A „Talpra állás és Felemelkedés Közgazdasági Programjához” készült innovációpolitikai tanulmányok alapján 2010 tavaszán összeállította: CSIZMADIA NORBERT.
A gazdasági növekedés forrásai között az egyik legjelentősebb tényező az innováció. Társadalmi funkciója szerint az életminőség javulásának a biztosítéka, a vállalkozóknak pedig meghatározó versenyelőnyt jelent. Egy ország tudománytechnológiai és innovációs politikája egyrészt önálló, jól meghatározott cél- és eszközrendszer felvázolásával megfogalmazott stratégiai program, másrészt pedig alapvető társadalom- és gazdaságpolitikai koncepció, amely átszövi a tervezés és cselekvés minden elemét. A 2014 végéig az adottságainkra épülő hatékony tudomány-, technológia- és innovációpolitika végrehajtása, új értékeket létrehozó, originális termékekre és szolgáltatásokra épülő hazai és regionális piac megerősítése és a tudatos szellemi export további mintegy 1,5–2%-os nemzetgazdasági növekedést generálhat. Kiszolgáló és bedolgozó országból csak így válhatunk ismét válságtűrő és növekedő tudásalapú gazdasággá, ami egyben a fenntarthatóság forrása és biztosítéka is. A program célja, hogy az innováció útján dinamizálja a gazdaságot, és 4 év elteltével a gazdasági növekedés az egyéb intézkedések és az innováció hajtóereje révén érje el Magyarországon az EU-országok közötti legmagasabb értékét. A gazdasági cél eszközeként az is célkitűzés, hogy az ország K+F-ráfordítása 2014 végére a GDP 1,5%-a legyen, és az összesített innovációs mutató alapján mért innovációs teljesítmény érje el az EU-átlagot, a következő ciklusban pedig az EU-országok felső harmadába kerüljön. A program a korábban megfogalmazott tudomány-technológiai és innovációs stratégiákhoz képest nem törekszik új elvi koncepcióra, hanem arra törekszik, és egyben garantálja, hogy
| – | a programban rögzített vállalások reálisak és megvalósulnak, |
| – | kijelöli azokat a kutatás-fejlesztési prioritásokat – gazdasági ágazatokat –, amelyek K+F+I tevékenységének kiemelt ösztönzésével az egész gazdaság húzóterületeivé válhatnak, |
| – | a folyamatos szakmai ellenőrzéssel (validálással) mind a K+F-ráfordítások, mind a tudomány-, illetve innovációpolitikai intézkedések eredményét, illetve hatását értékeli, és visszacsatolást biztosít a megfelelő vezetési szintekre, |
| – | a K+F pályázati kiírások, a pályázatok és a pályázatok pénzügyi elszámolása jelentősen egyszerűsödik, ütemezhetővé és a bizalmi elvre épülve bürokráciamentessé válik, |
| – | a döntések előkészítésénél, illetve a döntések meghozatalánál a teljes nyilvánosság és a személyes felelősségvállalás fog érvényesülni, |
| – | az innovációs stratégia kialakítása és megvalósítása érdekében stabil – a vertikális irányítást és a horizontális koordinációt is biztosító – intézményrendszert épít ki. |
Az Európai Unió 2011-ben esedékes magyar elnöksége elszalaszthatatlan lehetőség az eltökélt innováció iránti elkötelezettségünk hiteles felmutatására. Ezért a „Tudomány – Innováció – Növekedés” fejlesztéspolitikai program intézkedéseinek, keretfeltételeinek azonnali és kritikus tömegű érvényesítése döntő jelentőségű lépés az új esélyek megragadásában.
