Németország és Franciaország az elmúlt egy évtizedben kivívta magának az „Európa beteg embere” titulust. De mi történne a kontinensen, ha Európa két legnagyobb gazdasága egyszerre lenne egészséges?

Nicolas Sarkozy elnökségi győzelme után ez az eshetőség egyre valószínűbbnek tűnik. Pártja parlamenti választásokon várható elsöprő győzelme meg is adhatja a megfelelő támogatást a törvényhozás részéről az új elnöknek, hogy végigvigye reformprogramját, többek között a munkaerőpiac flexibilitásának növelését és a szakszervezetek hatalmának visszavágását. Eközben Németország már két éve erőteljes gazdasági növekedést mutat, ami jórészt a kormány reformjai hatására a vállalati szektorban végbement strukturális változásoknak köszönhető. Tíz éve most fordult elő először, hogy az export rohamos növekedése a hazai szektorokat sem hagyta érintetlenül; jelentős mértékben csökkent a munkanélküliség, és nőtt a lakossági fogyasztás. „A német vállalatok versenyképességi mutatói a 80-as években tapasztaltakkal vetekszenek, ami érzékelteti is hatását” – mondja Andreas Rees, a UniCredit Markets & Investment Banking közgazdásza. Rees szerint a német gazdaság 2007-ben 2,6 százalékkal, 2008-ban pedig 2,7 százalékkal fog növekedni.

De még mindig túl nagy a bizonytalanság ahhoz, hogy a közgazdászok gazdasági robbanásról beszélhetnének. Sarkozy reformjai könnyen megbukhatnak a társadalom ellenállásán, a német fejlődést pedig akaratlanul is lassítja a nagykoalíció, melybe a két nagy párt a 2005. szeptemberi választások után kényszerült. Továbbá mindkét ország fejődését megakaszthatja az amerikai gazdasági növekedés ütemének lanyhulása. Azonban ha Franciaországnak sikerülne kilábalnia a politikai és gazdasági stagnálásból – melynek köszönhetően a francia munkanélküliség a legnagyobb Európában –, az az egész kontinens javára válna. Hiszen „egy ország előrelépése mindenkire nyomást helyez a versenyképesség növelése érdekében” – mondja Gregor Eder, a Dresdner Bank közgazdásza. Németország után most Franciaország vehetné át a reform lendületét az Európai Unióban. Sarkozy minden bizonnyal ki is használja majd erős mandátumát, és a magabiztos parlamenti hátszelet, hogy meglépje reformjait, így a vállalatokra vagy a túlórázó munkavállalókra nehezedő adóterhek csökkentését. Aurore Wanlin, a londoni székhelyű Centre for European Reform kutatóintézet munkatársa szerint „Sarkozy világos stratégiával rendelkezik, amit minél hamarabb véghez is akar vinni”. A változásokra pedig tényleg nagy szükség van. 25 EU tagállam közül egyedül Lengyelországban és Szlovákiában nagyobb a munkanélküliség, mint Franciaországban.

Merkelnek viszont jóval óvatosabban kell bánnia a reformok ügyével, mint ahogyan azt Sarkozy teheti majd a jövőben. A nagykoalíció ugyanis folyamatosan kompromisszumokba kényszeríti. Azonban a kancellár asszonynak már így is sikerült komoly eredményeket felmutatnia: növelte a tartományok önállóságát gazdasági kérdésekben, és jelentős mértékben csökkentette a szövetségi költségvetés hiányát. Viszont ha elegendő politikai tőkét sikerül kovácsolnia magának, gyorsíthat a tempón. Ugyanis Sarkozyvel ellentétben ő minimális többséggel nyert a választásokon, azóta azonban népszerűsége folyamatosan növekszik. Egy júniusi felmérés szerint a németek 54 százaléka támogatja elképzeléseit, miközben legerősebb szocialista versenytársának elfogadottsági mutatója csupán 19 százalékos.

Minden reform csak hosszabb idő után érzékelteti hatását. Iain Begg, a London School of Economics professzora szerint a munkavállalás és a növekedés terén nem várható jelentős javulás az elkövetkezendő pár évben. Azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy ha a kormány reformjai következetesek, az növelheti a munkáltatók biztonságérzését, akik így hajlandóak lesznek új alkalmazottakat fölvenni. Ezáltal azonnali pozitív eredmények is elérhetőek. Eric Chaney, a Morgan Stanley közgazdásza szerint ez lehet az ütőkártya. Hiszen „az üzleti élet örömmel fogadja, hogy végre egy elkötelezett reformpárti politikus ül a kormányrúdnál”.