A mai Magyarországon változások álltak be, ezek a változások jól megfoghatóak a politika világában, de érzékelhetőek a szakmai nézőpontok változásában is. Az európai pénzek eddigi felhasználási gyakorlatát egyre több kritika érte! Több szakértő úgy gondolta, már-már elherdáltuk az értékes pénzeket, felesleges dolgokra sokat költöttünk, a szükséges, égető problémákra pedig alig-alig. Ez a kritika különösen vonatkozik a gazdaságra fordított összegekre. Ezen belül én speciálisan egy régiót, egy OP-t (operatív program) vizsgálok: elsősorban az ipari parkok tekintetében! S hogy mi teszi szükségessé e számadást? Egyrészt hazánknak új kormánya van már egy éve (II. Orbán-kormány), kijött az Új Széchenyi Terv! Meg kell nézni, mik jellemezték a régióban a forrásallokációt, a főbb számokhoz rendelni kell indikátort, és ne kerteljünk, azt is számba kell venni, mi változott, milyen irányba mozdult el a gazdaságfejlesztési prioritás. E tanulmány egy sorozat része, hiszen már e folyóirat hasábjain vizsgáltuk a régiók tíz évét¹, a kkv-k helyzetét és a válság hatásait², valamint az egészségturizmust.³

Az eddig eltelt időszak a területfejlesztési törvény megalkotása óta eltelt lassan másfél évtized hazai és uniós fejlesztési tevékenységsorozata. Az elmúlt és a jelenlegi fejlesztések egymás mellett, sokszor egymással párhuzamosan, de elszigetelve, egymásnak versenyhelyzetet teremtve zajlottak, ezáltal nem érvényesült a fejlesztések szinergikus hatása, és – többek között – nem járulnak hozzá a 2007–2013-ra megfogalmazott regionális stratégiai célok megvalósulásához, a világgazdaságban egyre erősebben jelentkező versenyhátrányunk ledolgozásában sem segített (gazdasági prosperitás, munkahelyek teremtése, beszállító hálózat kiépítése, kkv-k erősítése). Az Észak-alföldi régió ipari parkjainak és inkubátorházainak felmérése során, az eddigieknek megfelelően kérdőívet állítottunk össze, melyeket az ipari parkok 88%-a (29 db), míg az inkubátorházak 100%-a (9 db) küldte vissza postai úton. A tanulmány megvizsgálja a régió 33 darab ipari parkját és 9 inkubátorházát, az eddigi fejlesztéseiket és jövőbeni fejlesztési elképzeléseiket. A kitöltött, visszaküldött kérdőívek alapján további vizsgálatokat, összehasonlításokat és megállapításokat teszünk. Összehasonlítjuk az eddig elköltött ROP-os (Regionális Operatív Program) pénzeket a többi régióval, illetve pillantást vetünk a GOP-s (Gazdaságfejlesztés Operatív Program)forrásokra is. Alapkérdéseket feszegetünk, amelyek fontosak lehetnek a területfejlesztésben, illetve szándékunk szerint a támogatási politika átalakítására is hatással lehetnek. Valamint ne feledjük, lassan meg kell alapozni a következő tervezési időszakot is (tervezés tervezése zajlik 2014–20-ra). És természetesen értékeljük az Új Széchenyi Terv prioritásait is, bár ehhez még elég rövid időszak áll rendelkezésünkre.

Az Észak-alföldi régió fekvését tekintve speciális helyzetben van, miközben egy része az ország legkeletibb fekvésű területe, addig más részei benyúlnak egészen az ország középső területeibe is. A régiónak van egy 207,4 km európai uniós (szlovákiai és romániai), valamint egy 136,6 km EU-n kívüli (ukrajnai) határszakasza. A régió a GDP/fő mutatót tekintve 2007-ben az országos átlag kétharmadát sem érte el, ezzel a magyar régiók között az utolsó helyet foglalta el. Ez a mutató az Európai Unió (EU–27) átlagának pedig mindössze 39,4%-a volt, mellyel az EU–27 régiójának legszegényebb 20 régiója közzé került. Az Észak-alföldi régió elmaradottságát jól tükrözi az a tény is, hogy a 311/2007. (XI. 17.) kormányrendelet alapján a 28 kistérségéből 24 tartozik a területfejlesztés szempontjából kedvezményezett kistérségek közé (a kivételt a debreceni, a szolnoki, a nyíregyházi és a hajdúszoboszlói jelentik), melyek közül 9 hátrányos helyzetű, 7 leghátrányosabb helyzetű, 8 pedig komplex programmal segítendő leghátrányosabb helyzetű kistérség.

A 2008 őszén kezdődő gazdasági világválság negatív hatása 2009. I. negyedévében már érezhető volt a régió munkaerőpiacán. A régiók közül az Észak-alföldi régióban volt arányaiban a legsúlyosabb a visszaesés a foglalkoztatottak számát tekintve⁴. A foglalkoztatottak száma a régióban a válság kezdetétől a régió mindhárom megyéjében jelentős, összesen majdnem 32 ezer fős csökkenést mutat. A legnagyobb arányú csökkenés a régión belül Jász-Nagykun-Szolnok megyében következett be, ahol több mint 14 ezer fővel kevesebb személyt foglalkoztattak a munkaerőpiacon a munkahelyek megszűnése, illetve a munkaerő-kereslet visszaesése miatt. A foglalkoztatottak számának csökkenésével párhuzamosan növekedett a régió munkanélkülijeinek a száma. A legnagyobb arányú növekedést az egyébként is rendkívül magas munkanélküli számmal jellemezhető SzabolcsSzatmár-Bereg megye szenvedte el. Minden válságnak van elrugaszkodási pontja, a szerző szerint ehhez most érkeztünk el, éppen ezért nagyon fontos, hogy irányított, gyors ipartelepítés és hatékony iparipark-fejlesztés, valamint minél több kkv számára könnyű, egyszerű vállalkozásbarát pályázati forma váljon elérhetővé.

Magát az elemzést a jogszabály szerint definiált ipari parkokra végeztük el, azaz a minimálisan 10 hektár nagyságú és legalább 20 hektárra bővíthető, infrastruktúrával ellátott, termelő-és szolgáltatótevékenységek végzésére kialakított területekről van szó, amely pályázati úton „Ipari park” címet nyert. Az ipar fejlődése szempontjából országos szinten igen fontos szerepet töltenek be az ipari parkok, amelyek száma 2009-ben 206 volt. Ezek közül (2008-ban 31) mára 33 működik az Észak-alföldi régióban (16%), ezek alacsony kihasználtságát ugyanakkor jól jelzi, hogy a megindult fejlesztések (például Nyíregyházi Ipari Park, Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park, Szolnoki Ipari Park) ellenére több mutató (például beépítettség, betelepült vállalkozások száma) szempontjából a régió a 6. helyet foglalja el. Az 1. és a 2. ábrákon láthatóak az Észak-alföldi régió ipari parkokkal rendelkező települései 2009-ben, valamint az ipari parkok összterületének növekedése 1997 és 2008 között.⁵ 2009-ben a 33 ipari park nettó területe 1715,8 ha-ra, a betelepített terület pedig 948,8 ha-ra növekedett, mely 55,3%-os betelepítettséget jelent nettó területre. Kialakulásuk szerint a parkok közel fele alapvetően zöldmezős beruházásként jött létre. Harmaduk korábban már a területen működő vállalkozások integrációjaként alakult meg, melyek jellemzően zöldmezős beruházásokkal is bővítik területüket. Rekonstrukciós céllal 3 Hajdú-Bihar megyei ipari park valósult meg, melyek régebben ipari, illetve egyéb célokra hasznosított területeket tettek a korszerű ipar számára vonzóvá.

A régióban található egy logisztikai központból alakult, valamint egy agrárjellegű ipari park, utóbbi egyúttal technológiai és innovációs parkként is definiálja magát. Az észak-alföldi ipari parkokba betelepült vállalkozások és azok foglalkoztatottainak száma fokozatosan nőtt az elmúlt tíz év során, így 2007 végén összesen 462 foglalkoztató több mint 22 000 főt alkalmazott ipari parki telephelyein, a statisztika 2009-re összesen 1 foglalkoztatóval és 1500 fő alkalmazottal bővült. Egy vállalkozásra 50 dolgozó jutott, egy park pedig átlagosan 713 főt alkalmazott. A régió ipari parkjai 2007-ben 840 milliárd forint árbevételt értek el, amely 2008-ban már 1084 milliárd forintra emelkedett. A nagyságrend megítélését segíti, hogy a régió ipari termelési értéke a 4 fő feletti vállalkozások telephelyi adatai szerint közel 2000 milliárd forintot tett ki. Az ipari parkok többségében ipari vállalkozások vannak jelen, emellett azonban szállítmányozó, kereskedő, egyéb szolgáltatást végző cégek is megtalálhatók. Az ipari vállalkozások értékesítési szerkezetében már a kezdetektől az export játssza a főszerepet, 2008-ban az eladások közel 70%-a, 2009-ben pedig már több mint 77%-a külpiacon realizálódott.

Az ipari parkok – a 29 válaszadót tekintve – üzemeltetői tulajdonosi szerkezetéről elmondható, hogy többségük (52%-uk) 100%-os önkormányzati tulajdonban van, emellett különösen jellemző még (25%-os mértékben) a gazdasági társaság tulajdonában lévő ipari parkok előfordulása a régióban. Az inkubátorházak pedig jellemzően alapítványok (44%) és gazdasági társaságok (33%) üzemeltetésében működnek.

Az országos trendeknek megfelelően, az Észak-alföldi régióban is az 1997-es első „Ipari park” cím elnyerésére irányuló program megjelenését követő években nőtt leginkább az ipari parkok száma, amely ezt követően bár kisebb mértékben, de napjainkig is folyamatosan tovább bővül. A 29 vizsgált ipari park közül 17 (59%) még a 2000. év előtt nyerte el az „Ipari park” címet, 6 (20,5%) 2000 és 2006 között, újabb 6 pedig 2007 és 2009 között. A régiók közötti összehasonlítást megvizsgálva, a parkok számát tekintve az elmúlt években legdinamikusabban a Közép-magyarországi, a Nyugat-dunántúli és Észak-alföldi régiók fejlődtek. A régiók között az ipari parkokba betelepült vállalkozásokat tekintve örvendetes módon 2007-ben az Észak-alföldi régió nagy ugrást tudott elérni (107 db-bal nőtt, míg a többi régióban átlagosan 49-cel), de az egy ipari parkban működő vállalkozások számát vizsgálva már messze elmarad az országos átlagtól (2007-ben a régiók közt Észak-Alföldön van a legkisebb érték, átlagosan 14 db, szemben az országos 18-cal). Az Észak-alföldi régió (28 válaszadó) ipari parkjainak átlagos nagysága közel 58 hektár, összes területe 1816,2991 hektár, melynek méret szerinti megoszlása a 3. ábrán látható. Az ipari parkok eredményesség szempontjából elég változatos képet mutatnak. A válaszadók közel fele eredményes és majdnem ugyanennyi veszteséges. Csupán egyetlen ipari park volt nullszaldós a pénzügyi eredményesség tekintetében. A veszteséges működés legfőbb okai: a bevételek hiánya, üzemeltetési és befektetési tőkehiány, kihasználatlanság és szervezeti problémák.

Az elmúlt években többféle (Területfejlesztési Regionális Célelőirányzat – TRFC, Baross Gábor Program – BGP, Észak-alföldi Operatív Program – ÉAOP) fejlesztési forrás állt rendelkezésre az Észak-alföldi régióban ipari parkok, inkubátorházak fejlesztésére, melyből összesen több mint 5,5 Mrd Ft értékben kötöttek le forrásokat. A 21 nyertes pályázat több mint 60%-ánál a fejlesztések összköltségét vizsgálva megállapítható, hogy az magasabb, mint 500 M Ft. Ez szoros összefüggésben áll azzal, hogy a nyertes pályázatok 80%-a a magasabb támogatási összeget biztosító ROP-pályázatok (maximum támogatás 500 M Ft) valamelyikéből nyert, és így annak összköltsége a legtöbb esetben meghaladta az 500 M Ft-ot. Ebből és korábbi tapasztalatokból kiindulva a legtöbb pályázat esetében elmondható, hogy a pályázók nagyon sok esetben a pályázható maximum összeget célozzák meg, és sokszor nem a valós szükséglet alapján határozzák meg a fejlesztések nagyságát, mely a támogatásintenzitás emelkedésével fokozottabban jelentkezik.

A beadott pályázatok megvalósítási helyét (kistérség) vizsgálva megállapítható, hogy az Észak-alföldi régió 28 kistérségének 25%ából (6 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei és 1 Jász-Nagykun-Szolnok megyei kistérségből) egyáltalán nem érkezett pályázat, míg a 3 megyeszékhely kistérségéből érkezett a pályázatok fele. A fennmaradó 18 kistérségből egy kivételtől eltekintve 1–4 db pályázat érkezett. A megvalósítás helyét nézve tehát megállapítható, hogy a pályázatok döntő része a gazdaságilag fejlettebb kistérségekben koncentrálódik, melyek támogatása esetén a régióban lévő különbségek tovább nőnek. Mára már bebizonyosodott, hogy maga a támogatás nem garancia arra a jelenségre, hogy a kistérségek közötti fejlettségi különbség az EU-források ellenére tovább nő.

A pályázati kiírások közül a TRFC a már meglévő ipari parkok fejlesztését, az inkubátorházak létesítése esetén pedig a tárgyi eszközök, szabadalmak, know-how-k bekerülési értékét támogatta. A Baross Gábor Program az inkubált vállalkozások fejlődését, versenyképességük megerősítését szolgáló alapfunkciók színvonalemelését, bővítését, speciális inkubációs szolgáltatási csomagok kialakítását, továbbá az inkubációt nyújtó szervezet kutatás-fejlesztési infrastruktúrájának létrehozását támogatta. A ROP-os pályázatokból pedig alapvetően az alap-infrastrukturális beruházásokat, építést, átalakítást, felújítást, bővítést, fejlesztést, barnamezős területek kármentesítését, eszközbeszerzést, előkészítést, projektmenedzsmentet, valamint a projekt megvalósításához szorosan kapcsolódó szolgáltatások igénybevételét lehetett támogatni. A 2008-as ROP-os kiírások már tartalmazzák a minőség-, környezet-és egyéb irányítási rendszerek, szabványok bevezetésének támogatását és a szolgáltatásaik nyújtásához a saját alkalmazottainak általános képzését is.

A ROP 1.1.1.A 2007 ipari parkok és területek fejlesztése kiírás forrásai esetén a költségek több mint 90%-a építés, átalakítás, felújítás, bővítés, fejlesztésre fordítódott, a ROP 1.1.1.A 2008 kiírás esetén a költségek 60%-a alap-infrastrukturális beruházásokhoz kapcsolódó költségek és közel 34%-a építés, átalakítás, bővítés, fejlesztés költségei. Az inkubáció elősegítését szolgáló ROP 1.1.1.B 2008 kiírás esetén a költségek 67%-át építés, átalakítás, bővítés, fejlesztés, továbbá 26%-át eszközbeszerzés teszi ki. Összességében megállapítható, hogy a nyertes projektek igen jelentős hányada építésre, átalakításra, felújításra irányul, ezen belül is döntően az alapinfrastruktúra fejlesztéséhez kérnek támogatást. Kármentesítésre, minőség-, környezet-és egyéb irányítási rendszerek, szabványok bevezetésének támogatására, kapcsolódó szolgáltatásra, befektetésösztönző marketingtevékenységre és a projektek előkészítésére összességében nagyon kismértékű forrást fordítottak, még a pályázatban megengedett költségarány maximális mértékét sem használták ki a pályázók. A ROP-os kiírásokat összevetve megállapítható, hogy a 2007-es kiírás nyerteseinek vállalásaihoz (átlagosan: 5,75) képest a 2008-as kiírásokban (átlagosan: 7,5, valamint 11,3) a kialakított szolgáltatások számára tett vállalások átlagos száma jelentősen növekedett. Ennek oka elsősorban az, hogy az újabb pályázati kiírásokban részben kötelezővé vált a szolgáltatások vállalása, részben előnyt jelentő szempont lett, mely egyértelműen arra ösztönözte a pályázókat, hogy több szolgáltatást alakítsanak ki.

Az ipari parkok fejlesztéséhez – a kérdőíves megkeresésre érkezett 29 válasz alapján – korábbi működésüket is figyelembe véve, több mint kétharmadának (19-nek) már ítéltek meg valamilyen fejlesztési forrásból támogatást, mely közül csupán egy ipari parkot fenntartó nem használta fel azt, ellenben a 19 nyertesből 6 db többféle forrásból is kapott már valamilyen mértékű támogatást. A támogatások leginkább a hazai forrású Területfejlesztési Célelőirányzat és Széchenyi Terv, valamint az EU-s társfinanszírozású Phare, NFT I., valamint ÚMFT programokból történtek. Az inkubátorházak felmérése esetén ez az arány még kedvezőbb, hiszen a 9 megkérdezett közül csupán egy nem kapott korábban már támogatást, illetve volt egy inkubátorház, amely több forrásból is támogatott volt. A fejlesztéseket szintén a hazai forrású Területfejlesztési Célelőirányzat, valamint az EU-s társfinanszírozású Phare, Phare CBC és az NFT I. programokból, valamint a GKM és az NKTH forrásaiból támogatták. Mind az ipari parkok, mind az inkubátorházak működését vizsgálva elmondható, hogy jelentősebb állami támogatás segítségével épültek ki vagy fejlődtek tovább, tisztán gazdasági szervezeti vagy önkormányzati finanszírozásról csak néhány esetben beszélhetünk. Mindezek után megvizsgálva – az NFGM adatai alapján – a korábbi években ipari parki fejlesztésekre fordított támogatásokat, azt látjuk, hogy a Gazdasági Minisztérium által nyújtottak (1998 és 2000 között), valamint a Területfejlesztési Célelőirányzat (TFC) 1998 és 2001 között, szintén jóval kisebb mértékűek (13–115 M Ft/év/Észak-alföldi régió) voltak. A 2001–2002-ben meghirdetett Széchenyi Terv Regionális Gazdaságépítő Program által nyújtott támogatások (300–400 M Ft/év/Észak-alföldi régió) már jelentősebb összeget jelentettek az ipari parkok fejlesztésében, de még mindig nagyságrendekkel elmaradt a ROP által ipari park fejlesztésére nyújtott támogatások mellett (kb. 2 Mrd Ft/kiírás).

Az Észak-alföldi régióban elérhető források tekintetében számolni kell az ÉAOP-n kívül a többi operatív program támogatási lehetőségeivel is. Milyen az arány az ÉAOP-nak a többi OP-val összehasonlítva? A 2007–2013-as időszakban az első 4 évben (2007–2010) az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében az Észak-alföldi régióba érkező források 80%-a az ágazati operatív programok keretében érkezett (különösen KÖZOP: 43%, KEOP: 17%), az ÉAOP-források az összes forrás 20%-át adták.

2011–2013-ban az Új Széchenyi Terven belül számos pályázati kiírás nyílik meg, ezek egy része már megjelent (pl. KEOP-ban energiahatékonyság, megújuló energia, hulladékrekultiváció, GOP-ban vállalkozások komplex technológiai támogatása, hitel-és garanciaprogramok, innováció, KÖZOP-ban közlekedési projektek előkészítése), nagyobb része az év hátralévő részében fog megjelenni, illetve 2012-ben is várhatók bizonyos tématerületeken pályázatok.

Ezen ágazati programokban rendelkezésre álló forráskeret jelentős, viszont ezek országos programok, így a régióban lévő pályázókon, a jól előkészített projekteken, azok sikerességén múlhat, hogy a rendelkezésre álló keretek mekkora része fog az Észak-alföldi régióba érkezni, vagy más régiók lesznek-e sikeresebbek. Gazdaságfejlesztésre összesen több mint 110 milliárd forint érkezett. Ugyancsak sikeresen szerepelt a régió az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban is, pl. a vidékfejlesztést támogató III. tengely esetében a jóváhagyott támogatási összegek közel ötöde (19%) került a régiónkba. Ezek hasznosulása már más kérdés!

A vállalkozások betelepülése több tényezőtől függ egyszerre. A betelepülni szándékozó vállalkozások számára alapvetően fontos a park területi elhelyezkedése, az elérhetősége (közúti, vasúti, légi), a rendelkezésre álló humán erőforrás képzettségi színvonala, a nagyvároshoz való közelsége, a kapott adókedvezmények, valamint az, hogy a területen milyen az alap-infrastruktúra kiépítettsége és a park üzemeltetője által nyújtott szolgáltatások színvonala, hiszen ezek működésük elengedhetetlen tényezői. Az Észak-alföldi régióban a főbb közlekedési vonalak csomópontjában települtek az ipari parkok, tehát valóban igaz, hogy az elhelyezkedés, elérhetőség és megközelíthetőség az egyik legfontosabb telepítő tényezőként jelenik meg az ipari parkok esetében.

Elsősorban a megyeszékhelyek és azok körében mondható el, hogy az ipari park pénzügyileg eredményesen működik. Emellett persze találunk olyan parkokat a megyeszékhelyeken kívül is, amelyek szintén eredményesen működnek, ilyen például Timár, Tuzsér, Mátészalka település, valamint a jászsági települések ipari parkjai. Szintén jellemző, hogy az ipari parkok legtöbb esetben alapszolgáltatásokat nyújtanak, melynek mértékét egyetlen ipari park esetében előzi meg az emelt szintű, illetve a K+F-szolgáltatások száma.

Az egy főre eső bruttó hozzáadott érték a gazdaságilag fejlettebb megyeszékhellyel rendelkező kistérségekben és azok közelében, valamint a Budapesthez közel eső Jászságban magas, és ezen kistérségek esetében az 1000 főre jutó nyilvántartott álláskeresők száma a legalacsonyabb. Szintén a megyeszékhelyek kistérségeiben és a Hajdúszoboszlói kistérségben a legtöbb a regisztrált vállalkozások 100 állandó lakosra jutó száma. A skála másik végén találhatóak a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő kistérségek, melyek a régió északkeleti részében helyezkednek el. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nagy része a legkedvezőtlenebb helyzetű kistérségek közé tartozik.

A 100 állandó lakosra jutó regisztrált vállalkozások számát tekintve legalacsonyabb értékkel Hajdú-Bihar megye kistérségei rendelkeznek. Az ipari parkok nagyobb sűrűségben találhatók meg a kedvezőbb gazdasági helyzetben lévő megyeszékhelyek kistérségeiben vagy azokhoz közeli kistérségekben és a Budapesthez közel eső Jászságban. Az összes szakiskolai, speciális szakiskolai és szakközépiskolai tanulók száma a régió megyeszékhelyeinek kistérségeiben a legmagasabb. Az egy regisztrált vállalkozásra jutó bruttó hozzáadott érték a Jászságban, a Hajdúszoboszlói és a Debreceni kistérségben a legnagyobb. Ezek közül csak a Debreceni kistérségben van inkubátor/szolgáltatóház, igaz ott található azok több mint 50%-a (9ből 5 inkubátor/szolgáltatóház). Kettő a közepes értéket mutató másik két megyeszékhely kistérségben, és kettő az alacsonyabb értéket mutató Mátészalkai és Záhonyi kistérségben található.

A megkérdezett ipari parkok – elemezve versenytársaikat – az alábbi előnyöket találták saját ipari parkjuk esetében, melynek nagy része egyben telepítő tényezőként is értelmezhető. A felsorolt előnyök csoportosítva az alábbiak voltak:

– Elhelyezkedés (a megyeszékhelyektől, pólusvárostól, országhatártól, autópályától, főútvonaltól, repülőtértől való távolság, illetve a jó megközelíthetőség szempontjai);

– Településnagyság (nagyvárossal együtt járó előnyök);

– Infrastrukturális ellátottság;

– Nyújtott szolgáltatások fajtája, mennyisége, minősége;

– Rendelkezésre álló (megfelelő végzettségű) munkaerő, magasabb a térségben a foglalkoztatottság;

– Ipari park mérete és bővítési lehetőségei;

– Olcsóbb a terület és rendelkezik szabad területtel;

– Tulajdonosi szerkezet (pl. az önkormányzati tulajdonú helyi adókedvezményt tud nyújtani);

– Nagyszámú betelepült vállalkozás, befektetők közötti könnyű kapcsolatteremtés, valamint együttműködés;

– Egyebek: területükön inkubátorház található, jó PR-tevékenység, a terület barnamezős, science park.

A régióban lévő ipari parkok, illetve inkubátorházak megkérdezése során jól látszik, hogy a szűkebb környezetükön túl a határon átnyúló, vagy jövőben tervezendő ipari parkokról már kevésbé rendelkeznek ismeretekkel. Ugyanakkor előremutató kezdeményezés Jász-NagykunSzolnok megyében, hogy a Jászberény–Szolnok tengely gazdasági együttműködésének élénkítésére együttműködési megállapodást készítenek elő az érintett két város, a megyei önkormányzat és a kistérségi társulások részvételével. Ez a tervezett együttműködés többek között az ipari területek, parkok kínálatának összehangolását is tartalmazza a versenyhelyzet helyett az összehangolt és együttműködésen alapuló kínálat megteremtése érdekében.

A kihasználatlanság okára adott válaszokat két nagy csoportra bonthatjuk, az egyik a külső tényezők, úgymint az ország gazdasági helyzete, a gazdasági válság hatásai, az országos gazdasági és adminisztratív környezeti problémák (központi gazdasági szabályozók és feltételek, lassú ügyintézés, rossz pályázati struktúra), a befektetői tőkeés bizalomhiány, a korszerű (gyorsforgalmi út, vasút) megközelíthetőség hiánya, az ipari szerkezetátalakulási folyamatok hatása. A másik nagy csoportba az ipari park adottságából eredő okok sorolhatóak, úgymint az ipari park infrastrukturális hiányosságai, korlátozott bővítési lehetőség, tulajdonviszonyok rendezetlensége, elégtelen marketingtevékenység és az ipari szakmunkaképzés hiánya, illetve a valós élettel való hiányos kapcsolata (a TISZK-ek sem töltik be a hozzájuk fűzött vérmes reményeket)!

Az ipari parkok kihasználtságának növelése érdekében nem éppen a legkedvezőbben ítélték meg az ITD Hungaryt, ugyancsak negatívan ítélik meg a Fényeslitke–Komoró Intermodális Ipari Parkot, mely közel 160 ha-on terül el, és 2,5 milliárd forintba került, műszaki átadása bő egy hónapja volt, és sajnos az ukrán befektető még nem költözött be, vagyis az ipari park teljesen üres, az előző kormányzat kiemelten és vehemensen kezelte és védelmezte. Érdekes, hogy a válaszadók jelentős, 70%-a szerint van szerepe az önkormányzatnak az ipartelepítésben, nem mindegy, milyen munka folyik az önkormányzatban és milyen agilis, eltökélt a polgármester.

Egyre jobban előtérbe kerülnek a vállalkozásokat támogatásokkal és szolgáltatásokkal segítő telepek, a vállalkozói inkubátorházak, melyeket a kezdő vállalkozások speciális szükségleteihez alakítanak⁶. A K+F, innovációs szolgáltatásokat biztosító ipari parkok száma rendkívül alacsony, összesen 4 db.