« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
David Cameron teljesíthetetlen küldetése
Tory Parteitag - David Camerons „Mission: Impossible”
von Sebastian Borger
Der Spiegel, 3. Oktober 2007


A brit ellenzék vezére, David Cameron egy aligha megoldható feladat előtt áll. A gyenge választási előrejelzések és a konzervatívok rossz imázsa mellett kell győzelemre vinnie pártját egy kiélezett kampány során. Nagy várakozással tekint a párttagság a pártnapi záróbeszéde elé, hogy sikerülhet-e a váltás, a kormányrúd megszerzése.

Az észak-angliai Blackpoolban tartott pártnapon a konzervatívok miniszterelnök-jelöltjének olyan teljesítményt kell felvázolnia, mellyel legyőzhető munkáspárti ellenfele, a jelenlegi miniszterelnök, Gordon Brown. Brown népszerűsége igen nagy, miután bejelentette az Irakban állomásozó brit csapatok számának fokozatos csökkentését. A Northern Rock pénzintézet privatizációja körül kialakult botrány csitulni látszik, a Munkáspárt nagy valószínűséggel megnyeri az előrehozott választásokat. Cameron egyetlen esélye, hogy az egyébként legkevésbé sem kockázatvállaló Brown megtörik az ő kiváló retorikai képessége alatt, mellyel saját párttagságát is magával ragadta. Mindemellett Cameron esélyei legalább annyira csekélyek, mint pártjáé az alsóházi választásokon november elején. Valamennyi előrejelzés öt és tíz százalékpont közé teszi a konzervatívok hátrányát a Munkáspárttal szemben. Az igazságtalan többségi választási rendszernek köszönhetően pedig míg Cameron miniszterelnöki posztjához a szavazatok minimum 44 %-ra van szükség, addig Brownnak elegendő 36 % is.

Brown a saját pártja előtt tartott beszédében az ingadozókat kívánta megnyerni, akik majd valójában a választást eldöntik. Családközpontú politikát hirdetett, tiszta kórházakat, és a bűnözés elleni kíméletlen harcot. Mindenekelőtt azonban az eredetileg skót Brown legalább 75 alkalommal mondta ki a brit, illetve Nagy-Britannia kifejezéseket. A hazafias mondatok abban csúcsosodtak ki, hogy Brown a brit munkahelyeket a britek számára kívánja fenntartani. Ugyanaz a Brown mondta ezt, aki kincstárnokként tíz éven át tehetetlenül nézte a brit feldolgozóipar hanyatlását. A hazai lakosság támogatása pedig azért hagy némi kivetnivalót maga után, mivel a siralmas alsószintű oktatás következtében az oktatási színvonal nagymértékben esett, és szükség van tanult külföldi munkaerőre. A britek szemében a londoni Cityben megtestesülő turbó-kapitalizmus is szálka, mely csak növeli a szegények és gazdagok közötti különbségeket. A Munkáspárthoz közeli Fabians felmérése szerint a britek 85 %-a szerint a vagyoni különbségek nőttek a Munkáspárt kormányzása alatt. Cameronnak tehát van támadási lehetősége. Közeli szövetségese, az árnyékkormány pénzügyminisztere többször kijelentette, meg kívánja adóztatni a nagy-britanniai illetőségű szuper gazdagokat, valamint a Nagy-Britanniában dolgozó, de állandó lakhellyel nem rendelkező bevándorlókat.

Margaret Thatcher pártja a kilencvenes évek elején elvesztette hitelét a gazdaságpolitika irányítása terén. Az eredetileg osztályharcos eszméket hirdető Munkáspártból a mindenfajta korlátozás nélküli kapitalizmus elkötelezett híve lett. A konzervatívok most megpróbálják a saját fegyverüket ellenük fordítani, és nagyobb hangsúlyt fektetni a tőlük eddig távolabb álló szociális kérdésekre, családtámogatásra, vagy a környezetvédelmi témakörökre. A legnagyobb problémája Cameronnak az, hogy kevés ideje maradt a párt átformálására. A párt élén eddig eltöltött 22 hónap során a tory-imázst próbálta meg újjáéleszteni. Új lógóként egy lombos fát választott, mely a környezetvédelemre, fejlesztési támogatásokra utal. A párttagságba egyre több női, illetve színes bőrű tagot választ, hogy nyisson a kisebbségek felé, bár magasabb szinten még mindig a fehérek dominálnak, és a 60 év feletti átlagéletkor.

A pártnap eredményétől sok függ, mert a párt összeomlásához is vezethet. A The Sun brit bulvárlap hasábjain sok szerencsét kívánt Cameronnak, azzal a kiegészítéssel, hogy nagy szüksége is lesz rá.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány