« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Az egészségipar mint kitörési pont

Megjelent: Polgári Szemle 2010. augusztus – 6. évfolyam, 4. szám


A „Talpra állás és Felemelkedés Közgazdasági Programjához” készült egészségpolitikai tanulmányok alapján összeállította: CSIZMADIA NORBERT.
Az egészségipar magában foglalja a gyógyító-megelőző és rehabilitációs szolgáltatásokat, a kiszolgáló- és háttérágazatokat, az ezeket megalapozó kutatásokat, az egészségtudatos életmódhoz kapcsolódó termékek gyártását és forgalmazását. Az ágazat az egyik legígéretesebb lehetőség a kitörési pontok között. Jelentőségét meghatározzák kapcsolódásai a gazdaság szinte minden területéhez, a kedvező természeti adottságok, a felhalmozott szellemi tőke és az egyre nyitottabbá váló nemzetközi piac. A gyógy- és termálturizmus fejlesztése már a Széchenyi Terv turizmusfejlesztési programjának is egyik legsikeresebb része volt.

Az egészségipar valamennyi nemzetgazdasági prioritásnak megfelel, mivel igen innovatív és kutatásigényes területei vannak, jelentős a még részben kihasználatlan külpiaci lehetősége, és igen komoly, tovább bővíthető munkaerőbázissal rendelkezik. Az egészségipar fejlődése és kiemelt kezelése kedvezően befolyásolhatja a számos gonddal terhelt egészségügy ellátó- és finanszírozási rendszerének elengedhetetlen reformjához szükséges széles körű konszenzus megteremtését. Az egészségipar kitörési pontként akkor tud funkcionálni, ha megfelelő, fizetőképes kereslet lesz termékei iránt. Ebben a külföldi és hazai keresletre egyaránt számítani kell, mint ahogyan ez bebizonyosodott a korábbi egészségturisztikai fejlesztések esetében is.

Az „egészségipar” új, fejlődő meghatározása, területei
A 20. század végén az országok felismerték, hogy az egészségügyi ellátórendszer és beszállítói – mint gazdasági szegmens – egységes rendszerként kezelendő, és hogy az egészségügy nem könyvelhető önmagában csak a kiadási oldalra, mert jelentős gazdasági, „termelő” tényező is. Angol nyelvterületen az „egészségügyi ipar” (Health Care Industry) kifejezés használata egyre gyakoribbá vált. Ehhez – elsősorban az USA-ban – az egészség külső, egészségügyön kívüli meghatározóinak felértékelődése kapcsán kapcsolódott a Health and Wellness Industry kifejezés. E két terület közös megnevezése az egészségipar. A Németországban honos Gesundheitswirtschaft kifejezést is mindkét terület közös megjelölésére használják.

Az egészségipar kifejezés az átfogó, tágabb megjelölés: ide tartozik minden közvetve vagy közvetlenül az egészség megőrzésére, helyreállítására, az állapot stabilizálására, az egészség által meghatározott életminőség javítására irányuló szolgáltatás, termék-előállítás, illetve az ezek kifejlesztését, alkalmazását elősegítő szervezési, oktatási-kutatási és kommunikációs tevékenység.

A program célja, várható eredményei
Az Egészségipar Program egy olyan komplex program, ami egyrészt hazánk termálvízkészletének, geotermikus adottságainak jobb, hatékonyabb kihasználását célozza, másrészt – ezzel összefüggésben – az egészséget szolgáló termelő és szolgáltató iparágakat kapcsolja rendszerbe. Az egészségipar résziparágainak többsége a termelés vagy a szolgáltatás kibocsátását növeli, tehát a program sikeres megvalósulása az ország versenyképességét növeli, és jelentős foglalkoztatási többletet eredményez.

Az egészségipar fejlesztése egy olyan „nemzeti ipar” kifejlesztését tűzte ki célul, mely összetéveszthetetlenül jellemző hazánkra, és amellyel kapcsolatban olyan természeti és humán adottságokkal rendelkezünk, melyek stratégiai előnyt biztosíthatnak számunkra. Az egészségiparhoz kapcsolódó résziparágak között erős szinergiák mutathatók ki.

A program realitását támasztja alá, hogy az egészségipar résziparágainak többsége már működik, sőt, eredményesen működik, a termelés vagy a szolgáltatás kibocsátását növeli, tehát a program megvalósulása Magyarország versenyképességét nagyban javítani, az ország GDP-jét növelni fogja a 2007–2013-as ciklus végére.

... az egészségipar résziparágainak többsége már működik, sőt, eredményesen működik ...
A program hiányában a szinergikus kapcsolatok kihasználásának, a kölcsönhatások pozitív oldalának erősítése nélkül gyakorlatilag egyetlen iparágban rejlő potenciált sem fogunk tudni megfelelően kihasználni, és fennmarad a rendkívüli importenergia-függőségünk, továbbá az egészségturizmus területén a többi közép-kelet-európai ország – intenzív fejlesztéseiknek köszönhetően – megelőz bennünket, és a lehetőségek zöme őket fogja gazdagítani. A program nélkül az egészségiparban és a biokertészetben rejlő lehetőségektől is elesünk, illetve a háttériparágak (építőipar, informatika, oktatás-képzés, kutatásfejlesztés) fejlődése és az ezzel együtt járó üzleti lehetőségek is elmaradnak.

