A Duna Stratégia megalkotására az Európai Tanács 2009-ben kérte fel az Európai Bizottságot azzal a szándékkal, hogy a 2011. évet megelőzően az érintett országok bevonásával alkosson meg egy olyan javaslatot, mely ezen régió – számos területet érintő – szorosabb együttműködését teszi lehetővé.

Az első felmerülő kérdés, hogy tekinthetünk-e egységes régiónak egy ilyen sokszínű, számos földrajzi és gazdasági egységből, európai uniós és azon kívüli országokból álló övezetet. Mi lehet az a kapocs, ami összeköti ezt a térséget?

Azt leszögezhetjük, hogy a Duna Európa jelentős folyama, a Volga után a második leghosszabb Európában, így évszázadok óta meghatározó szerepe van az itt élő népek, társadalmak történelmében, gazdaságában, mindennapjaiban. Ezért is készült már az elmúlt évszázadokban számos koncepció, mely a Duna mentén élő népek, országok érdekeit igyekezett közös nevezőre hozni (Magyarországon például jól ismert Kossuth Lajos Duna menti köztársaságra vonatkozó elképzelése). A Duna-régióban hosszú múltra visszatekintő együttműködést az 1856. március 30-án alapított Európai Duna Bizottság is jól példázza, amely az egyik első európai intézménynek számít (székhelye eredetileg Romániában volt, jelenleg pedig Budapesten van a központja).

Az Európai Unió a Duna-régiót tágan értelmezve abba tizennégy államot (Németország – Baden-Württemberg, Bajorország –, Ausztria, Szlovákia, Csehország, Magyarország, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Románia, Bulgária, Moldávia, Ukrajna) vont be, melyek közül nyolc EU-tagállam, négy tagjelölt, kettő pedig harmadik országnak minősülő állam. A makrorégiót alkotó országok diverzitása is rámutat arra, hogy milyen gazdasági és társadalmi különbségek találhatók a régió területén, de gondolhatunk az államformák eltérésére is.

A Duna Stratégia megalkotásának egy jelentős lépése volt az a 2009-es nyilatkozat, melyben a Duna-medence tagállamai – Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Szerbia – a dunai térség fenntartható fejlesztésére vonatkozóan együttműködési szándékukat fejezték ki.¹

A Balti Együttműködés kritikájaként merül fel, hogy az egyetlen benne részt vevő nem uniós ország – Oroszország – egy projektbe se lett bevonva. Az uniós régiópolitikában kiemelkedő előrelépést jelenthet, ha a Duna Stratégia megalkotásával és végrehajtásával megvalósul a nem uniós tagországok projektekbe történő bevonása. Ebbe az együttműködési dimenzióba kíván bekapcsolódni a Duna Menti Kamarák Szövetsége (Danube Chambers of Commerce Association – DCCA). A DCCA a kamarai rendszer már kialakult hagyományos érdek-képviseleti, érdekérvényesítő struktúráiból adódóan, a Duna mentén, a folyam vonzáskörzetében működő vállalkozások, vállalkozók közös érdekképviseletét, érdekérvényesítését kívánja elősegíteni, ezzel szorosan bekapcsolódva a Duna Stratégia végrehajtásába.

A DCCA 2010. június 30-án, Budapesten azzal a céllal jött létre, hogy az államhatárokat eltörölve a Duna menti térségben levő kamarák tevékenységét összehangolja a régióban működő vállalkozások általános érdekeinek figyelembevételével.

Az Európai Unió Duna Stratégiája lehetővé teszi, hogy a folyam partjain élő emberek érdek-képviseleti szervezeteiken keresztül új, közös célokat tűzzenek ki, új együttműködési dimenziókat határozzanak meg, melyek összekapcsolója a történelmi Duna-térség.

A szövetség gondolata már sok éve érlelődött, bár megalakulásának apropóját, kétséget kizáróan, az elfogadás előtt álló Duna Stratégia adta. A szövetség alapfilozófiája, hogy egységes üzleti lehetőségek platformját hozza létre horizontális alapelvek mentén, elősegítve a gazdasági-üzleti kooperációt, ezzel is erősítve a Duna menti makrorégió különböző országaiban tevékenykedő vállalkozók, gazdasági társaságok közötti kohéziót.

A DCCA budapesti megalakulását követően, 2010. szeptember 10-én Pécsett tartotta első közgyűlését a Közép-európai Kamarai Hálózat Kongresszusának keretében, ahol a végleges alapszabályt az alábbi kamarák képviselői írták alá: Belgrád, Bécs, Budapest, Bukarest, Eszék, Győr, Linz, Ulm, Újvidék, Passau, Pécs, St. Pölten, Temesvár, valamint csatlakozási szándékát jelezte Ruse. A szövetséget kiemelt jelentőségű regionális központi kamarák alkotják, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a térség vállalkozásaival. A szövetség elnöki tisztségét a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tölti be, az alelnököket a Bécsi és a Belgrádi Kereskedelmi Kamara delegálja.

Nem titkolt célja a DCCA-nak, hogy civil egyeztető fórumokon való részvételével elősegítse a civil kezdeményezések hangsúlyosabb megjelenését a gazdasági érdekérvényesítésben. Ennek érdekében a DCCA – a kamarák funkciójához igazodva – közvetítőként kíván működni a civil szféra kezdeményezései és a Duna Stratégia döntéshozó szervei között.

A Duna-régiónak jó esélyei vannak arra, hogy Európa új fejlesztési tengelyévé válhasson. Ez annál is inkább igaz, mert a Duna-régió az Európai Unió egy makrorégiójaként az EU területi kohéziós koncepciójának keretei között kiemelt szerephez juthat a közeljövőben.

A DCCA a Duna-régiót úgy közelíti meg, mint egy egységes akcióterületet, amely jelentős szerepet kaphat Európa fejlesztésében. Több megválaszolandó kérdés és megoldandó probléma is jelentkezik ebben a régióban. Ezek között említhetjük a folyam folyásirányával párhuzamosan a geológiai lejtés mellett kialakult szociális-gazdasági lejtést, mely magába foglalja a gazdasági és társadalmi különbségeket, az infrastrukturális adottságok eltérését és a környezeti kérdéseket is.

Gazdasági vetületét tekintve a Duna-régió az Európai Unió teljes GDP-jének több mint 10%-át adja.² Társadalmi-gazdasági fejlettség tekintetében azonban rendkívül jelentős különbségek mutatkoznak itt mind nemzeti, mind pedig regionális szinten, melyet kiválóan tükröznek az országok bruttó hazai termék adatai (GDP).

A Duna Menti Kamarák Szövetsége tagjai révén lefedi Európa leggazdagabb és legszegényebb régióit egyaránt. A gazdasági különbségeket markánsan jellemzi az egy főre jutó GDP alakulása és változása is. Az adatokból kitűnik egy három szintbeli jelentős elkülönülés: a régi európai uniós tagok – Bajorország, Baden-Württemberg, Ausztria – GDP-átlagának egynegyedét éri el Szlovákia, Magyarország és Horvátország, és csupán 10%-át Szerbia, Románia és Bulgária adatainak átlaga. Az új tagállamokra és a nem uniós országokra különösen jellemzőek a regionális szinten mutatkozó fejlettségi különbségek is, gazdasági tevékenységük túlnyomó többsége a fővárosban, illetve annak vonzáskörzetében összpontosul. A kamarai szövetség vezetése célként tűzte ki, hogy tevékenységével elősegíti e különbségek csökkentését, valamint közvetítő szerepet kíván betölteni a GDP-adatok által tükrözött gazdasági szintek között.

Az Európai Unióhoz nemrég csatlakozott tagállamok és a harmadik államok munkanélküliségi rátája is jelentősen magasabb a régió ún. „régi” EU-tagállamaiéhoz képest.

Az Európai Parlament szerint „A Dunára vonatkozó uniós stratégiában a Balti-tengerre vonatkozó stratégia modelljét követve benne rejlik a lehetőség a regionális és határokon átnyúló együttműködés elősegítésére a további gazdasági növekedés, valamint a közös kihívásokra adandó közös válaszok meghatározása érdekében”.³ A DCCA által elősegíteni szándékozott közvetlen – a tagkamarák által képviselt vállalkozások közötti – külföldi tőkebefektetések kulcsfontosságú kiegyenlítő szerepet tölthetnek be a Duna-régióban tapasztalható gazdasági egyenlőtlenségek kiküszöbölésében és a munkahelyteremtésben. További kiegyenlítő szerepet tölthet be a Duna-régió országainak zömében még mindig viszonylag alacsony – így a bővítés lehetőségét magában rejtő – kereskedelmi kapcsolatok számának növelése is.

A turisztika terén is jelentős különbségek mutatkoznak az országok között, mégis ez azon ritka gazdasági-piaci területek egyike, melynél nem mutatható ki a geológiai lejtés mellett kialakult szociális-gazdasági lejtés paradigmája, hiszen ezt a területet a természeti erőforrásokkal összefüggő vonzás jelentősen befolyásolja: a térség kulturális örökségei és természeti adottságai sok turistát hoznak.

A DCCA a meglévő turisztikai értékek összefogása érdekében kiemelt célként kezeli, hogy a Duna menti térség egységes arculattal és turisztikai kínálattal rendelkezzen.

Az eddig említetteken kívül a DCCA az EU Duna-régióra vonatkozó stratégiájában az alábbi együttműködési területeken is eredményesen részt vehet: társadalmi fejlődés, fenntartható gazdasági fejlődés elősegítése, közlekedési és energetikai infrastruktúra fejlesztése, környezetvédelem, kultúra és oktatás hatékonyságának növelése.

A Duna Stratégia megalkotását elrendelő európai uniós intézmények elképzeléseiben nagy hangsúlyt kapott és kap, hogy a jövőben nagyobb szerepet kell biztosítani a civil szervezetek, a gazdasági, szakmai kamarák és az érdekképviseletek számára, mind a tervezés, mind a szabályozás és a megvalósítás terén. Jól illeszkedik ez a már régen meglévő szubszidiaritás elvébe, valamint a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta kiemelten hangsúlyos területi kohézió támogatásának célkitűzésébe is, ez ad lehetőséget és bátorítást a különböző (érdek)szövetségek számára a Stratégiában történő részvételre.

A fentiek alátámasztására álljon itt két idézet az Európai Unió Bizottságától és az Európai Parlamenttől:

„Az Európai Bizottság felhívást intéz minden érdekelt félhez, hogy tegyék meg javaslataikat, észrevételeiket és hozzájárulásukat. Az érdekeltek lehetnek tagállamok, szomszédos államok, régiók, önkormányzatok, nemzetközi szervezetek, pénzügyi szervezetek, társadalmi és gazdasági partnerek és a civil társadalom tagjai.”⁴

„Az Európai Parlament {…} hangsúlyozza, hogy a közös kihívások megoldásának megtalálása, a konkrét projektek hatékony végrehajtása és a felelősségteljes kormányzási mechanizmus biztosítása érdekében az előkészületi folyamatba be kell vonni a Duna térségének illetékes regionális és helyi érdekelt feleit, hogy világosan azonosítani lehessen, mire van szükség a területek kiegyensúlyozott, fenntartható fejlesztése és a kapacitáskiépítés tekintetében; továbbá sürgeti a kormányokat, hogy támogassák és könnyítsék meg a nem kormányzati szervezetek, a szakmai szövetségek és a civil társadalom tájékoztatását és a velük való konzultációt célzó intézkedéseket a stratégia kialakításával és későbbi végrehajtásával kapcsolatban egyaránt.” ⁵

A budapesti elnökség fő célja úgy fogalmazható meg, mint a távoli és a közelebbi múlt jó példáinak felhasználásával annak a „lejtésnek” a kiegyenlítése, ami a folyam folyásirányával párhuzamosan a geológiai lejtés mellett történelmileg kialakult. Ez a szociális-gazdasági lejtés azzal jellemezhető, hogy a földrajzi közelség ellenére jelentős különbségek vannak a gazdasági fejlettségben, az üzleti környezetben és a gazdasági szereplők kulturális szokásaiban, miközben sok a kihasználatlan üzleti lehetőség is. Ennek érdekében fel kell tárni azokat az akadályokat, melyek az együttműködés útjában állnak. Ilyen tipikusan az eltérő szabályozói környezet, esetenként a túlzott bürokrácia, a nyelvtudás vagy az infrastruktúra hiánya, valamint az eltérő szakképzettségi, oktatási szint és színvonal.

