A nagy ötletekhez is kell néha egy kis hátszél. Bár a gépjárművek közös használata (carsharing) manapság egyre népszerűbb, a német szövetségi kormány mégis úgy döntött, a települések számára előírja parkolóhelyek létesítését, hogy ezzel is biztosítsa a lehetőséget a közösen használt járművek tárolására. A parlament már 2005-ben a kormány elé terjesztett egy tervezetet, amely idén akár törvényerőre is emelkedhet.

A carsharing a közlekedés egyik környezetbarát formája, mivel az abban résztvevők a hétköznapokon a tömegközlekedést veszik igénybe. Csak akkor utaznak autóval, ha vasúttal vagy busszal nem megoldható. Ez pedig ritkán fordul elő, a statisztikák szerint ugyanis átlagosan 33 carsharing tagra jut egy gépkocsi, de a tagok korántsem otthonülő emberek. Freiburgban például 73%-uk rendelkezik vasúti bérlettel (Bahncard) és 54%-uk havibérlettel a városi közlekedésben. A carsharing sok pénzt spórolhat meg azok számára, akiknek egyébként ritkán van szüksége autóra. Éppen ezért furcsa, hogy csak ilyen későn vált népszerűvé a mozgalom. Az elmúlt évben Németországban 7,4%-kal, 2900-ra növekedett a közös használatú autók száma, és a Szövetségi Carsharing Egyesület (Bundesverband Carsharing) idén üdvözölhette a százezredik közösautó-tulajdonost. Ez Európában rekordnak számít. Ha a lakosságszám alapján tekintjük az egy országban fellelhető tulajdonosokat, akkor Svájc áll az élen, 72 ezer fővel. A carsharing ott nyolcszor népszerűbb, mint Németországban.

A közös autóhasználatot a növekvő érdeklődés következtében szabályozni kell. Willi Loose, az egyesület elnöke szerint felfelé és lefelé is korlátokat kell szabni a parkolóhelyek kisajátítása kérdésében. Előbbi alatt azt érti, hogy az autó-bérbeadással foglalkozó cégek nehogy saját érdekükben használják fel az újonnan létesítendő parkolóházakat, másrészről, hogy az egyes polgárok nehogy csupán azért csatlakozzanak egyik vagy másik carsharing szövetséghez, hogy ezáltal ingyenes parkolóhelyekhez jussanak. Csak akkor van értelme a carsharingnek, ha alternatívát jelent a magánautókkal, de a bérautókkal szemben is. Éppen ezért a járműveket a városban szétszórva kell tárolni, hogy ha valakinek sürgősen szüksége van rá, rövid időn belül hozzájuthasson. A bérautóval szemben egy általános keretszerződést kell kötni, és nem minden egyes használat előtt külön megállapodásokat, mert az idő- és pénzigényes is. Az egyórás vagy ennél rövidebb utakra a járműveket könnyen elérhetővé kell tenni, mert ha egy ilyen kiruccanáshoz fél nappal előtte le kell foglalni a járművet, az emberek inkább visszatérnek a saját autó „intézményéhez”.

Hogy a carsharing nem csupán néhány, a világ jobbá tételén munkálkodó elme képtelen ötlete, mi sem bizonyítja jobban, mint az általában nem igazán elkötelezett környezetvédő ADAC állásfoglalása a törvénytervezet mellett, mondván, annak a városi és azon kívüli mobilitás integráns részét kell képeznie. Ez ugyanis tehermentesítheti az amúgy teljesítőképessége határához közeledő közúti közlekedést. A Német Közlekedési Vállalatok Szövetsége és a városi önkormányzatok országszerte üdvözölték a tervezetet, a parkolóhelyek fenntartását a közös tulajdonú járművek számára. Ezzel szemben Baden-Württemberg tartomány kormánya – mely tartomány a legnagyobb autógyáraknak, a Porschének, Daimler-Chryslernek és az Audinak ad otthont – kifejezetten ellenezte a törvénytervezetet. Heribert Rech tartományi belügyminiszter bejelentette, a carsharing kocsik parkolóhellyel való ellátása diszkriminatív a magántulajdonosokkal szemben, a délnémet tartomány városai amúgy is szűkölködnek parkolási lehetőségekben. Reinhold Pix zöldpárti képviselő a Bundestagban úgy reagált a belügyminiszter szavaira, hogy az „nem értette meg a parkolóhelyek kisajátításának valódi értelmét”. Minél több közös jármű áll ugyanis a városokban, annál kevesebb magánjárműnek kell majd a jövőben parkolóhelyek után kutatnia, így aki továbbra is megmarad saját autójánál, a későbbiekben könnyebben talál majd helyet. A carsharinggel így hosszú távon mindenki csak nyerhet.