Az innovációpolitika legfontosabb feladatai
A következő időszakban két átfogó feladatot kell jól megoldani:
| – | Emelni kell széles körben a magyar gazdaság K+F- és tudásintenzitását, a feldolgozóipari és szolgáltató szektorokban működő magas növekedési potenciálú innovatív vállalatok támogatása, a kkv-k innovációs és abszorpciós kapacitásának növelése, innovatív klaszterek fejlesztése, valamint az innovációhoz szükséges hazai és nemzetközi tudásforrásokkal és piacokkal való összekapcsolódás révén; |
| – | Erősíteni kell Magyarország töredezett tudás-infrastruktúráit (kutatóintézetek, egyetemek) és javítani képességeiket, hogy azok érdemben, mérhetően hozzájárulhassanak a nemzeti gazdaság stratégiai megvalósulásához. |
További lényeges szempont az európai uniós pénzforrások gazdaságfejlesztési célú átcsoportosítása, elsősorban a „high-tech”, illetve az innovatív vállalkozások irányába. Ezek felhasználásának egyik alapvető szükséglete az önerő, amely nálunk mind állami, mint vállalkozói szinten egyaránt korlátozottan áll rendelkezésre. Ezért – összhangban valamennyi kritikus külső elemzővel és ellentétben a 2002- től folytatott gyakorlattal – megoldást kell találni, hogy a hazai kkv-k ne kerüljenek versenyhátrányba a külföldi, betelepülő vállalkozásokkal szemben.
... a tudomány-technológiát és innovációpolitikát a gazdaságpolitika elválaszthatatlan részének kell tekinteni ...
Fontos kiemelni, hogy a tudomány-technológiát és innovációpolitikát a gazdaságpolitika elválaszthatatlan részének kell tekinteni ahhoz, hogy – a fenntartható növekedés egyik fő hajtóerejét jelentő innováció segítségével – fel tudjunk zárkózni a fejlettebb gazdaságokhoz.
A kiemelten kezelt ágazati prioritások (húzóágazatok) innovációs tevékenységének támogatása mellett a magyar gazdaság tudásalapú növekedésének másik jelentős hajtóerejét a kis- és középvállalkozások réspiaci pozíciójú originális innovációi jelentik, amelyeknek a globális piacra jutását a hazai referenciapiacok megteremtésével, demonstrációs projektekkel – az itt jelen lévő multinacionális vállalatok bevonásával – kell az államnak segítenie. A beszállítói iparban a termékek integráltsági szintjének emelése a fejlődés kívánatos iránya, amelyet stratégiai kutatási projektekkel és a vállalkozások integrálást ellátó funkciójának támogatásával kell elősegíteni.
Az innovációs hajtóerő végső soron a növekedési motorok szerepét betöltő új, komplex „iparok” (egészségipar, infokommunikációs szolgáltatások, közlekedésipar) gyorsulásának legfőbb biztosítéka.
A tudomány-technológia és innovációpolitika főbb tézisei
A felelős TTI-politika pillérei:
| – | Az alapkutatások, a tudományos iskolák és képzett emberek nélkül nincs innováció. |
| – | A tudomány-, technológia- és innovációpolitika sikerének feltétele az eddig hiányzó politikai, illetve kormányzati elkötelezettség, elsősorban a finanszírozás terén sürgető bizonytalanság felszámolása és a régóta várt stabil irányítási rendszer megteremtése. A tudomány-, technológia- és innovációpolitika különféle közvetett és közvetlen eszközeinek összehangolása és az átfedések kizárása biztosíthatja csak, hogy a különböző eszközök ne gyengítsék, hanem erősítsék egymás kedvező hatását. |
| – | Elengedhetetlen a TTI-politika végrehajtási színvonalának és gyorsaságának érdemi javítása. A szakpolitika, valamint a programok és projektek szintjén egyaránt szükség van a nyomonkövetés–mérlegkészítés– hatáselemzés–visszacsatolás–nyilvános tájékoztatás feladatainak állandó elvégzésére. A pályázati rendszer követhetetlen forrásfelosztásának egyszerűsítése, a forrásfelhasználás hatékonyságának javítása, a forráselosztás hatásainak rendszeres értékelése és a folyamatos technológiai előretekintés elsőrendű feladat. |
| – | Egy új kormányzati struktúra kedvező keretet nyújt az innovációs készséget és teljesítményt befolyásoló többi szakpolitika kidolgozásának, bevezetésének, végrehajtásának – a TTI-politikával való – összehangolásához (oktatás-, ipar-, egészségügy-, verseny-, befektetés-, területfejlesztési, foglalkoztatási, monetáris, fiskális politikai döntések). |
| – | Az innovációs teljesítmény javulása kedvező általános makrogazdasági kereteket feltételez, amelyek alapvető tényezői: a kiszámítható, stabilitást biztosító makrogazdasági környezet, a stabil, vállalkozásbarát adó-, szabályozó- és intézményrendszer, a növekedés- és vállalkozásbarát pénzügyi politika. A tőkéhez jutás feltételeinek erőteljes könnyítése hozzájárulhat a tőkehiánnyal küzdő, hazai tulajdonú vállalkozások, különösen az innovatív kkv-k finanszírozási feltételeinek a javításához. |
Horizontális cselekvési programirányok és hangsúlyok
A hazai tudomány-, technológia- és innovációpolitika homlokterében
| – | az ország versenyképességének növelése, |
| – | a magasabb szellemi hozzáadott értéket biztosító munkahelyteremtés, |
| – | a fenntartható fejlődés biztosítása, |
| – | a lakosság életminőségének javítása áll. |
A tudásalapú, az innovációt előtérbe helyező szemlélet kihat a teljes gazdaság- és társadalompolitikára, ezért a Gazdasági (csúcs)Minisztériumban működő Innovációpolitikai Államtitkárság szervezetének ki kell építeni horizontális kapcsolatait az államigazgatás kapcsolódó szervezeteivel, és a Nemzeti Innovációs Bizottság útján koordinációs szerepet kell betöltenie.
Annak érdekében, hogy az adaptáció, az importált műszaki fejlesztés ne szorítsa vissza a hazai szellemi teljesítményre alapozott innovációs, kutatás-fejlesztési tevékenységet, szakpolitikai eszközökkel, az állami források felhasználását szolgáló fókuszált programokkal ösztönözni és segíteni kell a hazai tudásbázis és a hazai üzleti szféra összekapcsolását, hogy a hazai kutatási eredmények elsősorban hazai termékekben és szolgáltatásokban hasznosuljanak.
A tudásalapú, innovációra épülő gazdaságfejlesztés alapja a friss és alkotóképes tudás állandó gyarapítása. A természettudományos és műszaki képzésben lemaradásba kerültünk versenytársainkhoz képest, ezt a folyamatot vissza kell fordítani. Az innovációpolitikának ezért folyamatos horizontális kapcsolatot kell tartania a közép- és felsőfokú képzésért felelős intézményekkel. Közvetítenie kell a gazdaság minőségi, mennyiségi és szakterületi tagoltságbeli igényeit. Egyeztetéseket és folyamatos koordinációt kell folytatni az oktatási kormányzat képviselőivel egy olyan – közép- és felsőfokú – oktatási környezet létrehozásáról, amelyben a középiskolai oktatás kellő súllyal tartalmazza a természettudományos tárgyakat, hogy az ipar és a K+F+I-szektor kellő számban jusson jól képzett fiatal szakemberekhez.
Fontos a horizontális kapcsolat az egészségüggyel. A gyógyítás és az egészségmegőrzés amellett, hogy alapvető eleme az életminőségnek, tudáson nyugszik, gazdaságilag is fontos iparágak háttere és az egyik leginnovatívabb területe a gazdaságnak. Magyarországon különösen jelentős és viszonylag versenyképes a gyógyszeripar, az orvosi berendezések termelése és a gyógyturizmus. Ennek folytán a tudomány- és innovációpolitikai döntéseknek összhangban kell lenniük az egészségpolitikai és az egészségügyi programokkal. Az összehangolás az Innovációpolitikai Államtitkárság és a NIB feladata és felelőssége.
A korszerű és a versenyképes mezőgazdaság alapja a tudomány (genetika, ökológia, talajtan stb.). Ennek szakmai hátterét a szakosított kutatóintézetek és az egyetemi kutatócsoportok adják. A szakmai döntéseknek jelentős gazdasági kihatása van, különös tekintettel a családi gazdaságok nagyarányú fejlesztésére. Az innovációpolitikának elhagyhatatlan része a korszerű, tudományos alapú agrárinnováció, ezért elengedhetetlen és kölcsönös érdek a jó, horizontális kapcsolat az agrártárcával.
Az energiapolitikában mind az új energiaforrások, mind a tárolás területén nem hagyható figyelmen kívül a gyors tudományos és technológiai fejlődés, amely napjainkban felgyorsulni látszik. Magyarország energiafüggősége kikényszeríti ezen a területen az intenzív kutatást és fejlesztést. Ennek tükröződnie kell az állami támogatások rendszerében és a tudomány- és innovációpolitikában is.
