Nicolas Sarkozy augusztus 30-án a Medef munkaadói tömörülés nyári egyetemén tartott beszédében ismertette gazdaságpolitikai programjának második ütemben bevezetni tervezett lépéseit. A francia elnök bejelentette, hogy kívánatosnak tartaná a két francia vállalatóriás, a Suez és a Gaz de France közötti fúziót, melynek eredményeképpen az európai piac méreteire szabott, versenyképes energetikai vállalat jönne létre, melyben az állam továbbra is részesedéssel bírna. Ehhez a Sueznek valószínűleg profiltisztításon kell átesnie, hogy megszabadulván egyéb, például környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységeitől, teljesen a gáz- és villamosáram-szektornak szentelje magát.

Sarkozy továbbra sem tett le arról, hogy „megregulázza” az Európai Központi Bankot (EKB), mellyel egyébként már az elnökválasztási kampány során számos összetűzése volt. Az elnök érvelése szerint ez EKB – épp azért, mert független intézmény – nem utasíthatja el elvből, hogy bizonyos témakörökről, mint az euró „kívánatos” árfolyama, vitát folytassanak. Európai síkon Franciaország nem zárkózik el a közös agrárpolitika (KAP) reformjától sem, sőt az elnök a francia agrárszervezetekkel folytatott megbeszélései alapján maga áll majd a KAP reformjának élére, amikor országa átveszi az Európai Unió soros elnökségét 2008. július 1-jén.

Sarkozy azt is megígérte, hogy sokkal tovább megy a verseny terén, hogy ezzel elérje a fogyasztási árak csökkenését, különösen a mezőgazdasági termékek esetében. Az elnök többször is szembeállította egymással egyfelől a háztartásokat és vállalkozásokat, másfelől a pénzügyi spekulánsokat és „ragadozókat”. A pénzügyi spekulánsokéval szemben a termelők, a feltalálók, az új értéket teremtők kapitalizmusát látja kívánatosnak, s ezért szerinte az államnak sokkal erőteljesebben kell támogatnia a kis- és közepes vállalkozásokat, amerikai módi szerint részesedést biztosítani számukra a közbeszerzések piacán, valamint elősegítenie ezen vállalatok külföldi piacszerzését. Ezzel összefüggésben az elnök bejelentette, hogy az állam a jövőben jobban támogatja a vállalati K+F-et, különböző adókedvezményeken keresztül.

Az államfő szerint össze kell vonni a Franciaországban tevékenykedő két különálló munkaközvetítő intézményt, hogy hatékonyabbá tegyék a munkakeresést. Komoly szankciókat kell bevezetni azon munkakeresők ellen, akik a végzettségüknek megfelelő ajánlatokat többször is visszautasítják, előnyben részesítve a munkanélküli segélyt. A munka értékének helyreállítása továbbra is Sarkozy politikájának középpontjában áll, s ezért az elnök tovább kíván menni a 35 órás munkahét felpuhításában. Szerinte végleg le kell számolni a „munka végének” ideologikus eszméjével, és végre helyreállítani a franciák munkába vetett bizalmát, újabb munkahelyeket teremteni. Végül az államfő folytatni kívánja az állam reformját, a köztisztviselők és közalkalmazottak létszámának ésszerű leépítését.