Az egészségipar legfontosabb hozadékai
– Munkahelyeket teremt, erősíti a kkv-szektort;
– Javítja a lakosság egészségi állapotát;
– Jól képzett szakembereket igényel, ezáltal élénkíti az oktatást-képzést;
– Tartós növekedést biztosít;
– Magyarország külső energiafüggőségét csökkenti;
– Fenntartható mind környezeti, mind makrogazdasági, mind társadalmi szempontból;
– Kohéziót erősít: csökkenti a területi és társadalmi különbségeket;
– Erősségeinkből, természeti adottságainkból, speciális tudásunkból komoly stratégiai előnyt kovácsol.

A program elemei
1. Egészségturizmus;
2. Geotermikus energia hasznosítása;
3. Növényházi kertészet;
4. Szépségipar, kozmetikumok;
5. Ásványvíztermelés;
6. Gyógyszeripar;
7. Biotechnológia, nanotechnológia;
8. Orvosi műszergyártás;
9. Balneológia;
10. Horizontális aspektusok – egészségipari klaszterek;
11. Egészségiparhoz kapcsolódó oktatás;
12. Specializált építőipar.

A program a magyar gazdaságnak egyedi profilt ad, munkahelyeket hoz létre, számottevő jövedelmet termel, így növeli a nemzeti összterméket.

Az egészségipar mint kitörési pont
Magyarország utóbbi éveinek legnagyobb, az ország hosszabb távú jövőjét meghatározó problémája, hogy az ország fejlődése deklarált jövőképen alapuló, nemzetstratégia nélküli aktuális döntéssorra épült. Egy ország újrapozicionálása általában nem egyszerű, hiszen a geopolitikai, gazdasági környezet, illetve a szövetségi rendszer nagyrészt kijelöli a mozgásteret, ami általában szűk. A 2009-es gazdasági válság ugyanakkor alkalmat nyújtott az átrendeződésre, és Magyarországnak ezt a helyzetet ki kell használnia.

Magyarország a természeti erőforrásokat tekintve (ideértve az attraktív természet-turisztikai adottságokat is) a termálvízkincsünk mellett a mezőgazdaság tekintetében rendelkezik jó adottságokkal.

A fentiek alapján Magyarország számára két – egymást nem kizáró – pozicionálási irány lehetséges:

– A Kárpát-medencei helyzetünkből fakadóan egy „hídfőállás” pozíció („a Nyugat utolsó bástyája”, összeszerelő üzem helyett headquarter, logisztikai és K+F központ);
– Az egészségipar, mint komplex kitörési és pozitív pozicionálási lehetőség.

Az egészségipar ideális pozicionálási alap Magyarország számára, mert:

– tartósan növekvő, a világban is folyamatosan felértékelődő piac,
– megfelelőek az adottságaink, létező és ismert előzményeink vannak,
– pozitív képpel, pozitív attitűddel pozicionálja az országot,
– a tudásalapú társadalomban felértékelődik a tudás hordozója és alkalmazója, az élőmunka, melynek „karbantartását” szintén meg kell oldani,
– az egészségipar eredményei visszahatnak a lakosság egészségi állapotára, ezzel az ország egyik legfontosabb problémájára ad választ és növeli a gazdaság teljesítőképességét,
– jövőképet ad a morálisan szétesett egészségügyi ágazatnak, segíti a szervezeti-mentális újraépítést.

Tartósan növekvő, a világban is folyamatosan felértékelődő piacról van szó
Az egészségügy nem átmeneti divat/kereslet szülte konjunkturális ágazat, hanem a tartósan és folyamatosan bővülő piac reprezentánsa. Miután az egészségügyi szükséglet mással nem helyettesíthető és sok esetben nem halasztható szükséglet, az egészségügy kevésbé kitett a konjunkturális hatásoknak, a világgazdaság ciklicitásának, azaz recessziós időben is viszonylag stabil piac.

Az egészségügy a világban dinamikusan fejlődő húzóágazat:

– stratégiai jelentőségű, stabil piac,
– innovációigényes (más ágazatokra is „megrendelő” innovatív hatással van),
– tudás- és tőkeintenzív,
– korlát nélküli, de folyamatosan növekvő és markánsan megjelenő szükséglet kielégítésére szerveződik.

Adottságok, hagyományok, amire építhetünk
Az adottságainkat tekintve olyan területeket kell keresnünk, amely megfelel a geopolitikai adottságainknak, és amely területen megfelelő szakértelemmel, ismerettel és nemzetközileg ismert hagyománnyal rendelkezünk.

