeztek lehetőségeikhez mérten reagálni is erre. Azok a vállalatok léptek legelőször, amelyekre a legnagyobb nyomás nehezedett az általuk okozott környezeti károkból kifolyólag, illetve azok, amelyek valamely ok miatt érzékenyebben reagáltak a társadalmi elvárásokra. Számos cikk, szervezet és kutatás foglalkozik azzal, hogy miért jó egy vállalatnak jelentést írnia, és mindezt hogyan tegye, hogy hiteles és az elvárásoknak megfelelő legyen az eredmény.

Az egyik legátfogóbb és éppen ezért a legnépszerűbb és legelterjedtebb jelentésmódszertan a Globális Jelentéstételi Kezdeményezés (Global Reporting Initiative, GRI) amely számos nyelven ingyenesen hozzáférhető útmutatóval segíti a jelentésírás kultúrájának fejlődését.

A GRI alapján elmondható, hogy a jelentéskészítés a szervezet fenntartható fejlődés elérése érdekében kifejtett teljesítményének mérése, közzététele, valamint belső és külső érintett csoportok számára átláthatóvá tételére irányuló gyakorlat. A fenntarthatósági jelentés a gazdasági, környezeti és társadalmi teljesítményekről történő beszámoló (pl. hármas teljesítményértékelés, angolul: triple bottom line).

Az, hogy egy szervezet tevékenységeinek fenntarthatósága átlátható, nagyon sok érintett számára fontos, akik közt szerepelnek üzleti, munkaügyi és civil szervezetek, befektetők, elszámoltatók és még sokan mások.

A fenntartható működés környezeti és társadalmi dimenzióit nagyon sokáig a társadalom nem vizsgálta, így a cégek magánügyként élték meg. Érthető okokból viszonylag hosszú időn át az ipari forradalmat követően kevesen és keveset számoltak a gazdasági fenntarthatóságon túli kérdésekkel. Ezt azért fontos megértenünk, hogy lássuk, miért annyival kiforrottabb és elterjedtebb a pénzügyi jelentések gyakorlata, és miért jár még mindig gyerekcipőben a fenntarthatóság teljes hármasát vállalati szinten bemutató jelentések írása.

Nehéz lenne megtalálni az első fenntarthatósági vagy környezeti jelentést, de elegendő egy pillantást vetni a GRI adatbázisában szereplő legrégebbi jelentésekre.

1. táblázat: A GRI nyilvántartásában szereplő legrégebbi jelentések

Az eltelt közel 15 évben a GRI adatbázisa már 5646 szervezet 15 157 jelentését tartalmazza. Ezek között 167 magyar jelentés is megtalálható, melyek között egyetlen felsőoktatási intézmény által készített sincs. Ugyanakkor a több mint 15 ezer jelentésből is csupán 97 olyan van, amelyet egyetem adott ki. Mindeközben a TOP 15 egyetem (lásd az alábbi két ranglistát) szemmel láthatólag kiemelten kezeli a témát. Nem csupán mesterképzés szintjén található meg a fenntarthatóság témaköre, bár oda egyértelműen beépül. Tekintet nélkül az egyetem „fő profiljára” valamennyien fontosnak tartják intézményi szintre emelni a fenntarthatóvá válás ügyét.

2. táblázat: A legrangosabb egyetemek és fenntarthatósági honlapjaik 01

3. táblázat: A legrangosabb egyetemek és fenntarthatósági honlapjaik 02

Az egyik hazai élenjáró cég így fogalmaz: „A környezet–társadalom–gazdaság területek harmonizálásával megvalósuló fenntarthatóságot számos tényező befolyásolja, melyek egymással kölcsönhatásban formálják a Magyar Telekom fenntarthatósági tevékenységét.”¹

Részben értékválasztás függvénye, hogy mit nevezünk fenntarthatónak, így ennek a határai nem feltétlenül esnek egybe az emberi faj ökológiai tűrőképességének határaival.

A fenntarthatóság ügye rendkívül komplex, és globálisan értelmezhető csak helyesen. A környezeti és társadalmi állapotok és jólét legfontosabb összetevői a megfelelő ismeretek és információk birtoklása, a tudatosság, a felelősségvállalás és a megfelelő értékrend. Ezek a tudati szintű eszközök elengedhetetlenek a helyes irány meghatározásához. Természetesen a környezeti és társadalmi teljesítmény értelmezéséhez további komponenseket is figyelembe kell venni.

Ahhoz, hogy eldönthessük, egy bizonyos információ lényeges-e, belső és külső szempontok kombinációjára van szükség. Olyan szempontokra például, hogy mi a szervezet küldetése és versenystratégiája, vagy megfontolások, melyek az érintett csoportok által közvetlenül megfogalmazott megfontolások, melyek az átfogóbb társadalmi elvárások, illetve mi a szervezet hatása a termelési folyamatban előtte (pl. a beszállítói láncra) vagy utána (pl. a vevőkre) elhelyezkedő egységekre.

A fenntartható fejlődés a társadalmi haladás – méltányos életkörülmények, szociális jólét – elérése, megtartása érdekében a gazdasági fejlődés biztosítását és a környezeti feltételek megőrzését jelenti.

A méltányos életkörülmények, a megfelelő életminőség, jólét biztosítását kifejező célkitűzés mindenkire – a jövő nemzedékekre is – vonatkozik. A fenntartható fejlődés tehát elismeri és céljának tekinti az egymást követő nemzedékek megfelelő életminőséghez való egyenlő jogának biztosítását, s az ezzel összefüggésben álló kötelességek teljesítését.²

A fenntarthatóság azt jelenti, hogy a természeti környezet eltartóképességével összhangban lehet csak a társadalom reális szükségleteinek a kielégítéséről gondoskodni, a környezet eltartóképessége egyben az igények kielégítésének korlátja is. Ezért a társadalmat kell úgy igazgatnia, hogy annak életminősége a változó környezetben hosszú távon is biztosított legyen. A fenntartható társadalomnak a külső feltételekhez a belső, társadalmi feltételek helyes megválasztásával kell alkalmazkodnia.