A szövetség alapgondolata, hogy széles körű üzleti lehetőségek platformját és egységes üzleti környezetet hozzon létre a vállalkozások számára, felerősítve az üzleti kooperációt, ezzel is segítve a személyek és szervezetek közötti kohéziót.

Kiemelt szerepet kap az érintett országok közötti bilaterális gazdasági kapcsolatok kiépítése, illetve elmélyítése, valamint a DCCA ismertségének és minél szélesebb körben történő népszerűsítésének elősegítése, az információáramlás biztosítása, kutatások indítása a tagvállalkozások együttműködésében rejlő lehetőségek és akadályok feltárása érdekében. A DCCA sikeres működésének az egyik legfontosabb eredménye az lehet, ha a részt vevő kamarák tagjai között minél több és minél szerteágazóbb kapcsolati háló alakul ki. A szövetség prioritásként kezeli a térségben működő vállalkozások pénzügyi fejlesztését, a munkanélküliségnek – elsősorban a helyi foglalkoztatás ösztönzésével történő – csökkentését, valamint aktívan együtt szeretne működni a balti államokkal is.

A DCCA kamarai szövetség lévén közvetetten számos ország vállalkozásait tömöríti, így működése során az Unió egyik kiemelkedő vívmányát, az egységes piac fejlődését és a határokon átnyúló társadalmi-gazdasági érdekek megvalósulását is elő tudja segíteni. A mai, válsággal sújtott térség számára kiemelkedően fontos, hogy gyökeresen újragondolva az Európai Unióban meglévő belső határoktól mentes környezet adta lehetőségeket és kihívásokat, beruházásösztönző és kereskedelemfejlesztő programok valósuljanak meg a nem EU-tagországok bevonásával. Ebbe a munkába a szövetség szorosan be tud kapcsolódni, amennyiben célkitűzéseihez igazodó, megfelelő Duna Stratégia születik. Ha a DCCA stratégiai célkitűzéseit hatékonyan meg tudja valósítani, akkor komoly érdekérvényesítési súllyal rendelkező gazdasági társulásként sikerrel lobbizhat Brüsszelben a fejlesztési források elosztásakor, az uniós szabályok meghozatalakor és az infrastrukturális fejlesztések kijelölésekor.

A DCCA tagsága különböző üzleti környezetben, különböző üzleti kultúra alapján működik. Az együttműködő kamarák által feltárt megoldásokban nagy fejlődési lehetőség rejlik. A Duna Stratégia keretei között a duális szakképzési program megvalósítása, a vállalkozások versenyképességének növelése, valamint az EU és a Nyugat-Balkán-régió általános kohéziójának elősegítése lehetnek az együttműködés legfontosabb megvalósulási terepei.

Látható tehát, hogy a Duna medencéjében összeérhetnek az EU kohéziós politikájával kapcsolatos programok, az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokra vonatkozó programok és a potenciális tagjelölt országok fejlesztési programjai. A térség olyan terület, ahol kitűnő összhang alakítható ki a különböző európai uniós politikák: a kohéziós, a közlekedési, az idegenforgalmi, a mezőgazdasági, a halászati, a gazdaságfejlesztési, a környezetvédelmi, a bővítési és a szomszédsági politika között.

A szövetség magyar vezetése mélyen hisz abban, hogy a következő generációk számára a Duna menti területek gazdasági kohéziója fenntartható gazdasági fejlődést hoz a Duna közvetlen vonzáskörzete számára.