« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Agrártámogatások problémái
Our Giveaway Farm Programs
By Robert J. Samuelson
Newsweek International, September 17, 2007


A Kongresszus előtt heverő mezőgazdasági fejlesztési program önmagában is jól szimbolizálja mindazt, ami Washingtonban rossz: a kormányzati tehetetlenséget. Tovább folytatjuk a múlt rossz beidegződéseit. A politikusok hatalmukat juttatások kiutalásával bástyázzák körül, miközben az egyes érdekcsoportok számára teljesen természetes, hogy megérdemlik a szövetségi pénzeket – még akkor is, ha épp semmivel sem járultak hozzá a közös érdekek előrébbreviteléhez. A mezőgazdasági támogatási programokban ez éppúgy tetten érhető, mint bármely más területen.

Az amerikai költségvetés archívumai szerint a farmereknek 1970 óta juttatott támogatások 578 milliárd dollárra rúgnak. Hogy mindez mivel szolgálta a közösséget? Nem sokkal. Az élelmiszer termelése gyakorlatilag támogatás nélkül folyik. A közüzemi juttatások 90 százalékát ugyanis gabonát, rizst, pamutot előállító farmerek kapják, miközben az állattenyésztéssel, zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó gazdák nem részesülnek közvetlen támogatásban. Pedig támogatások hiányában egyes magas költségekkel dolgozó farmok visszafognák termelésüket, vagy más termékek termesztésére váltanának át. Egyes földterületek értéke csökkenne, mivel a jövedelem jelentős része (a szövetségi támogatás) elolvadna. Az igazi élelmiszergyártókat viszont a támogatás eltörlése nem érintené igazán. A juttatások nélkül is 2005-ben az országos hústermelés 86,8 millió fontot, a zöldség- és dinnyetermés 47,7 millió fontot, a burgonyatermés 12,4 millió fontot tett ki.

Akkor tehát a támogatás arra szolgált, hogy megmentse a családi vállalkozásokat. Nos, nem teljesen. A támogatásokat a nagy gazdasági válság idején, a 30-as években léptették életbe. Akkor, 1932-ben, 6,7 millió gazdaság volt országszerte, ahol a lakosság 25 százaléka dolgozott. 2002-ben a farmok száma 2,1 millió volt, a lakosság 2 százalékát foglalkoztatva. A gépesítés és a termelés hatékonyságának növekedésével tehát éppenhogy csökkent a farmok száma. A legtöbb állami támogatás életciklusa a következő: általában üdvös célra, jó szándék hívja őket életre, majd különös érdekek hálóját kialakítva önállósítják és állandósítják magukat. Épp ez történt a mezőgazdasági támogatásokkal is.

Franklin D. Roosevelt 1933. május 12-én írta alá a mezőgazdasági kiigazítási törvényt. Az akkori állapotok elkeserítőek voltak. Az 1932-ben a mezőgazdaságból származó jövedelem alig tette ki az 1929-es egyharmadát. A mezőgazdasági termékek árai 50 százalékkal estek vissza. A Farmerek Szövetségének elnöke akkoriban így fogalmazott: „Ha nem tesznek valamit az amerikai gazdákért, országszerte felkelésekkel kell számolnunk.” Igazából senki sem értette akkoriban, mi okozta a válságot, mindenesetre a defláció mind a termelők, mind az üzlet érdekeit sértette. A kiigazítási törvényen keresztül a kormány szabályozta a termelés mennyiségét, és anyagi kompenzációban részesítette a farmereket a termelés visszafogása miatt fellépő veszteségért. Történelmi távlatból ma már tudjuk, hogy mindez rossz megközelítés volt: a pénzkészlet beszűkülése volt az, ami visszavetette a lakosság vásárlóerejét és az árakat. A kiigazítási törvénnyel azonban Washington politikai princípiummá emelte a gazdák sorsának szem előtt tartását.

A második világháború után aztán folytatták a programot. Az indoklás: a gazdák alacsony jövedelemszintje és a gazdaságok piaci erőknek való átlagosnál nagyobb kiszolgáltatottsága. Nem mellékes, hogy míg 1933-ben a farmerek jövedelme 33 százaléka volt az amerikai átlagnak, addig 2002-ben már 26 százalékkal az átlag fölött volt. Sőt, ami azt illeti, a gazdák ma már korántsem oly sebezhetők, hiszen a versenyhelyzet éleződése szinte mindenki számára növelte a bizonytalanságot. A kormány kötelezettsége a mezőgazdaság vonatkozásában az, hogy biztosítsa a lakosság élelemellátását, támogassa a kutatást és fejlesztést, miközben szem előtt tartja a káros környezeti hatások minimalizálását. A mai mezőgazdasági támogatási program nem több a gazdák részére történő puszta jövedelemátcsoportosításnál. Nem csak az a gond, hogy a jelenlegi támogatások szükségtelenek és költségesek. Sokkal nagyobb probléma, hogy sértik az amerikai érdekeket. A világkereskedelmi tárgyalások épp azért futottak zátonyra, mert az egyes országok makacsul ragaszkodnak agrártámogatási és piacvédelmi rendszerükhöz.

Az agrárszektor a gazdaság legelkényeztetettebb, legvédettebb, legtámogatottabb szegmense. A republikánusok nem voltak hajlandóak változtatni ezen. Kérdés, hogy a demokraták képesek lennének-e erre?





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány