2013. május – 9. évfolyam 1-3. szám




Az Új Széchenyi Terv lakáspolitikája
Csermák Károly

Megjelent: 2012. június – 8. évfolyam, 1-2. szám


DR. CSERMÁK KÁROLY PhD, c. főiskolai docens, Nagykőrös (csermak.karoly@t-online.hu).
A 2011 januárjában útjára indult Új Széchenyi Terv (ÚSZT) új reményeket élesztett fel. Elődjéhez, a Széchenyi Tervhez (SZT) hasonlóan, olyan nagy ívű gazdaságélénkítő programot tartalmaz, amely hét prioritás köré szerveződik: Gyógyító Magyarország – Egészségipar; Megújuló Magyarország – Zöld gazdaságfejlesztés; Otthonteremtés – Lakásprogram; Vállalkozásfejlesztés – Üzleti környezet fejlesztés; Tudomány – Innováció – Növekedés; Foglalkoztatás; Közlekedés – Tranzitgazdaság. Ezek közül is állandóan napirenden szereplő hangsúlyos kérdés a lakásügy mindenkori helyzete, aktuális kérdései, a szükséges teendők, újragondolt koncepciók, a széles spektrumú igények kielégítése stb. Trivialitás, hogy a „lakásügy” a politikai-társadalmi, gazdasági berendezkedéstől függetlenül valamennyi ország kiemelt feladatai közé kell, hogy tartozzon. A lakásállomány állandó megújítása, bővítése, állagának megóvása és az igényekhez történő rugalmas alkalmazkodása, a lakás-mobilitás biztosítása mindenkor egy olyan komplex intézkedési rendszert tesz szükségessé, amely a lehetőségekhez mérten kezelni tudja ezeket a problémákat. Ezek egyszerre és egymást kiegészítve jelentenek szociális, bér- és piaci lakásrendszert. Ez egy olyan globális lakásépítési, felújítási, fenntartási, finanszírozási program alapján működhet elfogadhatóan, mely a lakáshelyzet bármilyen állapotát képes kezelni, megjelölve az ebből fakadó lakásépítőkre, gazdálkodókra, pénz- és hitelintézetekre és természetesen az államra (kormányzatra), továbbá az önkormányzatokra háruló aktuális rövid, közép- és hosszú távú feladatokat. Továbbá EU-s tagságunk is megkívánja a lakáshelyzet normalizálását, amely viszont átgondolt lakáspolitikára (is) kell, hogy épüljön. A magyar lakásügyet egyedileg, a nemzeti sajátosságokat, tradíciókat, kultúrát és hagyományokat megőrizve kell megoldani, szükség szerint integrálva azokat a nemzetközi tapasztalatokon nyugvó alternatívákat is, amelyek még hosszú időre megkülönböztet(het)ik természeti és épített környezetünket a többi országétól.

A hazai lakáspolitika elvi koncepciója
A lakáspolitika fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, hiszen mind gazdaságpolitikai, mind társadalompolitikai szempontból ez a probléma jelentős kihívást jelent a mindenkori kormányzatok számára. Ennek keretében – a lehetőségekhez mérten – segíteni kell a családok lakhatási lehetőségeit, és támogatni a valóban rászorulókat. Egy részt fő leg azo kat, akik gyer mek vál la lá suk kal és munkavál lal(koz)ási hajlandóságukkal egyaránt hozzájárulhatnak az egyre csökkenő lélekszámú nemzetünk népességmutatóinak javításához, mely nyilván összefügg a munkahelyteremtés jelenlegi lehetőségeivel és azzal a kormányzati célkitűzéssel, hogy újabb munkahelyek jöhessenek létre, közel egymillió új munkavállaló bevonásával a szándékolt 2020-as céldátumig. Másrészt továbbra is kiemelten kell kezelni a meglévő lakásállomány korszerűsítését, a szociálisan rászorulók lakhatásának elfogadható szintű biztosítását.

Lényegében ezen vezérelvek mentén felvázolhatók azok a súlyponti területek, amelyek minden kormányzat számára a lakáspolitika keretét adhatják. Az persze egy más kérdés, hogy a mindenkori gazdasági-pénzügyi helyzet mit és milyen mértékben tud ezekből a külön-külön is nagy jelentőségű programokból megvalósítani. Az is nyilvánvaló, hogy nem könnyű a sok fontos és már-már elodázhatatlan feladathalmazból azt a párat kiemelni, amelyek nélkül gyakorlatilag helyrehozhatatlan károkat szenvedne el a hazai lakásállomány úgy összetételében, mind piaci – bér – és szociális elvi alapokon történő működésében.

Egy jól működő hazai lakáspolitikai koncepció elemei

Az elméletileg lehetséges lakásépítési szükséglet jól becsülhető települési (főváros, megyeszékhelyek, egyéb városok, községek), régió (kistérségi, megyei, a hét nagytérségi) vagy országos szinten is. Az ehhez szükséges adatok (szak)statisztikai „táblázatokból”, trendekből, idősorokból stb. számíthatók, illetve meghatározhatók.1

A lakáskérdés komplex rendszerének egymástól jól elkülöníthető három „vetülete”:

– Szociális „vetület”, melyben továbbra is jelentős (lesz) azok száma, akik jövedelmi helyzetük miatt nem tudnak változtatni lakáshelyzetükön. Számukra az állami társfinanszírozású és/vagy önkormányzati szociális bérlakások építése jelent(het)i a továbblépést a lakásszektorban;

– Bér „vetület”, ahol a vállalkozások számára kedvező hitelkonstrukciókkal és/vagy állami támogatásokkal és/vagy a lakásbérlő támogatásával vonzóvá lehet tenni, hogy az építők és építtetők bérlakásokba is fektessenek tőkét;

– Piaci „vetület”, amiben a megfelelő jövedelmi helyzetben lévők számára a kereslet-kínálat törvényszerűségei alapján működő lakáspiac létjogosultsága elvitathatatlan. A lakásügy kiemelt „szereplői”, az úgynevezett „K–I–É” (?) rendszer:

