« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Az állam kiemelkedő szerepe
Le role le essentiel de l’Etat
Könyvismertető
Alternatives Économiques, juin 2007


A közhatalom beavatkozása a gazdasági fejlődés elősegítése érdekében elsődleges a fejletlen Délen. Nagesh Kumar és Kevin Gallagher munkája elméleti és gazdaságtörténeti értelemben is meggyőzően érvelt e nézet igazsága mellett.

A magukra hagyott piacok nem képesek a gazdasági előnyök olyan együttesét létrehozni, ami a sikeres fejlődéshez szükséges. Így például a gazdaság diverzifikációja, ami a külpiacoktól való egészségtelen függőség kialakulásának hatékony gátja lehet, nem jöhet létre állami beavatkozás nélkül, mivel az egyes gazdasági szektorok – mint a közbülső termékek piaca, a munkaerőpiac, az infrastrukturális beruházások vagy a végső termékek piaca – közötti koordinációt csak ő képes megvalósítani. Ugyanígy a hazai vállalatok sem bontakozhatnak ki állami szubvenciók, exporttámogatások, támogatott hitelek, a külföldi verseny elleni átmeneti protekcionista intézkedések nélkül. Ezek hiányában a nemzeti vállalatok nem mernek kockázatos innovációba kezdeni, s inkább a hagyományosan biztos jövedelmet jelentő üzletágak – mint a kereskedelem – felé fordulnak ahelyett, hogy produktív tevékenységeket hoznának létre. Végül a humántőke fejlesztése, vagyis képzett munkaerő létrehozása ugyanúgy nem biztosítható piaci alapon, mint a környezetszennyezés elleni védelem. Számos elméleti érv szól tehát az állami beavatkozás szükségessége mellett.

A gazdaságtörténet konkrét példákat szolgáltat az érvek gyakorlati alátámasztására. Napjaink fejlett és gazdag országai mind úgy váltak azzá, hogy hosszabb-rövidebb ideig maguk is intervencionista gazdaságpolitikát folytattak. Az európai államok, Japán vagy az Egyesült Államok valamennyien protekcionista kereskedelempolitikát alkalmaztak, amikor születőfélben lévő iparágaik védelméről volt szó. Franciaország, Kanada, Japán vagy Nagy-Britannia mind szigorú feltételeket támasztottak a külföldi befektetőkkel szemben a repatriálható profit korlátozása vagy a technológiatranszfer terén. Legtöbbjük ma is igyekszik meggátolni a gazdasági patriotizmus jelszavát a zászlajára tűzve, hogy stratégiai nemzeti vállalatai nemkívánatos kezekbe kerüljenek. Ugyanígy sosem riadtak vissza attól, hogy államilag szubvencionálják mezőgazdaságukat vagy iparukat, kizárják piacaikról a külföldi vállalatokat, s nem mindig szenteltek kiemelt figyelmet a szellemi tulajdon védelmének sem.

Ázsia nagy gazdaságai, Kína vagy India jól megtanulták a nyugati felemelkedés leckéjét, s ugyanezeket a módszereket alkalmazzák, hasonló sikerrel. A kevésbé fejlett államok azonban nemigen tudnak ilyen eszközökhöz folyamodni, hiszen az IMF és a Világbank által hirdetett kereskedelmi liberalizáció, vagy a WTO tárgyalási fordulóin kialkudott kompromisszumok nem teszik többé lehetővé számukra. Mindez pedig a piaci hatékonyság és a tőkeáramlások szabadsága jegyében történik. Ami egyszerre igazságtalan és teszi lehetetlenné a legszegényebb államok felzárkózását.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány