Mielőtt bármiféle következtetést vonnánk le Oroszországgal kapcsolatban, tisztában kell lennünk azzal, hogy Oroszország olyan hely, ahol egy igazságnak a szöges ellentéte is éppolyan igaz. A nemzetközi sajtó igyekezett olyan képet festeni az országról, mint egy autoriter vezetés alatt álló energetikai szuperhatalom, mely még mindig hidegháborús beidegződések szerint működik. Habár sok igazság rejlik ebben az állításban, akkor sem hazudnánk, ha azt állítanánk, Oroszország keményen dolgozik azon, hogy csökkentse olajtól való gazdasági függését, vagy hogy a Kreml ritkán törődött jobban az utca emberével, és segítette a kapitalizmus kibontakozását.

Oroszország egyre inkább a teljes kettősség képét mutatja. Egyrészről az állam egyre asszertívebben lép fel, igyekszik befolyását teljes mértékben kiterjeszteni a gazdaság stratégiai szektorai felett, és a nemzetközi porondon fegyverként használja olajgazdagságát. Ezzel kétségkívül aláaknázza a kedvező befektetési környezet kialakulását, és gátját szabja, hogy az ország maximálisan kihasználhassa a gazdag erőforráskészletében rejlő lehetőségeket. Azonban a gazdaság többi szegmense a feltörekvő piacok körében is az egyik leggyorsabb fejődést mutatja. Az energiaszektor és a gazdaság többi ágazatának fejlődésében tapasztalható eltérés a tőzsdén kitűnően tetten érhető. A bank, a média-szektor és a fogyasztási cikkeket gyártó vállalatok részvényeinek árfolyama folyamatosan emelkedik, a legjobb befektetési alternatívát kínálják a fejlődő piacokon. Összességében figyelmet érdemel az a tény, hogy az orosz gazdaság az elmúlt öt évben évente átlagosan 7 százalékkal növekedett, miközben a népesség fogyott, és az egy főre jutó nemzeti jövedelem 7000 dolláros szintjével valamivel magasabb, mint feltörekvő versenytársai esetében általában. E fejlődés a külföldi működőtőke-befektetések fontos célországává tette Oroszországot. Idén várhatóan 30 milliárd dollár folyik be az országba ilyen formában, melynek jelentős hányada az energiaszektoron kívüli ágazatokba érkezik. A befektetők, akik a nemzetközi sajtó szalagcímei mögé tekintettek, komoly nyereséget könyvelhettek el a pénzügyi év végén. Lehet, hogy Kína és India gyorsabb ütemben növekszik, de a hazai piac igényeit kielégítő orosz vállalatok jóval nagyobb nyereséget halmoztak fel.

Nem szabad persze elfelejteni, hogy a hazai kereslet növekedésében fontos szerepet játszott az olaj és a gáz nemzetközi piacának felélénkülése. De az orosz gazdaság újjászületésnek története mégis túlmutat az olajszektoron. Ami Oroszországot megkülönbözteti a többi olajban gazdag országtól, az a képzett munkaerő, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy felvegye a versenyt a fejlettebb országokkal az üzleti élet és a fogyasztói kultúra fejlődése terén. Továbbá a jól menedzselt helyi vállalatok is nagy előnyt jelentenek az oroszok számára a többi fejlődő országgal szemben.

Egy tökéletes világban Oroszország teljes mértékben magáévá tette volna a demokratikus és szabadpiaci normákat, ezzel a politikai és gazdasági átalakulás mintaországává válva. A legtöbb orosz azonban úgy véli, hogy a 90-es évek elején lehetetlen lett volna azonnal erre az útra lépni. A nemzetközi sajtó oly mértékben el van foglalva Oroszország demokratikus deficitjeivel és az olajszektor piszkos ügyeivel, hogy a kép egy jelentős részét figyelmen kívül hagyja. A cél a legtöbb orosz számára az európai életszínvonal elérése. A Kreml őskövületei pedig nem sokat tesznek, hogy megakadályozzák ezt. Moszkva egyre inkább hasonlít egy európai nagyvároshoz, a luxusautó-szalonok egymást érik a városban, a legtöbb világhírű divatcég már rég megnyitotta üzleteit a sétálóutcákban. Éjszaka szórakozó fiatalokkal tele a belváros, a zenekarok világturnéjában pedig Moszkva kötelező állomás. Nem igazán így jellemeznénk egy kommunista fővárost.

Igaz, Moszkva nem is Mumbai vagy Sao Paolo, ahol engedélyezik a politikai tüntetéseket, de miközben politikai fronton komoly ellentmondások vannak, vallási és társadalmi vonatkozásban annál kevésbé. Emellett a hazai keresletet kielégítő vállalkozások között szabad verseny folyik, miközben a még magánkézben lévő olajvállalatoknak és más erőforrásokra épülő cégeknek amiatt kell aggódniuk, nehogy rákerüljön a „stratégiai” bélyeg, és az állam kiterjessze rájuk befolyását. Nem csoda, hogy Oroszországban két teljesen eltérő rendszer működik, melyekben más-más szabályok uralkodnak.