– Lakásigény Kezelő

– Lakás Igénylő

– Lakás Építő

Az elvileg lehetséges esetekből, kapcsolódásokból kiválaszthatók azok a legjellemzőbb rendszerkapcsolatok (modellek), amelyek egy-egy „megoldási alternatívát” jelenthetnek a lakásproblémák megoldásában. Ezek lényegi összefüggései feltárhatók és optimalizálhatók. Ennek kapcsán – érdekességképpen – megemlítem, hogy egy n szereplős modell matematikai értelemben akkor működik optimálisan, ha az abban részt vevők azonos súllyal vesznek részt. Pl. a lakásrendszer n számú elemének lakásköltségekből „kivállalt” részarányaiból számolható(k) a µ optimalizáltsági mutató(k). Magyarországon a Panelprogram optimális működésű, hiszen az állam, az önkormányzat(ok) és a lakóközösség(ek) 1/3–ad-1/3–ad-1/3-ad arányban vállalják a felújítás költségeit. Ennek a rendszernek a fenntartása továbbra is szükséges és indokolt.2

Az épületfelújítások és tömbrehabilitációk legalább olyan fontosak, mint az új lakások építése. Az ország nemzeti vagyonának jelentős részét kitevő lakásvagyon felújításra alkalmas része további kb. 25–30 évre jelenthet 21. századi lakáskörülményeket az ott lakóknak, és egyúttal jelentős mértékben csökkenthetők az állami költségvetés lakástámogatási terhei is.

A lakásügy mindenkor megoldható egy olyan lakáspolitikai koncepció keretében, amelynek kiemelt tényezői: állam, önkormányzatok, pénzintézetek, építőipari társas- és magánvállalkozások és a lakásigénylők. A rendszer működésében és működtetésében prioritást kap a regionalitás, mert – többek között – számolni kell az eltérő régióadottságokkal (földrajzi, infrastrukturális stb.), önkormányzatok eltérő és változó anyagi lehetőségeivel, eltérő jövedelemstruktúrákkal (munkanélküliség, szociális, egészségügyi helyzet stb.) Ezek figyelembevételével és az eredményes pályázatok révén elnyerhető EU-s támogatásokkal a régiók egymáshoz felzárkóztathatók.

A létesítménygazdálkodó szervezetek („Facility Managament”-ek), valamint a társasházak és lakásszövetkezetek egyre kiemeltebb szerepet töltenek be a többlakásos lakóépületek élettartamának meghosszabbításában, állaguk megóvásában, továbbá a mindennapi korszerű épületüzemeltetési feladatok ellátásában. Ez a hazai lakásállomány jelentős részének (kb. 30%) értékmegőrzését és -növelését teszi lehetővé.

Az EU-s fejlett régió országaiban és más nem európai országokban a lakásügy „kezelésére” olyan megoldási alternatívák állnak rendelkezésre, melyek révén minden lakáshelyzetén változtatni szándékozó háztartás – jövedelmi helyzetétől függően – lakásigényét ki tudja elégíteni. Ezen lehetőségek közül jó néhány a magyar lakásrendszerben is alkalmazható, figyelembe véve a jogi környezetet, a régióadottságokat és településfejlesztési koncepciókat. Közös jellemzője a kínálkozó választéknak a hosszú távú lakásépítési, vásárlási és törlesztési gondolkodásmód, melynek lehetséges változatai:

– Hosszú távú takarékoskodás

Az EU-s fejlett országok jól bevált gyakorlata szerint a család – és nem családháztartások – „generációs váltásokban”, kb. 20–25 éves – lakáscélú megtakarítási – futamidő alatt gondoskod(hat)nak a következő generáció lakásigényeinek részbeni vagy teljes megvalósításáról. A rendszer gyenge pontja az e célra rendelkezésre álló jövedelem. Ezért elsősorban ez azon családok, illetve háztartások számára jelent(het) megoldást a la kásproblémák kezelésében, akik megfelelő jövedelemmel rendelkeznek. EU-s tagságunkkal – remélhetőleg – a jövedelemkülönbségek csökkenni fognak a fejlett országok és hazánk között, amely egyre szélesebb körben fogja lehetővé tenni a lakáscélú takarékoskodást. Ebben egyre fokozódó fontossággal bírnak a lakás-takarékpénztárak.

– Nemzeti Lakásügyi Pénz Alap (NLPA) létrehozása

A megfelelő életminőséghez elengedhetetlenül szükséges, hogy minden család és nem családháztartás legalább egy alapszintű lakáshoz jutásra legyen jogosult, melynek anyagi feltételeit meg lehet alapozni és folyamatosan fenntartani. Az alap működ tetése és kezelése a tb-alap analógiájára történik úgy, hogy az alap képzésében arányos közteherviseléssel vesz részt a munkavállaló (vállalkozó) az éves bruttó jövedelmének „x” %-ával és a munkáltató (munkaadó), a munkavállaló (vállalkozó) éves bruttó jövedelme utáni „y” %-kal, mint elszámolható bérköltséggel. Ebben a kétszereplős modellben végső soron a résztvevők érdeke a lakásügy megoldása és annak folyamatos finanszírozása, így optimálisan, egységesen kell terhelni azokat azonos %-os arányban. (Pl. egy 1–1%-os rendszerben összesen 2% jövedelemadó-tömeg gyarapíthatná az NLPA-t évente stb.)

Ebben a kétszereplős modellben végső soron a résztvevők érdeke a lakásügy megoldása és annak folyamatos finanszírozása ...
Az alapszintű lakás tervezett paraméterei: összkomfortos, de legalább komfortos, személyenként egy szoba (min. 12 m2), kiszolgáló helyiségek (konyha-étkező, közlekedő, fürdőszoba, éléskamra), min. 40 éves élettartam, legalább további 20 (30) éves élettartam-hosszabbítással a szükség szerinti állagmegóvó és korszerűsítő felújítással (pl. első teljes felújítás az építést követő 30 év után, ekkor az élettartam kitolódhat 60 évre, majd a második felújítás az építést követő kb. 50 év eltelte után, amikor az élettartam kitolódhat akár 60–70 évre is. Lebontással lehet számolni az építést követő 60–70 év után stb.).

Évi 40 000 új lakás építése (a hazai lakásállomány kb. 1%-a) mellett hozzávetőlegesen százévente teljesen „kicserélődne” a lakásállomány a mostani népesség- és háztartásszám mellett. Ezt a projektet egy ún. követő lakásprogrammal lehetne megvalósítani, melyre kidolgozhatók a legkülönbözőbb közép- és hosszú távú koncepciók.

– Lakáshitel Garancia Alap (LGA) létrehozása A hazai banki lakáshitelezési rendszer jelentős önerő (> ca. 30–35%) meglétét feltételezi, illetve igényli, amely nagyon leszűkíti az ily módon lakáshoz jutók körét. Ezt küszöböli ki a Lakáshitel Garancia Alap, amely kvázi biztosítóként működve gyakorlatilag akár nulla százalék önerő mellett is lakáshoz segíti azokat az egyébként rendszeres és olyan havi jövedelemmel rendelkező lakásigénylőket, akik hosszú távon vállalni tudják az igen jelentős törlesztőrészleteket is. A rendszer „működésképessége” nagymértékben függ a törlesztési fegyelemtől, moráltól, mely egy előzetes hiteladós-vizsgálattal jól kiszűrhető. Ehhez a megfelelő hatóságok és szervek bevonása és együttműködése szükséges. A rendszer gyenge pontja, hogy csak igen kevesek élhetnének ezzel a lehetőséggel, hiszen a ma biztosnak látszó munkahelyek egyik pillanatról a másikra szűnhetnek meg, mert pl. a multinacionális cég magyarországi jelenléte már nem vonzó a külföldi tőke számára stb.

– Lakóingatlan-lizing (LL)

Hasonlóan a gépkocsilízinghez, a futamidő végén (max. kb. 25 év) az ingatlan kerül a szerződő tulajdonába. Mindazoknak ajánlható ez a lehetőség, akik vagy nem rendelkeznek kellő önerővel lakásvásárlási célú bankhitel felvételéhez, vagy nem kívánják lekötni a pénzeszközeiket. Ez a konstrukció csak azoknak a lakásigényét fedi le, akik – előreláthatólag – hosszú távon rendelkeznek olyan biztos és magas jövedelemforrással, melyből a nem kis terheket jelentő törlesztőrészleteket is vállalni tudják. Ez stabil munkahelyet és vállalkozói hátteret feltételez.

A bérlakásépítések arányát növelni kell. Közismert tény, hogy a hazai lakásállomány kb. csak 8 százaléka bérlakás, mely arány kialakulásának történelmi gyökerei és olyan tulajdonszerzési motívumai vannak, amelyet az 1989-es rendszerváltozást követő évek nagyarányú önkormányzati tulajdonú lakáselidegenítései tovább erősítettek. A bérlakásépítés többszereplős folyamat. A vállalkozói réteg mellett továbbra is szükség van a bankszférára, azon belül is a jelzáloghitel-intézetek szerepvállalására, de elengedhetetlen az önkormányzatok és az állam közreműködése is.

A használaton kívüli üzemviteli épületek, gyárak, üzemcsarnokok átalakíthatók loftlakásokká, amelyek a sűrűn beépített történelmi városok, városrészek túlélésének, fejlődésének egyik aktuális és potenciális lehetősége a meglévő értékek újrafelhasználásával.

Lakásalapot kell létrehozni Bérlakás Befektetési Alap (BBA) néven, mely a szociális bérlakások bázisállományát képezi. Lényege, hogy a saját tulajdonú lakás költségeit fedezni nem tudó háztartások lakásaikat be(le)adják a Lakásalapba, melynek fejében megfizethető lakbérű, pl. kisebb alapterületű vagy alacsonyabb komfortfokozatú bérlakást kapnak ugyancsak a Lakásalapból.

Az új lakások jelentős részét (> 70%) csak rozsdaövezetekben, azaz bolygatott területeken, míg a többit – indokolt esetben – zöld, azaz nem bolygatott területeken szabad építeni a területi egység és településökológiai szempontok, valamint az energiaracionalizálás messzemenő és minden részletre kiterjedő figyelembevételével. Ebben fokozatos hangsúlyt kap a passzív- és intelligens házak építése, ezek arányának növelése az összlakásépítésen belül.3

Az ÚSZT otthonteremtési programja
Az ÚSZT felvállalt fő céljai és irányai a 21. század lakáspolitikájában

– Emberközpontú fejlesztéspolitika. A lakás- és fejlesztéspolitika továbbra is megkívánja a még intenzívebb állami szerepvállalást, ugyanis a piac önmagában nem tudja a hosszú távú szociális, társadalmi és gazdasági célokat összeegyeztetni.

– Otthonteremtés nélkül nincsen európai jövőkép Magyarországon. A gazdasági válságkezelés, a munkahelymegőrzés és egyszersmind az emberek mindennapi komfortjának alapbázisa, kiindulópontja a biztos lakhatás megteremtése és fenntartása, melynek domináns eszköze a lakásépítések állami támogatása. Az otthonteremtési koncepció pedig nem képzelhető el lakásépítési koncepció nélkül. Fokozatosan, minél szélesebb népességnek kell elérhetővé tenni, hogy a lakáskörülményein javítani tudjon.

– Lakhatási jog. Amint azt az új Alkotmányunk (Magyarország Alaptörvénye XXII. cikk) is rögzíti, „Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa”. (MK 2011. évi 43. szám). Az államnak olyan társadalom- és gazdaságpolitikát kell kialakítani, ami a tisztességes munkával szerzett jövedelemből elérhetővé teszi az emberhez méltó, 21. századi színvonalú lakáskörülményeket.4

