Az amerikai álom a múlté lenne? Sokan vannak ezen a véleményen. Ők következetesen arra mutatnak rá, hogy a társadalom tehetősebb rétegeinek a jövedelme jóval gyorsabb ütemben növekszik, mint a szegényeké. Eszerint egy osztályok szerint tagozódó társadalommá váltunk, a kisebbség bőségben él, míg a legtöbbek számára nagyon nehezen megy a meggazdagodás. A legújabb tanulmányok azonban azt jelzik, hogy az egyenlőtlenség akár igazságos, sőt hasznos is lehet.

A Nemzeti Gazdasági Kutatóintézet (National Bureau of Economic Research) legújabb elemzése szerint az elmúlt generációk alatt kialakult jövedelmi egyenlőtlenség annak tudható be, hogy a vállalatoknál egyre nagyobb szerepet kapott a teljesítmény szerinti bérezés. Mindez azt jelenti, hogy az egyenlőtlenség növekedésének hátterében kellő ok húzódik meg: a gazdaságban megfizetik a kemény munkát.

Önmagában véve az egyenlőtlenség se nem pozitív, se nem negatív. Ami igazán számít, az a jövedelmi egyenlőtlenség. Az egyenlőtlenség egy osztály alapú társadalomban igenis káros, ahol a gazdag családok öröklés és összetartás útján óriási vagyonokat halmoznak fel. A jövedelmi egyenlőtlenség a 17. századi Angliában csak a dolgozók terheinek növekedését jelentette, mint ahogyan jelenti ma is például Szaúd-Arábiában.

Egy olyan társadalomban, ahol a javak érdemek szerint és az elvégzett munka alapján kerülnek elosztásra, az egyenlőtlenség még kedvezhet is az embereknek. Gondoljunk csak Larry Page-re vagy Sergey Binre, a Google alapítóira, akik együttes vagyona 16 milliárd dollárra rúg. Az ő sikerük kétségkívül növelte az amerikai jövedelmi egyenlőtlenséget, azonban a társadalom profitál belőle. A Google amerikaiak milliói számára teszi lehetővé, hogy pillanatok alatt megtalálja az interneten azt, amit keres, vagy minőségi email szolgáltatásban részesüljön ingyen és bérmentve. Page és Brin meggazdagodott ebből, de ezzel egy időben számos embernek életét is megkönnyítette.

Éppen ezért veszélyes, mikor a kormány beavatkozik az egyenlőtlenség csökkentése érdekében, mely mögött a kemény munka és az innováció áll. A döntéshozóknak meg kellene vizsgálniuk, mi is áll e társadalmi folyamatok mögött. A gazdaság működésének egyik ösztönző ereje, hogy a jól teljesítők magasabb jutalomban részesülnek, ami minden bizonnyal a termelékenység növekedésének irányában hat. Az egyes munkavállalók teljesítményének mérését a legújabb technikai vívmányok nagyban megkönnyítették. A teljesítményalapú bérezés aránya 1976-tól 1998-ig 30 százalékról 40 százalékra emelkedett. Napjainkban pedig a fizetett munkavállalók mintegy fele kap teljesítményhez kötött juttatásokat. A vállalatok azért alkalmazzák egyre nagyobb mértékben ezt a rendszert, mert ezzel keményebb munkára ösztönzik az alkalmazottakat.

A Nemzeti Gazdasági Kutatóintézet szerint a jövedelmi egyenlőtlenség 1976 és 1993 közötti növekedése 23 százalékban a teljesítményalapú bérezésnek tudható be. De még meghökkentőbb, hogy a legmagasabb keresők 20 százalékánál szinte egyedül a teljesítmény szerinti bérezés a magyarázó tényező. Azaz a legjobban keresők a kemény munkának és nem a családi vagyonnak köszönhetően gazdagodtak meg. A legtöbben azt hiszik, az egyenlőtlenség azt jelenti, hogy a szegény körülmények közé születetteknek sokkal nehezebb lesz előre jutniuk. Azonban a teljesítményalapú bérezés nemcsak az egyenlőtlenséget növeli, esélyt is ad a felzárkózásra. Az általa keltett versenyben ugyanis a családi háttér egyre kevesebbet számít. Ráadásul a rendszer az átlagos alapbéreket is felfelé hajtja.

A kemény munkát jutalmazó gazdasági berendezkedés tehát igenis növeli a társadalom jövedelmi egyenlőtlenségét, azonban működési elve minden kétséget kizáróan igazságos. A politikusoknak olyan lehetőségeket teremteniük, melyek mellett általános érvényűvé válhat a kemény munka megfizetése.