Julija Tyimosenkoról, az ukrán narancsos forradalom legendás vezéralakjáról azt mesélik, hogy még az autoriter Kucsma elnök idejében egyik hívét őrizetbe vették. Tiltakozásul a politikusasszony megkérte sofőrjét, vigye a minisztertanács impozáns épülete elé. Itt Tyimosenko kosztümje zsebeiből elővett néhány követ, majd módszeresen, testőrei segítségével betörte a kormányépület ablakait. Így mesélte az esetet egy szemtanú.

Szeptember végén az ukrán nép ikonjának számító, stílusában az ukrán tradíciókat a nyugati divattal vegyítő politikusnő learatta második nagy politikai diadalát. Az első a narancsos forradalom volt, amikor a mai elnök Viktor Juscsenkóval közösen – egy sikertelen elnökválasztást követően – az elégedetlen nép élére állt, és békés forradalommal megszerezte a hatalmat. Juscsenko később őt nevezte ki miniszterelnöknek, de hamar megunta Tyimosenko asszony különc stílusát és mindenekelőtt növekvő népszerűségét, így pár hónap után menesztette. A forradalom eredeti céljai így megkérdőjeleződtek. A politikusnő egyébként más tetteivel is kiváltotta az elnök nemtetszését, nevezetesen intervencionista gazdaságpolitikájával, amellyel megpróbálta megakadályozni a külföldi vállalatok ukrajnai piacszerzési kísérleteit. A demokratikus szövetség felbomlott, és a régi rend híveinek sikerült a miniszterelnöki székbe egy Kucsma exelnök klikkjéhez tartozó politikust, Viktor Janukovicsot juttatni.

Most az előrehozott parlamenti választásokon Tyimosenko választási blokkjának tíz százalékponttal sikerült túlteljesíteni előző ciklusbeli eredményét, így megszerezve a szavazatok 30%-át. A párt miniszterelnök-jelöltjének, aki karrierjét egy kis videotékában kezdte a rendszerváltás után Dnyipropetrovszkban, majd milliárdos gázkereskedővé nőtte ki magát, most, 46 évesen ismét lehetősége nyílhat, hogy az ukrán kormány élére kerüljön. Tyimosenko asszony csak akkor lehet sikeres miniszterelnöke Ukrajnának, ha tanul az elmúlt évek hibáiból. Első miniszterelnöki ciklusa idejét leginkább a következetlenség és a koncepciótlanság jellemezte. A korábbi választási csalókkal való leszámolása ugyan politikailag sikerként könyvelhető el, de ez nagyjából ahhoz volt hasonlítható, mintha valaki polgárháborút vezetne békés eszközökkel. A mostani helyzetben a legfontosabb a széleskörű konszenzus kialakítása valamennyi politikai erővel a sürgető alkotmányreform ügyében, valamint a bírói hatalom függetlenségének megvalósítása. Juscsenko elnök, aki egyébként nem híve az emelkedett hangvételű beszédeknek, erre a Prédikátorok Könyve egy idézetével válaszolna: „Amint a kődobálásnak is megvan a maga ideje, a kövek felszedésének is.”