Az ÚSZT lakásfinanszírozása

Jó minőségű bérházak létesítése és fenntartása házhatékonyabb megoldás ...
– A bérlakásépítés napjaink pénzügyi-gazdasági körülményei által behatárolt olyan lakásstruktúra ki- és átalakítási igényének megvalósítási lehetősége, amely a jelen és a jövő megoldandó feladatai közé tartozik. A nemzeti lakásállomány egészséges struktúrájához nélkülözhetetlen a bérlakások állományának jelentős növelése. Tekintve, hogy a bérlakás iránti kereslet a városokra koncentrálódik, a társadalmi igazságosság megkövete li, hogy a bérlakás-támogatás ne érintse hátrányosan a vidéket, az agglomerációs övezetek családi építéseit. A bérlakásállomány lakásállományon belüli 15%-os szintre növelése mintegy 630 000 bérlakásszámot jelentene, mely ki tudná elégíteni az irántuk megnyilvánuló összes jelenlegi és potenciális keresletet. Ez a mai mintegy 4,4 milliós lakásállományból és a bérlakások ezen belüli arányából (? 8%) kiindulva legalább ? 300 000 új bérlakás építését teszi szükségessé, ami évi 10 000 új bérlakásnövekménnyel számolva 30 év alatt érhető el. Felmerülhet a kérdés, hogy nem lenne-e célszerűbb a használt lakásokat bevonni a bérlakásállományba? Ezt a lehetőséget azért kell fenntartásokkal kezelni, mert ez a folyamat – jellemzően – nem tömbösítve valósulna meg. Ez a bérlakások kezelését és a tulajdonosi jogok gyakorlását (társasházi közgyűlésen való részvétel, felújítási kérdésekről döntés) gazdaságtalanná teszi. Jó minőségű bérházak létesítése és fenntartása hatékonyabb megoldás, mint a szétszórtan elhelyezkedő, rossz állagú használt lakásokra történő folyamatos ráfordítás. A kedvező társadalmi és gazdasági hatásokat bérlakások építésével, nem pedig használt lakások bérlakásállományba vonásával lehet elérni.

– Egyensúlyt kell találni a saját tulajdonú és a bérelt lakások támogatási rendszerének kialakításánál a két támogatási forma között. Tekintve, hogy a lakásbérlés a városias életmód jellemzője, a vidék esélyegyenlősége érdekében is szükség van a tulajdonszerzési támogatásokra (pl. családi házak építése). Ugyanakkor a városias környezetben is indokolt a tulajdonszerzés támogatása. A támogatásokba be kell vonni az önkormányzatokat is, legfőképpen a lakásfejlesztésekbe, kiemel ten a bérlakásépítésekbe (pl. telekapporttal) és a közművek létesítésébe. Az öngondoskodásra képes, a közterhekhez hozzájáruló rétegnek lehetőséget kell adni, hogy ne csak állami támogatással, hanem saját jogon – pl. adókedvezmények útján – oldja meg, illetve javítsa a lakáskörülményeit. Ennek körében helyt kaphatnak mind a tulajdonszerzéshez kapcsolódó kedvezmények, mind a lakbértámogatások. Az ezredfordulón elindult forint jelzáloghitelezés meghatározó fejlődést hozott a lakossági hitelezésben és a lakásfejlesztések fellendülésében egyaránt. Az akkor kialakított jelzáloghitel-modell számos elemében fejlettebb (pl. a futamidő alatt végig azonos törlesztőrészlet fizetése stb.), kormányzati szempontból előnyösebbnek bizonyult a mára már nyilvánvalóan sokakat megkeserítő devizahitelezésnél. A pénzintézetek nyakra-főre kínálták az euró, a svájci frank és a japán jen alapú hiteleiket, amiknek mára már tudjuk, hogy milyen következményei lettek. A kormánynak nem kis erőfeszítésébe került, hogy a bajba jutott családok legalább egy része tudjon élni – az igen szűkre szabott határidőn belül – a végtörlesztés és a forintalapú hitellé történő átkonvertálás lehetőségével.

– Épületenergetikai támogatások megfelelő feltételek mellett (pl.: jövedelemigazolás, előtakarékosság).

– Állami garancia a lakáskölcsönökkel kapcsolatban, kamattámogatások bérlakásépítő, -kezelő cégek részére, úgy és olyan célzattal, hogy az állam csak költségvetési bevételt is eredményező lakásépítéseket támogat.

– Adómentes – béren kívüli – juttatások (lakbértámogatás), ez hozzájárulna a „vállalati bérlakás” intézményének bevezetéséhez.

– Lakás-takarékpénztári konstrukciók, kiegészítve a szülők gyermekük iskolai évei alatti előtakarékosságával, pl.: új építésű bérlakásokkal kapcsolatos bérleti jog kb. 3–4 évre történő megváltására.

– Társasági adókedvezmény bérlakásépítő cégek részére, a bérleti díj költségelvű kialakítása esetén, amikor a bérleti díjnak a projekthez felvett hitel tőke+kamat törlesztésére kellene elsősorban fedezetet nyújtani.

– A lakástámogatások a nemzetgaz daságra is jelentős hatással vannak. A lakásszektor a nemzetgazdaság fontos ágazata, növekedést generáló szerepe és foglalkoztatottságot növelő hatása vitathatatlan. A lakásszektor fejlesztése során keletkezett jövedelmek jelentős része az államháztartásban is megjelenik, ennek révén a költségvetésnek a lakásszektor fejlesztésére fordított forrásai nagyrészt megtérülnek.5

Az ÚSZT lakáskoncepciójának üzenete

A gazdaságpolitikai meghatározottságon kívül a lakáshoz jutás esélye, a lakhatás körülményei alapvetően befolyásolják a háztartásban élők életminőségét, a munkához való viszonyukat is, ennek következtében a lakáspolitikának a szektor társadalompolitikai vonatkozásaira is tekintettel kell lennie annak érdekében, hogy minden család a lakhatását a jövedelmi lehetőségeihez mérten, az igényeinek megfelelő, számára megfizethető, alacsony rezsiköltségű lakásban tudja megoldani. A jelenlegi kormányzat fontos társadalmi és gazdaságpolitikai kérdésként kívánja kezelni az otthonteremtést. A családok lakhatásának biztosítása nem öncélú feladat. Az ország lakás-infrastruktúrája hozzájárul – háttérként szolgál – a nemzetgazdaság humán erőforrásainak újratermeléséhez, ily módon alapeleme a hosszú távú és fenntartható gazdasági növekedésnek. Ugyanakkor az új munkahelyek, munkalehetőségek hozzásegítik a családokat az otthonteremtéshez szükséges források megszerzéséhez. A munka és az otthon tehát kölcsönösen feltételezik egymást. Ha munka van, otthon is lesz, és a családi együttélést, a mindennapi pihenést, kikapcsolódást és magánéletet biztosító otthon nélkül dolgozni – minőségi munkát végezni – sem lehet. A lakás ma hazánkban a családok döntő többségének legfontosabb vagyontárgya, több generáció munkájának eredménye, a családok létbiztonságának alapja. A saját tulajdonú lakás megszerzésének segítése a lakáspolitika alappillére, de az erre esélytelen családok lakhatásának megoldása csak a bérlakásállomány növelésével, a bérlakásban élők támogatásával lehetséges. A társadalom egésze számára biztonságot és kiszámíthatóságot jelentő lakáspolitika feladata, hogy kiegyensúlyozott ösztönzőrendszert hozzon létre mind a saját tulajdonban, mind a bérlakásban való lakhatás támogatásához.

