A fejlett piacgazdaságok adósságválsága kapcsán kiújult bizonytalanság az üzleti és pénzügyi státusok további romlásához vezetett, amely világszerte érzékelhető. Magyarország főbb kereskedelmi partnerei, a fejlett európai uniós tagországok körében különösen. Ennek következtében hazánkban sem alakultak még mindig úgy a gazdasági folyamatok, ahogy azt elterveztük, és annak tükrében, ahogy a befektetett erőfeszítéseink alapján alakulniuk kellene. Mondhatni, az évtizedeken át fejlett világnak kikiáltott országok halmaza már-már visszahúz bennünket, így csak magunkra számíthatunk, ezért saját jogon vitt gazdaságpolitikát folytatunk, és egyidejűleg a tőlünk keletre lévő gazdasági térségekben keresünk új szövetségeseket, üzleti partnereket. A romló nyugati külpiaci konjunktúra ellenére is a lehető legkedvezőbb gazdasági növekedés elérését célozzuk, de olyat, amiből a társadalom tagjai, a családok is növekvő mértékben részesednek. Bennünket csak olyan gazdasági növekedés motiválhat, amely a gyermekeket nevelő családok szintjén is érezhető. Így ha akár alacsonyabb is a nemzetgazdaság teljesítménye, de legyen érezhető a javulás a közállapotokban, az újjászervezett államigazgatás szintjein, a közszolgáltatás, kiváltképp a társadalom tagjainak életminőségében.

De ne szerénykedjünk! Túléltünk két évet. A pálya a miénk. Siker van a Kárpát-medencében. Az ország finanszírozható. A családoktól, a hazai vállalkozóktól a költségvetés kevesebbet von el. Az állami közszolgáltatások, a nemzetgazdaság működik. Nem kényszerültünk a közalkalmazotti illetmények csökkentésére. Fennakadások nélkül tudjuk fizetni a nyugdíjakat. Más kelet-közép-európai országok mindegyikére ez nem mondható el. A Magyar Állam egzisztál, úgyhogy a termelés, a közigazgatás új alapokra, új rendszerre történő átállítása is jól halad. De továbbra is nagyszámú gazdasági és társadalompolitikai intézkedés várható. A változások állandósulni fognak. A cél, mint ahogy az 1998–2002-es polgári kormányzás idején is megtörtént, a gazdasági növekedésünk az Európai Unió átlagához képest kétszeresére, két és félszeresére emelkedjen. A 2010-ben ránk maradt romok eltakarítása után, az unortodox gazdaság politika (de jobban szeretem használni a magyar modell kifejezést) tudományos rendszertanának megteremtése, bevezetése, majd a kormányzati politika szintjén történő alkalmazása sikeres. Másolóink, követőink lehetnek. Az érdeklődők száma már számos. A tudományos, akadémiaiélet már a magyar modell ízét kóstolgatja. Világszerte. Baloldali, liberális oldal, idehaza és külföldön, persze ellenünk ágál. De hát ez mindig így volt. Márpedig mi növekedésre vagyunk ítélve. Most a pénzügyi stabilitásunk, eddigi eredményeink bebiztosításán dolgozunk.

Kovai Lőrinc (1912–1986) magyarrá lett író (születési nevén: Wavrziniec Zakrarzewski), aki Hódmezővásárhelyen nőtt fel, találóan írja: „Hűvös törvények ritkábban szülnek szellemóriásokat, mint a lüktető, mindig örvénylő szabadság.” Az író Paraszt Párizsban eltöltött gyermekkorának lüktető emlékei, azok írásra késztető hatásai talán valami olyasfélék lehettek, mint napjaink pezsgő világa által kiváltott hiperaktivitás jellegű gondolati áramok. A válság kényszere okán átalakuló gazdasági alapok, a társadalmi léptékű túlélésbe kapaszkodás, a felépítményi rendszerek, évtizedes állami, jóléti modellek újraformálása a mai értelmiségnek, gondolkodóknak, tudósoknak (is) impulzív, ösztönző jellegű magatartásokat adnak. Pennát ragadnak, számítógép elé ülnek, és írnak.

E lapszámunk szerzőinek dolgozatait átolvasva e hatás érezhető. Van téma, amiről írni lehet. Sőt, van téma, amelyről írni kell. Amit elmagyarázni, analizálni szükséges. A megválaszolandó kérdések, a problémák eddig nem ismertek, kihatásaikban is nehezebben értékelhetőek. Újszerűek. Társadalomtudóst inspiráló helyzetek kelet keznek. Nap nap után. A tollhegyre tűzött témák súlya, mélysége jelentős. Így a dolgozatot író társadalomtudós felelőssége is csak nőttön nő, mint Bródy Sándor, mint Ady korában, akik a 20. század elején Hódmezővásárhelyt, a lüktető dél-alföldi várost akár negatív, akár pozitív értelemben „Paraszt Párizs” jelzővel illették.

E felvezetés után essék szó a szerzőkről, írásaikról. Prugberger Tamás MTA doktor, a Debreceni Egyetem és a Miskolci Egyetem jogász profeszszora írásában a polgári kormány két éve tartó erőfeszítéseit taglalja, jogi, rendszertani keretekbe ágyazva. Számba veszi az erre adott IMF- és európai uniós reflexiókat. A professzor saját, társadalomtudósi álláspontját is kifejti. Felelős értelmiségi magatartás. Hozzáteszi már a címben, ő kormányszimpatizáns. A polgári kormány szimpatizánsa. Elfogult írás? Nem lehet az. Elvileg is kizárt. A társadalomtudományok, a közgazdaság és a jog diszciplínái eszmékhez, eszmetörténeti tézisekhez kötődnek. Főleg politikai rendszerekhez. Ezeknek – minimum – mindig két oldala van. Baloldal, jobboldal. Alsórész, felsőrész. Tehát állást kell foglalni. Ki hova tartozik. Egyértelműen. Prugberger professzor ezt megteszi. Mindig is megtette.

Szerkesztői megjegyzés: a két éve szétvert (jelentős mértékben magukon is sokat gyengítő) liberális baloldal elméleti teoretikusai egyetemi körökbe visszatérve mostanság rendre hangoztatják, hogy a tudományos életben, az oktatásban nem lehet politizálni. Értik ez alatt, hogy a jogi, államtudományi, közgazdasági karokon a hazai gazdaságot formáló, két éve tartó unortodox gazdaságpolitikát, az Alaptörvényt, főleg annak kihatásait, motivációit, cél- és eszközrendszerét nem lehet tanítani, mert az már politika. Lennének önkritikusak! Politika volt az állami ellenőrzést, szabályozást, piaci beavatkozást megszüntető modell oktatása is az ő részükről. A kizárólagos gazdasági ideológiájuk, a gyakorlat és tudomány szintjén, a mainstream rossz tulajdonosnak kiáltotta ki az államot, és szükségesnek tartotta a privatizációt. A külföldi tőke korlátlan áramlását, adózástól mentes és nemzeti ellenőrzés alóli mentesítését hirdette, és valósította meg közel negyed évszázadon át. Kötelező tananyag volt. A neoliberális modell és vele a szakember-utánpótlás is így vált szinte megtörhetetlenné. Tanszékek, egyetemek szer veződtek a szabad kereskedelem oktatására. A neoliberális emlőkön felnevelkedett jogász- és közgazdász-társadalom az elmúlt jó két évtizedben diplomát kapott, mára javakorabeli szakmai értelmiség most eszmél, hogy a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikán kívül lenne, lett volna más, jobb megoldás is. Nem mondjuk azt, így várjuk liberális barátaink írásait is a Polgári Szemlébe, hogy a régit tagadó, a mostani új az egyedüli üdvös, ami az egyetemi tantervekben szerepelhet. Ütköztetni kell, tudományos, szakmai keretek között vitát folytatni, meggyőzni, érvelni, hagyni a másik ideológiát is kifejteni. Mi, polgári oldalon állók, a nemzeti karaktert erősítő gazdaságpolitikák oktatásával partvonalra szorultunk az elmúlt években, évtizedekben. Most viszont egyre nagyobb teret kell nyernünk. A bástyákat, a várakat, mindezek alapját, a tudományos tanszékeket vissza kell foglalnunk. A konzervatív kormányzati fordulat csak így teljesedhet ki.

A polgári kormány számos tagját tanító Samu Mihály MTA doktor, az Eötvös Loránd Tudo mányegyetem Állam- és Jogtudományi Karának professor emeritusa, aki jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetemen is oktat, írásában az önrendelkezési jogról és annak ér vényesítési problémáiról értekezik. Nemzetközi példákat bemutatva ér vel, hogy állításait alátámassza. Írásának tételes citálása helyett egy markáns mondata: „akaratgyönge közösség nem juthat el az önrendelkezésig”. Igen, mintegy konklúzióként, konkrét, bennünket érintő egyedi esetre hegyezi ki mondandóját a szerző: „A Székelyföld autonómiájával kapcsolatos mozgalom (is) arra az önrendelkezési elvre támaszkodik, hogy népeknek (nemzeti közösségeknek) joguk van azon területek fölött, amelyeken régtől fogva laknak. Történelmipolitikai tapasztalat, hogy a területi autonómiák megszerzése, megvalósítása hatalmi-politikai döntésen, önálló közéleti erőfeszítésen és nemzetközi támogatáson (vagy el nem ismerésen) alapszik, ugyanis általában az uralkodó etnokratikus elitek akadályozzák az alárendelt etnikumok (közösségek) területi autonómiájának elfogadását és biztosítását. Vagyis ez a hatalmi-politikai erőviszonyoktól függ: valamely etnikumnak (közösségnek) közéleti tényezőként közös akaratot, határozott elszántságot kell kifejezni önrendelkezési igényének megszerzése érdekében. Ily módon közéleti szer vező- és cselekvőképességgel, átütő erővel kell rendelkeznie, és határozott közös akaratot kell fölmutatnia.” Samu Mihály-i gondolatok. Megszívlelendőek. Különösen Trianon 92. évfordulóján.

Mint ahogy Samu Mihály írása intellektuális értelemben szer ves folytatása Prugberger Tamásénak, úgy adódik a kontinuitás a követ kező szerző, Bencsik Gábor PhD dr. vonatkozásában is. A neves történész több évtizedes közéleti múltja mellett intenzíven kutatja a cigányok történelmét. Azok közé tartozik, akik szerint a tudomány a napi politikai gyakorlat számára is szolgálhat értékes információkkal. Azt vallja, hogy a magyarországi cigányság jelenéről, sőt jövőjéről is fontos ismereteket szerezhetünk múltjuk vizsgálata révén. Itt közölt tanulmányában a strukturális antropológia eszköztára segítségével a cigányság mai magatartásmintáinak gyökereit igyekszik feltárni. Arra a következtetésre jut, hogy mindazok a társadalmi minták, amelyek ma hátrányt jelentenek a cigányság számára, egykor előnyt nyújtó magatartásként formálódtak és rögzültek. A negációk népéről, a közép-európai cigány történelem strukturális kereteiről készített jelenlegi dolgozata egy kisebb „tudományos lenyomata” a szerző kutatásainak, illetve a 2009-ben kiadott Cigányokról című könyvének, amely minden iskolában kötelező tananyagként kellene, hogy oktatásra kerüljön. A cigány–magyar párbeszéd, az együttélés is eredményesebb, feszültségektől mentesebb lehetne, ha Bencsik dr. tudományos munkái nagyobb iskolaközelségbe kerülnének.

És hadd hangoljam az olvasó figyelmét a kemény reálgazdaság irányába Sze gő Szil via egye te mi do cens, a Szegedi Tudományegyetem Doktori Iskolájának oktatója és Giday András egyetemi előadó, a közgazdaság-tudományok kandidátusa, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szakértőjének tudományos kutatójának dolgozatán keresztül elsőként. Izgalmas területet vesznek górcső alá. A forint belső, illetve külső leértékelésének hatásait, következményeit vizsgálják.

Nemzeti valutánk jelentős árfolyam-ingadozásai után, közepette, illetve előtt, hiszen az IMF-megállapodás előtt vagyunk még, egy komoly szakcikket ajánlok a figyelmükbe. Veres Pál PhD dr., a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi docense az ésszerűsítő átalakítás alatt álló nemzeti felsőoktatás finanszírozásában a költség-haszon elv értelmezhetőségét vizsgálja. Szerkesztőbizottságunk véleménye szerint az írás vélhetően sok egyetemi oktatót, egyetemistát késztet arra, hogy elolvassa és megvitassa.

A vidéki polgári értelmiség írásai megjelennek e lapszámunkban is. Nagykőrösről Csermák Károly PhD dr., főiskolai docens küldte el dolgozatát. Csermák dr. a lakáspolitika szakértője, a gazdaságtudományok avatott PhD-doktora. Írása az Új Széchenyi Terv lakáspolitikai fejeze tének elemzése. Gazdasági és társadalompolitikai vetületben. A szerző az Új Széchenyi Terv lakáspolitikai szakfejezetét a növekedéspárti gazdaságpolitika egyik fontos eszközének tartja.

Új, a Polgári Szemlében elsőként megjelenő szerzőnk is vidéki. Szabó István PhD-hallgató, a győri Széchenyi István Egyetem Regionális és Gazdaságtudományi Doktori Iskolájának végzés felé közeledő hallgatója. Dolgozata PhD-doktori iskolai kutatásaiból ad ízelítőt, az önkormányzati feladatellátási modellekkel foglalkozik. Régi, megbecsült szerzőnk viszont Járosi Márton, a komoly szakmai tradíciókkal rendelkező Energiapolitika 2000 Társulat elnöke és szerzőtársa, Kacsó András alelnök, akik a nemzeti energiapolitika második Orbán-kormány alatt elért eredményeit és további esélyeit hozzák olvasóközelbe.

A következő szerzőnk az állami szuverenitás szemszögéből nem kevesebbet állít: ha egy ország GMO-mentes mezőgazdaságot akar fenntartani a saját területén, akkor ennek figyelmen kívül hagyása (mások részéről – a főszerkesztő megjegyzése) GMO-támadásnak minősül, és megvalósíthatja a szuverén állam ellen elkövethető egyik legsúlyosabb nemzetközi jogsértést, az agressziót. A szerző, írjuk nagybetűvel a nevét: DR. JUR. RAISZ ANIKÓ, PhD, DEA (LLM) egyetemi adjunktus, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Nemzetközi Jogi Tanszékéről. Vidéki szerző, fiatal kutató, aki méltán érdemli ki a szakfolyóiratunkat olvasó polgári értelmiség megbecsülését. Agrárpolitika, Alaptör vény, nemzetközi jog, egészségre nem káros, gépmanipulációtól mentes élelmiszerek – a dolgozat kulcsszavai, amelyek egyben mindennapi életünk alapjai.

Legalább ennyire érdekfeszítő, és tudományos szempontból magasra ívelő Szmodis Jenő PhD dr., egyetemi adjunktus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara oktatójának írása, amelynek csak a címét írom le: A jog és a gazdaság néhány összefüggése. Jogbölcselet, jogtörténet az írás kategóriája, amely interdiszciplináris vizekre evez. Azért egy idézet is a dolgozatból mégiscsak engedtessék meg, fokozandó célzattal az olvasó érdeklődését: „A társadalom immunrendszere a tradíció, ami megakadályozhatja azt, hogy morális szempontból súlyosan aggályos rendelkezések formálisan jogszabályokká váljanak.”

A Nemzetközi tájoló rovatunkban Kun Miklós Széchenyi-díjas egyetemi tanár, a Károli Gáspár Református Egyetem Kremlinológiai Intézetének vezetője a szovjet tör ténelem despotikus világáról ír, Sztálin hatalmának hanyatlását tárja elénk. A dolgozat egy olvasási késztetés is egyúttal, hogy kezünkbe vegyük a nemzetközi hírű történészprofeszszor Sztálin alkonya című történelmi, lélektani kollázsát, amely az Unicus Műhely Kiadó gondozásában most jelent meg. A kötet megjelenését június 4-én ünnepeltük a Parlament Caféban, ahol Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke méltatta Kun Miklós tudományos munkásságát, legújabb könyve megjelenését. Gereben Ágnes professzor, habilitált tudományos kutató, akinek ugyancsak az Unicus Műhely Kiadó jelentette meg tavaly év végén A FÁK: tegnap, ma, holnap című könyvét, mostani dolgozatában a fegyverkereskedelem bonyolult, ellentmondásos világára és annak egyik főszereplőjére irányítja az olvasó figyelmét. Gereben Ágnes mélyenszántó gondolatait a nemzetközi fegyverüzlet világáról olvasni is félelmetes, azonban mindenképpen kommendálom az olvasó figyelmébe, hiszen így tudjuk ér tékelni, hogy hazánk azért mégiscsak egy biztonságos ország, mondhatni a béke szigete, legalábbis Oroszországhoz képest.

Koller Boglárka PhD. dr., a Zsigmond Király Főiskola docense ugyancsak visszatérő szerzőnk. A magyar elnökség fél éve alatt megalkotott Európai Duna Régió Stratégiáról ír, melyet 2011. június 24-én az Európai Tanács is jóváhagyott. A szerző üzenetértékű állítása: a stratégiának az európai polgárokra, az ő mindennapi tevékenységükre kell épülnie.

Botos Balázs habilitált egyetemi docens, a Polgári Szemle korábbi főszerkesztője új állomáshelyéről, Európa és Ázsia határáról, Nicosiából küldte írását. A Magyarország Ciprusra akkreditált nagykövete szakszerű, nemzetközi gazdasággal foglalkozó több évtizedes egyetemi oktatói habitusára építve képet fest Ciprus gazdasági, politikai, társadalmi viszonyairól. A nyári melegben akár kedvet is érezhet az olvasó, hogy a térség bankjaiban számlát nyisson, pezsgő, bár mostanság a görög válság következtében gyengélkedő üzleti vállalkozásaiba befektessen, vagy csak szolidan, nyári szabadságát a Földközi-tenger keleti medencéjében töltse.

Suha György habilitált főiskolai tanár, regnáló szakdiplomata a háromszoros királyi magyar miniszterelnök, Wekerle Sándor nevét viselő üzleti főiskola szakvezetője, kinek Gazdaságdiplomácia című szak könyvét elsőként volt alkalmam olvasni, hiszen e nagyszerű kiadvány lektora voltam. Suha professzor meggyőző gondolatsorokkal, esettanulmány-leírásokkal illusztrálja a napjainkban átalakuló gazdaságdiplomácia világát. Privilegizált lektori helyzetemből adódóan már idéztem, gondolatokat is vettem át Suha György könyvéből a Tóth Gy. László és Zárug Péter Farkas barátaimmal az idei Ünnepi Könyvhéten megjelentetett Kik támadják Magyarországot, és miért című könyvünkbe, az általam írt Újjászer vezett gaz daság politikák kora című szakfejezethez. Azon olvasók, akik szeretnék megérteni a nemzetközi vállalatok új típusú gazdaságdiplomáciai „nyomulását”, feltétlenül olvassák el Suha György Gazdaságdiplomácia című könyvét, és a könyv egy rövid részét exponáló, jelenlegi Polgári Szemlé-s dolgozatát. Én is ezt tettem, hogy szakszerűen világítsak rá a Magyarország ellen nyílt érdekbefolyást, politikai nyomásgyakorlást alkalmazó multinacionális vállalatok ténykedésére, amelyek a jelenlegi magyar kormány gazdaságpolitikája ellen irányulnak.

Hagyományosan figyelemre méltó Vehrer Adél PhD dr. egyetemi docens, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kara néprajzos kutatójának a népi folklór világából ízelítőt adó tudományos dolgozata. Mint ahogy szíves figyelmüket terelem két kedves kollégám, Báger Gusztáv egyetemi tanár, az Állami Számvevőszék volt kutatási főigazgatójának és Mezey Gyula, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem habilitált egyetemi oktatójának megjelent új könyveire, amelyek bemutatását főszerkesztőként tettem meg. Báger Gusztáv Akadémiai Kiadónál napvilágot látott könyve Magyarország és a nemzetközi pénzügyi intézmények (IMF, Világbank) kapcsolatrendszerét vizsgálja. Tör ténelmi visszatekintés keretében is, mely során a szerző egykori pénzügyminisztériumi főosztályvezetőként megszerzett ismereteit is elénk tárja. A nemzetközi pénzügyi intézmények belső világa, üzleti filozófiája manapság, az IMF-tárgyalások előtt, különösen aktuális olvasmány lehet sokunknak. Mezey Gyula professzor Aula Kiadó által gondozott könyve pedig az átszer vezés alatt álló magyar közigazgatás megújításához és megértéséhez ad tudományos muníciót. A regnáló Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program, a Jó állam-koncepció megvalósítása mentén araszolgatóknak, szakembereknek és közigazgatás-tudományt tanuló egyetemistáknak egyaránt hasznos olvasmány lehet.

Adyi értelemben vett paraszt párizsi pezsgés országosan. Kovai Lőrinc-i lüktető, mindig ör vénylő szabadság mámora a mindennapjainkban. Szellemóriások óriás szellemi teljesítményei születnek. Lásd, némi büszkélkedéssel, akár e szerény kis folyóiratunk e lapszámának kataszterét, melyet mély alázattal ajánlok a nagyérdemű szakmai közönség figyelmébe.

E kis beköszöntőmben, néhány gondolat erejéig, szót ejtenék a Polgári Szemle új stratégiai törekvéseiről is. A Polgári Társadalomtudományi Műhely munkásainak gondolatai termékeny talajra hullottak, hiszen a kormányprogram és a napi kormányzati munka tárt karokkal fogadta a 2010 előtt papírra vetett javaslatainkat és két éve az írásokban, háttértanulmányok ban megjelenő elemzéseinket. Hogy Matolcsy Györgyöt, szerkesztőbizottságunk elnökét idézzem, a „polgári szemléletű termékfejlesztést” angol nyelvterületre is meg kell tegyük. A Polgári Szemle tudományos szakfolyóirat tanulmányai a kinyomtatott példányokból, lapszámokból és a www.polgariszemle.hu honlapról, sőt, a facebookon, a www.facebook.com/polgariszemle is megismerhetőek. Mostanáig jobbára csak magyarul. Új, angol nyelvű honlapot hozunk létre, angol nyelvű szakdolgozatokkal, publikációkkal töltjük fel. Az új típusú magyar gazdaságpolitika tudományos rendszertanát, eredményeit, társadalmi hatásait, a továbblépéshez szükséges elemzéseket angol nyelven is publikáljuk, aminek, mint írtam, nyomtatott formában és a web segítségével is együttes nyomatékot, nyilvánosságot adunk. A magyar nyelven megírt dolgozatok esetében így máris kérjük a szerzőket, hogy dolgozataik címét a magyar mellett angolul is adják meg, és a dolgozat elejére 1000 karakteres magyar és angol nyelvű összefoglalót tegyenek. Az ideális dolgozatok továbbra is 30-35 ezer karakter terjedelműek (szóközökkel). Angol nyelvű kiadványaink terveink szerint eljutnak Oxfordba, Cambridge-be, a MIT-re, az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárába, és más, a világ meghatározó könyvtáraiba, tudományos műhelyeibe. Külföldi kutatók, egyetemisták, PhD-hallgatók, politikai szereplők (is) olvashatnak az állami beavatkozást előtérbe helyező új típusú magyar gazdaságpolitikáról, társadalmi, államigazgatási pozíciónkat javító törekvéseinkről. A magyar nyelvű lapszámokat egyre nagyobb számban kérik vidéki könyvtárak, politikai szervezetek, egyetemek, főiskolák, kutatóintézetek. Ahol jó kezekbe kerül a folyóirat, eddig is ingyenesen juttattuk el, ezentúl is ezt tesszük. Kérjük, hogy a határon túli térségek magyar tudományos műhelyei továbbra is legyenek olvasói a Polgári Szemlének. És reményeink szerint a magyar külgazdasági stratégia elsődleges célterületeire, Kínába, Koreába, a volt szovjet tagköztársaságokba is rövidesen eljut a tudományos szakfolyóiratunk.

Prof. Dr. Lentner Csaba egyetemi tanár,

főszerkesztő,

a Polgári Szemle Közalapítvány elnöke