Nobby’s Beach Ausztrália egyik legszebb strandja a Sydney-öbölben. Szép napokon a szörfözők paradicsoma. Azonban ha a szél a közeli Newcastle teherkikötője felől fúj, kellemetlen füst lepi el az öblöt. Júniusban a nagy szél a strandra sodorta az egyik szénszállító hajót, ami 25 napon keresztül ott vesztegelt. Ami a szörfösöknek örömet okozott, az bosszúságot a széniparnak. Hónapok óta több mint száz szénszállító hajó vár árura Newcastle előtt, mivel a kikötői infrastruktúra és az ország vasúthálózata elöregedett, a munkaerő is kevés, hogy a hajókat ki tudja szolgálni. A hiány naponta 600 ezer euróba kerül az ausztrál széniparnak.

Ausztrália gazdasága szárnyal, a munkanélküliség 4,2%-os, vagyis gyakorlatilag nincsen. 36%-kal nőtt az új munkahelyek száma 2006-ban. Csak a kormány tömeges munkaerő-toborzó programjának köszönhető, hogy minden állást be tudtak tölteni. A vállalkozások nagy összegeket fektetnek be, ennek következtében 2005–2006-ra az állam bevételei olyannyira megnövekedtek, hogy 30 év óta először az államháztartás többlettel zárt. A lakosság fogyasztási kedve olyan mértékben nőtt, hogy idén májusban a kormány erőteljes adócsökkentésekkel jutalmazta két kézzel költekező polgárait. Néhány kétkedő közgazdászban felmerül a kérdés, ha egy ország nem tesz mást, mint eladja a területén található nyersanyagokat, szenet, vasércet, rezet, vagy uránt, ez a gazdálkodás meddig folytatható. A valóság mégis teljesen más. A bányászat és a kapcsolódó iparágak Ausztrália nemzeti össztermékének mindössze 6%-át adják, míg a szolgáltatói szektor 80%-ot tesz ki. Ez utóbbi azonban szorosan összefonódott a nyersanyag-kitermeléssel alvállalkozásai, kapcsolt vállalkozásai révén, mint építési vállalatok, szállítási és logisztikai cégek, vagy tervezői irodák. Ausztrália a világméretű nyersanyag-kereskedelem központja, itt rendezte be központját sok, a kitermelést pénzügyileg finanszírozó vállalkozás is.

Mivel a növekedés stabil, és szakértők szerint kitart 2008-ban is, 3,3%-os gazdasági növekedéssel lehet számolni idén. A tizenegy éve regnáló konzervatív kormány, élén John Howard miniszterelnökkel liberális gazdaságpolitikát folytat, az OECD reformtörekvéseit messzemenőkig átveszik és hirdetik, amiért többször elismerően nyilatkozott az országról a világszervezet. Egyébiránt már a nyolcvanas évek elején az előző szociáldemokrata kormányzat megkezdte a pénzpiaci liberalizációt és a vámok csökkentését. Ennek következtében az országba deviza áramlott és rohamos növekedésnek indult a külkereskedelem volumene. 1996-ban a hatalomváltással az addig a versenytől óvakodó ausztrálok hirtelen átváltoztak dörzsölt befektetőkké. Utakat, repülőtereket, energiaszolgáltatókat privatizáltak, az állam visszavonult, teret ad va a polgárok felelősségvállalásának. A kormány bevezette az áfát, de ugyanakkor jelentősen csökkentette a jövedelemadó mértékét. Az elmúlt évben pedig a kormány megfosztotta hatalmától a szakszervezeteket is. Az úgynevezett „Workplace Agreementekkel” megkötik az alapbérekről szóló szerződéseket, ezután pedig a munkaadó és munkavállaló egyénileg tárgyal a bérezésről. Kieran Davis, az ABN Amro bank szakértője szerint ez jó döntés volt, mert az embereknek tetszik a rugalmas munkaerőpiac és ezáltal a munkanélküliség is lecsökkent.

Ami a konjunktúra ellen hathat, hogy sok ausztrál hitelt vett fel háza megvásárlásához. Az utóbbi időszak tőzsdei válságai következtében pedig az ausztrál jegybank felemelte az alapkamatot 6,5%-ra. A lakosság aggódik, hogy ez a kereskedelmi bankokat is hasonló lépésre ösztönzi a hitelek esetében. Bár az államháztartás többletet halmozott fel, a lakosság és a vállalkozások óriási hitelmennyiséget görgetnek maguk előtt. A rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyítva a magánszektor hitelterhei az utóbbi 10 évben megduplázódtak, közölte a Reserve Bank of Australia. Egyre több ausztrál vásárol most és fizet később. Egy ausztrál hitelkártyája átlagosan 3000 dollár hitellel terhelt. Közben egyre nő a költségnyomás. Mindent privatizáltak, az iskoláért, az egészségügyért fizetni kell, sőt az autópályák és alagutak is fizetősek.

Az egész ország hitelekből él. Évtizedek óta az importáruk mennyisége meghaladja az exportot, így a külkereskedelmi mérleg erős deficitet mutat. A nyílt pénzpiac következtében Ausztrália több pénzt kölcsönöz külföldről, mint amennyit önmaga megkeres. „Mai eladósodottságunk mértéke sebezhetőbbé tesz minket, mint valaha”, fogalmazott Chris Richardson, az Access Economics gazdaságkutató intézet igazgatója. Szakértők attól tartanak, hogy egy krízis a legfontosabb kereskedelmi partnernek számító Kínában, vagy Japánban, illetőleg egy ausztrál pénzügyi válság az ország fizetőképességét alapjaiban rázná meg. Ausztrália egyébként erősen függ az említett kelet-ázsiai térség nyersanyagéhségétől is. A mezőgazdaság négy egymást követő évben silány eredményeket produkált, az export csak a nyersanyag iránti növekvő kereslet miatt növekedett tavaly.

Keith Smith, a University of Tasmania innovációval foglalkozó professzora szerint egyáltalán nem baj, hogy a nyersanyag-kereskedelem a gazdaság mozgatórugója. „Sokan belátják, hogy a nyersanyag-kitermelés mennyire tudásalapú tevékenység, mi ausztrálok jóval többet teszünk, mint egyszerűen kiássuk a föld méhének gyümölcseit.”