« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Sarko szemezgető gazdaságpolitikája
Sarkozy’s Eclectic Economics
By Tracy McNicol
Newsweek International, June 25, 2007


Az új francia miniszterelnököt, Nicolas Sarkozyt emlegették már úgy, mint a szabadpiac elkötelezett hívét, mint megrögzött intervencionistát, de úgy is, mint megátalkodott opportunistát. Melyik billog illik rá? Igazából mindegyik. Hiszen Sarkozy gazdaságpolitikájára legjobban a szemezgető jelző illik. Ennek ellenére azonban, vagy talán épp ezért az új elnöknek minden elődjénél több esélye van arra, hogy újraélessze országa gazdaságát. Sarkozy 65 százalékos elfogadottsági indexe vetekszik Charles de Gaulle-ével, annak fénykorában. A fogyasztói környezet öt éve nem mutatott olyan kedvező képet, mint a májusi felmérések alkalmával. És nem mellékesen a parlamenti választásokon aratott elsöprő győzelme óriási törvényhozói támogatást jelent gazdasági programjának kivitelezése mellett.

De mit is tartalmaz valójában ez a program? A szabadpiaci és állami beavatkozást lehetővé tevő eszközök elegye első látásra kiszámíthatatlanságot sugároz. De Franciaországban épp ez a pragmatizmus vezethet sikerre. A programban olyan kínálati oldali reformok szerepelnek, mint a 35 órás munkahét felszámolása, a szakszervezeti hatalom visszavágása, vagy a munkaszerződések rugalmasságának növelése, mely utóbbi megkönnyítené a rosszul teljesítő alkalmazottak elbocsátását. Első lépéseit azonban kínálati oldali eszközök használata jellemzi – így a vásárlóerő növelését szolgáló lépések –, ahelyett, hogy a francia vállalati szféra versenykörülményeinek javításával kezdte volna.

A képet semmiképp sem teszi egyértelműbbé, ha visszatekintünk Sarkozy eddigi pályafutására. Pénzügyminiszterként kiállt számos kulcsfontosságú vállalat privatizálása mellett, majd kemény szorításban tartotta a nagy szupermarketláncokat, miközben a versenyhelyzetet kívánta növelni a kereskedelmi szférában. Mégis a Sarkozy által képviselt lassaiz-fair pragmatikus változata élvezi a lakosság többségének támogatását, ami már önmagában nem kis dolog. Sarkozy csupán 235 napig volt pénzügyminiszter, de ekkor az emberek szinte már számolták a napokat. Ez időben egyik legismertebb lépése a csőd szélén álló gyáripari óriás, az Alstrom megmentése volt. A romokban heverő cég fölött már körözött a Siemens, mikor Sarkozy a nemzet bajnokaként megállapodásra jutott az akkori versenyügyi európai biztossal, és a francia állam megvette a cég 21 százalékát, 25 000 munkahelyet mentve meg ezzel. Három év távlatából elég jó üzletnek tűnik a megállapodás, hiszen a megerősített cég tavaly 1,26 milliárd eurós nyereséget könyvelhetett el. Természetesen ezt a sikertörténetet Sarkozy fel is használta elnöki kampánya során. „Számos ágazatban nem érvényesül a piac mindenhatóságának elve” – mondta egy interjúban márciusban. Az ügyletet azonban a gazdaságirányítás liberális hívei korántsem értékelték olyan pozitívan.

Még ellenségesebben szemlélték Sarkozy azon lépését, mikor az árak visszaszorítása érdekében az állam kényszerítő erejét használta ki a két nagy kereskedelmi lánccal, a Carefourral és a Leclerckel szemben. Jacques Delpla, Sarkozy egykori tanácsadója ezzel kapcsolatban jegyzi meg, hogy a rossz törvényi szabályozás akkoriban felhajtotta a kiskereskedelmi árakat. Sarkozy megpróbálta a törvény módosításával kezelni a helyzetet, de mikor leszavazták javaslatát, nem sokkal pénzügyminisztersége vége előtt végül bekeményített a szupermarketláncokkal szemben. A Morgan Stanley közgazdásza, Eric Chaney szerint Sarkozy a legjobbat hozta ki akkor a helyzetből. „Azelőtt a rendszer sztálinista volt, majd átment leninibe” – jegyzi meg Chaney.

Az állami intervenció pártján állók viszont azért orrolnak rá, mert pénzügyminiszterként több kulcsfontosságú állami vállalatot is privatizált. Elsősorban az energiaszolgáltató, az EDF eladása kapcsán érték kritikák.

A pragmatizmus azonban rendkívül előnyös Franciaországban, ahol a gazdaságpolitika körüli vita központi eleme még mindig az állam szerepe. A legkeményebb csatározások viszont minden bizonnyal még hátra vannak. Az ország munkaerőpiaca, adó- és társadalmi ellátórendszerei nagy átalakításra szorulnak. A kínálati oldali reformok még mindig váratnak magukra, főleg a munkaerő- piaci liberalizáció, mely egyesek szerint a némethez hasonlatos fejlődési pályára állíthatja az országot. A reformok keresztülvitele persze nem lesz egyszerű. A szakszervezetek már eddig is elvetettek egy programcsomagot. De Chaney szerint Sarkozy nagy előnye elődeivel szemben, hogy stratégiája jól átgondolt. Egyik elnökjelölt sem állt elő még ily konkrét reformprogrammal a választási kampány során. Mandátuma pedig elég erős ahhoz, hogy keresztülvigye mindazt, amit elképzelt. Ehhez Chaney szerint Sarkozynek két ciklusra lesz szüksége, amire minden bizonnyal Sarkozy is gondolt már.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány