Vajon az európaiak ugyanolyan termelékenyek, mint az amerikaiak? A kérdést már csak azért is érdemes feltenni, mert az egy főre jutó GDP alakulását hosszú távon a termelékenység alakítja, vagyis az, hogy a munkaerő adott időn belül milyen termelési teljesítményt képes produkálni. Márpedig az egy főre eső hazai össztermék tekintetében az Egyesült Államok igencsak előkelő helyet foglal el a fejlett országok között: a 25 tagú EU egy főre jutó GDP-je az amerikai érték alig kétharmadán állt 2005-ben.

Ha azonban az egységnyi időre (egy munkaórára) eső termelékenységet vesszük alapul, akkor a nyugat-európai államok teljesítménye mutatkozik jobbnak, s Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Írország, Németország és Norvégia is felülmúlja az Egyesült Államokat. Ebből esetleg arra lehetne következtetni – mellesleg tévesen –, hogy a termelés technikai színvonala ezekben az országokban nemcsak hogy elérte, de talán már meg is haladta az amerikait. Mi akkor az oka az egy főre jutó hazai össztermék és a termelékenység közötti eltérő teljesítménynek Európában? Két oka is van. Egyrészt a kevesebb ledolgozott óra, ami ténylegesen rövidebb munkaidőben és/vagy a részmunkaidős foglalkoztatás szélesebb körű elterjedésében keresendő. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy ha termelékenyebb is egy európai dolgozó amerikai társánál, összességében mégis kevesebbet állít elő a rövidebb munkaidő miatt. A másik ok az alacsonyabb foglalkoztatás és/vagy magasabb munkanélküliség. Magától értetődő ugyanis, hogy a magasabb termelékenység kevesebb össztermelést jelenthet, ha kevesen dolgoznak, mint az alacsonyabb termelékenység több munkáskéz mellett.

A magas európai termelékenység láttán az a benyomása lehet az embernek, hogy Európa egy kevésbé a munka, mint inkább a szabadidő felé forduló társadalmi berendezkedés mellett tette le a voksot. Kérdés persze, hogy ez a „választás” valóban tükrözi- e az emberek értékítéletét, vagy inkább a munkavállalást kevésbé ösztönző szabályozási környezetnek tudható be.

A termelékenység terén való európai előnyt azonban rögtön más színben tünteti fel annak a ténynek a figyelembe vétele, hogy a termelékenység a ledolgozott órák számának növekedésével csökken, a fáradtság miatt. Tehát ha az európaiak is többet dolgoznának, akkor az egy órára eső termelékenység is visszaesne, s eltűnne az amerikaiakkal szembeni előny. Ugyanígy, az alacsonyabb foglalkoztatás a fiatalokat és idősebbeket érinti Európában, akiknek a termelékenysége az átlagos felnőtteké alatt marad. Ha tehát Európában nőne a foglalkoztatás aránya, az szintén a fajlagos termelékenység csökkenését eredményezné. Figyelembe véve persze azt, hogy az átlagos munkaidő növekedése és a foglalkoztatás emelkedése hozzájárulna az egy főre jutó GDP növekedéséhez is, ami vitathatatlanul pozitív fejlemény. Mindemellett úgy tűnik, Európa mégsem hozta be az USA-t a technológiai fejlettség terén.