A gazdaságfejlesztési és regionális programok keretében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kkv-k innovációs képességének megerősítésére. Ezért a gazdaság területén az állami innováció-ösztönző eszközöknek a hazai kis- és középvállalkozások innovációra alapozott fejlesztését kell szolgálnia. Ez a szakmai-érdekvédelmi szervezetekkel cselekvő egyetértésben a valóságos szükségletek kielégítésével, a társadalmi, közösségi kínálatot alkotó módon adaptálva vezethet gyors felzárkózáshoz.
Az egyes – innovációs potenciállal rendelkező – régiók felzárkózását, versenyképességük innovációs teljesítményen alapuló növekedését a regionális fejlesztési politika egyik fő céljává kell tenni. Ennek eszköze az ipari kapacitások, a regionális oktatás és az állami fenntartású K+F-infrastruktúra jobb egymáshoz illesztése. A helyi adottságokat szervezési, pénzügyi és tudáshasznosítási útmutatással támogatva, hatékonyabban lehet összekapcsolni. A párhuzamos hálózatok pazarló táplálását megszüntetve, a közvetítői funkciókat eredményességi értékeléssel folyamatosan követve a gerinchálózatot a tudáshasznosítás és változásmenedzselés szolgálatába lehet állítani.
A versenyképesség-javítás elengedhetetlen feltétele a szellemi tulajdonvédelmi képesség fejlesztése a gazdaság kritikus szektoraiban (a kkv-k körében, a felsőoktatásban, az MTA kutatóintézeti hálózatában). A szellemitulajdon- védelmi bázisműveltség tájékozódást, pozicionálást tesz lehetővé, a verseny eszközeként funkcionál. A vállalati szellemitulajdon-értékelés és diagnózis módszere segít a tőkevonzó képesség (pl. kockázati tőkefinanszírozás) erősítésében, pótlólagos pénzügyi befektetési források megszerzésében. A szellemi tulajdonvédelmi eszköztár segít a feketegazdaság kifehérítésében, amely folyamat a köz- és civil szférát egyesítő Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) koordinációja mellett új munkahelyeket is teremt.
Kiaknázandó a vérszegény innovációs szakdiplomácia és a támogatáspolitika áthangolásában rejlő tartalék. Mivel az innovációs rendszerek nemzetközi érték-, tudás- és kapcsolatrendszerben működnek, célhoz kötötten segíteni kell a hazai kutatók, vállalkozások nemzetközi együttműködéseit az EU kutatás-fejlesztési és innovációs célú keretprogramjaiban, valamint két- és többoldalú tudomány- és technológiai együttműködésekben a meglévő személyes kapcsolatok kihasználásával és új érintkezési pontok kialakításának intézményes előmozdításával.
A tudomány-, technológia- és innovációpolitika megvalósításában a mainál erőteljesebben kell támaszkodni az EU strukturális alapjaira. Az EU versenypolitikai keretei által meghatározott szűk térben maximálisan érvényre kell juttatni a hazai vállalkozói szféra erősítését és fejlődését szolgáló eszközöket a közbeszerzések, a kedvezmény- és támogatáspolitika stb. révén.
Jelentős innovációs ösztönzést adhat az erőteljes és ciklusokon át garantált innovációbarát adópolitika, ezért a pénzügy- és adópolitikával folyamatos kölcsönhatásban és koordinációban kell az innovációpolitikát tervezni és működtetni.
Innováció-orientált ágazati K+F-prioritások
A hazai gazdaságpolitika egyik fontos alapelve, hogy a tudástartalom növelésével versenyképesebb üzleti környezet jöjjön létre. A közvetlen jövőben a tartós növekedési előnyt biztosító tudás és technológia, illetve K+Fintenzív ágazatok igényeinek kell előtérbe kerülni. A meglévő eszközök hatékonysága elsősorban a rendelkezésre álló uniós fejlesztési források koncentráltabb, prioritásokra fókuszáló felhasználásával növelhető.
A következő időszakban a gazdaságpolitika részét képező innovációpolitikai programok és koncepciók hangsúlyosabbá válnak, ehhez azonban a versenyképességi kihívásokhoz illeszkedő, kiemelt ágazati jövőképekre és stratégiára van szükség, illetve az ehhez rendelt intézkedésekre kell alapozni. Az ágazati kutatás-fejlesztési prioritások célja a gazdaság versenyképességének javítása mellett elsősorban az, hogy elősegítsék az elmozdulást a magasabb hozzáadott értéket jelentő tevékenységek irányába. Az ágazati innovációs akciótervek nem felülről vezérelt, hanem a szakma egyetértésével kialakított, reális célkitűzéseken alapuló tervek, amelyek végrehajtását a kormánynak a K+F+I-szektorral, az üzleti-vállalkozói körrel közösen kell vállalnia.
... minden informatikai forint valóságosan két iparág innovációját támogatja.
Az ágazati prioritások rövid és hosszú távú célokat is kitűznek, rövid távon többségében közvetlen válságkezelő, hosszabb távon struktúrajavító céllal. Az intézkedések alapvetően mikrogazdasági alapú, versenyképességet javító hatást kívánnak elérni, és nem érintik a gazdaság makrogazdasági kereteit. Az intézkedések funkcióiban vegyes hatást céloznak meg a szabályozástól a közpolitikai intézkedéseken (jellemzően oktatás-képzés, humánerőforrás-fejlesztés) át a közvetlen támogatáspolitikai akcióig.
Az ágazati kutatás-fejlesztési prioritások egyrészt a gazdaság egésze szempontjából húzóágazatnak minősülő
| – | közlekedés- és járműipar, valamint |
| – | az egészségipar fejlesztését szolgálják, másrészt |
| – | az informatika és a számítástechnika fejlesztésével az egész gazdaság teljesítőképességének növelését, |
| – | az új energetikai fejlesztéssel pedig a gazdaság, illetve a társadalom működésének biztonságát lehet elérni. |
Különös figyelemmel kell lenni arra, hogy az első helyen kiemelt két iparág esetében a legnagyobb piaci szereplő maga az állam. A patrióta iparpolitikának ki kell tehát használni azt, hogy ezen iparági területeken történő beruházáspolitika nagyobb hatással van a terület innovációjára, mint az innovációpolitika maga. Ezért a fejlesztéspolitika és az innovációpolitika szoros koordinációjára is szükség van.
Az informatikai ipar fejlesztése során a hangsúlyt a kiszolgált iparág, illetve terület sajátosságaihoz szorosan kapcsolódó alkalmazás fejlesztésére kell tenni. A legnagyobb hozzáadott értéket képező hatás az interdiszciplináris tudás – kiszolgált iparági (közigazgatási stb.) és az informatikai iparági együttes tudáshalmaz fejlesztésekor jelentkezik. Az ilyen megközelítéssel történő fejlesztésösztönzés során minden informatikai forint valóságosan két iparág innovációját támogatja.
Magyarország földrajzi adottságai, mezőgazdasági kultúrája és agrárinnovációs öröksége különösen indokolja az ágazati kutatás-fejlesztési prioritás felállítását is. Hazánk nemzetgazdasági mérlegében képviselt jelenlegi szintjénél jóval jelentősebb a mezőgazdaság befolyása
| – | a hazai alapvető élelmezési önellátás, |
| – | a piaci előnyt képviselő biogenetikai egyediségen alapuló exportképesség, |
| – | a kiváló nemesítői, génművességi eredmények, |
| – | a zöld gazdaság meglévő agráralapjai (energiaforrások, ökológiai adottságok), |
| – | a foglalkoztatáspolitikai és településszerkezeti, regionális befolyás és megtartó erő, továbbá |
| – | a világpiaci trendek, árkilátások és a fejlesztendő élelmiszeripari vertikumok terén. |
| – | A szántóföldi gabona- és ipari, illetve takarmánynövény-termesztés, a zöldség- és gyümölcságazati, állattenyésztési és erdőgazdálkodási potenciál megfelelő hozzáadott értéket biztosító feldolgozóiparral olyan pillért képezhet, amelyhez az eddigieknél jelentősebb fejlesztési forrásokat érdemes rendelni. |
| – | A földműves tudásipar és a környezetipar – az agrárinnováció – az EU-ban is ígéretes prioritás. |
Az agrárfejlesztési stratégia kutatás-fejlesztési és innovációs szükségleteit és befektetési területeit a lehetőségek ismeretében kell figyelembe venni az innovációpolitikai prioritások között, az innovációs stratégia részletes kimunkálása során.
A fejlesztéspolitika koncepcionális kérdései
A sikeres kormányzáshoz sikeres fejlesztéspolitikára van szükség, sikeres fejlesztéspolitikája csak sikeres kormánynak lehet. A fejlesztéspolitika alapkérdése, hogy a szükségletvezérelt fejlesztést felváltsa a stratégiai (policy) alapú tervezés. A fejlesztéspolitika megvalósulása kisebb részben a kormányzáson, nagyobb részben a támogató és a támogatott közötti átlátható, céltudatos és bizalomalapú viszonyon múlik. A fejlesztéspolitika sikerét az állampolgárok és a vállalkozások hozhatják. A jó EU-s támogatási rendszer hatékonyan segítheti a fejlesztéspolitikát, de nem helyettesítheti azt, a jó fejlesztéspolitika hatékonyan használja fel az EU-s támogatásokat.
Fejlesztéspolitikai alapvetések 2010-ben
Garantált állampolgári sztenderdek rendszere
A megállapodás elemei: az egészségügyi, szociális és közoktatási rendszer alapsztenderdjeinek meghatározása és kialakításának megkezdése. Megállapításokat az alapvető társadalmi kérdések tekintetében kell megfogalmazni: öregedő társadalom, cigányság méltatlan helyzete, család mint mikrokörnyezet megerősítése, rossz egészségügyi állapot, alacsony személyi kompetenciák, szegénység, társadalmi depresszió, félelem és céltalanság.
Garantált vállalkozói sztenderdek rendszere
A jól teljesítő vállalkozások számára átlátható és egyszerű adminisztrációjú környezetet kell garantálni. (Vannak olyan vállalkozások, melyekre vonatkozó adójogszabályok 2009-ben 12 alkalommal változtak.)
| – | A jól teljesítő vállalkozás kritériumrendszerének kidolgozása (több fokozatú célrendszer); |
| – | A jól teljesítő vállalkozások (a gazdasági és pénzügyi mutatók mellett az alkalmazottak száma, befogadó munkahelyek száma is eleme kell legyen) normatív – pályázat nélküli – támogatási rendszerének kialakítása. |
Foglalkoztatás bővítésének cselekvési terve
A cél érdekében a teljes munkaügyi rendszer újragondolása szükséges. Közvetlen elemek:
| – | „Munkaügyi” rendszer teljes átszervezése, az álláskeresők kiszolgáltatottból szolgálandóvá emelése érdekében; |
| – | Az önkormányzati és civil szféra foglalkoztatási szerepének megerősítése (nem mint foglalkoztató, hanem mint tranzitrendszer); |
| – | Az állami megrendelések keretében a helyi munkaerő foglalkoztatásának kvótaalapú előírása a megvalósító vállalkozók számára; |
| – | A kiemelt állami beruházások foglalkoztatásbővítési cselekvési terveinek elkészítése (útépítés, városrehabilitáció, környezetvédelmi beruházások, nemzeti kerékpárút program, nemzeti digitális közmű stb.). Közvetett elemek: |
| – | Család és munka harmóniájának megteremtése; |
| – | Családközpontú munkavállalói mobilitás rendszerének kidolgozása; |
| – | Felnőttképzés, szakképzés, felsőoktatás munkaerő-piaci kontrolljának erősítése. |
Területi fejlesztési tervek
Meg kell találni annak a módját, hogy a jelenlegi „képviseleti” lobbin alapuló forráselosztást felváltsa egy struktúraváltást elősegítő fejlesztéspolitika. Ennek keretében a nemzeti területi sztenderdek elérését kell rögzíteni, és ezt követően lehet a területi sajátosságok támogatási koncepcióját kialakítani.
Országos fejlesztési tervek
Középtávra rögzíteni kell az egyes ágazatok fejlesztési terveit, ezeket folyamatosan monitorozni szükséges, de nem lehet az ágazati politikák keretében ad hoc módon minden hónapban ötletelni körülöttük. Jelentős a probléma az egészségügyben, a közoktatásban, a felsőoktatásban és a szakképzésben. Hasonló, bár kevésbé ad hoc problémák vannak a turisztika, sport, környezetvédelem területén. Teljes a koncepciótlanság a szociális, a rehabilitációs és a foglalkoztatási területen.