A megvalósításhoz elengedhetetlen a rendszerszemléletű gondolkodás és kormányzás, amelynek intézményi, kormányzási megtestesítője a fenntartható fejlődés minden dimenzióját integráló intézményrendszer. A fenntartható fejlődés minden egyes részterületén a kitűzött célok elérése érdekében tehát szükség van oktatási, szemléletformálási-kommunikációs tevékenységre.

A fenntarthatóság megértéséhez integrált rendszerszemlélet, tantárgyközi és tudományközi megközelítés szükséges, ami nehéz lecke a merev szaktudományi-tantárgyi keretekhez szokott pedagógustársadalom számára.

A fenntarthatóság pedagógiai gyakorlata egész életen át tartó tanulási folyamat, amely tájékozott és tevékeny állampolgárokat nevel, akik kreatív, problémamegoldó gondolkodásmóddal rendelkeznek, eligazodnak a természet és környezet, a társadalom, a jog és a gazdaság terén, és etikusan felelős elkötelezettséget vállalnak egyéni vagy közös tettekben. Ezek az intézkedések biztosítják az egészséges környezetet és a hatékony gazdaságot a jövő számára.

Azonban nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy az egyetem funkciója a képzés, nevelés, kutatás, amely környezeti és társadalmi szempontból jelentős indirekt hatással rendelkezik. Mindezekhez szervesen kapcsolódik az intézmény létezéséből és működéséből fakadó környezeti és társadalmi hatások sora, amelyek egy része direkt, mások pedig további indirekt hatásokkal bírnak.

Az alábbi ábra abba kínál betekintést, hogy a felsőoktatási fenntarthatóság megvalósítása során mely funkciók mentén lehetséges az érintettek feltérképezése.

1. ábra: A felsőoktatási intézmények feladatai

Freeman³ fogalma szerint érintett minden olyan csoport vagy egyén, aki hat a szervezet célmegvalósítására, illetve érintve van abban. Megjegyzem, hogy a kifejezés természetéből adódóan a belső érintetti csoport nevezhető akár érdekeltnek is.

A definícióból is látszik, hogy a megfelelő stratégia kialakításához elengedhetetlen, hogy az egyetem ismerje és folyamatosan figyelje mindazokat a csoportokat, akikre működése hatással van vagy lehet. Ezen csoportok némelyike egyértelmű, és az egyetemnek jól felfogott érdeke annak tanulmányozása, hogy milyen kapcsolatot ápol velük, pl. hallgatók, fenntartók, alkalmazottak. Más csoportok már nem ennyire nyilvánvalóan kapcsolódnak az egyetemi élethez, ám néha kulcsszerepet játszanak a célkitűzések sikere szempontjából.

Összefoglalva elmondható tehát, hogy bár a felsőoktatási fenntarthatósági kezdeményezések már Magyarországon is terjedőben vannak (jó példa a BME, ELTE, SZTE, BCE, SZIE, SZE), hiszen számos egyetem erre specializálódott kutatócsoportot hoz létre (pl. MOME EcoLab, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fenntarthatósági kutatócsoportja), vagy külön koordinátort nevez ki. Azonban jól látható, hogy ezek a kezdeményezések már nem épülnek rendszerszerűen bele az egyetem életébe, hanem egy-egy elkötelezett vezető munkáját dicsérik. Bár mind több intézmény látja be a fenntarthatósági törekvések eredményeinek gyümölcsét (akár pályázati téren), ez idáig még az érintetti nyomás nem nőtt olyan mértékűre, hogy kényszerítő erőként hasson. Ezt jól példázza a GRI-szektor specifikus útmutatóinak ágazati listája:⁴

• Repülőtér-üzemeltetők
• Építőipar és ingatlan
• Rendezvényszervezők
• Energiaszolgáltatók
• Pénzügyi szolgáltatások
• Élelmiszer-feldolgozás
• Média
• Bányászat és fémfeldolgozás
• NGO (inkább példamutatás okán!)
• Olaj és gáz
• Kísérleti változatok
  •Autóipar
  •Logisztika és Közlekedés
  •Állami szervezet
  •Távközlési
  •Ruházat és cipő

Nemzetközi szinten ugyanakkor (mint az a legrangosabb egyetemek példáján is látszik) a fenntarthatóság ügyének prioritásként kezelése elvárás mind a hallgatók, mind pedig a különböző társadalmi csoportok részéről.

Az tehát, hogy az egyetemek működése a vállalatokénál lényegesen kevesebb direkt környezeti és társadalmi hatással rendelkezik, csak még nagyobb felelősséget rak mindazok vállára, akik a stratégiaalkotásért felelősek. Hiszen éppen az egyetemeknek kell a hosszú távú és komplex gondolkozás mintapéldáivá válniuk. Az egyetem alapfunkcióját tekintve (oktatás/kutatás) nem rövid távra tervezett műfaj. Így ha ebben a tekintetben nem tud példát mutatni a távlati szemléletben, aligha lehet hiteles az egyéb oktatási, kutatási portfóliók megalkotásakor.

A fenntarthatóság megkerülhetetlenül része a mindennapoknak, és a belépő diákok ezzel a gondolkodással (hittel, kétségekkel, kérdésekkel és prekoncepciókkal) érkeznek az egyetemekre. Fontos, hogy választott hivatásuknak megfelelő szemszögből a jelenkor társadalmi, környezeti és gazdasági problémáiról is információkat és naprakész tudást kaphassanak.