A jelenlegi nehéz gazdasági helyzet és az EU hazánk ellen indított fegyelmező, megszorító offenzívája sem törheti meg azt a jó szándékú politikai akaratot, amely helyes irányban és pályán tartja az országot, ideértve az ÚSZT lakáskoncepciójában megjelölt reális célkitűzéseket is.

Az „örökség” és az ÚSZT főbb lakásindikátorai
1. táblázat: A lakásállomány alakulása a 2001 és 2012 közötti időintervallumban


A táblázat egyes jelöléseinek jelentése és lényege:

1Széchenyi Terv (SZT): Az SZT 2000-ben indult, és a legfontosabb cél ja az volt, hogy növelje a gazdaság teljesítőképességét. Kiemelt feladata volt, hogy mozgósítsa a magángazdaság, a hazai és külföldi befektetők, valamint az önkormányzatok fejlesztési forrásait. Ezért az állam mint társfinanszírozó6 is részt vett a programok megvalósításában, többnyire az egyes projektek típusától függően egyharmad-egynegyed arányban támogatva azokat annak reményében, hogy ezzel háromszoros-négyszeres magántőke vagy önkormányzati forrás mozdítható meg a fejlesztések érdekében. Az SZT – az Európai Unió tervezési és programozási gyakorlatával összhangban – hat évet átfogó, középtávú, 2001–2006-ig terjedő gazdaságfejlesztési tervként készült.7

2Széchenyi Plusz (SZP) gazdaságélénkítő program: A kormány a 2001. október 10-i ülésén megtárgyalta és elfogadta az SZT kibővítését jelentő SZP gazdaságélénkítő programot. Az SZP hét programja között helyet kapott a lakáscélú támogatások módosítása, melyben a tervezett módosítások érintették az ún. kiegészítő kamattámogatású hitel kamatának mérséklését, a jelzáloglevelekre nyújtott kamattámogatás növelését, a használt lakások vásárlásához felvett államilag támogatott hitel adókedvezményét, a tetőtér-beépítésre és az ún. „akadálymentesítési” támogatási rendszerre vonatkozó szabályok módosítását, valamint bizonyos technikai változtatásokat.8

... mindenkinek biztosítsa az elfogadható, egészséges, biztonságos, a munkahelyüktől, a tanulási lehetőségüktől elérhető távolságban lévő lakást ...
3Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT): A kormányváltást kö vetően, az új kormány 2002. december 18-án elfogadta az NFT átdolgozott változa tát, mely hierarchikus felépítésben határozta meg a legfontosabb feladatokat. Távlati cél: Az életminőség javítása. Átfogó cél 2013-ig: Az EU átlagos jövedelmi szintjének közelítése és a területi egyenlőtlenségek mérséklése. Specifikus célok: A versenyképesség növelése – A foglalkoztatás emelése és a humántőke fejlesztése – A környezet és az egészség javítása. Prioritások: A termelőszektor versenyképessége – A humántőke fejlesztése – Az infrastruktúra fejlesztése – Mezőgazdaság és vidékfejlesztés. És az öt operatív program: Gazdasági versenyképesség OP – Humánerőforrás-fejlesztés OP – Környezetvédelem és infrastruktúra-fejlesztés OP – Mezőgazdaság és vidékfejlesztés OP – Területi fejlesztés OP. Az NFT Operatív Programjai és a lakáspolitikai koncepciók között a legszorosabb kapcsolódás a regionális kérdések megoldásra váró feladataiban fogalmazódott meg.9

4Nemzeti Lakásprogram (NLP): Az új NFT-től elkülönített és külön kiemelten kezelt lakásprogram, melynek legfőbb célja az volt, hogy mindenkinek biztosítsa az elfogadható, egészséges, biztonságos, a munkahelyüktől, a tanulási lehetőségüktől elérhető távolságban lévő lakást, amely hozzájárul az egyének jólétének növeléséhez és a társadalmi kohézió erősítéséhez.10

5Európa-terv 2004 (EUT): Az EUT hosszú távú fejlesztési célokat, valamint 1365,3 milliárd forint értékben uniós és hazai forrásokból finanszírozható, fejlesztési programokat tartalmaz. Az EUT része a 2007–2015-ig tartó időszakra vonatkozó II. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT II.) előkészületi anyaga, továbbá más központi programok, pályázatok és fejlesztések is.11

6II. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT II.): A NFT II-ben az NFT I öt operatív programja megmaradt, azonban ezekből számos fontos prioritást kiemeltek, hogy külön, önálló programként dolgozzák ki. Kiemelt operatív programok indítását határozták el – többek között – a vidékfejlesztés, infrastruktúra és urbanizáció (város- és falufejlesztés) tárgykörökben, melyek jellegüknél fogva érintették a lakástámogatást is.12

7Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT): A 2006–2010-ig terjedő időintervallumot felölelő Szabadság és szolidaritás alcímű kormányprogram a sikeres, modern és igazságos Magyarország megteremtését tűzte ki célul. Ennek keretében az elkövetkezendő évek egyik legfontosabb feladatának tekintették, hogy igazságosabbá tegyék a lakástámogatások felhasználását, szélesítsék a bérlakáspiacot, és javítsák a lakásállomány minőségét a következő főbb prioritások mentén:

– A lakásfelújítás támogatásával javítani az életminőséget, növelni a lakásállomány értékét és segíteni az energiatakarékosságot. Bővíteni és a hagyományos építésű lakásokra is kiterjeszteni a panelfelújítási programot, amely évente legalább 60–70 ezer lakás megújítását teszi lehetővé. Támogatni a lakossági energiatakarékosság növelését célzó lakáskorszerűsítést és a lakótelepek élhetőbbé tételét, városrészek rehabilitációját.

– A támogatási rendszer korszerűsítésével tovább kell javítani a fiatalok, az alacsonyabb jövedelműek lakásvásárlásához nyújtott támogatásokat.

– A legális bérlakáspiac kialakulásának ösztönzésével reális lehetőséget kell teremteni arra is, hogy egy család tulajdonszerzés helyett a nagyobb mobilitást és kisebb terheket jelentő bérlakást válassza otthonának. A legális bérlakáspiac kialakulása a feltétele annak is, hogy a rászoruló családok számára a tisztességes lakhatási feltételek megteremtéséhez egy korszerű lakbér-támogatási rendszer nyújtson segítséget.13

8Új Magyarország Lakásfelújítási Program (ÚMLP): Az ÚMLP a hazai lakáspolitika egyik leg fontosabb hosszú távú célkitűzéseként a korszerű lakásállomány kialakítását és megőrzését jelölte meg. Ezért megújultan és kibővülten álltak rendelkezésre 2008 februárjától a Panelprogram elemei:

– az iparosított technológiával készült lakóépületek energiatakarékos felújítása (Panelprogram);

– távfűtött lakások fűtési rendszerének felújítása – egyedi szabályozás, egyedi mérések (Ökoprogram);

– egycsatornás gyűjtőkémények felújításának támogatása;

– lakások energetikai korszerűsítése (Nemzeti Energiatakarékossági Program);

– a lakossági megújulóenergia-felhasználás növelése.14

9Az új Széchenyi Terv (ÚSZT): Az ÚSZT a növekedés gazdaságpolitikája, amely a GDP növekedését elsősorban a beruházások növekedésével kívánja elérni, ehhez eszköz a foglalkoztatás bővítése, a technológiai és tudományos innováció, valamint az új piacok megnyerése. Az ÚSZT legnagyobb vállalása a magyarországi foglalkoztatás dinamikus bővítése, vagyis az a törekvés, hogy a gazdaság- és társadalomfejlesztő program sikeres megvalósíthatóságának alapját megteremtse a tíz esztendő alatt létrehozandó egymillió új és adózó munkahellyel.

Az ÚSZT a 10 évvel korábbi SZT-hez képest az aktualitásoknak és az új kihívásoknak megfelelően átstrukturálódott. Új és átgondolt tartalmakkal megmaradt a Lakásprogram, a Vállalkozásfejlesztés, és végső soron a Közlekedés, mely utóbbi a magyarországi közlekedési infrastruktúra további bővítését és állagmegóvását hivatott előremozdítani. A Gyógyító Magyarország program továbbra is prioritásként kezeli a gyógyturizmust, a kiszolgáló és háttérágazatokat, az ezeket megalapozó kutatásokat, az egészségtudatos életmódhoz kapcsolódó termékek gyártását és forgalmazását, így kapcsolódva a korábbi SZT ilyen jellegű célkitűzéseihez. Hasonló a helyzet a Tudomány – Innováció – Növekedés programmal is, mely az „eredeti” SZT Kutatási, fejlesztési és innovációs programját viszi tovább. A Foglalkoztatás erős korrelációt mutat az SZT gazdaságfejlesztési és regionális gazdaságépítési programjával, hiszen a munkahelyteremtés, mint az ÚSZT alapkövetelménye és célkitűzése, dominánsan e két utóbbi, és a többi program sikerességének a záloga is. Újszerű a Zöld gazdaságfejlesztés, mely az energiahatékonyság–energiatakarékosság–energiaracionalizálás keretében fogalmaz meg elérendő célokat.15

Sajnos, a tavalyi év során tovább romlott a lakásépítés helyzete. 2011ben már csak 12 655 új lakás épült, 39 százalékkal kevesebb, mint 2010ben. A kiadott lakásépítési engedélyek száma is csökkent 28 százalékkal a 2010. évihez képest, hiszen mindössze 12 488 volt. Ilyen kevés lakás építésére még az 1929–1933-as gazdasági világválság és a 40-es, 50-es évek rendkívüli nehéz gazdasági körülményei között sem volt példa Magyarországon. Mindennek háttérmagyarázata abban jelölhető meg, hogy olyan mély és tartós pénzügyi-gazdasági válság szorítja a világ és köztük az EU-s tagországokat is, ami az EU teljes politikai, gazdasági, pénzügyi intézményrendszerének és politikai gyakorlatának át- és újragondolását igényli a brüsszeli politikusoktól és az egyes nemzetállamok kormányaitól is.

2. táblázat: Lakásépítés és állami lakás(építési)támogatás kormányzati ciklusonként 1990(1996)–2012


Nyilvánvalóvá vált, hogy hazánktól is olyan – elsősorban – fiskális politika várható el a válság és a gazdasági ellehetetlenülés elkerülése érdekében, ami az állami költségvetés kiadási oldalának további lefaragását igényli. A kérdés persze mindig az, hogy melyik ágazattól vegyenek el még forrásokat, csökkentsenek további költségeket. Már évekkel ezelőtt kirajzolódott, hogy az állam nem vállalhatja erején felül a lakástámogatást. Annál inkább az a súlyponti kérdés, hogy az, ami még adható, az milyen területeket preferáljon. A lakásépítési számokból, az építőipar és azon belül is a lakásépítési vállalkozások helyzetéből világosan látható, hogy mindaddig, amíg nem indul be a gazdaság, nem lesz elfogadható mértékű a GDP-növekedés, addig nem fog a lakásépítés számottevően emelkedni. Ezért a hangsúlyt a meglévő lakásállomány állagmegóvó beruházásaira, felújításaira kell helyezni, a korszerű, energiatakarékos megoldások támogatásával. Ezzel párhuzamosan a bérlakásépítés és azon belül is a szociális bérlakások építését indokolt támogatni, mert egyre több család kerül(het) egyik napról a másikra utcára, a hajléktalanok kilátástalan helyzetébe, ahonnan a visszakapaszkodás – segítség nélkül – szinte lehetetlen. A piaci alapon történő lakásépítések és/vagy tranzakciók továbbra is jövedelmi helyzettől függően realizálódhatnak. Könnyű belátni, hogy az építőipar, illetőleg a lakásépítés is egyszerre jelenthetne bevételt a büdzsének (pl. adóbefizetések a munkaadó és munkavállaló részéről), és új munkahelyeket a munkaerőpiacon „várakozóknak”, azonban a meg-, illetve felépített lakások megvásárlása a jelenlegi és potenciális lakásigénylők döntő többsége számára, kellő önerő hiányában, vagy egyszerűen megfizethetetlen, vagy olyan hitelkonstrukciók kínálatából választhatnak, amik hosszú távon (10–25 év) sok bizonytalanságot tartalmaznak. Ebből az egyik legfontosabb a munkahely biztonsága, melyet akár a vállalkozói szféra, akár az állami költségvetési szervek, intézmények stb. oldaláról nézzük, egyrészt átalakulóban van („karcsúsítás”), másrészt a külföldi tőke hazai dominanciájának köszönhetően bármikor – a kecsegtetőbb profit reményében – áttelepíthető más, kedvezőbb munkaerő-költségű, adózási környezetű ország(ok)ba, megszüntetve ezzel jelentékeny számú magyar munkahelyet.

A lakosság jelentős része egyre nehezebben tudja megfizetni a lakhatási terheket ...
A másik az a biztonságérzet, amit egy lakás, lakhatás biztosítása jelenthet tulajdonosának, használójának vagy bérlőjének, ami kihatással van egész életére, életvi telére, legyen az egy munkahely, család vagy olyan segítő, támogató környezet, ami értelmet ad az életnek.

Az ÚSZT lehetőségei, feladatai
Egészségipar, mely magában foglalja a gyógyító-megelőző és rehabilitációs szolgáltatásokat, a kiszolgáló és háttérágazatokat, az ezeket megalapozó kutatásokat, az egészségtudatos életmódhoz kapcsolódó termékek gyártását és forgalmazását.

– A Zöld gazdaságfejlesztés elsősorban a fosszilis (nem megújuló) energiahordozókra épülő felhasználási struktúra által kiváltott problémákat kívánja kezelni az energiatakarékosság, az energiahatékonyság, az energiabiztonság és a megújuló energiaforrások felhasználásával.

– Az Otthonteremtés kapcsán a 2010. évtől kezdődő költségvetési előirányzatok elsősorban a korábbi lakáshitelek kamattámogatását szolgálják. A CO2-kvóta értékesítéséből befolyt pénzek felhasználása a Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) program keretén belül 2009-ben kiírásra került. Az építőiparra jellemzőek a lánctartozások, a finanszírozási források hiánya, kifizetetlen számlák, építőipari bűnözés, gyakran változó jogszabályok, túlzó bankgaranciák megkövetelése, minőségi problémák stb. A lakásépítések száma több évtizedes mélypont felé tart. A lakosság jelentős része egyre nehezebben tudja megfizetni a lakhatási terheket, az elérhető forinthitelek hiánya devizában történő eladósodáshoz vezetett. A magántulajdonú lakások fenntartása sok helyen nem megoldott. A bérlakásállomány, a bérlakásépítés aránya kirívóan alacsony.

– A Vállalkozásfejlesztés legfontosabb feladata, hogy meg kell teremteni a vállalkozásbarát környezetet, a továbbfejlődés lehetőségeit biztosító szabályozórendszert és a kedvező támogatási feltételeket, melynek kapcsán az eddig kiírt pályázatok rendkívüli népszerűségnek örvendenek.

– A Tudomány-innováció társadalmi funkciója szerint az életminőség javulásának a biztosítéka, a vállalkozóknak pedig meghatározó versenyelőnyt jelent. Az évtized közepére az adottságainkra épülő hatékony tudomány-, technológia- és innovációpolitika végrehajtása – további – mintegy 1,5–2 százalékos nemzetgazdasági növekedést generálhat.

– A Foglalkoztatás növelése a kormány legfontosabb célja és feladata. Ezen program megvalósításának sikerességétől függ az összes többi projekt sikeressége, és ezáltal az ÚSZT hozzá fűzött reményeinek a teljesülése is.

– A Közlekedésfejlesztés alapvető célja a közlekedésből származó hasznok maximalizálása a társadalmi terhek minimalizálása mellett. Nem kevesebbet kell megoldani, mint az elérhetőségek optimalizálását, a területi egyenlőtlenségek kiegyensúlyozását, a személyek, áruk és szolgáltatások mobilitását, melyek külön-külön és együttvéve is hozzájárulnak a GDP-hez.

Összefoglaló gondolatok
Az ÚSZT, akárcsak az SZT, programjainak, így a lakáspolitika megvalósíthatóságának is az alapja a gazdaságélénkítés, melynek alapfeltétele a 10 év alatti egymillió új és legális munkahely megteremtése, melyben ismételten kiemelt szerephez kívánják juttatni a kkv-szektort, amit jelentős állami támogatással kívánnak elérni. Ezt a lehető legszélesebb platformon, társadalmi konszenzuson nyugvó, valódi polgári értékeket hordozó politizálással kívánják megvalósítani.16 Tény, hogy Magyarország költségvetési hiánya 2011-ben 3 százalék alatt maradt, hiszen 798,8 milliárd forint deficittel zárt, ami a GDP 2,8 százaléka. Ennek ellenére tovább folytatódik az Európai Unió túlzott deficiteljárása. Az EU felfüggesztette a kohéziós alapokból nyújtott támogatást, így erősen megkérdőjelezhető, hogy milyen forrásokból lesz finanszírozható az ÚSZT több kiemelt projektje. Egy lehetséges „kényszer”-megoldásként szóba jöhetne az ÚSZT-ről történő ideiglenes lemondás, illetőleg a terv felfüggesztése, és ha az EU pénzét közvetlenül az adósságok törlesztésére tudjuk fordítani, a deficitcélt is tartani lehet. A kívánatos növekedést a kormány két pillérre építi: az uniós források allokációjára alapozott ÚSZT-re és a nemzetközi nagyvállalatok óriásberuházásainak eredményeiként beinduló termelésekre. Mivel mindkét alaphoz erős remények fűződnek, így csak bízni lehet abban, hogy a tőlük várt növekedés és az általuk indukált adóbevételi többlet elegendő forrásul szolgálhat arra, hogy az ÚSZT működőképes koncepció maradhasson. Ezt a reményt alapjaiban rázta meg az EU diszkrét bája, amivel többet is üzent hazánknak, mint amit valójában megérdemelt. Abban lehet bízni, hogy az IMF-fel folytatott tárgyalások eredményre vezetnek, és ez tovább erősítheti a többször lejáratni próbált forint árfolyamát, a befektetői bizalmat, a beruházási folyamatok beindulását, amik sarok- és próbakövei egy stabilan működő gazdaságnak. Ennek a kormányzati oldalról történő akarata megkérdőjelezhetetlen még akkor is, ha egy nemzet úgy kíván az EU teljes jogú tagja maradni, hogy közben saját nemzeti érdekeit is igyekszik érvényre juttatni. „A saját utunkat kell járni, mint ahogy tették, teszik a németek, latinamerikaiak, kínaiak, japánok, arabok.”17 „...globális világrend, korlátlan pénzhatalom, a kultúra, a divat, a szokásjog egységesítése liberális értékrend szerint. Az asszimiláltak a volt gyarmati sorban élő, elmaradott országok társadalma, Kelet-Európa feltörekvő demokráciái – kiszolgáltatva a nyugati kölcsönöknek és tőkebefektetéseknek, amitől a felemelkedésüket várják, noha azt a fejlettségi szintet, mint az Európai Unió magja vagy Észak-Amerika, soha nem érik el. Ha nincs a lejáró kölcsöneikre utánpótlás, csődbe mehetnek. Lásd Görögország, Írország, Portugália. Ha nem jön a profitot remélő, „munkahelyteremtő” befektető, kínok között pusztulnak el.”18

Az SZT megvalósítása kapcsán az állam növekedéspárti gazdaságpolitikájának célja, hogy mindenki gyarapodhasson, igényesebben fogyaszthasson. Ehhez elengedhetetlen a dinamikus, fenntartható gazdasági növekedés, „…aminek hozadékából mindenki részesedik, igaz, nem egyformán, mint ahogyan a növekedésért viselt kockázat is eltérő a vállalkozó, a munkás és az állami alkalmazott esetében. A Széchenyiterv sarokpontjain, az egészségipar, az otthonteremtés, vállalkozásfejlesztés alrendszerein jöhetnek létre új, adózó munkahelyek.”19

Az Új Széchenyi Terv – bármilyen olvasatban is – úgy szemléletében, mind célkitűzéseiben egyértelműen harmonizál az Európai Unió 2020-ig szóló gazdaságpolitikai stratégiájának célkitűzéseivel, melyek visszatükröződnek a terv kitörési pontjaiban is.20

1  Csermák Károly: The Factualities of Housing Solution Alternatives. microCAD 2007 International Scientific Conference 22–23 March 2007, Miskolci Egyetem, Section O, I/93–98. o.; Csermák Károly: A hazai lakáskérdés elmélete és gyakorlata. Innováció, Versenyképesség, Felzárkózás Tudományos Konferencia a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából, Makrogazdasági szekció, Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar, Sopron, 2008. november 4., 1–24. o.
2  Csermák: A hazai lakáskérdés elmélete..., i. m.
3  Uo.
4  Új Széchenyi Terv. www (Letöltés: 2012. február 20.; Csermák Károly: Quo vadis, magyar lakáspolitika? Polgári Szemle, 2011/1., 43–62. o.
5  Uo.
6  Lentner Csaba–Dombi Zsuzsa–Huszti Ernő–Tallér Anikó–Tatay Tibor–Varga József: A pénzügyi intézményrendszer Magyarországon. Nebuló 2001 Kiadó, Budapest, 2002 73–76. o., 163–169. o.
7  Széchenyi Terv. Gazdasági Minisztérium, Budapest, 2001.
8  Széchenyi Plusz gazdaságélénkítő program. Gazdasági Minisztérium, Budapest, 2001. október.
9  Nemzeti Fejlesztési Terv. (Átdolgozott változat elfogadva a Magyar Köztársaság Kormánya által 2002. december 18-án.), www Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról. Kézikönyv kis- és középvállalkozóknak. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Budapest, 2002, 200–202. o.
10  Otthon Európában. A nemzeti lakásprogram pillérei. Miniszterelnöki Hivatal Kormánymegbízott, 2003. január 10.
11  Európa Terv. www (Letöltés: 2012. február 20.)
12  Új nemzeti fejlesztési terv készül 2006-ra. www (Letöltés: 2012. 02. 20.); A második Nemzeti Fejlesztési Terv hétszer több uniós pénzt hozhat. www (Letöltés: 2012. február 20.); Csermák: A hazai lakáskérdés el mélete..., i. m.; Csermák Károly: A hazai lakáskérdés. Gazdasági versenyképesség–életminőség–fenntarthatóság II. Nemzetközi Gazdaságtudományi Konferencia, Kaposvári Egyetem KTK, 2009. április 2–3., 811–819. o.
13  Új Magyarország. Szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának Programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010. www (Letöltés: 2012. február 20.); Csermák Károly: A hazai lakáskérdés elmélete..., i. m.; Csermák Károly: A hazai lakáskérdés, i. m.
14  Új Magyarország Lakásfelújítási Program. www
15  Csermák: Quo vadis..., i. m.
16  Uo.
17  Lentner Csaba: Az IMF, mi és az oroszok. Magyar Hírlap, 2011. június 4. www
18  Lentner Csaba: A birodalom alkonya. Magyar Hírlap, 2011. július 8. www
19  Lentner Csaba: Csata a szabadságharcban. Magyar Hírlap, 2011. május 13. www
20  Új Széchenyi Terv, i. m.





© 2005-2013, Polgári Szemle Alapítvány