Az emberiség egy elkerülhetetlen éghajlati katasztrófa előtt áll, ezt a következtetést vonhatjuk le az utóbbi hetek-hónapok eseményeiből. Valóban ilyen sötét a kép?

Németország-szerte ún. klímabiztosok fordulnak meg a bevásárlóközpontokban és az emberek által vásárolt áruk eredete, szállítása és egyéb paraméterei alapján ismertetik a vásárlókkal, hogy a kérdéses termék milyen mértékben szennyezte a környezetet, mekkora mennyiségű szén-dioxid szabadult fel gyártási folyamata során. A hamburgi főpolgármester középiskolások százaival nézette meg moziban Al Gore „Kellemetlen igazság” című dokumentumfilmjét, míg a szövetségi környezetvédelmi miniszter, Sigmar Gabriel ingyen osztott szét hatezer DVD-t a diákok között, hogy megismerkedjenek a filmmel és üzenetével. A bajor gimnáziumok tanulói roadshow-t indítottak „Éghajlat-expedíció” (Klimaexpedition) néven. A legutolsó kétkedőket is meggyőzendő, a hivatalos állami televízióban bejelentették, a gyerekek a védekezés nagykövetei. A 12 esztendős Carla Zeller a néhány perces rövidfilmben őszintén fejti ki, hogy fél Németország víz alá kerülhet, és a földeken semmi nem terem majd. A klímabiztosok és a kis Carla mellett a leghatásosabb éghajlati jelkép Knut, a kis jegesmedve. A berlini állatkert kis jövevényét olvadó jégtáblán ábrázolják, ezzel rámutatva, milyen komoly a helyzet. Az ugyan mellékes, hogy a jegesmedvék az evolúció során több hatalmas éghajlatváltozást, globális felmelegedést túléltek már, és csak az utóbbi ötven évben számuk 5 ezerről 25 ezerre növekedett. De ki törődik ezzel. A jegesmedvék márpedig kihalnak és kész! (sic)

A Bild magazin és a Greenpeace alkotta nagykoalíció boldog, hurrá, megmentjük a világot! A Lidl szupermarketlánc kötött áron árusítja a Greenpeace magazint, ezzel támogatva a világmegmentő programot. A bankok és tőzsdék elégedettek, adják, veszik a károsanyag-kibocsátási jogokat. A biztosítók hatalmas bevételeket könyvelhetnek el az időjárás okozta károkra szóló biztosítások iránti kereslet megnövekedése következtében. Az éghajlatkutatókat csillagászati összegekkel, dollár tízmilliárdokkal támogatják az egyes kormányok, a bioüzemanyag előállítása szárnyal, melyből nem csak a gyártók, de a mezőgazdaság is jól jár. A szektor nagyarányú állami támogatását Ulrich Beck szociológus úgy jellemezte, mint az utóbbi időben hitelét vesztett politika hírnevének egyfajta tisztára mosását. A hallgatóság riadókészültségben tartásához a média minden eszközt bevet. A Bild 2007. februári számában a címlapon ez áll, „bolygónk el fog pusztulni”, vagy „már csak tizenegy év van hátra”. Rádióban, tévében, írott médiában szajkózzák a lehetséges következményeket. Nem feltételezhető, hogy rossz szándék vezérelné az újságírókat, tévéseket, egyszerűen csak igyekeznek felkészíteni a legrosszabbra. Ezek az információk azonban távol állnak a felvilágosítás fogalmától. Egy dologban mindenki egyetért, a Föld felszíne a múlt évszázadban 0,7 Celsius-fokkal növekedett. Azt viszont biztonsággal állítani, hogy ezért a szén-dioxid-kibocsátás vagy az ember ipari tevékenységének drasztikus növekedése lenne a felelős, nem lehet, mint ahogy azt sem, hogy egy felmelegedésnek csak negatív hatásai lehetnek. Példának okáért a tavaly őszi egyesült államokbeli szokásos hurrikánszezon különösebb veszteségek nélkül zárult, de az idei meleg április például Európának nem kedvezett.

Az ENSZ éghajlattal foglalkozó szakosított szerve, az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) berkeiben dolgozó jó fél tucat tudóson kívül, akik a legmesszemenőbb következtetéseket vonják le, a kutatói társadalom általában mérsékelten viszonyul a kérdéshez. Mi több, számos kutató kételkedik a felsorolt következmények megvalósulásában, mert mérései alapján más eredményre jutott. Dennis Bray szociológus a világ 27 országának 530 éghajlatkutatóját kérdezte meg. 10%-uk teljesen biztos volt benne, hogy az éghajlatváltozást az ember idézte elő. További 46% efelé hajlott, míg a többiek ebben többé-kevésbé kételkedtek. A teljes pusztulást vizionálók erkölcsi értékrendje egyébként itt megkérdőjelezhető. Ugyanis több száz év múlva esetlegesen bekövetkező folyamatokról értekeznek, és a mai problémákról elfordítják a világ szemét. Arról, hogy Afrikában és Ázsiában szörnyű higiéniai feltételek között élnek emberek milliói, nincs ivóvíz, szennyezett a levegő. Ezek a problémák orvosolhatóak lennének egyszerű tisztítóberendezésekkel, energiaforrások kialakításával. Ehelyett azonban a tudósok arról értekeznek, hogy az afrikaiak száz év múlva a klímaváltozás áldozatai lehetnek. Manapság a legnagyobb gond, hogy összemossák az éghajlatvédelmet a környezetvédelemmel. Így előbbire fordítanak minden összeget, míg például az őserdők kivágásának megfékezésére semmi nem marad. Sőt még rosszabb, újabb erdőket vágnak ki, hogy a bioüzemanyaghoz gabonát termeszthessenek rajta. A mexikóiak már most tüntetnek a magas kenyérárak miatt, mert észak minden gabonát felvásárol, és üzemanyagot gyárt belőle. Az „éghajlat mindenek előtt” kijelentés súlyos problémákhoz vezethet és a környezet rovására fog menni. Ki menti meg a világot a világmegmentőktől? Knut, segíts!