« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Az ageizmus

Megjelent: Polgári Szemle 2010. február – 6. évfolyam, 1. szám


JÁSZBERÉNYI JÓZSEF főiskolai tanár, Zsigmond Király Főiskola (jaszberenyij@gmail.com). A dolgozat rövid összefoglalója elhangzott előadásként a Zsigmond Király Főiskola Geroedukációs Kutatóközpontjának megnyitó ülésén, 2009. november 25-én.
A kor szerinti diszkrimináció Magyarországon – különös tekintettel a munkahelyekre
„A Lenin Kohászati Művekben dolgoztam 23 évet, de 29-et kellett volna, hogy teljes nyugdíjat kaphassak. Darujavító voltam, kemencelakatos és még tízféle szakmához értettem, de most ötvenen túl már sehol sem tudok elhelyezkedni.” (Egy miskolci hajléktalanmenhely lakója)1
„Sanda szemmel néznek a nyugdíjas emberekre az országban.” (Dr. Iván László gerontológus)
A fogalom magyarázata
Sajnálatos módon, minden pozitív törekvés ellenére minden napnyugati társadalomban2 jellemző az idősek valamilyen fokú megbélyegzése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden társadalomban ugyanannyira és ugyanúgy jelentkeznek ezek a problémák. A témáról szóló szakirodalom alapján elmondható: minél keletebbre utazunk Európában, a diszkrimináció annál jellemzőbb, annak ellenére is, hogy ahogy a nyugatiak, úgy a kelet-európai alkotmányok is explicit vagy implicit módon tartalmazzák a hátrányos megkülönböztetés tiltását.3

A Magyar Alkotmány például – a második, azaz implicit típusba tartozva – a következőképpen nyilatkozik erről:

„(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”

Természetesen a kor szerinti megbélyegzés nem csak az időseket éri a különféle napnyugati társadalmakban. A „te még fiatal vagy ehhez” adultista gondolata például ugyanolyan diszkriminatív lehet. A kor szerinti diszkriminációra a szakirodalom az ageizmus=ageism, az életkor szerinti diszkrimináció kifejezést használja – ide tartozik az idősek megbélyegzése is (amit jeunizmusnak is neveznek). Magyarul ezen utóbbi fogalomnak nem létezik még megfelelő formája, bár az „aggizmus” kifejezésre már történt javaslat 2007-ben.4

Az eredeti fogalmat Robert N. Butler tudományos munkássága tette ismertté,5 1969-től, de ő még csak kifejezetten az idősekre értette,6 ma már célszerűbb a kifejezés tágabb értelmét használni, azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a legtöbb „ageista” diszkrimináció továbbra is az időseket éri a világon.

Az időskori ageizmus formái a következők lehetnek:

1. Nyelvi diszkrimináció – itt nemcsak arról van szó, hogy olyan kifejezésekre gondolunk, vagy olyan szavakat használunk, amelyek nem „PC-k”, hanem arról is, hogy idősek jelenlétében gyakran lassabban, vagy a szavakat jobban formálva ejtjük, arra bazírozva, hogy az illetők hallása és/vagy beszédértése már rosszabb, mint fiatalabb korukban. 7

2. Munkahelyi diszkrimináció – ide tartozik, amikor nyíltan (ebben az esetben törvényellenesen) vagy burkoltan nem alkalmaznak idős munkakeresőt, gondolván, hogy ő már nem tudja a munkakört ellátni;8 itt jellemző, hogy fiatalra cserélik az idősebb munkavállalót,9 illetve az is, hogy ugyanazért a munkáért kevesebb bért kap az idősebb ember. (A témáról bővebben lásd a tanulmány A legfontosabb sztereotípiák, a munkahelyiek c. fejezetét.)

3. Lakóhelyi diszkrimináció – széles területeit és megvalósulásait a mindennapokban mindannyian átéljük. Az idősek számára létesített parkok megszűnnek, kiszolgálásuk a boltokban számos negatív megjegyzéssel történik, erősen ki vannak téve az utcai bűncselekményeknek és verbális atrocitásoknak, stb.

4. Családon belüli diszkrimináció – Ennek erőszakosabb és enyhébb változatai egyaránt ismertek. Magyarországon a családon belüli, bejelentett erőszakos, fizikai bántalmazással járó bűncselekményekben áldozatokként szereplő idősek száma 2007-ben 1233 volt, ami az összes eset 7 százalékát tette ki10 – ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az erőszakban csak ennyi idős ember érintett. Sőt: minden bizonnyal többszöröse a bejelentés nélküli esetek száma a bejelentetteknek.11 Sajnálatos módon erről a napnyugati társadalmakban mély hallgatás van, hiszen a szülő általában szégyelli, hogy gyermeke rendszeresen bántalmazza, a gyermek pedig szintén szégyelli, hogy bántalmazza a szülőt. A családi diszkrimináció valamivel enyhébb és sokkal enyhébb változatai természetesen még ennél is gyakoribbak: ide tartozik a túl- vagy alulgyógyszerezés, az illemhelyre kijutás korlátozása, a túl- vagy aluletetés, illetve a családi hierarchia indokolatlan megbontása, vagy az idős ember hátrányos megkülönböztetése, fizikai vagy mentális okokra hivatkozva.12

5. Mediális diszkrimináció – az idősek keveset szerepelnek a televíziós műsorokban, beszélgetőshow-kban, reklámokban,13 s ha igen, akkor is negatív szereplőként. Nincs külön rádiós és/vagy televíziós csatornájuk és műsoruk; ha egyes sajtótermékek árát leviszik, gyakran felmerül a szerkesztőkben, hogy időslappá válnak az olvasói réteg átalakulása miatt, s a lapokban ritkán szólnak kifejezetten róluk cikkek, ha pedig igen, akkor is főleg a nyugdíj (passzív díjazás) témájában.

6. Gazdasági diszkrimináció – ide tartozik pl. az idősek „átverése” az uzsorás-hitelezők, s házaló kereskedők14, az utcai csalók15 és az álrendőrök részéről, a csalások a telefonos kereskedelemben,16 illetve a termékbemutatókon. 17 Ugyanilyen gazdasági diszkrimináció egyes életjáradék- rendszerek működése, amelyek a lakás árának több részletben történő kifizetése után az utcára teszik az idős embert.

Doris Roberts szerepe
Amerikában azért küzdenek, hogy az időseket reálisan ítéljék meg ...
2002. szeptember 4-én az időskorúak kérdésével foglalkozó amerikai szenátusi bizottság elé az ismert színésznő18 egy rövid összefoglaló előadással lépett. Szövegét Frank Schirrmacher, a Frankfurter Allgemeine Zeitung kulturális rovatvezetőjének tudományos-ismeretterjesztő könyvéből, A Matuzsálem összeesküvésből szó szerint idézem:

„Tisztelt Elnök úr, tisztelt bizottsági tagok, hölgyeim és uraim! Elmúltam 70 éves. Karrierem csúcsán állok. Soha nem kerestem több pénzt, és soha nem fizettem több adót, mint ma. A társadalom mégis olyasvalakinek tart, akit ki kell selejtezni. Nézeteimet jelentéktelennek, szükségleteimet furcsának, ízlésemet pedig olyasminek tartják, ami semmiféle szerepet nem játszik a piacon. Sorstársaimat és engem másoktól függőnek, gyámoltalannak, improduktívnak tüntetnek föl, olyan lényeknek, akik követelnek, nem pedig adnak. A valóságban azonban az idősek többsége önmagával elégedett középosztályt alkot, olyan fogyasztókat, akik jobb anyagi lehetőségekkel rendelkeznek, mint a legtöbb fiatal pár; olyan réteget, amely a társadalomnak időt és tehetséget tud nyújtani. Ez, tisztelt Elnök úr, nem egy szomorú helyzet. Ez bűn. Azért vagyok itt, hogy rávegyem önöket arra, szálljanak szembe azokkal a hatalmas lelki pusztításokkal, veszteségekkel és költségekkel, amelyeket nemzetünknek el kell szenvednie az időskorúak hátrányos megkülönböztetése miatt.”19

Doris Roberts az amerikai viszonyokból kiindulva kérte az ország vezetőit: figyeljenek az ageista viselkedésre, mert az hamis képet fest erről a korosztályról. Világosan látható természetesen, hogy az amerikai probléma más, mint a magyar. Amerikában azért küzdenek, hogy az időseket reálisan ítéljék meg, adják meg nekik azt a tiszteletet, amely fizikai, mentális és anyagi állapotukból következően megilleti őket. Nálunk az a helyzet, hogy az időseket rá kell ébreszteni arra, hogy nézeteik nem jelentéktelenek, szükségleteik nem furcsák, ízlésük pedig mérvadó lehet a piacon is. Nem függők, nem gyámoltalanok és nem improduktívak. Erre többek között azért van szükség, hogy idővel valóban önmagukkal elégedett középosztályt alkossanak. Azaz: Magyarország a nyugati világhoz képest lépéshátrányban van, ami viszont abból a szempontból előnyt jelent, hogy már látszik a következő probléma, és annak megoldási lehetősége is.

Roberts beszédében egy másik problémáról is beszélt: a hollywoodi filmes világ erősen diszkriminálja az időseket, különösen a nőket. A színésznőknek már 25 évesen botox-injekciókat adnak hamvasságuk megőrzésére, 40 évesen már többüket öregnek nyilvánítják, még a nagymama- szerepre is. A 40 évesnél fiatalabb színésznők számára háromszor annyi szerepet kínálnak, mint az idősebb kollégáiknak. A forgatókönyvírók átlagéletkora pedig radikálisan lecsökkent, s ma már csak 19 százalékát kapják meg az összes munkának.

Roberts beszédének közvetett és közvetlen hatása is volt. A közvetlen az volt, hogy az Egyesült Államokban széles körű sajtópolémia indult a témában, amely mind a mai napig előkerül. A közvetett az volt, hogy 2003 tavaszán 175 forgatókönyvíró tiltakozott a tévé- és filmstúdiók ellen, hogy 40 év felett nem foglalkoztatnak.

Hollywood diszkriminatív viselkedése nem periférikus probléma. Hollywood filmjei a világ minden pontján ismertek, s viselkedésmintákat nyújtanak az emberek számára. Éppen ezért Doris Roberts fellépése rendkívül jelentős, s csak remélni lehet, hogy hatására változások történnek.

A legfontosabb sztereotípiák, a munkahelyiek

Ezen tanulmányt egy geronto-andragógus írja, akinek a számára a legfontosabb feladat az, hogy olyan programok kidolgozását javasolja, amelyekkel időseinket minél hosszabban a munkaerőpiacon lehet tartani, s az aktív időskor minél szélesebb körökre kiterjedjen. Ezért számára a legfontosabb diszkriminációs terület az idősek munkahelyi hátrányos megkülönböztetése, a munkahelyi ageizmus.20 Hazánkban ez annak ellenére jelentősen működik, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény pontosan leírja ennek tiltását, felhívva a figyelmet az egyenlő bánásmód követelményére.

A munkahelyi idős-diszkrimináció nemcsak abban nyilvánul meg, hogy az időseket gyakorta a kívánatosnál sokkal jobban kímélik, hanem olyan sztereotípiákban, amelyek könnyen cáfolhatók, mégis beépültek a közgondolkodásba. Ilyen gondolat az, hogy „az idősebbek nek magas a bérigényük”. Ezt semmilyen statisztika nem támasztja alá, sőt: ha egy munkahelyen fizetéscsökkentésre kerül sor, azt az idősebbek általában jobban elfogadják, mert saját életük hosszú tapasztalataiba több válsághelyzet képe került bele, így ebben a helyzetben otthonosabban mozognak.

Egy ötvenes nőnél nincs jobb munkaerő ...
Gyakori vád még a „nem bírnak lépést tartani”, illetve „nem elég dinamikusak” gondolata, a „nehezen illeszkednek be a fiatal csapatba”, „az idősebbek nehezen képezhetőek”, a „képzettségük elavult, nem felel meg a kor igényeinek”, „az idősebbek már nem akarnak dolgozni”, „az idősebbek minél előbb nyugdíjba akarnak menni” gondolatok, amelyek egyes emberekre lehet, hogy jellemzők, de általánosítani nem lehet őket, sőt: számos ellenpélda emelhető ki.21

Az ageista vádakkal ellentétben elmondható: az idősek munkavégzésének számos kedvező, a vállalat piaci eredményességét növelő eleme van. Ezekről több tudományos vizsgálat is szól. 2004-ben például a Hewitt Inside „Legjobb munkahely” című felmérésén, közel tízezer magyar munkavállaló véleményét összegezve kiderült: „az ötven felettiek jóval kevésbé kritikusak a felsővezetéssel és a vállalat működésével szemben. A fiatalok kevésbé kíméletesek a főnökeikkel, ami természetesen az elégedettségükre is kihat. (...) Az idősebb magyar munkavállalók egyértelműen erős érzelmi kötődést mutatnak a munkahelyük iránt. Nehéz szívvel válnának meg a vállalatuktól. (...) A magyar átlagnál sokkal jobban kedvelik napi munkafeladataikat, és ők azok a munkavállalók, akik mindennap a legtöbbet igyekeznek kihozni magukból.”22 Ezzel a véleménnyel cseng össze Adler Juditnak, a GKI ZRt. kutatásvezetőjének vélekedése, miszerint: „Egy ötvenes nőnél nincs jobb munkaerő – nagyok a gyerekei, ragaszkodik az állásához, és nyugton van.”23

Az EQUAL közösségi kezdeményezés INTERFAIR nemzetközi hálózata tevékenységének részeként 2007-ben végzett, már hivatkozott kutatás alapján az eddigiek a következőkkel egészíthetők ki: „A 45 év feletti dolgozó jól terhelhető, »biztos pont« a munkahelyen. A korral a felelősségérzet is növekszik, az idősebb ember tapasztaltabb, higgadtabban, alapozottabban hozza meg döntéseit. (…) A törzsgárda tagjai hosszú távon is közvetítik a szervezet értékeit, kultúráját. Erősítik a csoportkohéziót. Az idősebb munkavállaló megoszthatja az évek során szerzett tapasztalatait. A több generációt átfogó műhelyek sokkal kreatívabbak. Sikeresen tud a fiatalokkal együtt dolgozni, tanulhat tőlük, új lendületet, hitet meríthet. Helyismeretét megosztja a fiatalabbakkal. Egyre több képzett munkavállaló található az inaktív idősebbek közt is.”24

Egy másik magyar felmérés – 2005. október
Érdemes egy pillantást vetni arra, hogy Magyarországon hogyan működik az idősekkel kapcsolatos alkalmazási és munkahelyi diszkrimináció. Ehhez egy 2005. októberi vállalati reprezentatív felmérést hozok példának, amelyet az IBM Magyarország – GKIeNET Internetkutató és Tanácsadó Kft. végzett el, 500 db, legalább ötven alkalmazottat foglalkoztató cégnél.

Általánosságban elmondható, hogy a 45 éven felüliek aránya 45%- ot tett ki ezeknél a cégeknél, azonban a szórás nagyon jelentős. Az idősebbek foglalkoztatásában felülreprezentáltnak tekinthető a mezőgazdaság, építőipar, vendéglátás, szálláshely-szolgáltatás, szállításraktározás, közösségi szolgáltatások, azaz olyan munkakörök, amelyekben a fizikai képességek jobban előtérbe kerülnek. Regionális szempontból a Dél-Dunántúl, tulajdontípus szempontjából az állami tulajdonban lévő vállalkozásokban volt a legtöbb idős, azaz olyan régióban és olyan tulajdontípusban, ami nem feltétlenül korszerű, dinamikusan alakuló lehetőségekkel bír.

Az idősek munkaereje alulreprezentált volt a gazdasági szolgáltatások (kereskedelem, hírközlés), üzleti szolgáltatások területén, azokban a szakmákban, amelyekben a legtöbb pénz van, és amelyek a legtöbb kreativitást igénylik. Regionálisan kifejezetten alulreprezentált volt az idősek száma a gazdaságilag fejlett Észak-Alföldön, illetve a nagy haszonnal dolgozó, külföldi tulajdonban lévő vállalkozásokban.

A vállalatok által fölvett új dolgozók aránya úgy alakult, hogy 69%- ban 15–44 éves munkavállalót vettek föl, s a 60 év felettiek csak 1%-ot alkottak. A felmondások kapcsán viszont elmondható, hogy 23% az 50 év felettieket érintette.

Mindebből azt a logikus következtetést lehet levonni, hogy az ország fejletlenebb területein alkalmazzák inkább az időseket, s általában nem bíznak rájuk felelősségteljes munkát, nem bízván abban, hogy ezt ellátják (ez természetesen az alacsony iskolázottsággal is összefügg, de nem elsősorban ezzel magyarázható). Ráadásul az idős ember, ha elveszíti a munkáját, nehezen talál újat (különösen, ha nincsen legalább érettségije25), viszont még mindig könnyen mondanak föl neki. Magyarország ezzel a beállítódással inkább a balkáni országokhoz áll közel.

Foglalkoztatási ráta Magyarországon

Ugyanezt támasztja alá a magyarországi foglalkozási ráta elemzése is. Előbb a KSH hivatalos grafikonját idézem:

1. ábra: Foglalkoztatási ráta Magyarországon


A tendenciákat figyelve világos, hogy az 55 év feletti munkavállalók száma rendkívül alacsony, és ezen a területen semmilyen emelkedés sem tapasztalható – azaz semmi nyoma annak, hogy az EU immár egy évtizede, a lisszaboni elvek jegyében kiemelten szorgalmazza az 50+-osok munkaerőpiacon tartását.26

Exkurzus: kitekintés a művelt nyugatra, általános és konkrét példák
A magyarországi diszkrimináció ilyen mértékben a nyugati munkaerőpiacokon egyáltalán nem jellemző. Egy 2004-es, német felmérés alapján elmondható: „míg Németországban az 55 felettieket a vállalatok negyven százaléka látja szívesen, addig az Egyesült Államokban, Dániában vagy Norvégiában minden második cég alkalmaz időseket.”27

A Lisszaboni Stratégiában szereplő (pontosabban annak kiegészítéseként Stockholmban elfogadott) tételt, miszerint 2010-re el kell érni az 55–64 éves korosztályban az 50%-os foglalkoztatottságot, 2008-ig csak Dánia, Észtország, Írország, Ciprus, Lettország, Portugália, Finnország, Svédország és Nagy-Britannia érte el.28 Ennek megfelelően az EU is egyre nagyobb energiát fordít az idősek foglalkoztatására. Ezt mutatja az is, hogy az OECD 2009. szeptemberi munkaügyi miniszteri csúcsértekezlete sürgette, hogy az európai államok a 9,8%-os átlagos munkanélküliségi arányok figyelembevételével nyújtsanak segítséget a dolgozni akaró időseknek.

A témában külön érdemesnek tartom kiemelni még a nem az egész Unióra kiterjedő, de hasznos kezdeményezéseket is. Az Adecco Intézet 2006-os kutatása szerint: „pozitív példaként említi a tanulmány a lipcsei BMW-műveket, ahol kifejezetten 45 év feletti munkavállalókat állítanak munkába, vagy az egyik skót bankot, ahol 70 éves korig vesznek fel alkalmazottakat, hogy jobban meg tudják szólítani az idősebb ügyfeleket.”29

Két másik pozitív kezdeményezést hosszabban idézek: „Az Adelaide és Meath Kórház egyesülve a Nemzeti Gyermekkórházzal (AMNCH) 1998 júniusában nyílt meg jelenlegi helyén. Egy nyílt önkéntes oktatókórház, amely gyermek-, felnőtt-, pszichiátriai és életkor-specifikus egészségi ellátásokat nyújt helyi, regionális és országos szinten. A kórháznak 600 ágya van, és 3000 embert foglalkoztat. 2004 áprilisában olyan törvény került bevezetésre Írországban, amely visszaállította a kötelező nyugdíjkorhatárt, és a nyugdíjba menetel minimális korhatárát 60 évről 65 évre emelte fel. Az AMNCH felismerte, hogy a változás hatással lesz a szervezetre és a munkavállalókra. Egy stratégia kidolgozására van szükség azon igények és következmények kezelésére, amelyeket a korábbi, előírt nyugdíjkorhatár nélküli korszak vált ki. Kidolgozásra került egy támogatórendszer, hogy az időskorú munkavállalók számára lehetőséget ajánljanak a kórházon belüli karrier kiépítésére. A programnak a Lehetőségek számomra program – Karrierlehetőségek időskorú munkavállalóknak címet adták.”30

Az ún. nürnbergi projekt a következőt jelenti: „Az életkornak megfelelő munkaidő-szabályozás kialakítása-program egy munkáltatók közreműködésével lefolytatott vizsgálat eredményeinek áttekintésével kezdődött. Egyre több cég ismeri fel, hogy a cégen belüli demográfiai változások kihívásainak megválaszolásához hasznos és szükséges új humánerőforrás- fejlesztési politikát kialakítani. A projektben részt vevő cégek több mint 60%-a bevezetett már valamilyen innovatív munkaszervezési módszert az idősebb munkavállalók integrációja érdekében. Széles körben elterjedtek azok az intézkedések, amelyek a munkavállalók egészségmegőrzését szolgálják (ergonomikus munkahelyek és munkarend, a stresszfaktorok csökkentése a munkakörnyezetben, tréning a munkaegészség megőrzésére vagy munkaidő-beosztás tervezése kevesebb nehézséggel). A cégek több mint 50%-a működik közre a foglalkoztathatóság ily módon történő fenntartásában. A cégek mintegy 40%-ában a vegyes korosztályúakból álló csoportok az emberierőforrás-tervezés rendszeres részét képezik.”31

Valóban romlanak a (tanulási) képességek?

Felmerül a kérdés: vajon igaza van-e a magyar munkaerőpiacnak abban, hogy az időseket kevésbé alkalmazza? Vajon igaz-e a gondolat, hogy az idős ember rosszabb tanulási képességekkel bír, ezért a mai, dinamikus munkaerő-piaci világban eleve hátrányban van?

Ha röviden akarunk a kérdésre válaszolni, akkor azt mondhatjuk: ez a vád klasszikus ageista gondolat, és benne semmi igazság nincsen. Már E. L. Thorndike az 1920-as években vizsgálta a felnőttkori tanulási képességeket32, s a korábbi felfogással szemben – amely szerint a felnőttek már nem képesek jelentős tanulási teljesítményre – arra a következtetésre jutott, hogy a tanulási képességek, amelyek maximuma valóban a fiatal felnőttkorra tehető, 40-50 éves korig optimálisak, majd az ezt követő csökkenés mértéke sem rohamos.

Általánosságban elmondható, hogy többek között éppen Thorndike hatására is a gerontológia valóban 45-50 éves korban jelöli meg a biológiai, pszichológiai és szociális változásokkal együtt járó öregedés kezdetét. Ez a folyamat, valamint ennek megélése természetesen nem zajlik minden felnőtt esetében egyformán: a harmadik kor (third age) egyénenként változó sajátosságokat mutat. Ez összefüggésben van azzal is, hogy az öregedés folyamatára külső (társadalmi, anyagi, kulturális) és belső (genetikai) faktorok hatnak.

Ennek ellenére általánosságban leszögezhető, hogy az intelligencia, a kreativitás, a műveltségi szint a korosodással nem hanyatlik törvényszerűen: az idegsejteknek az öregedés okán törvényszerű csökkenése jócskán ellensúlyozható a közöttük levő kapcsolatok tanulással történő megújításával, az emberi kor legvégéig.

Ezt támasztja alá az is, hogy az intelligenciatesztek eredményei szerint húszas éveink elején teljesítünk legjobban, ám a verbális képességek romlása – szemben a mentális folyamatok lassulásával – időskorban sem mutatható ki. Ugyanez a helyzet a műveltséggel – gondoljunk csak az egyetemi professzorainkra vagy a műveltségi vetélkedőkre –, amely még csak növekedhet az életkor előrehaladtával.

Hová lehet fordulni?
Felmerül a kérdés, hogy a diszkriminációt gyakorló helyszín és/vagy ember közvetlen kritikáján és a média nyilvánosságán túl hová fordulhat az ember, ha ageizmussal találkozik, vagy személyesen érintetté válik. A legjobb megoldás a következő: „2005. február elseje óta működik Magyarországon az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH).33 Célja az emberi méltóság védelme és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem a jog eszközeivel.”34 2006 októberéig a Hatósághoz 200, időseket ért diszkriminációs ügy került, de minden bizonnyal az életkor szerinti diszkrimináció ennél sokkal nagyobb, akár milliós is lehet.

Szintén lehetséges közvetlenül a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által fenntartott Idősügyi Tanács valamelyik tagjához fordulni, akik pontosan látják a nemzeti idősügyi stratégiákat, és üléseiken az ország legfelsőbb vezetésének figyelmét fölhívhatják a hátrányos megkülönböztetések újabb eseteire.35

Problematikus munkahelyi szituációban érdemes fordulni az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőséghez,36 amely elsősorban a munkakörülményeket ellenőrzi.

Ugyanúgy lehetséges út egyenesen perelni, ugyanis a magyar törvények, például a munkaadó-munkavállaló relációban kedvezően alakulnak – a munkaadónak kell bizonyítania, hogy nem járt el diszkriminatívan, és nem a munkavállalónak kell bizonyítania a diszkriminációt.

A mai magyar munkaerő-piaci közeg kapcsán azonban az is elmondható, hogy a munkavállalói tiltakozás nagyon gyakran vezet az ún. viktimizáláshoz, azaz megtorláshoz, áldozattá tételhez. Éppen ezért ma Magyarországon ha egy idős munkavállaló tiltakozik az őt ért munkahelyi diszkrimináció ellen, kifejezetten bátornak mondható…

1  Idézi Moldova György: Érik a vihar. Riport Miskolcról. I. köt., Urbis kiadó, 2009, 73-74. o.
2  A napnyugati társadalom itt alkalmazott fogalmának definícióját ld. Jászberényi József: „A Nap, s az emberiség, s a történelem keletről nyugatra tart” (Magyarország a napnyugati kultúrában). Jaffa Kiadó, 2009, 7–11. o.
3  Nyilvánvaló, hogy a diszkrimináció és az egészségben (az ún. „disability” nélkül) eltöltött évek száma (Healthy Life Years) között van összefüggés. Ha nem is csak a diszkrimináció az egyetlen ok, mégis elmondható: az erősebben diszkrimináló országokban a HLY-mutató általában alacsony, míg a kevésbé diszkrimináló országokban magasabb (meglepő kivétel Németország és Ausztria). A HLY-ről lásd a 2006-os számokat: www (Letöltés ideje: 2009. október 31.) Magyarország HLY-mutatói mindkét nemnél kifejezetten rosszak, az alsó régióban találhatóak.
4  Pecze Mariann: Aggizmus – sztereotípiák és előítéletek az idősekkel szemben. Educatio, 2007/1. (www (Letöltés ideje: 2009. október 31. ) Jellemző, hogy a fent említett kifejezésekre egy Google-keresés a következő adatokat adja ki (2009. november 12-én): 1. Az „ageizmus”-ra 1590 találat jön ki, azonban ez nemcsak magyar nyelvű szavakat jelöl, hanem a szlovák nyelvben is pontosan így hívják ezt a jelenséget. Ehhez képest az „ageism”-re 603 000 találat van. 2. Az „adultizmus”-ra csak 7(!) találat jön ki, és ebből mindegyik(!) szlovák, míg az „adultism”-re 363 000. 3. A „jeuinizmus”-sal még rosszabb a helyzet: magyarul nincs rá találat, míg a világban a „jeunism”-re 3820 találat akadt. Ez a helyzet nemcsak arra mutat, hogy Magyarországon ezen a fogalmak gyakorlatilag ismeretlenek, hanem arra is, hogy a nyugati világban sem épültek bele a köznyelvbe, hiszen akkor minimum milliós találati arányai lennének (vö. „racism”=21 300 000 találat, sexism=4 030 000 találat).
5  Az ismertség természetesen – ahogyan erre korábban is utaltam – elsősorban tudományos ismertséget jelent, hiszen ahogyan azt Erdman B. Palmore recenziójában írja: „But ageism is different from the other two isms in two important ways: it is the only one to which we all are, or will become, vulnerable (if we live long enough), and yet most people have never heard of it or are only vaguely aware of it..” (www) (Letöltés ideje: 2009. november 14.)
6  „ageism=a systematic stereotyping of and discrimination against people because they are old”, www (Letöltés ideje: 2009. augusztus 25.)
7  Számos tanulmány veti föl, hogy az idősek általában lassabban beszélnek, mint a fiatalok (ld. erről Bóna Judit: A beszédtempó pedagógiai vonatkozásai. www.anyanyelvpedagogia. hu/cikkek.php?id=16 (Letöltés ideje: 2009. november 12.). Ez azonban (még ha feltételezzük, hogy igaz is, bár a vizsgálatokkal kapcsolatban számos kritika volna megfogalmazható), nem szabad, hogy arra a gondolatra csábítson, hogy az idősebbek nehezebben értik meg a rendes tempójú beszédet.
8  Ld. erről Forró Gergő: Munkavállalás negyven fölött. www (Letöltés ideje: 2009. szeptember 15.)
9  Utóbbira ld. Ötven felett lehúzhatom a rolót. www (Letöltés ideje: 2009. szeptember 15.), illetve egy konkrét példát: www. (Ebben az esetben a hölgyek pert nyertek a munkaadóval, egy utazási irodával szemben.) (Letöltés ideje: 2009. szeptember 16.)
10  Ld. erről Krug Emília összeállítását: Családon belüli erőszak 2. www (Letöltés ideje: 2009. augusztus 25.)
11  Amerikában a houstoni egyetem geriátriai központjának kezdeményezésére egyre több helyen vizsgálják felül azoknak a haláleseteknek a boncolási jegyzőkönyveit, ahol az idős ember halála nem egyértelmű okra vezethető vissza. Egy ilyen kezdeményezés törvénybe iktatása nekünk, magyaroknak azért lehetne fontos, mert a Senior Market megjelenésével és kibontakozásával várhatóan nálunk is növekszik majd az idősek elleni bűncselekmények száma, s így a törvénnyel előre fölkészülne a magyar állam az új helyzetre. (A houstoni kezdeményezésről ld. Elhanyagolják, bántalmazzák az idős embereket. www (Letöltés ideje: 2009. november 12.)
12  Megjegyzendő, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2005 óta működteti a Krízisvonalat a családon belüli erőszak kezelésére (ld. erről bővebben: www (Letöltés ideje: 2009. november 12.)
13  Ld. erről e sorok írójának tanulmányát: www
14  Ld. erről: www (Letöltés ideje: 2009. november 12.)
15  Ezzel kapcsolatban egy extrém eset: www (Letöltés ideje: 2009. november 11.)
16  Erről ld. tipikus esetként: www (Letöltés ideje: 2009. november 12.)
17  Utóbbiról ld. bővebben Klima Katinka: Ezüstróka nem vén róka… Magyar Fogyasztó, 2009. április 8., illetve Gőz József: Egy termékbemutató anatómiája. www (Letöltés ideje: 2009. november 12.) Mindenképpen üdvözlendő a témában a Vas Megyei Rendőrkapitányság idei kezdeményezése, amely arról szól, hogy idősklubokban tartott előadások formájában hívják fel az idősek figyelmét a vagyonelleni bűncselekményekre (ld. erről: www (Letöltés ideje: 2009. november 12.) Teljesen új jelenségként említhető meg, hogy Magyarországon egy olyan bűnbanda is felbukkant, amelynek tagjai az idős ember unokájának adják ki magukat, s felhívva az illetőt, arra hivatkozván, hogy bajban vannak, kicsalnak pénzt az idősektől.
18  Munkásságának részletes összefoglalóját ld. www (Letöltés ideje: 2009. augusztus 25.). A magyar viszonyokra jellemző, hogy a magyar internet gyakorlatilag nem tud Roberts 2002-es beszédéről (legalábbis egy 2009. augusztus 25-i Google-keresés, amely a színésznő nevére szólt, ezt támasztja alá).
19  Frank Schirrmacher: A Matuzsálem-összeesküvés. Scolar Kadó, Budapest, 2007, 152. o. Az előadás teljes, angol nyelvű szövegét lásd www (Letöltés ideje: 2009. október 31.)
20  A tipikus példákat az EQUAL közösségi kezdeményezés INTERFAIR nemzetközi hálózata tevékenységének részeként 2007-ben végzett kutatásából merítettem: Graine Healy–Koltai Luca: Megfelelő embert a megfelelő helyre – Tippek és tanácsok az idősebb munkavállalók munkahelyi befogadásának elősegítésére. 5–7. (www) (Letöltés ideje: 2009. szeptember 16.). A munkahelyi ageizmusról rövid és publicisztikus, de használható összefoglaló olvasható még Kovács Titusz tollából: Életkori sztereotípiák a szervezetekben, avagy tényleg csak a húszéveseké a világ?, www (Letöltés ideje: 2009. szeptember 16.).
21  E sorok írója egy magánfőiskolai egység intézetvezetőjeként azt tapasztalja, hogy az idős kollégák többsége ugyanolyan aktív, mint a fiatalabbak, sem a terhelésük nem kevesebb, sem a terhelések kapcsán nem igényelnek könnyítéseket maguknak. Emellett viszont munkám során rengeteg tanácsot adnak, intézetünk egyfajta „areioszpagosszal” működik, jóvoltukból. (Megjegyzendő, hogy a geroedukációs kutatásokba is két idősebb kolléga inspirálására fogtam bele, s ma már a témában külön kutatóközpont működik a ZSKF-en).
22  www (Letöltés ideje: 2009. szeptember 15.)
23  Wild Judit: Kincs vagy kolonc. Idősek a munkaerőpiacon. Manager Magazin, 2006/6. www (Letöltés ideje: 2009. szeptember 15.)
24  Healy–Koltai, i.m. 4. o.
25  2001-ben még mindig több mint 46%-a a nyugdíjasainknak nem rendelkezett érettségivel sem, míg 2002-ben a 60–64 közötti korosztályból a csak alapfokú végzettséggel rendelkezők a teljes korosztály kétharmadát alkották.
26  Az EU idősügyi irányelveit összefoglaló dokumentum: www (Letöltés ideje: 2009. november 12.)
27  Európában megbecsülik, nálunk lesajnálják az idősebb dolgozókat, www (Letöltés ideje: 2009. szeptember 15.)
28  Munkavállalás 50 felett az Unióban – akik élen járnak. www (Letöltés ideje: 2009. szeptember 15.)
29  Bódi Julcsi: Európa elöregedik – 50 év feletti munkavállalókra lesznek utalva a cégek (2007). www (Letöltés ideje: 2009. szeptember 15.)
30  www , i.m. 15–16. o.
31  uo. 17.
32  E. L Thorndike: Adult Learning. Macmillan, New York, 1928. Thorndike vizsgálódásai cáfolják nemcsak a közvélekedést, hanem Freud gondolatát is, miszerint: „Ötven felé az agyi folyamat, amelytől a kezelés függ, rendszerint elveszti rugalmasságát, az öregek már nem nevelhetők” (idézi: Peter Hildebrand: Félúton. 81. o.)
33  Honlapjuk: www
34  www (Letöltés ideje: 2009. szeptember 15.)
35  A tanács tagjainak névsorát ld. www. Ugyanezen oldalon az üléseikről összefoglalók is olvashatók.
36  Internetes elérhetőség: www (Letöltés ideje: 2009. november 12.). Megjegyzendő, hogy a honlapon Üzenet-rovat is rendelkezésre áll.

© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány