« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
A helyzet romlik…

Megjelent: Polgári Szemle 2008. augusztus – 4. évfolyam, 3. szám


DR. PAKUCS JÁNOS, a MISZ tiszteletbeli elnöke. (pakucsj@olajterv.hu)
Az innováció és a gazdasági növekedés, illetve a versenyképesség között szoros összefüggés van. Az Európai Bizottság kiadott egy igen tartalmas jelentést „Third European Report on Science and Technology Indicators” címmel. A kiadvány 49 országra kiterjedően, 37 különböző mutatót tartalmazó adatbázisának elemzése egyértelműen bizonyítja, hogy kimutatható kapcsolat van a tudományos-műszaki tevékenység és a gazdasági növekedés, illetve a termelékenység növekedése között, a korrelációs együtthatók 0,6 körül mozognak. A GDP-hez mért K+F ráfordítás aránya és a szabadalmak száma, valamint a termelékenység és a gazdasági növekedés között is hasonló összefüggés mutatható ki. Mindezek figyelembevételével különösen fontos és nagy jelentőségű a hazai innováció kérdése.

JELENLEGI HELYZET
Az elmúlt időszakban valamennyi ismert értékelés szerint Magyarország versenyképessége romlott. Bár az értékelések nem kizárólag a 2007. évi információkon alapulnak, de az utóbbi években megfigyelhető egyértelmű tendenciát tükröznek. Így a World Economic Forum 2006–2007. évi jelentésében az összesített rangsorban Magyarország az előző évi 37. helyről a 41. helyre került.

Az Európai Unió 2007. évi összesített innovációs indexe (SII) Magyarországot a mezőny második felébe sorolja, 37 európai ország közül a 28. helyre. Az IMD rangsorában a 60 értékelt ország közül a 36. helyet kapta a magyar tudományos infrastruktúra. Figyelemre méltó, hogy 2006 és 2007 között az értékelési szempontok többségében Magyarország helyezése alacsonyabb lett.

A hazai innováció gazdasági növekedésre gyakorolt gyengülő hatását, a tudásalapú teljesítmények korlátozott és szűkülő szerepét mutatja, hogy az utóbbi években a magyar gazdaságban a „hozzáadott érték” aránya a nettó árbevételben folyamatosan csökken, csökkent az értékelhető innovációs teljesítmények száma is. Összességében lassul, illetve alacsony szinten van a gazdaság növekedése.

...az alacsony szintű innováció rontja Magyarország versenyképességét.
E tendenciáknak elemzését adja a Gazdaságkutató Intézet (GKI) versenyképességi évkönyve is, melynek megállapításai abban összegezhetők, hogy az alacsony szintű innováció rontja Magyarország versenyképességét. A Magyar Európai Üzleti Tanács 2006. évi jelentésében súlyosnak ítéli a magyar K+F versenyképesség évek óta tartó folyamatos csökkenését. Ennek a folyamatnak az okát a következőkben látja:

– kirívóan alacsony a hazai K+F ráfordítás és a fajlagos kutatói létszám,
– a hosszú távú tudomány- és technológiai koncepció és irányítás hiánya,
– a kis- és középvállalatok rendkívül alacsony K+F részvételi aránya,
– a szervezeti gondok és
– a döbbenetesen alacsony reáldiplomás (<8%), illetve PhD- (<0,25%) kibocsátás.

A 2007. évi jelentésében, mivel érdemi változás nem történt, rögzíti, hogy:

„Magyarországon az ipar szerkezetéből adódóan viszonylag alacsony a tudásintenzív ágazat, azaz a kutatással és/vagy fejlesztéssel foglalkozó nagyvállalatok száma. Ezért önmagában attól várni a fejlődést, hogy a vállalatok többet költsenek kutatásra és fejlesztésre, téves stratégia. Mindig egy ország akadémiai és egyetemi tudásközpontjaiban felhalmozódó tudás minősége és mennyisége az, amely vonzást jelent a potenciális iparnak. Ezért a HEBC fontosnak tartja az állami finanszírozású K+F erősítését. A jelenleg érvényben lévő innovációs stratégia módosításával megfontolandó a magyar tudománypolitikát vezérlő intézményrendszer strukturált, a politikai erőterektől független kiépítése és hatékony, transzparens, az oktatás- és az iparpolitikával harmonizált tudománypolitikai stratégia kidolgozása.”

A K+F TEVÉKENYSÉG FELTÉTELRENDSZERE
A kutatás-fejlesztés, illetve az innováció szabályozási és intézményi rendszere a 2004–2005. években alakult ki, amikor

– széles körű szakmai és politikai konszenzus talaján megszületett a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap,
– az Országgyűlés 100 százalékos szavazataránnyal elfogadta az innovációs törvényt,
– a tudomány- és technológiapolitika legmagasabb színtű koordinációjára a miniszterelnök vezetésével létrehozták a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégiumot (TTPK), melynek munkáját tekintélyes tudósokból és üzletemberekből álló tanácsadó testület segítette, és
– a hasznosításorientált kutatás-fejlesztés és a technológiapolitika kormányzati feladatainak ellátására Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) néven önálló kormányhivatal létesült.

2006–2007-ben e szabályozási és intézményrendszer minden elemében lényeges változások történtek, amelyek formálisan is, és tartalmában is pozícióromlást tükröznek a kutatás-fejlesztés és az innováció szempontjából.

Az innovációs törvény a hasznosításorientált kutatás-fejlesztés szabályozásával és támogatásával kapcsolatos állami politika alapelveit foglalta össze. Érdemi változást kívánt érvényesíteni a támogatáspolitikában, amikor a megelőző időszak kevésbé eredményes kínálatösztönző kutatástámogatási gyakorlatával szemben a hasznosításorientált, keresletvezérelt támogatási módot próbálta alkalmazni. Meghatározta a támogatási rendszer transzparenciájának és a nyilvános értékelésének követelményeit. Lebontotta a költségvetési kutatóhelyek szellemi termékeinek üzleti hasznosítása előtt álló adminisztratív akadályokat. Az innovációs törvényhez kapcsolódó kormányhatározat pedig a támogatási intézményrendszer fejlesztését és további deregulációs feladatokat határozott meg.

Az innovációs törvény elveit követő növekvő támogatásokhoz a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap (KTIA) biztosított forrásokat. Az alapról szóló törvény megszületését az üzleti szféra és a kormányzat közötti gentlemen’s agreement alapozta meg. Ennek értelmében a vállalkozások elfogadták az innovációs járuléknak, mint új köztehernek a teljesítését, a kormány pedig vállalta, hogy

– az alap pénzeszközeit a gazdasági társaságok által közvetve vagy közvetlenül megvalósított kutatási és innovációs tevékenységekre kell fordítani,
– a központi költségvetés a – két évvel korábbi – vállalati befizetésekkel azonos összeggel járul hozzá az alap forrásaihoz.

Ezeket a feltételeket rögzítette az alapot létrehozó törvény is. A törvény a KTIA-t elkülönített állami pénzalapként hozta létre, annak érdekében, hogy hosszú távon kiszámítható stabil forrást teremtsen a kutatás-fejlesztés és az innováció támogatására, és e forrást kivonja az éves költségvetési alkuk hatóköréből.

...támogatásoknak csak a töredéke jutott a vállalkozásoknak.
A gyakorlatban azonban a KTIA-ból nyújtott támogatásoknak csak a töredéke jutott a vállalkozásoknak. Ez az alap működésének első évében, 2004-ben alig haladta meg a megítélt támogatások 20 százalékát. A következő években a kezelőszervezet nyilvántartása szerint nőtt a vállalkozások részesedése, de még 2007-ben sem érte el az 50 százalékot.

A sajtó és a szakmai közvélemény élesen és visszatérően bírálta az alapból nyújtott támogatások bürokratikus gyakorlatát, a „beavatatlanok” számára a felkészülést lehetetlenné tevő, irreálisan rövid pályázati határidőket és a bírálatban érvényesülő szempontok átláthatatlanságát, következetlenségét. Tény, hogy 2007 végéig nem készült az alapból nyújtott támogatásokról sem szektorális és tudománypolitikai elemzés, és nem történt meg a támogatások felhasználásának és hasznosulásának értékelése sem.

Az NKTH működésével kapcsolatban egyéb szakmai természetű problémák is voltak. Az Állami Számvevőszék a 2005. évi költségvetés végrehajtása tárgyában végzett ellenőrzése során nem fogadta el az NKTH jelentését. Ennek a megítélésnek sem volt érdemi közvetlen következménye. A Magyar Tudományos Akadémia ellenőrzése és az Országgyűlés által elfogadott beszámolója is megállapította, hogy az NKTH és az MTA között nem megfelelő az együttműködés.

VÁLTOZÁSOK A SZABÁLYOZÁSI RENDSZERBEN
Az állami költségvetés benyújtásával egyidejűleg 2006. évben a kormány kezdeményezte az alapról szóló törvény módosítását, amelyet az Országgyűlés sajnos elfogadott. A módosítás 2006-ra, az első évre, amikor a központi költségvetésnek a 2004. évi vállalati befizetések által determinált hozzájárulása életbe lépett volna, törölte az erre vonatkozó cikkelyt. Így a 2004. évben ténylegesen befolyt 15 970,5 millió Ft innovációs járuléknak megfelelő összeg helyett az Alap költségvetési támogatása az előző évivel nagyjából azonos, de a korábban előírtnál lényegesen alacsonyabb érték: 12 297 millió Ft lett.

Az Alap felhasználási jogcímeit a módosítás ugyanakkor több ponton kibővítette. A módosítások részben a központi költségvetés tehermentesítését szolgálták közvetlen állami feladatok finanszírozásának átterhelésével, részben tágították a támogatási döntést hozó törvényes kereteit, mindenképpen távolodást jelentve a hasznosításorientált kutatás és technológiai innováció vállalati támogatási céljaitól.

Az Alap 2007. évi költségvetésében a központi költségvetésnek az Alap forrásaihoz történő hozzájárulása már a 2005. évi vállalati befizetések által determinált összeg szerint alakult volna, de a Pénzügyminisztérium kezdeményezte, hogy az Alapra is alkalmazzák az Államháztartási törvényben előírt maradványképzési kötelezettséget. Ez 30,7 milliárd Ft zárolását (ideiglenes vagy végleges elvonását) jelenti az Alapból, ami a vállalati befizetések nagyságrendjének felel meg. Emiatt a 2007. évi pályázatokra fordítható összeg minimális értékre, 6,58 milliárd Ft-ra zsugorodott. A maradvány zárolása ellentétes a józan gondolkodással, az Alapot létrehozó törvénnyel is. Az ugyanis – éppen a hosszú távú kiszámíthatóság érdekében – az Alap forrásai között határozza meg az előző évi maradványt.

A szakmai közvélemény az innovációs törvény legjelentősebb eredményének tekintette azt a rendelkezést, amelyik – a törvény által megkívánt belső szabályzat rendelkezéseinek betartása mellett – lehetővé tette a költségvetési kutatóhelyeken született szellemi termékek vállalkozásba vitelét, felsőbb államigazgatási szervek engedélyezési procedúrája nélkül. Ez nyitott, vagy nyitott volna utat a spin-off vállalkozások könnyebb, szélesebb körű alapításának. A törvényhozói szándékot kifejező szabályozás ellenére a Pénzügyminisztérium a jogszabályok olyan értelmezését kezdeményezte, amelyik a költségvetési kutatóhelyek szellemi termékeit a kincstári vagyon körébe sorolja, és ezen a jogcímen visszahozta a vállalkozási szemlélettől idegen államigazgatási engedélyezési kötelezettséget.

A 2006. és 2007. év folyamán ugyan történtek kezdeményezések a fenti ellentmondás jogi rendezésre, de eredmény nem született. A politika vagy a kormány szintjéről az egész kutatói szférát foglalkoztató, az innovációs törvény törekvéseit megkérdőjelező problémára nem történt reagálás.

A kormány és általában a politikai szféra érdemi foglalkozása a tudomány- és technológiapolitikai kérdésekkel – a deklaratív jellegű szónoklatok ellenére – az év egészében gyenge volt. Igaz, a választások után a kijelölt kormányfő elsőként az akadémiai és a felsőoktatási szféra képviselőivel konzultált a kormányprogramról, amely e területekkel kapcsolatban számos pozitív célt és ígéretet tartalmazott, a létező és felmerülő problémákra azonban kormányzati intézkedések nem születtek. A Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium 2006. január elején ülésezett utoljára, ezt követően nem hívták össze. A Tudományos, Technológiai és Versenyképességi Tanácsadó Testület (4T) tagjainak mandátuma 2006 júniusában lejárt, a testület megújítása nem történt meg.

Változott viszont – alacsonyabb szintre került – a tudomány- és technológiapolitikai kormányszerv (NKTH) státusa, ezzel együtt a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap kormányzati felügyelete.

A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalt (NKTH) a 216/2003. (XII. 11.) Korm. rendelet a kormány irányítása alatt álló országos hatáskörű államigazgatási szervként hozta létre. Felügyeletét az oktatási miniszter látta el. Egy 2005 végén született kormányrendelettel a hivatalt az oktatási miniszter és a gazdasági és közlekedési miniszter közös felügyelete alá helyezték. Ez a felügyeleti rend volt érvényben 2006-ban.

...gyakorlatilag egy minisztérium főosztályaként működött.
Az NKTH-t 2007. január 1-jei hatállyal a gazdasági és közlekedési miniszter irányítása alatt működő központi hivatallá minősítették. Ennek a döntésnek a következménye, hogy egyrészről a tudománypolitika, másrészről a technológia- és innovációpolitika kormányzati felelőssége két külön minisztériumhoz került. Az ismertetett státusmódosítással megszűnt az egyetlen, viszonylag önálló, alapvetően stratégiai feladatokkal felruházott kormányszerv, és – mint az elmúlt évtizedekben már többször – ez a funkció a kormányzati struktúrában tovább degradálódott, gyakorlatilag egy minisztérium főosztályaként működött.

Az NKTH új statútuma szerint a KTIA-ban lévő források felügyelete a kisebbik koalíciós partner hatáskörébe került vissza, ez politikai szempontból azt jelentette, hogy visszaállt az előző kormányzati ciklusban kialakult (kialkudott) helyzet. (2008. április végén, a koalíció felbomlását követően, meglepő és váratlan fordulat eredményeképpen a Parlamentben a kisebbségben lévő kormány létrehozta a tudományt, illetve a kutatás-fejlesztést felügyelő tárca nélküli miniszteri posztot. Bár a szakmai közvélemény több mint tíz éve sürgette, hogy ennek a területnek az irányítása, koordinálása eredményesen csak kormányszinten végezhető, a döntés mégis váratlan, és előkészületlenül történt. A következő időszak dönti el, hogy ez a változás és az NKTH újból kormányhivatallá minősítése érdemi változást hoz-e a tudomány, illetve a kutatás-fejlesztés nemzetgazdasági szintű szerepének növekedésében.)

2006. decemberben távozott posztjáról az NKTH elnöke. Új elnök kinevezésére csak 2007 júliusában került sor, ami szintén ennek a kiemelten fontos kormányzati funkciónak a politikai leértékelődését jelzi. Ezen több mint 6 hónapos elnök nélküli időszak alatt a pályázati kiírások késtek, illetve semmilyen érdemi kontroll nem volt az elbírált pályázati pénzek kiutalásán. A K+F területén „megállt az élet”. A működését 2007 utolsó negyedévében megkezdő új elnök bemutatkozása és koncepciója pozitív fogadtatásban részesült, de a kialakult helyzetben érdemi változást a 2007. évben is folytatódott negatív folyamatokban már nem tudott elérni.

A szabályozási környezet markáns eleme a vállalkozások kutatás-fejlesztési tevékenységét ösztönző, többféle, egyidejűleg alkalmazható, már több éve érvényben lévő adókedvezmény. Ezek köre 2006-ban egy újabb elemmel bővült: a szolidaritási adóval szemben is érvényesíthető a vállalkozások K+F ráfordítása.

Az adókedvezményekkel való ösztönzés korlátozott – vagy csak hosszabb távon érvényesülő – hatását mutatja a vállalkozások alacsony innovációs aktivitása. Ez mutatkozik meg – az utóbbi években kimutatható növekedés ellenére – egyrészt az üzleti szektor még mindig alacsony K+F ráfordításaiban, másrészt abban, hogy – az Európai Unió legújabb R&D statisztikája szerint – a kutató-fejlesztő személyzet aránya az üzleti szektor foglalkoztatottjai között 0,1 százalék, ami a lehető legalsó sávba helyezi az országot.

Figyelemre méltó, hogy a több elemből álló, és érezhető forrástöbbletet biztosító adókedvezmény-rendszer megléte ellenére az IMD idézett infrastruktúra- felmérése szerint az innováció jogi környezete Magyarországon a 2004. évi 5. helyről 2005-ben már a 12. helyre csúszott vissza.

FELSőFOKÚ KÉPZÉS
2006. március 1-jén lépett életbe az új felsőoktatási törvény. A törvény a felsőoktatás tudományos tevékenységéhez önálló költségvetési finanszírozási jogcímet rendel, azonban – az előző évek szabályozásához hasonlóan – a költségvetési támogatás felhasználásban teljesen szabad kezet ad a felsőoktatási intézményeknek, tehát nem írja elő a tudományos célú költségvetési támogatás kutatási célra történő felhasználását. (Az oktatás finanszírozásának állandósult feszültségei mellett az intézmények többségénél a tudományos célú támogatás számottevő része a valóságban sajnos nem a kutatást szolgálja.)

A törvény létrehozta a kutatóegyetem fogalmát, és felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy rendeletben szabályozza kutatóegyetem minősítés feltételeit. A szabályozás eddig nem született meg.

A felsőoktatási törvény az innovációs törvénnyel összhangban szabályozza a felsőoktatási intézmények vállalkozási tevékenységét, ebben a szellemi termékek hasznosítását, de a már említett pénzügyminisztériumi intézkedések ezt nem támogatják.

A „döbbenetesen alacsony reáldiplomás kibocsátás” problémája 2006- ban érte el a politika ingerküszöbét. A következő tanévre szóló felsőoktatási beiskolázási keretszámokban valamelyest javult a műszaki és természettudományi szakok aránya.

Az innovációs törvény végrehajtásáról rendelkező kormányhatározat előírta egy tudomány-technológia és innovációpolitikai stratégia elkészítését 2005. évi határidővel. A stratégia tervezetének fogalmazása és egyeztetése a 2006. év során is folyamatban volt. Időközben az elsődleges felelős NKTH-tól a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vette át a stratégia elkészítését, és az Oktatási és Kulturális Minisztériummal és az MTA-val együttműködve fejezte be.

A kormány középtávú tudomány-, technológia- és innovációpolitikai (TTI) stratégiája (2007–2013) c. dokumentum több mint másfél év késéssel, 2007 márciusában került elfogadásra, ezt követően 2007. évben elkészült a közel 100 pontból álló intézkedési terv. A terv megvalósítása 2007. évben megkezdődött, de a szakmai közvélemény még nem érzékelte ennek hatásait. A helyzetet bonyolítja a K+F irányítási rendszerének 2008. májusi átalakítása, amellyel egyes intézkedések okafogyottá váltak.

Az innovációs törvény végrehajtására született kormányhatározat több lényeges elemének végrehajtására sem került sor. Így pl.:

– a kutatás-fejlesztési tevékenységet érintő dereguláció,
– az egységes, átlátható nyilvántartási rendszer,
– az innovatív vállalkozások fejlődést segítő pénzügyi garancia intézmény- és hitelkonstrukciók,
– a költségvetési rendben gazdálkodó kutatóhelyek célszerű szervezeti és szabályozási formáinak vizsgálata,
– a kutatás-fejlesztési eredmények kölcsönös hasznosítása érdekében a védelmi és biztonsági kutatások, valamint a polgári gazdaság jobb összekapcsolása.

A TUDOMÁNYOS KUTATÁS HELYZETE
A 2006. évi állami költségvetés Magyar Tudományos Akadémia fejezetében az alapkutatások támogatására szolgáló Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA) pályázati támogatási előirányzata az előző évi 6500 millió Ft-ról 5626 millió Ft-ra, a 2007. évben 5198 millió Ft-ra, tehát évente több mint 10%-kal csökkent. A kutatói társadalom számos képviselője a sajtó nyilvánosságához és a kormányzathoz fordult, hangsúlyozva az alapkutatások fontosságát, a visszaesés hosszú távon kiható romboló hatásait.

Hosszabb protestálás után kompromisszumos megoldás született. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium költségvetési előirányzatából, valamint a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap forrásaiból az OTKA pályázati kerete az előző évi előirányzat szintjéig kiegészítésre került. A 2007. évi támogatási kötelezettségvállalás így is jelentősen elmaradt az előző évitől. E probléma tárgyalásával közel egy időben elindult egy nemtelen vita a kormány tagjai, a sajtó és a tudomány képviselői között az alapkutatások hasznáról és jelentőségéről. Ebben hangot kaptak a kutatás természetét és társadalmi funkcióját félreértő, vagy súlyosan leegyszerűsítő nézetek, másrészről a tudóstársadalom sérelmeit és a kutatói szuverenitást egyoldalúan hangsúlyozó vélemények. Ez a vita közvetlenül nem vezetett konstruktív kifejlethez, inkább a kutatói értékrend és hierarchia valóságos problémáiból kiinduló, de sajnálatos módon szubjektív elemekkel terhelt újabb nyilvános vitába torkollott. Színvonalánál fogva ez a vita eleve nem járhatott pozitív hozadékkal, de a szakmai közvélemény számára nyilvánvalóvá tette a kutatás-fejlesztés szférájában meglévő érdekek és ambíciók között feszülő ellentéteket, összességében sokat rontott a tudomány megítélése és a tudósok elismerése terén. A méltatlan vita bemutatta azt az eszközrendszert és színvonalat, ahogy a politika és a média a tudomány kérdéseit kezeli.

A Magyar Tudományos Akadémia – a vita lezárásaként – a 2006. évi közgyűlésén az Akadémia reformjának előkészítéséről döntött, melynek alapelveiként a minőség, teljesítmény, hasznosság követelményeit jelölték meg. Az Akadémia elnöksége reformbizottságot hozott létre. A reformszándékok középpontjában az akadémiai kutatóhálózat működési szervezeti és irányítási reformja áll. A menedzselés hatékonysága érdekében egyszerűsítik a döntési szinteket, egyértelműsítik a vezetői felelősséget és jogköröket. Az intézetek finanszírozásában az általuk ellátott közfeladatok jellege és a teljesítmény válik meghatározóvá. Lényegesen csökken a véglegesített alkalmazásban álló kutatók aránya. Az MTA elnökségének reformdöntéseiről sajtóközleményben számoltak be, az MTA 2007. évi közgyűlése a kidolgozott reformtörekvéseket megerősítette, azonban a közeledő elnökválasztás (2008. május) miatt jelentős változások 2007. évben már nem történtek.

KUTATÁS-FEJLESZTÉSI RÁFORDÍTÁSOK
A K+F ráfordítások rendszerváltást követő zuhanás után (a mélypont 0,67%-kal 1996-ban és 0,68%-kal 1999-ben volt) elsősorban a Széchenyi Terv hatására folyamatosan növekedve 2002-ben érték el a GDP 1 százalékát. Ezt követően a növekedési trend megtört, 2003-ban és 2004-ben is csökkent a nemzetgazdasági K+F ráfordítás, mind reálértéken, mind a GDP-hez viszonyított arányában. Figyelemre méltó a 2004. évi csökkenés, amely a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap megszületése ellenére következett be. Ez elsősorban az Alap működésének problémáival és a megítélt támogatások késői kifizetésével magyarázható. 2005-ben minimális mértékben nőtt az összes K+F ráfordítás, ezen belül mind az állami forrásból, mind a vállalkozások forrásából finanszírozott hányad.

2006-ban a GDP arányos ráfordítás újból elérte az 1992. évi, illetve megközelítette a 2002. évi szintet. Az adatokat tekintve kedvező változás a teljes ráfordításon belül a vállalkozások ráfordításainak több mint 20%-os növekedése az előző évhez képest.

Összesített statisztikai adatok a 2007. évi K+F ráfordításokról csak a 2008. év második felében állnak rendelkezésre, azonban az e szektorban tapasztaltak alapján – szakértői becslés szerint – 2007-ben sem növekedett a kutatás-fejlesztés intenzitása. Az éves ráfordításokon belül azonban várható a vállalkozási ráfordítások további bővülése. Mivel e pénzügyi folyamatok érdemi elemzése az illetékes államigazgatási szervek (NKTH, APEH) részéről hiányzik, nem lehet megítélni, hogy a növekvő vállalkozási K+F ráfordítások mennyiben jelzik a valóságos vállalkozási érdekű kutatás- fejlesztési tevékenység erősödést, és mennyiben magyarázhatók az innovációs járulékfizetési kötelezettséggel szemben elszámolható, tehát a vállalkozások számára tényleges többletterhet nem jelentő külső megbízások könnyedebb finanszírozásával.

Az általánosan rossz gazdasági helyzetben, a megszorítások miatt megnövekedett adóterhek mellett csökken az innovációs hajlandóság. A KKV-k máról holnapra a túlélésükért küzdenek, nagyon sok szakképzett diplomás külföldön talál jobb feltételrendszert (agyelszívás felgyorsult). A magas infláció miatt magas a hitelkamatszint, és lassulnak a beruházások. A hosszabb ciklusidejű K+F+I kockázatot még kevesebben vállalják.

A pályázati átfutási idők hosszúak, addig a KKV-nak meg kell finanszírozni a projektet, amit a magas kamatok miatt nem tudnak vállalni. A megszorítások miatt a belső piac is szűkül, a KKV-nak a külpiaci kapcsolatfelvétel önerőből nagy kockázatú és költséges.

2007-ben a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap – a korábbi döntésekkel nem determinált része – mintegy 7 milliárd Ft volt, közel 30 milliárd Fttal kevesebb az előző évinél. Ezt terhelte az előző két évből származó 60 milliárd Ft-ot meghaladó kötelezettségvállalás pontosan nem ismert hányada, valamint az adott évben különböző pályázati programokban megítélt 20 milliárd Ft feletti támogatás esedékes hányada. A források a kötelezettségvállalás, az esedékes kifizetések, valamint a tényleges kifizetések összefüggés-rendszeréről nyilvános elszámolás nem készült, mindenesetre 2006. végén az Alap maradványa, 30,7 milliárd Ft zárolásra került, aminek a következménye az Innovációs Alap forrásainak 2007. évi jelentős csökkenése.

Összességében a 2007. évben a kutatás-fejlesztési és innovációs helyzetet

– az állami irányítás egyre alacsonyabb szintre kerülése,
– az elszalasztott lehetőségek,
– a kevéssé hatékonyan vagy helytelenül felhasznált források,
– a méltatlan támadások miatt a tudomány presztízsének csökkenése,
– a támogatásokért folyó sokszor már ízléstelen és méltánytalan akciók jellemezték.

Kijelenthető, hogy sem a kutatás-fejlesztés ráfordításaiban, sem a megszületett eredményekben és megvalósult innovációkban nem következett be az elkerülhetetlenül szükséges fordulatszerű változás.

2007-ben pozitív dolog volt a támogatások léte, az év második felében pedig az NKTH élére kinevezett új elnök ambiciózus bemutatkozása, viszont negatív a rendszer még mindig elégtelen és kiismerhetetlen működése, az előző időszakban tapasztalt problémák romló tendenciákkal való továbbélése.

A 2008. évi jelentős változások pozitív elmozdulást hozhatnak. Az NKTH új elnökének ígéretes koncepciója, a pályázatok elbírálásának gyorsítása és áttekinthetősége, a támogatott K+F tevékenységek folyamatos ellenőrzése és értékelése az egész terület hatékonyságának a javulását eredményezheti. Ezt a folyamatot erősítheti az egész területnek kormányszintre emelése és tárca nélküli miniszter által történő irányítása, illetve felügyelete. A Magyar Tudományos Akadémia 2008 májusában megválasztott új elnöke pedig garancia arra is, hogy a tudomány szerepe, súlya növekedni fog, tekintélyének visszaszerzése, finanszírozásának megoldása a tudományos teljesítmények elismerését és a társadalom javára történő hasznosulását eredményezi.


© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány