Lehet, hogy országunkban vannak fejlemények, melyek nem annyira bíztatóak, de egy szegmensre mindenképp büszkék lehetünk: az internetre. Habár az internetet világhálónak is nevezik, mégis az Egyesült Államokban használják ki azt a legnagyobb mértékben. Legalábbis ezt gondoltuk áprilisig, amikoris napvilágot látott az OECD felmérése, mely rangsort állított a legsűrűbb szélessávú internet hálózat lefedettséggel rendelkező országok között. Amerika nemhogy nem végzett az első helyen, de még a dobogóra sem került. 15. lett. E téren egy hosszabb távú visszaesés tendenciáját tapasztalhatjuk. Az OECD hasonló elemzése néhány hónappal ezelőtt tizenkettediknek hozta ki Amerikát. A globális mintán vézett felmérés azonban még ekeserítőbb. Itt Amerika a 24. helyen áll. Olyan országok előzik meg, mint Izland, Finnország, sőt Észtország is. Ami a felhasználók számát illeti, ott még mindig vezetünk, 61 millió felhasználóval, Kína azonban rohamosan közelít. Jelenleg 56 millió felhasználót regisztrálnak a középső királyságban.

„A negatív tendencia már rég túlmutat a nemzeti büszkeség kérdéskörén” - mondja Ben Scott, a washingtoni Free Press think tank vezetője. „Egy sűrűbben behálózott országban a lakosok olyan eszközökkel rendelkeznek, melyek felhasználásával olyan munkákat tudnak elvégezni, melyeket mi már nem. A lemaradás költségei így éves szinten dollármilliárdokban mérhetők.” Habár újraválasztási kampányában George Bush ígéretet tett arra, hogy 2007-re minden amerikai háztartás számára biztosítja a megfizethető szélessávú internet-hozzáférést, a vidéki amerikaiak még mindig kevés esélyt látnak erre. Számukat rendkívül nehéz megállapítani, mivel a Szövetségi Telekommunikációs Bizottság (Federal Communications Commission - FCC) adatbázisát rendkívül eufemisztikus módon állították össze. Ugyanis ha egy körzeten belül az ADSL-vonalat már egy közintézménybe, egy iskolába vagy egy könyvtárba bevezették, akkor úgy számítják, hogy az egész régió rendelkezik a hozzáféréssel. Emellett elméletileg műholdon keresztül a legtöbb vidéki otthonban csatlakozhatnak az internetre, de e megoldás rendkívül költséges, és korántsem biztosít olyan gyors letöltési sebességet, mint a kapcsolat más formái. Továbbá sok esetben az amerikaiak a lassú kapcsolatért is többet fizetnek, mint az ADSL felhasználók más országokban.

Kritikusok szerint a probléma gyökerei az internetszolgáltatók piacán tapasztalható csekély versenynek tudható be, így a magas sebességű kapcsolatot kínáló szolgáltatók ragaszkodnak a status quo fenntartásához. A kormány is rásegít minderre, nem ismerve fel az ország elmaradottságát. „Politikánk rendkívül sikeres” – véli Kevin Martin, az FCC elnöke. (Csak képzeljük el, mit mondana, ha Korea számaival büszkélkedhetnénk.) De akkor minek tudható be a gyenge szereplés az OECD felmérésén? A bizottság véleménye szerint a felmérés egyszerűen hibás. Mégis vannak olyan politikusok, akik a kimutatás hatására lépéseket sürgetnek. Hawaii szenátora, Daniel Inouye egy olyan törvény elfogadását sürgeti, mely olyan eszközöket ad a hatóságok kezébe, melyekkel jóval pontosabban fel lehet térképezni az amerikai internetezőket, megismerve ezzel a valódi adatokat. Abban reménykednek, hogy a pontos számok birtokában végre fel lehet rázni a döntéshozókat. Furcsa kimondani, de úgy tűnik, a Szilícium Völgy számára Észtország lett a mérce.