Az elmúlt hat év növekedési időszakában a fogyasztók rendkívül szilárd bázisát jelentették az amerikai gazdaságnak. Napjainkban az ingatlanpiaci árak folyamatosan esnek, a hitelfelvételi lehetőségek szűkülnek, a munkaerő-piaci trendek romlanak. E veszélyes kombináció annak a három támasznak a megingatásával fenyeget, melyek nagyban hozzájárultak a lakossági fogyasztás magas szintjének fenntartásához. E támaszok a folyamatos vagyongyarapodás, a könnyű hitelfelvételi lehetőségek, illetve. az erőteljes jövedelemnövekedés. Kétségtelen, hogy a visszaesés a fogyasztást sem hagyja érintetlenül, mégis lehet, hogy hatása nem lesz akkora, mint azt az elmúlt hetek szenzációkeltő szalagcímei sejtetni igyekeztek.

Az viszont biztos, hogy a fogyasztóknak ehhez szükségük lesz némi támogatásra – főleg a Federal Reserve és a vállalati szféra irányából –, amit eddig úgy tűnik, meg is kapnak. A Fed a kamatláb csökkentésével már meg is tette az első lépést, mellyel nagyban hozzájárult a hitelpiac stabilizálásához. Mindemellett a jegybank mégsem tehet sokat az ingatlanárak esésével szemben. Ezeknek, látva a jelenlegi bő lakáskínálatot, még mindig van hová esniük. A fogyasztók kilátásait így elsősorban a vállalati szféra befolyásolja majd. Jó hír, hogy a magánszférában a profitszint továbbra is magas, a készletek alacsonyak, a vállalati mérlegek kiegyensúlyozottak. A befektetői környezet némi csapást szenvedett a piac augusztusi mélyrepülésével, és a kimutatások azt jelzik, hogy a vállalatok óvatosabbak lettek befektetéseikkel. Mindezidáig azonban igazi törés nem volt tapasztalható a vállalatok tőkekihelyezési és bérezési politikájában.

Így a fogyasztók még mindig nincsenek rossz helyzetben. A két éve tartó ingatlanpiaci pangás és a 2007-ben lassabban növekvő foglalkoztatási adatok ellenére az inflációhoz igazított lakossági fogyasztás az első három negyedévben éves szintre vetítve 2,7 százalékkal növekedett. Ami igaz, hogy kevesebb, mint a 2006-os 3,4 százalék, de még mindig elég erőteljes növekedés. Így a következő hónapok legfontosabb kérdése az lesz, hogy a háztartások mily mértékben lesznek képesek fenntartani a fogyasztás eddigi lendületét. A válasz pedig visszavezet minket az üzleti szektorhoz és a munkaerőpiachoz. A vállalati szférában számos jel utal arra, hogy a dolgozó háztartásokban nincs ok az aggodalomra. Habár az év végi nyereségeken mindenképp érzékelni lehet majd a hitelpiaci válság hatásait, a pénzügyi szférán kívüli vállalatok rekordmértékű profitszinttel léptek a második félévbe. Ez pedig azt jelenti, hogy dúskálnak a bővítésére fordítható tőkében. A mérlegek a második negyedben tovább javultak, és általában elmondható, hogy napjainkban festik a legjobb képet az évtizedben.

Így habár felelőtlenség lenne azt állítani, hogy a fogyasztókat nem érintette az elmúlt hónapok turbulenciája, attól sem kell tartanunk, hogy bedobnák a törülközőt. Jók az esélyei annak, hogy a háztartások a következő negyedévekben is kulcsfontosságú bázisát adják majd a gazdaság növekedésének, csak talán nem oly erővel tolják előre azt, mint az elmúlt években tették.