Képzeljük el, milyen lenne, ha kardiológusunk azzal a diagnózissal állna elénk, hogy a váratlan szívrohamot, a magas koleszterinszintet, és azt a szolid aortaszűkületet leszámítva, a szívünk alapfunkciói rendben működnek.

Nos, a kormány kardiológusa, Ben Bernanke, a Federal Reserve elnöke épp egy ilyen kórképet rajzolt fel nemrégiben. Pedig a központi banknak az lenne a feladata, hogy biztosítsa a gazdaság gyors növekedéséhez szükséges környezetet, mely lehetővé teszi aztán az új munkahelyek teremtését, ami pedig növeli az általános jólétet. Tegye persze mindezt úgy, hogy erre ne olyan gyorsan kerüljön sor, hogy az infláció elszaladásával elértéktelenedjenek a bérek.

„Annak ellenére, hogy a maginfláció javult az elmúlt évben, bizonyos mértékű inflációs kockázattal még számolnunk kell” – mondta Bernanke. Mindez annyit jelent, hogy az amerikai inflációt kontroll alatt tartjuk – már ha nem vesszük figyelembe azokat az árukat, melyekért egyre többet kell fizetnünk. Ugyanis a maginflációs kosárban nincs benne az élelmiszer és az energia, aminek az ára hónapról hónapra gyorsan változik. Ha azonban a fogyasztói árindex alakulását vesszük alapul, akkor évi 3,7 százalékos inflációról beszélhetünk, ami több mint másfélszerese a 2,3 százalékos maginflációnak. Az élelmiszer és az energia ára ugyanis 5,6, illetve 12,7 százalékkal növekedett idén, hasonló ütemben, mint az azt megelőző években. Így 2003-hoz viszonyítva a fogyasztói árindex 12,6 százalékkal növekedett.

A Fed egykori elnöke, Alan Greenspan épp az amerikai infláció alakulását boncolgatja nemrég megjelent memoárjában. Azt írja, hogy a 90-es években számos antiinflációs külső tényező, így elsősorban a rendkívül olcsó kínai termékek áradata segítette a fogyasztói árak alacsonyan tartását. Azonban Kína roppant ütemű gazdasági növekedése és az ezt kísérő általános életszínvonal-növekedés inflatorikus hatásokkal is bírhat az egész világgazdaságra nézve. „A bérnövekedésnek és így az inflációnak hamarosan fel kell gyorsulnia Kínában” – írja Greenspan.

És valóban. A fogyasztói árindex alapú infláció 6,5 százalékkal növekedett 2006 és 2007 augusztusa között, ami a legmagasabb adat az elmúlt 11 évben. Elemzők még erőteljesebb növekedésre számítanak. Kína pedig – mint ahogyan minden mást – ezt az inflációt is exportálni fogja. A Wall Street Journal például azzal számol, hogy a kínai acéliparban megnövekedett keresletnek köszönhetően a vasérc világpiaci ára 50 százalékkal fog emelkedni, a Kínában eladott autók számának 25 százalékos augusztusi növekedése pedig a jövőben még jobban felhajtja majd az olaj beszerzési árát. Az amerikai vállalatok a növekvő költségeket az árak emelésével a fogyasztókra hárítják. És mivel az élelmiszer és az energia oly nagy szeletet hasít ki a lakosság fogyasztási kosarából, mindennek komoly hatása lesz az inflációra is.