Számos más hibája mellett George Bush kormánya az egyre jobban fakuló szövetségi kapcsolatok ápolásában sem jeleskedett igazán. Még a Nagy-Britannia irányában fennálló történelmi különleges kapcsolat sem kecsegtet fényes jövővel. Lengyelország is kezdi átértékelni a washingtoni barátokkal kapcsolatosan korábban kialakított véleményét.

Varsó és az Amerikában letelepedett lengyelek vezetői hosszú évek óta küzdenek az amerikai utazások vízummentességéért, miközben Lengyelországba már 1991 óta vízum nélkül utazhatnak az amerikai állampolgárok. A lengyeleknek viszont a varsói amerikai nagykövetségen vagy a krakkói konzulátuson kell vízumért jelentkezniük, hogy aztán átessenek egy interjún, majd napokat várjanak az eredményre. A kérelmeknek pedig közel 20 százalékát visszautasítják. De nem egyedül a lengyelek részesülnek ebben a bánásmódban. Bulgáriát, Csehországot, Észtországot, Lettországot, Litvániát, Magyarországot, Romániát és Szlovákiát is kivették a vízummentesség bevezetését célzó amerikai programból. Ráadásul Lengyelországhoz hasonlóan ezek az országok mind Washington mellett álltak az iraki háború megindításakor.

Az Egyesült Államok 27 ország felé alkalmaz vízummentességet, köztük Ausztráliával, Japánnal, Új-Zélanddal és a nyugat-európai országokkal szemben. Az új NATO-tagállamok közül egyedül Szlovénia állampolgárainak nem kell előzetes beutazási engedélyeztetésen átesniük. Pedig Lengyelországot Bush szavai szerint is „különleges és rendkívül erős kapcsolat köti az Egyesült Államokhoz”, melynek története legalább kétszáz évre nyúlik vissza, amikor is a lengyelek fegyvert fogtak az amerikai telepesekkel a brit korona ellen, vagy mikor később az uniópártiak oldalán harcoltak a polgárháborúban, és a szövetségeseket támogatva tették kockára életüket a náci Németországgal szemben. Ma pedig a lengyel kormány európai szövetségeseivel dacolva kiáll Washington európai védelmi rakétaprogramja mellett. A szövetség e stratégiai pillérei mellett arról sem lenne szabad megfeledkezni, hogy csaknem 10 millió amerikai lengyel ősökre vezeti vissza származását, a lengyel nyelvet pedig még mindig több ezer főt számláló közösségek beszélik Illinoisban, Michiganben, vagy New Yorkban.

Habár Bush épp e hónapban írt alá egy új védelmi törvénycsomagot, mely felvillantja a vízummentesség ígéretét „a terrorizmus ellen folytatott harc szövetségeseinek”. A törvény azonban lényegében megmarad a gesztus szintjén, hiszen mindössze csekély mértékben könnyít a vízummentesség kritériumrendszerén, ahelyett, hogy egy tollvonással bevezetné azt az arra érdemes országok számára. Az új törvény, a törvény Amerika biztonságának növeléséért („Improving America’s Security Act of 2007”), értelmében a vízumkényszer eltörlése érdekében az adott országban 10 százalék alá kellene szorítani a visszautasított vízumkérelmek arányát. A törvény szerint a terrorizmussal összefüggésbe hozható, vagy büntetett előélettel rendelkező, illetve hamis adatokat közlő személyek beutazási kérelmét elutasíthatják. Ezen felül az adott hivatali alkalmazott hatáskörébe tartozik, hogy kinek adja meg a vízumot és kinek nem. A legyelek viszont híresek arról, hogy az eljárás alatt elhallgatnak egyes adatokat, vagy az engedélyükben meghatározottnál tovább tartózkodnak az Egyesült Államokban.

A varsói kormány, a lengyel nyomásgyakorló és a Washingtonban tevékenykedő lobbicsoportok komoly kampányt folytatnak, hogy meggyőzzék a döntéshozókat, hogy az ország EU-tagságával és gazdasági fejlődésével párhuzamosan folyamatosan csökken majd azoknak a száma, akik mindenáron Amerikában akarnak majd munkát vállalni. Washington pedig elkötelezett a program követelményrendszerének enyhítésében, de a teljes eltörlésben nem. Azzal érvelnek, hogy a terroristákkal szembeni védekezés éppúgy lételeme az amerikai, mint az európai politikának. A lengyel és közép-európai állampolgároktól azonban nincs miért tartani. A helyes út a program azonnali revideálása lenne, amivel végre Amerika szövetségesei részesülhetnének valamiből, amit már rég megérdemeltek volna.