Merkel kancellár asszony egyértelmű bizonyítékát adta, nem híve a kétsebességes Európának. Az új reformszerződés kérdésében mind a 27 tagállam egyetértett, mely nem csak új lendületet adhat az integrációnak, de elejét veheti a további nézeteltéréseknek is. A szerződést megelőző hosszú tanácskozások Brüsszelben megmutatták, hogy csakis közös munkával lehetséges Európa fejlődése. Mindemellett a jövőben is kell majd kivételeket tenni egyes partnerek tekintetében, mint történt ez most a bel- és igazságügyi együttműködés esetében. Ez azonban más, mint a kétsebességes Európa. Merkel asszony több alkalommal kijelentette, ezt a fogalmat semmire sem tartja. A második félévben, a portugál elnökség mandátuma idején aláírásra kerülő reformszerződés legfontosabb újításai között a német kancellár asszony kiemelte a sokkal erősebb tárgyalási- és kompromisszumkényszert, valamint az Európai Parlament és az egyes országok népképviseleti hatásköreinek növelését.

Berlinben a kormány nyilvánosságra hozta a féléves tanácsbeli elnöksége mérlegét, mely igen pozitív eredményt mutat. Sikerült az Uniónak ismét értéket, jelentést adni. Az EU törvényi alapjait hosszú harcok árán megújították. Egy bátortalan és élettelen időszak után ismét megnőtt a bizalom Brüsszel iránt. Steinmeier külügyminiszter (SPD) úgy fogalmazott, hogy Európa lendületet kapott. A több mint 400 rendezvényen, melyet a német elnökség szervezett, egyszersmind az ország tekintélye is nagyot nőtt. A brüsszeli tárgyalások során a kancellár asszony megjegyezte, Európa csak akkor fejlődőképes, ha belső ellentmondásain úrrá tud lenni. Záróbeszédében ívet rajzolt fel, mely során az Unió az elmúlt ötven évben megszüntette a sok évszázados szembenállást a kontinens országai között, és a következő ötven évben továbbfejlődik, „hogy majd 2057-ben a boldog polgár azt mondhassa, 2007-ben az egyesült Európa úrrá tudott lenni nehézségein és megteremtette az alapot egy szebb jövő irányába”.

Joseph Daul, az Európai Néppárt – Európai Demokraták frakcióvezetője szerint az elmúlt hetekben elért egység Európa épülése számára igen pozitív. Nemcsak az Unió határain belül, hanem azon kívül, Oroszországban és az Egyesült Államokban is tekintélyt vívott ki magának. Daul kiemelte a klímaváltozással szembeni védelem érdekében kötött megállapodásokat, melyek során Merkel asszony többször élesen elmarasztalta Moszkvát, többek közt a szamarai csúcstalálkozón is. Martin Schulz, a szociáldemokraták frakcióvezetője szerint a német elnökség példát mutatott Európa többi országának. A közös érdekeket elébe helyezte az elhatalmasodó nemzeti önkeresési hullámnak. A lengyel kormányfő, Jaroslaw Kaczynski nevének említése nélkül úgy fogalmazott, ellene van minden olyan kijelentésnek, mely nem előmozdítja, hanem hátráltatja a szomszédos népek közötti ellentétek feloldását. „Aki a második világháborús emberveszteségek felemlegetésével akar a Miniszterek Tanácsában szavazatokat szerezni, az nincs tisztában Európa valódi jelentésével, annak nemmel kell válaszolni.” Merkel kancellár asszony nyilvánosság előtt tartott beszédében nem ment bele a lengyelekkel kialakult korábbi nézeteltérések felhánytorgatásába, mindazonáltal a korábban a szociáldemokratákkal folytatott egyik közös frakcióülése alkalmával megjegyezte, ezt azzal a szándékkal tette, hogy a lengyel, német és uniós érdekek ne csorbuljanak. Németország számára Lengyelország éppen olyan fontos, mint Franciaország. Döntő jelentőségű, hogy Brüsszelben – ha csak egy hajszállal is – az európai eszme diadalmaskodott a beszűkült nemzeti gondolkodással szemben.

Graham Watson, az európai liberálisok vezetője szerint „igen figyelemreméltónak nevezhető” Merkel asszony tevékenysége. A reformszerződésben megtestesült egyetértéssel az Unió új lendületet kapott, jövője biztosnak látszik. A Zöldek frakcióelnöke, Daniel Cohn-Bendit szerint is nagyon jó eredménnyel zárult az elmúlt féléves időszak. Steinmeier német külügyminiszter még tovább ment, szerinte ugyanis e nélkül az egyezség nélkül Európa fejlődése egy generációval visszaesett volna. A kancellár asszony tiszteletet vívott ki magának és az egész német elnökségnek is. Steinmeier azt is hozzátette, Sarkozy francia államfőnek is nagy szerepe volt, hogy a csúcstalálkozó eredményesen zárult. Amit az elnökség hiányosságának tartott, az a Lengyelországhoz és Oroszországhoz fűződő viszony megnyugtató rendezése. Lengyelhonban egyébként a csúcstalálkozó idején ízléstelen karikatúrák jelentek meg a kancellár asszonyról, amit a külügyminiszter többször nehezményezett. A Moszkvához fűződő viszonnyal, valamint a Koszovóval, illetőleg a Közel-Kelettel összefüggő megoldatlan kérdésekkel kapcsolatban a külügyminiszter csak annyit mondott, „a világot teljesen átalakítani még Európából sem lehet”.