A termelési függvényekben a kibocsátásnak azt a részét tulajdonítjuk a meg nem testesült (MNT) technikai haladásnak, ami a tőke és a munka hozzájárulása után fennmarad. Hasonló logikát követve makroszinten a GDP-hez illesztett függvények reziduumaiból számszerű statisztikai, ökonometriai becsléseket készítettünk az MNT technikai haladás ütemére és annak időbeni alakulására vonatkozóan. Az 1950–2008. éves időszakra megállapítható, hogy az MNT technikai haladás üteme Magyarországon időben nem állandó, sőt olyan, hosszú távon érvényesülő ciklus képét mutatja, amely nagyon hasonló a 45–50–55 évet felölelő Kondratyev-ciklushoz, amelyet Schumpeter az innovációk lökésszerű, tehát időben egyenetlen jelentkezésével magyaráz.

A közgazdaságtan egyik alaptétele az, hogy a modern ipari társadalmakban a gazdaság, a termelés bővülésének, növekedésének két fő forrása van: a munka és a tőke.

A tudomány klasszikusai, Adam Smith és David Ricardo elméleteikben még a földnek, mint alapvető termelési tényezőnek a szerepét hangsúlyozták. A föld mint termelési tényező manapság már nem csupán a termőföldet jelenti, hanem minden olyan, a természetben már meglévő erőforrást, amelyet a gazdasági tevékenység során felhasználnak, például a vizek, a szél energiája.

A mai modern gazdaságokban ugyanakkor a termelés egyre jobban elszakad a föld és a természeti erők felhasználásától, a GDP egyre nagyobb, gyakran döntő hányada a szolgáltató szektorban keletkezik. A mezőgazdaság súlya egyre kisebb az egész gazdaságon belül. Így nem csodálható, hogy a közgazdászok és a szélesebb értelemben vett közvélemény szemében a föld már nem, hanem csak a beruházott tőke, a tőkeállomány és a foglalkoztatott munkaerő jelenik meg elsősorban, mint termelési tényező. Noha a globális felmelegedés, a lehetséges klímakatasztrófa felismerése némileg visszafordítani látszanak ezt a tendenciát.

A termelésben, tehát a mikroszférában folyó termelés leírására szolgáló termelési függvények lényegében véve a fenti kéttényezős megközelítést, összefüggést fogalmazzák meg matematikailag és statisztikailag jól kezelhető formában. A legismertebb változat a Cobb–Douglasféle termelési függvény. Segítségével rendkívül széles körben készültek számszerűsített elemzések a tőkeállomány és a foglalkoztatott munkaerő és a termelés kapcsolatára. A termelési függvények változatos alakban váltak a gazdasági növekedést leíró magyarázó növekedési modellek gerincévé is. Ezekben az esetekben a termelési függvények az egész gazdaság teljesítményét, a GDP növekedését is megpróbálták modellezni a rendelkezésre álló tőkeállomány és a foglalkoztatott munkaerő függvényében.

A termelési függvények általános alakja:

Y = f(K, L),

ahol Y a termelés volumenét, K a lekötött tőkeállományt, L a foglalkoztatott munkaerő-állományt jelöli.

A Cobb–Douglas-féle termelési függvénynél ez a következőképpen alakul:

Y = A*^α * L^(1-α),

ahol A, α és (1-α) a termelési függvény statisztikailag jól becsülhető, számítható koefficiensei.

Miközben a tőkével kapcsolatos termelési tényezők között a föld szerepe elhalványulni látszik, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a munkaerőn, mint második legfontosabb tényezőn túl, számos fontos dolog hat a termelésre, a gazdasági növekedésre.

A modern közgazdászok szinte kivétel nélkül elfogadják a klasszikusok által meghatározott termelési tényezőket, tehát a tőke és az élőmunka szerepét, de sokak véleménye szerint a két alapvető termelési tényező közötti különbség egyre kevésbé jelentős. Általánosítva a tőke jellemzőit, átvitt értelemben arról beszélnek, hogy a munkaerő is egyre inkább tőkeként funkcionál, annak ellenére, hogy munkaerő, a munka hozadéka, ami ugyan az éppen alkalmazott munkaerő, az emberek munkája eredményeként jelenik meg. Tőkéhez hasonlít a munkaerő abban az értelemben, hogy „befektetéssel”, szakképzés, tanulás, gyakorlás révén jön létre, és ennek a felhalmozott, befektetett értéknek csak egy része kerül át az új termékbe. Így az az ellentmondás jelentkezik, hogy a munkaerő eredetileg mint flow változó szerepel a termelési függvényben, ebben a szemléletben viszont mint stock változót tekintjük.

Kutatások hosszú sora rámutat arra, hogy a termelési folyamat teljes eredményét, hozadékát nem lehet kizárólag a tőkének és a munkának tulajdonítani. Egyre több jel mutat arra, hogy további fontos tényezők, így például a technológiai fejlődés, a technológiai és szervezeti innovációs tevékenység, az információ is komoly mértékben hozzájárul a termelés, a GDP növekedéséhez.

A termelési függvényszerű elemzésekben ennek a harmadik tényezőcsoportnak a jellegzetessége az, hogy miközben hatásuk megjelenik a termelés, a GDP addicionális növekedésében, tehát az output oldalon, az input oldalon, a ráfordításoknál a jelenség, illetve a fenti tényezők alig, vagy egyáltalán nem foghatók meg és a legkevésbé sem számszerűsíthetők. Ide tartoznak például a technikai, szervezeti innovációk és még sok más hatékonyságnövelő tényező. Egyes kutatók ide sorolják azt is, hogy milyen mértékű a munkások, alkalmazottak részvétele a döntéshozatalban (Faxen, 1969).

A szakirodalom a fenti tényezőcsoportot, illetve annak hozzájárulását a termelés, a GDP növekedéséhez technikai haladás címen foglalja össze és az input oldalról közelítve két változatát különbözteti meg.

Megtestesült (embodied) technikai haladás: ebben az esetben a technikai haladásnak nevezett összetett folyamat megtestesül a legújabb évjáratú, legújabban üzembe helyezett tőkeállományban, és mintegy konzerválja azt. Így a teljes tőkeállomány a különböző időszakok technikai, technológiai színvonalait megtestesítő „évjáratokból” (vintage) áll. Hasonló logika alkalmazható a foglalkoztatott munkaerőre is.

Ennek a megoldásnak az a technikai előnye, hogy a termelési függvény továbbra is kéttényezős marad, tehát a kibocsátást változatlanul a tőke és a munka függvényében határozzák meg. A különbség mindössze annyi, hogy egyetlen termelési függvény helyett itt az elemzők évjáratonként külön számított termelési függvényekkel dolgoznak. Ez az egész üzem, vagy az egész gazdaság vonatkozásában komoly összesítési, aggregációs problémákat vet fel.

A megtestesült technikai haladás koncepciójával foglalkozó évjárat (vintage) megközelítésű növekedési modellek meglehetősen bonyolult konstrukciót képeznek, kezelésük, jórészt az aggregációs probléma miatt, mind matematikailag, mind elméletileg egyre bonyolultabbá vált.

Ezt a „gordiuszi csomót” vágta át Káldor Miklós, a magyar származású angol közgazdász a Technikai haladás függvény kidolgozásával. Ebben a függvényben Káldor a tőkeállományból csak a legfrissebb évjáratot és az azokon foglalkoztatottakat vette figyelembe. Úgy érvelt, hogy a vonat sebességének méréséhez elegendő a mozdony sebességét megfigyelni. Véleménye szerint egy gazdaság hosszú távú növekedési üteme attól függ, hogy a technikai haladás eredményei milyen gyorsan szívódnak fel, milyen gyorsan testesülnek meg új állóeszközökben és frissen képzett munkaerőben.

Meg nem testesült (disembodied, magyar rövidítéssel MNT) technikai haladás a fenti hatékonyságnövelő tényezőknek az a hatása, amely nem épül be sem az új állóeszközökbe, sem az új munkaerőbe, mindössze hatását kifejtve hozzájárul a hozadék növekedéséhez. Ebben az esetben a technikai haladás az input oldalon nem testesül meg semmiféle mérhető tényezőben, a hatása azonban megjelenik az output oldalon. A szakirodalomban ismert hasonlat szerint ez olyan, mintha „manna” hullana az égből, azaz az eredet nem látható, pusztán a jótékony hatás. Kedvező fejlemény, hogy a paradox helyzet ellenére a meg nem testesült technikai haladás hatása mérhető mind a nemzetgazdaság, mind a termelés területén.

Számos empirikus kutatás bizonyítja az MNT technikai haladás létezését, amelyek során a becsült termelési függvények maradványértékei, reziduumai utaltak arra, hogy a tőkén és a munkán kívül még további tényezők is hatnak. Miután ezen tényezők pontos felsorolása, megnevezése nem lehetséges, az MNT technikai haladás mérőszámát egyes tudósok „tudatlanságunk koefficiensének” (cofficient of our ignorance) nevezték el.

A számítási módszer is némileg alátámasztja ezt az elnevezést. A konkrét mérések során az MNT technikai haladás hozadékának az output, a termelés azon részét tekintjük, amely nem tulajdonítható sem a tőkeállomány, sem a munka hozadékának, tehát ami megmarad. Ezt a véletlen hatásokon túli maradékot nevezzük reziduumnak. A maradék szisztematikus „megléte”, mérhetősége a bizonyítéka annak, hogy az MNT technikai haladás létező, tulajdonképpen a harmadik termelési tényező.

A szakirodalom szinte végtelen számú megoldást ismer a technikai haladás hatásának ökonometriai mérésére, mi itt Káldor Miklós technikai haladás függvényét használjuk fel annyi eltéréssel, hogy az összefüggést az egész gazdaságra, nem pedig egyetlen üzemre vonatkozóan fogalmazzuk meg.

log(GDP/FOGL) = f(log[BERUH/FOGL], t),

ahol GDP/FOGL az egy foglalkoztatottra jutó GDP-t, azaz a nemzetgazdasági szintű termelékenységet, BERUH/FOGL az egy foglalkoztatottra jutó beruházást, korábbi terminológiával a munka technikai felszereltségét, t az időtényezőt jelöli. Az egyenlet tehát igyekszik mind a megtestesült (MT), mind a meg nem testesült (MNT) technikai haladás hatását ábrázolni. A termelési függvény fenti megfogalmazása azon a feltételezésen alapul, hogy az MNT technikai haladás időben állandóan ható tényező.

Az időtényezővel kapcsolatban el kell mondani, hogy alkalmazására azért kerül sor, mivel a meg nem testesült technikai haladásról az input oldalon nem rendelkezünk pontos, mérhető információval. Az információhiányt azzal a feltételezéssel helyettesítjük, hogy a technikai haladás egyenletes ütemben megy végbe a gazdaságban. Ezt az egyenletességet a t időtényező képviseli.

A későbbiekben a komparatív dinamika eszközeivel, az MNT technikai haladás ütemének periódusonkénti összehasonlításával bemutatjuk, hogy az egyenletes ütemre vonatkozó feltételezésünk hosszú távra vonatkozóan nem tartható fenn. Az MNT technikai haladás üteme tehát időben nem állandó, hosszabb időszakot tekintve ugyanúgy ciklikus mozgást mutat, mint az egész magyar gazdaság, vagy éppen a világgazdaság. az MNT technikai haladás függvényszerű elemzéséhez a számításokat a GRETL elnevezésű programcsomaggal végeztük el. A szükséges adatbázist a Központi Statisztikai Hivatal nyilvános adataiból állítottuk össze.

A Káldor-féle technikai haladás függvény számszerűsített értékei az 1950–2008. időszakban Magyarországon:

logTRMSEG = 0,0354 + 0,355*logTFELSZSEG + 0,0185*Idő

(0,0183) (0,0416) (0,00134)

R² = 0,986

ahol TRMSEG az egy foglalkoztatottra jutó GDP-t, TFELSZSEG az egy foglalkoztatottra jutó beruházást, Idő az időtrendet jelenti. R2 a kapcsolat szorosságát mutatja. Az összefüggés végleges formája:

TRMSEG = TFELSZSEG^0,355 * IDő^0,0185

Az időtrend együtthatójából látható, hogy a vizsgált időszak egészében az MNT technikai haladás üteme átlagosan 1,85% volt.

A számításokat elvégeztük a termelési függvény hagyományosnak tekinthető specifikációjával is, annyi megszorítással, hogy a tőkeállomány helyett a beruházásokat szerepeltettük:

logGDP = f(logBERUH, logFOGL, t)

A specifikáció során itt is beiktattuk az időtényezőt az MNT technikai haladás mérésére.

A hagyományosnak nevezhető MNT technikai haladás függvény számszerűsített értékei az 1960–2007. időszakban Magyarországon:

GDP = BERUH^0,255 * FOGL^1,075 * IDő^0,0224

Ebből az előzetes számításból látható, hogy az MNT technikai haladás empirikus vizsgálatához szükséges módszertani és statisztikai eszközök rendelkezésre állnak, vagy nagyobb nehézség nélkül kidolgozhatók.

Az a tény, hogy a kétfajta megközelítés, a kétfajta függvényspecifikáció az MNT technikai haladás ütemére vonatkozóan nagyon hasonló eredményeket hozott, az éves átlagos ütem 1,85%, illetve 2,2% volt, azt bizonyítja, hogy az MNT technikai haladás ténylegesen létező termelési tényező! Üteme független az alkalmazott számítási módszerektől.

A nemzetközi tapasztalatok szerint is az MNT technikai haladás évi átlagos üteme, a hazai ütemhez hasonlóan, 2 és 3% között volt, amennyiben hosszabb időszakot vizsgáltak. Az USA-ra vonatkozó számítások szerint az MNT technikai haladás üteme 1947 és 1980 között 3% körül volt (Uri, 1984). Jong Keun You szintén az USA-ra vonatkozóan vizsgálta az MNT technikai haladás ütemét az 1929–1968. években, és 2%-ot mért. A svéd feldolgozóiparban szintén 3% körüli értéket kaptak az 1951–1969. években (Faxen, 1969).

Ennek a kérdésnek a megválaszolása két irányban viszi tovább a kutatást. Ha az MNT technikai haladás üteme nem állandó, időszakonként változó, feltárandó, hogy milyen ez a ciklikusság, és a gazdaságnak milyen más tényezőivel mozog együtt vagy ellentétesen.

A második kutatási irány annak a megállapítása, hogy az MNT technikai haladás milyen tényezőkkel kapcsolódik össze ok-okozati kapcsolat formájában. Ha a kapcsolat ugyanis létezik és bemutatható, felmerül a kérdés, hogy van-e mód az MNT technikai haladás ütemének befolyásolására a gazdaságpolitika, a kormány oldaláról.

Előbb az ütem stabilitásáról! Az MNT technikai haladásnak az évi átlagos növekedési üteme az 1950–2008. évek egész időszakára vonatkozóan átlagosan 1,84% és a 2,24%, a választott specifikációnak megfelelően. Mint minden átlag, ez a két érték is valószínűleg jelentős évenkénti eltéréseket mutat. A fenti két érték között a különbség nem túlzottan nagy. Ez a körülmény egyben igazolja a mindkét fajta specifikáció, függvénytípus indokoltságát és az egész megközelítés érvényességét.

Látható, hogy az MNT technikai haladás átlagos éves üteme a vizsgált időszakban 2% körül van, mivel a két különböző specifikáció alapján végzett számítások nagyon hasonló eredményre vezettek az 1950–2008-as időszakban. A statisztikai bizonyíték az, hogy a számított konfidencia intervallumok részben átfedik egymást. Ez a tény a megállapítások valóságtartalmát igen erősen alátámasztja.

Az MNT technikai haladás ütemének időbeni és valószínű térbeli ingadozására már a számított konfidencia intervallumok is utalnak. A további vizsgálatok, számítások során ezt sikerült is bizonyítani. Teljes képet akkor kaphatnánk, ha kiszámítanánk évenkénti, növekedési, változási ütemeket. az MNT technikai haladás évenkénti ütemének meghatározása azonban lehetetlen, mivel a fenti technikai haladás függvény paramétereinek becsléséhez legalább 3 megfigyelésre, 3 év adatára van szükség.

Első megközelítésben a vizsgált időszakot alszakaszokra bontottuk, és a paraméterbecsléseket ezen időszakokra vonatkozóan külön-külön végeztük el. Az időbeni tagolás mellett megvizsgáltuk azt is, hogy a kétfajta specifikáció milyen eredményeket hoz, ha a vizsgált időszakot 11 éves alperiódusokra bontjuk. Természetesen másfajta időbeli tagolás is lehetséges. Az eredményeket a 2. táblázat foglalja össze.

A számítások egyértelműen igazolják, hogy az MNT technikai haladás üteme az elmúlt 59 évben nem volt állandó, hanem igen erősen ingadozott, sőt az 1990–2000. években negatívba is fordult. Ebből a szempontból legkedvezőbb időszaknak az 1960-as évek tekinthetők, amit a későbbi, mozgó adatbázison, csúszó átlagolással végzett számítások is igazolnak.

A második megközelítés annak bizonyítására, hogy az MNT technikai haladás üteme a magyar gazdaságban nem állandó, olyan függvénybecslési technika alkalmazása, amelynek során a paraméterbecslés adatbázisát a csúszó átlagoláshoz hasonlóan állandóan változtattuk. Ez az eljárás jól ismert a konjunktúrakutatás módszertanában. Ez a paraméterbecslés és a csúszó átlagolás módszerének kombinálását jelenti. A paraméterbecslést először 5 éves, majd 11 éves „mozgó minták” alapján számoltuk ki. Ennek értelmében az ötéves csúszóbázisú paraméterbecslésnél az első minta az 1950–1954. éveket ölelte fel, a második az 1951–1955. éveket és a harmadik 1952–1956. éveket foglalta magában. Az így kapott értékeket a minta középső tagjához rendeltük, az elsőt az 1953. évhez és így tovább, azaz minden további évhez jutott egy érték, ami az adott 5 éves minta átlagát jelentette. A 11 éves mozgó mintán alapuló becslésnél ugyanígy jártunk el, a számított értéket a minta 6. évéhez rendeltük. (Megjegyzendő, hogy bármely hosszúságú mintát is választhatunk, a főbb következtetéseket ez valószínűleg nem érinti.) Az így kapott számítási eredmények az MNT technikai haladásnak nem az évenkénti ütemét jelölik, hanem annak ötéves, illetve tizenegy éves mozgó átlagát. Ebből az is következik, hogy nagyobb, illetve kisebb minta esetén lehet, hogy némileg eltérő eredményeket kapnánk.

HGYS_5: 5 elemű csúszó, gördülő adatbázison végzett paraméterbecslés hagyományos specifikáció szerint;

HGYS_11: 11 elemű csúszó, gördülő adatbázison végzett paraméterbecslés hagyományos specifikáció szerint;

KDOR_5: 5 elemű csúszó, gördülő adatbázison végzett paraméterbecslés Káldor-féle specifikáció szerint;

KDOR_11: 11 elemű csúszó, gördülő adatbázison végzett paraméterbecslés Káldor-féle specifikáció szerint;

MTTH: a fenti négy mutató számtani átlaga, a MNT technikai haladás aggregált, összgazdasági szintű mutatója.

A számítás, amelynek során a paraméterbecslés 5 éves és 11 éves mozgó adatbázison történt, egyértelműen feltárta, hogy az átlagok mögött az MNT technikai haladás éves üteme igen határozottan ingadozik, jellegzetes képet mutatva az elmúlt 59 év társadalmi, gazdasági növekedésének eddig még nem elemzett, láthatatlan aspektusáról. Az MNT technikai haladás átlagos éves üteme 2,46%, legalsó értéke –1,4%, maximális üteme 5,53% és átlagtól való sztenderd eltérés 1,83.

Az MNT technikai haladás üteme az 1960-as évek 5-6%-os csúcsértékéről az 1980-as évekig fokozatosan csökkent, majd negatív értékeket vett fel. Pozitívvá az MNT technikai haladás üteme a következő évtized elejére, a kilencvenes évekre vált át, de a 2-4%-os ütem már egyértelműen elmarad a hatvanas évek csúcsértékeitől.

(A gazdasági élet hullámmozgása ma már széles körben elfogadott alapigazság. Különösen egyértelmű ez a jelenlegi világgazdasági válság fényében. Az 1970-es évek elején a Gazdaságkutató Intézet által készített tanulmány még nagy figyelmet keltett, mivel a hetvenes évek gazdaságáról kimutatta, hogy az ciklikusan fejlődött, holott a tervgazdaságokban követni próbált tervszerű, arányos fejlődés törvénye mást diktált volna. Tulajdonképpen ez a történet a „sertés ciklussal” kezdődött, amely szerint a főleg magángazdaságokban tartott sertések száma klasszikus ciklusokat írt le.)

A különböző görbék vonulási irányukban nagy hasonlóságot mutatnak a Kondratyev-ciklussal, amelyet Schumpeter az innovációk időbeni egyenetlen jelentkezésével, eloszlásával magyaráz. Az 2. sz. ábrán leegyszerűsítve látjuk az MNT technikai haladás ütemének ingadozását Magyarországon az elmúlt mintegy hatvan év során. Az átlagolási technika alkalmazása azt a meggyőződésünket tükrözi, hogy az MNT technikai haladás főbb paraméterei nem függnek az egyedi számítási módszerektől. Az átlagolással kiküszöböltük a véletlen ingadozásokat, és amit látunk, ez már a hosszú távon érvényesülő ingadozás, ciklikusság.

Egyértelműen ezen az ábrán is jól látszik, hogy a társadalmi, gazdasági növekedésünknek ez a tényezője nem egyenletes ütemben változott, a valós viszonyok ciklikus lüktetése jól megfigyelhető.

Ebből az adatsorból, illetve a görbéből is megállapítható, hogy az MNT technikai haladás üteme Magyarországon az 1960-as években volt a legmagasabb. Szembetűnő, hogy az 1980-as években ez a mutató mintegy „elbizonytalanodik”, átlaga a nulla körül van. Ismeretes, hogy ez az időszak a rendszerváltozást megelőző, azt előkészítő szakasz. Ezt követően a mutató rövid fellendülés után, a 2000-es évek elején fellendülést, majd stagnálást mutat. A gazdasági növekedést jellemző számos más mutató is tendenciatörésre utaló értékeket vesz fel. Ilyenek a GDP, a beruházások, az export és az import.

Talán nem túl merész megállapítás, ha a fenti görbét a teljes magyar társadalmi, gazdasági rendszer belső, külön ráfordításokat (tőke és munkaerő) nem igénylő hatékonysága mérőszámának nevezzük. Ebben az értelemben az elemzés rámutathat arra, hogy az MNT technikai haladásnak az adott korszakra jellemző üteme azt jelzi, hogy mennyire életképes, belső tartalékokat mozgósítani tudó a korszakban fennálló társadalmi, gazdasági rendszer. A görbe alapján a hatvanas évek tekinthető a leghatékonyabb időszaknak, mintegy az „aranykornak”. Az MNT technikai haladás üteme, a belső hatékonyság lendülete a hatvanas évek végére azonban kifulladt, az adott, szocializmusnak nevezett társadalmi gazdasági rendszer „kifutotta magát”. Ezekből az adatokból az 1968-as új gazdaságirányítási rendszer sikere nem igazolható, mivel az – minden jel szerint – a belpolitika szintjén maradt, nem hatotta át a gazdaság mélyebb rétegeit, az akkori jelszavaktól eltérően nem mozgósított tartalékokat.

Az MNT technikai haladás üteme a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig „mélyrepülésben” volt, ami azt jelenti, hogy a gazdaság és a társadalom komoly hatékonyságcsökkenést szenvedett el. Ez – megítélésünk szerint – a rendszer súlyos belső válságáról tanúskodik. Az sem véletlen, hogy Magyarország külső eladósodása ekkor kezdődik meg. Ehhez még hozzáadódik az, hogy az akkori gazdaságvezetés hibás gazdaságpolitikával válaszolt az első olajárrobbanás nyomán kibontakozott nemzetközi gazdasági világválságra. Abban a hitben ringatta magát, hogy a válság bennünket nem érint, az megáll a határoknál. (Több mint ironikus, tragikus, hogy a jelenlegi világválsággal kapcsolatban is elhangzottak hasonló kormányzati nyilatkozatok.)

A Kondratyev-ciklus periodicitása is hasonló. Sipos Béla szerint a negyediknek nevezett Kondratyev-ciklus az 1945–1970. éves periódusban fellendülő szakaszában volt, és ettől kezdve 2000-ig hanyatlott (Sipos, 2005). Ebből levonható az a következtetés is, hogy a Kondratyev-ciklus görbéjének inflexiós pontja, ahol a növekedés hanyatlásba fordul, 1970-es évek elejére tehető. Ugyanez ment végbe az 1980-as évek közepén, amikor is a Kondratyevciklus görbéje a süllyedésből emelkedésbe, az ötödik ciklusba vált át. Ez is inflexiós pont! Az ötödik Kondratyev-ciklus 1996 és 2000 között kezdett el emelkedni, és a csúcspontja 2020-ra várható.

A nemzetközi szakirodalomban a Kondratyev-ciklus görbéjét mintegy „burkoló” görbének tekintik, amely lefed, illetve magában foglal több, különböző hosszúságú ciklus. Ezek közül a legrövidebb a Kitchin nevéhez kötődő leltárvagy készletciklus, amely 3–5 éves hosszúságú. Az állótőke-befektetések ciklusát Juglar írta le, és számításai szerint a ciklus hossza 7–11 év közzé tehető. A Kuznets-ciklus, amely az építőipari tevékenységek ciklusát ábrázolja, 15–25 év hosszúságú. A Kondratyev-ciklus hosszát 45–60 évben állapították meg. Sipos Béla az egyes ciklusok átlagos hosszúságából kiindulva (Kitchin 4,5 év, Juglar 12 év, Kusnets 6 év) felállította az alábbi elgondolkodtató egyenlőséget: 1 Kondratyev-ciklus = 3 Kuznets-ciklus = 6 Juglar-cilus = 12 Kitchin-ciklus.

Erre a kérdésre a szakirodalomban sincs egyértelmű válasz. Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy minden olyan tényező számít, ami nem közvetlenül tőkeberuházás vagy foglalkoztatásbővítés, de hozzájárul a termelés, az output növeléséhez. Szeretném itt ismét említeni, hogy az MNT technikai haladás mutatóját a szakirodalomban a tudatlanságunk koefficiensének is nevezik, ugyanis a növekménynek ezen részét nem tudjuk a hagyományos termelési tényezők (tőke, munka) egyikének sem tulajdonítani. Nyilvánvaló, hogy itt a tényezők sokaságáról van szó.

A konjunktúrakutatás a gazdasági élet hullámmozgását, a rövidebb, hosszabb ciklusok megjelenését alaptételként kezeli. Ez a szemlélet a gazdaságelmélet általános egyensúlyi elméletére támaszkodik, amely szerint a gazdasági élet hullámzása, vissza-visszatérő, egyben eltérő hosszúságú ciklusai az elvileg meglévő egyensúlyi helyzet körüli mozgásnak tekinthetők.

Elméleti válaszon túl az ökonometriai elemzés keretében arra van lehetőség, hogy megvizsgáljuk, hogy az MNT technikai haladás üteme mely makrogazdasági mutatókkal mozog együtt, melyekkel mutat szorosabb korrelációt. Az alábbi, a korrelációs mátrix elemeit bemutató táblázatból levonható bizonyos következtetés.

Az első lehetséges megállapítás az, hogy az MNT technikai haladás együtt mozog a gazdasági növekedés átfogó mutatójával. Úgy tűnik, hogy az MNT technikai haladás üteme akkor gyorsul fel, ha az egész gazdaság fellendülőben van, és akkor lassul le, amikor általános visszaesés van a gazdaságban. Minden valószínűség szerint akkor szabadulnak fel és hatnak a legintenzívebben azok a tényezők, amelyek az MNT technikai haladás forrásául szolgálnak. Ezek között az innovációs tevékenység játssza a legfontosabb szerepet. Ezen belül feltétlenül komoly szerepet játszik a szervezeti innováció is. Ez összhangban van Schumpeter azon állításával, hogy az innovációk időben és térben egyenetlenül, változó ütemben jelentkeznek, és tulajdonképpen ez a makrogazdasági, Kondratyev-ciklusok alapvető oka.

Az összefüggésből és a 2. sz. ábrából az is látszik, hogy ha a gazdasági tevékenység visszaesik, vagy csak lelassul, az MNT technikai haladás üteme is nő vagy csökken. A Kondratyev-ciklussal való kapcsolat itt is felfedezhető. Ha az egész gazdaság mozgása leírható a Kondratyev-ciklussal, nem meglepő, illetve logikusan következik, hogy az MNT technikai haladás üteme is hosszú távon a Kondratyev-ciklusnak megfelelően alakul.

A táblázatból az is látható, hogy az MNT technikai haladás üteme negatív előjelű kapcsolatban van a beruházási tevékenységgel, bár ez a kapcsolat egyáltalán nem szoros. Az összefüggés magyarázata nem egyszerű, minden bizonnyal további kutatások és részletekbe menő elemzések szükségesek ahhoz, hogy a negatív kapcsolat okát feltárjuk.

Az elméleti kérdés itt az, hogy elszakadhat-e egymástól a beruházási folyamathoz szorosan kapcsolódó megtestesült technikai haladás és a beruházási folyamathoz egyáltalán nem, vagy csak nagyon lazán kapcsolódó MNT technikai haladás.

Talán a legmeglepőbb az, hogy viszonylag szoros és negatív korrelációs kapcsolat van az MNT technikai haladás üteme és az ország nemzetközi eladósodottságának szintje között. (Ez utóbbit itt a nettó adósságállománnyal mérjük.) A külföldi eladósodottság igen bonyolult kapcsolatrendszeren keresztül hat, negatívan az MNT technikai haladás ütemére. Elvileg a külföldi eladósodás forrásbevonást jelent, legalábbis az első fázisban. Forrásszűkítés akkor következik be, amikor már törlesztésre kerül sor. Az is igaz azonban, hogy a forrásbevonás – jelek szerint – nem ösztönzi a belső források feltárását és hasznosítását, és az egyre nagyobb külföldi eladósodás ezen a mechanizmuson keresztül (is) fékezi az MNT technikai haladást.

A külföldi eladósodottság második szakaszát az jellemzi, hogy az újabb és újabb hitelek felvételére már azért kerül sor, hogy az ország a korábban felvett hitelek kamatait és törlesztőrészleteit kifizesse. Ez a nemzetközi adósságcsapda klasszikus esete. Erre törvényszerűen akkor kerül sor, ha a felvett hiteleket az adott ország nem termelő beruházásokra fordítja, hanem mint Magyarország az 1970-es években, fogyasztásra. Ebben az esetben a hitel visszafizetésének fedezete nem termelődik meg, törlesztésre és kamatra újabb hiteleket kell felvenni (Nagy, 1988).

Ha az MNT technikai haladás idősorát mint önálló változót tekintjük, az idősorelemzés módszereivel a folyamat további sajátosságait is feltárhatjuk. Azt már bemutattuk, hogy az MNT technikai haladás objektív létező folyamat a magyar gazdaságban, üteme nem állandó, sőt ciklikussága nagyfokú hasonlóságot mutat a Kondratyev-ciklussal.

A konjunktúrakutatás területén végzett ökonometriai elemzések egyik centrális kérdése, hogy számított paraméterek vajon időben állandóak-e, bekövetkezik-e tendenciatörés, és ha igen, akkor milyen időpontokban. Az eddigiekben már alkalmazott QLR-teszt segítségével választ kaphatunk arra, hogy mely időpontokban volt tendenciatörés az MNT technikai haladás ütemében Magyarországon. A kérdés megválaszolása érdekében az MNT technikai haladás idősorából 3 elemű autoregresszív modellt készítünk. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazott modellben az MNT technikai haladás ütemét az előző három év értékeivel magyarázzuk. A számítások igen szoros kapcsolatra utalnak (R²= 0,6698).

A fentiekben ismertetett QLR-módszerrel kiszámított értékeket, tapasztalt tendenciatöréseket ábrázoljuk az 1956 és 2002 közötti időszakban (4. ábra). A számítások szerint az MNT technikai haladás üteme három időpontban „szenvedett” törést. Az első az 1970-es évek második felére, a második az 1980-as évek elejére, közepére, a harmadik az 1990-es évek közepére esik. Ezek az időpontok, ha nem is abszolút pontosan, kapcsolatba hozhatók a Kondratyev-ciklus fordulópontjaival. Ez az első megközelítésben megfogalmazott megállapítás szintén további mélyebb elemzést igényel.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az MNT technikai haladás, mint harmadik termelési tényező, a magyar gazdaságban is megfigyelhető folyamat. A rendelkezésre álló, hosszabb időszakra vonatkozó adatok alapján lehetőség van az MNT technikai haladás ütemének számszerűsítésére. A számításokból kiderült, hogy az MNT technikai haladás üteme Magyarországon az 1950 és 2008 közötti időszakban 2–3% körül alakult, ami nagyon hasonló más országokban (USA, Svédország) mért értékekhez. Ez az ütem időben nem állandó, hanem olyan jellegzetes ciklust követ, amely sokban hasonlít a világgazdaságban megfigyelt Kondratyev-ciklushoz. Következésképpen az MNT technikai haladás üteme felfogható úgy is, mint a Kondratyev-ciklus mérőszáma. A grafikus hasonlóságon túl a Kondratyev-ciklussal való „rokonságot” bizonyítja az is, hogy a QLR-módszerrel vizsgálva az MNT technikai haladás idősorának töréspontjai közel, vagy egybeesnek a Kondratyev-ciklus fordulópontjaival.