Az egészségipar tipikusan ilyen:

– anyag-, energia- és importanyag-igényessége az ágazatok többségének a nemzetgazdasági átlagnál alacsonyabb,
– megfelelő felkészültséggel, tudással, és az utóbbi évek elbizonytalanodása ellenére megfelelő mennyiségű, igen jól képzett szakemberrel rendelkezünk,
– kiemelkedően jók a hagyományaink, referenciáink, ismertségünk a területen.

A magyar egészségügy, az ezzel kapcsolatos kutatások, személyiségek világszinten ismertek, de az egészségipar más területein is kiemelkedően jó referenciáink vannak.

... az egészségipar más területein is kiemelkedően jó referenciáink vannak.
Néhány példa:

– A magyar orvostudomány nagy egyéniségei nemzetközileg is ismertek;
– A szakmai közvélemény ennél jóval több nevet ismer;
– A Pető Intézet, a Pető-módszer a világon ismert és elismert hungarikum, azaz az innovatív rehabilitáció területén is ismertek vagyunk, nem csak a gyógytényezőkre alapozott rehabilitáció az erősségünk;
– Jók a pozícióink az egészségiparban: gyógyszergyártásunk nagy tradíciójú, nemzetközileg is ismert, a térségben még mindig vezetőnek számít;
– Kiválóak a magyar kutatási eredmények, és igen jó a kutatási háttér az élettudományok területén, a genomikától az infobionikáig számos területen;
– Az orvosképzés piacán ma Magyarország jelentős pozíciót foglal el, ez megalapozza a magyar egészségügy jó hírnevét, folyamatosan friss, jó referenciát ad az egészségügy szakmai színvonaláról, teljesítményéről;
– Kiemelkedő, pontosabban egyedülálló a gyógyvízkészletünk, és a gyógyvízre alapozott gyógy-idegenforgalomban, a gyógytényezőkre alapozott rehabilitációban komoly hírünk és hagyományaink vannak, és az ezzel kapcsolatos létesítményeink is ismertek a világban. A TripAdvisor 2009-es nyári „Best Spa Vacations – Europe” listáján Budapest Isztambul után a 2., Hévíz pedig a 13. helyet foglalja el;
– Magyarországon nő az orvosi szolgáltatásokra alapozott turizmus szerepe: a fogászati turizmusban kifejezetten jól pozicionáltak vagyunk, és feljövőben van az esztétikai sebészet is. Az NHS szakértői szerint Magyarország piacvezető Európa fogászati szolgáltatási piacán, és a plasztikai sebészetben is „dobogós/pontszerző” helyen vagyunk;
– A wellness turizmus dinamikusan fejlődő, már létező infrastruktúrájú ágazat Magyarországon, amely kezdi felismerni a hozzáadott egészségügyi szolgáltatások jelentőségét;
– Miután mindezek mellett az egészségügy szolgáltatásai – az egyenetlen színvonal és körülmények ellenére – ma is korszerűek és jók, van mire építenünk, alapoznunk.

Az egészségipar pozitív országképet segít kialakítani
Nem mindegy, hogy az ország pozicionálása milyen attitűdhöz, fogalomrendszerhez kapcsolja Magyarország nevét. Az egészség egy pozitív hívó szó, ami általában pozitív kontextusba helyezheti az országot, más területeken is előnyt szerezve ezáltal. Az egészség marketingértéke az utóbbi években felértékelődött, és az országképben az utóbbi években általában felértékelődtek a „zöld” vagy az élettel, egészséggel kapcsolatos elemek is.

Más megközelítésben: az egészségügy a társadalmi infrastruktúra része. Egy fejlett egészségügyi rendszer léte ugyanúgy lehet szempont egy K+F beruházás, egy logisztikai központ elhelyezésénél, mint a hagyományos infrastruktúra (közlekedés, kommunikáció stb.).

Az egészségipar eredményei visszahatnak a lakosság egészségi állapotára és az egészségügyre
Az egészségipar alapvető célja értelemszerűen a magyar lakosság egészségi állapotának javítása, a torz demográfiai és megbetegedési mutatók javítása. Az egészségipar zászlóshajója természetesen maga az egészségügy. Az egészségipar fejlesztési programja gazdaságfejlesztési program, így – a terület fontosságának elismerése mellett – nem foglalkozik népegészségügyi kérdésekkel, és nem foglalkozik magának az egészségügyi rendszernek a működési, szerkezeti és finanszírozási kérdéseivel.

Ugyanakkor az egészségipar központi prioritássá tétele úgy az ellátórendszer infrastrukturális és működési fejlettségén keresztül, mint a kulturális környezet, az attitűd változása kapcsán – a konkrét egészségfejlesztési erőfeszítéseken is túlmutatva – visszahat az ellátórendszer működésére, szakmai színvonalára, és ezáltal a lakosság egészségi állapotára.

A prioritás meghirdetése az egészségügyi ágazatban túlmutat ezen: az ellátórendszer jelen kritikus állapotában a pénzhiány mellett a perspektivátlanság a legfontosabb dezorganizáló tényező. Az egészségipar nemzetprioritássá tétele segít újraszervezni úgy szervezetileg, mint mentálisan az erős szétesés állapotában levő egészségügyi ágazatot.


© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány