RONCZ JUDIT ZSUZSANNA egyetemi hallgató, Miskolci Egyetem. A cikk az OTDK nyertes dolgozaton alapszik. (judit.roncz@gmail.com)
A napjainkban megfigyelhető gazdasági, politikai és társadalmi tendenciák arra hívják fel a figyelmet, hogy az elmúlt évek során óriási változások következtek be világunkban. Az ország gazdasági fejlődésében egyre nagyobb hangsúlyt kap a regionalitás, s ezen belül az innováció. A megvalósítás nagymértékben függ attól, hogy ebben a folyamatban a vállalatok, a tudományos intézetek és szervezetei, és a civil szervezetek egymásra találnak-e, s ha igen, mennyire eredményesen tudnak együttműködni. Ennek a lehetséges együttműködésnek a leghatékonyabb megjelenési formája az ipari parkok és a klaszterek. Ezek azok a szavak, melyeket manapság előszeretettel használnak a különböző médiumokban, azonban valójában sokkal nagyobb mögöttes tartalommal bírnak, mint amit jó néhány piaci szereplő feltételez említésükkor.
Bár a globalizáció mindent átható folyamatával kell szembesülnünk az élet megannyi területén, mégis ennek ellensúlyozásaként egyre erősebben lépnek fel a regionális összefüggések, együttműködések megerősödése, térnyerése. A tendenciaváltozás mögött az a vállalati felismerés áll, ami nemzetközi szinten a 90-es évektől, Magyarországon pedig 2000-től kapott egyre nagyobb hangsúlyt.
Vállalati hálózatok és klaszterek kapcsolata
Napjaink szakirodalmában meglehetősen nagy zavar uralkodik a hálózat és klaszter kifejezések használatában, sok esetben szinonimaként jelennek meg. Megállapítható az is, hogy gyakran neveznek hálózatokat klasztereknek, illetve sűrűn támogatnak hálózati kezdeményezéseket klaszter-fejlesztési célokat kitűzve.
A klaszter csak egy fajtája, állomása a hálózatoknak. A klasztert az különbözteti meg az egymástól földrajzi értelemben közel fekvő, de klaszternek mégsem nevezhető vállalatok csoportjától, hogy a klaszter tagok között intenzíven, több csatornán keresztül folyik a kommunikáció, és több csatornán keresztül megy végbe az üzleti tranzakciók és a szervezetek közti dialógus. Ezek nélkül a vállalatok kritikus tömege nem alkot társadalmi rendszert, és ebből kifolyólag nem tekinthető klaszternek1.
A klaszter több szempont alapján tér el a hálózattól:
A hálózatok lehetővé teszik az együttműködő vállalatok számára, hogy alacsony költséggel férjenek hozzá meglevő speciális szolgáltatásokhoz. Ezzel szemben a klaszterek a régióba vonzzák az igényelt speciális szolgáltatásokat.
A hálózatok mindig zártak, pontosan megadható tagsággal rendelkeznek, akik egymással szerződéses kapcsolatban állnak. A klasztereknél nem definiálható a tagság, pontosan nem tudjuk, hogy mely szervezetek tartoznak oda, egymással nagyobb részük nincs is szerződéses üzleti kapcsolatban, részben ezért a helyi gazdaság résztvevői között fennálló bizalom, illetve „kölcsönösség” alkotta társadalmi értékek a lényegesek.
Továbbá a klaszternél megjelennek a „potyautasok” (free rider), akik a szinergikus hatások és agglomerációs előnyök révén szintén részesülnek a klaszterből származó előnyökből anélkül, hogy valamit is tennének értük.
A hálózatok megkönnyítik egy cég számára, hogy elfoglalja a helyét egy termelési rendszerben, és viszonylag stabil, tartós pozíciója legyen. A klaszterek viszont keresletet támasztanak több cég számára, akik hasonló kapacitásokkal rendelkeznek, így állandóan változnak a pozíciók2.
Klaszterek a piaci szereplők szemszögéből
Már az első klaszterek létrejöttét is örömmel fogadták a piacgazdaságokban3. A kormányok és a különféle regionális önkormányzatok meglátták bennük az olyan új lehetőséget, amely nagymértékben segítségükre lehet gazdaságpolitikájuk megvalósításában. Észrevették, hogy ezzel vállalkozásfejlesztési, területfejlesztési, gazdaságélénkítő és más célokat is lehet szolgálni, valamint kiváló lehetőség az erősen innovatív, gyorsan növekvő ipari ágazatok meghonosítására, ösztönzésére. Felismerték, hogy az addig reménytelennek tartott kis- és középvállalkozási szférát a klaszterek segítségével lehet újra bekapcsolni a gazdaság fő áramlatába.
Hasonlóképpen érdeklődést váltott ki a klasztergondolat a kisebb vállalkozásokból. Olyan új utat láttak benne, amellyel megőrzik a függetlenségüket, mégis részeseivé válhatnak a multinacionális vállalatok által uralt piacnak. Az eddigi klaszterekben is sok ezer kisebb vállalkozás tevékenykedik.
A nagy multinacionális társaságok is egyre komolyabban támogatják a klaszterek létrejöttét, működését. Ráébredtek, hogy a potenciális beszállítók hatalmas táborát szervezhetik meg ezáltal. Kialakíthatják az együttműködés rutinjait, nyelvezetét sok ezer olyan vállalkozással, amelyek eddig szóba sem jöhettek.
A klaszterek létrejöttében és működésükben nem kis szerepük van az egyetemeknek, kutató helyeknek, K+F cégeknek. Ez az a szerveződési mód, amelyben harmonikusan együtt tud működni a profitorientált vállalkozás más non-profit intézményekkel. Ez mindkét félnek rendkívül előnyös, hiszen úgy kerülnek egymással "életközeli" kapcsolatba, hogy nem sérül a saját karakterük.
Klaszterek a globalizáció tükrében
Napjainkra a verseny globálissá vált, míg a versenyelőnyök helyi szintre mozdultak el4. Az egyes térségek, tágan értelmezett régiók szerepe egyre inkább felértékelődik, hiszen a tartós vállalati-, iparági versenyelőnyök földrajzilag koncentráltan jelennek meg. Az így kialakuló földrajzi környezet olyan innovatív bázist, speciális felhalmozott szervezeti tapasztalatot és hallgatólagos tudást biztosít, melyet a távoli versenytársak nem tudnak lemásolni, így a lokalitásból eredő versenyelőnyöket nem tudják mérsékelni.
Az informatika térhódítása megváltoztatta az üzletmenet módját, növelte a folyamatok és szolgáltatások hatékonyságát. A kulcsfontosságú tényező az információ, és az általa megszerezhető tudás lett. A verseny mára már tehát az innovatív képességek között zajlik.
A termékélet-ciklusok lerövidültek, ami a társaságok részéről nagyobb rugalmasságot, alkalmazkodóképességet követel meg. A nagyvállalatok karcsúsodnak, alapképességeikre specializálódnak. Az outsourcing egyre szélesebb körű alkalmazásával stratégiai partnerhálózatokat hoznak létre. Az ilyen szövetségek által egyidejűleg jön létre verseny és kooperáció a vállalatok, intézmények között, ami nagyban segíti a maximális munkaerő-kihasználást, az új technológiák kiaknázását, a hatékonyság növelését az innováció és a piacszerzés érdekében.
A versenyképesség kulcsa tehát az innováció lett, ami nehezen finanszírozható még egy nagyvállalat számára is, hát még egy magyar kis- vagy középvállalkozás számára. Az innovációhoz szükséges finanszírozási forrásokhoz, magasan képzett munkaerőhöz, újabb piacokhoz, pool-ba szervezett üzleti szolgáltatásokhoz a hálózatokon keresztül tudnak a legkönnyebben hozzájutni.
A gondolatmenetek alapján leszűrhetjük, hogy a klaszter eszköz és válasz lehet a globalizáció okozta kihívások megválaszolására, bizonyítva azt, hogy a lokális, helyi szerveződések igenis fontos szerepet játszanak gazdasági életünkben.
Európa klaszteresedési tendenciái
Az Európai Unió egyik célja az, hogy megszerezze a világ legversenyképesebb, és legnagyobb tudás-bázison alapuló gazdasága címet5. Ennek egyik stratégiai eszköze lett a klaszterszervezés támogatása. Ahhoz, hogy az EU globálisan versenyképes maradjon, első osztályú képzett munkaerőt, élenjáró, vezető infrastrukturális technológiát, valamint nyitott, rugalmas operatív környezetet kell biztosítania. Ebben játszanak nagy szerepet a klaszterek, hiszen ők biztosítják azt az innovatív környezetet, ami a fejlesztésre sarkallhatja a gazdasági szereplőket, intézményeket. Az utóbbi években indult el több kezdeményezés a klaszteresedés folyamatainak, tendenciáinak felmérésére (Cluster Mapping).
2006-ban készült el egy felmérés, amely során véletlenszerűen kiválasztott 20 994 európai vállalat vezetőjének válaszát értékelték ki, amely közül 3528 vállalat bizonyult klasztertagnak. A felmérés válaszait a vállalati méret, és az ipari szektor alapján súlyozva értékelték ki. A kiértékelt eredményekből megállapítható, hogy 2006-ra átlagosan az Európai Unió már minden negyedik 20 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalata, klaszterben tevékenykedik. Ez átlagosan a vállalatok 24%-a, ami elég magasnak mondható. Bár amíg ez az arány az EU15 tagállamaiban eléri a 28%-ot, addig a 2004-ben csatlakozott tagállamokban nem haladja meg a 9%-ot sem. A megkérdezett vállalatok vezetőinek mind az EU15-ök, mind a 2004-ben csatlakozott tagok esetén átlagosan csak 64%-a vallotta magát valóban aktív klasztertagnak.
A klaszterben résztvevő vállalatok aránya Európában, forrás: The Gallup Organization, 2006
A felmérés egyértelműen körvonalazza, hogy melyik országban milyen arányban vesznek részt a vállalatok egy-egy klaszterben. Így kiderült az is, hogy az Egyesült Királyságban van a legtöbb klasztervállalat Európában. Itt átlagosan 10 vállalatból több mint 8 vállalat (84%) tagja egy klaszternek. Ez az arány szintén magas Lettországban (67%) és Írországban (64%) is. A klaszter-együttműködésben résztvevő vállalatok száma Olaszországban 43%, Bulgáriában 35%, míg Ausztriában 34%. A rangsorban a legutolsó helyen Ciprus áll 3%-al, akit Lengyelország, a Cseh Köztársaság előz meg 4%-os aránnyal. Görögországban, Észtországban és Litvániában a klasztertagok aránya 9%-ék. Magyarország a 2004-ben csatlakozott Uniós tagállamok élvonalába tartozik a klaszteresedés rangsorában.
A klasztereket elsősorban az adott iparági szereplők közötti kapcsolat természete és intenzitása alapján jellemezhetjük. Az uniós vállalatok 26%-a nem vesz részt aktívan egyetlen egy üzleti hálózatban sem, addig csaknem 23%-uk tevékenykedik aktívan több mint 1 hálózatban. A többség, 50% csak egyetlen egy hálózat aktív tagja. A 2004-ben csatlakozott tagállamok vállalatainak 30%-a kevésbé hajlandó tevékenyen együttműködési hálózatban részt venni. Ezzel szemben rendkívül meglepő, hogy a hálózatosodástól való „elzárkózás” legkevésbé Romániára, Bulgáriára, Törökországra és Horvátországra jellemző: csak minden ötödik vállalat nem vesz részt aktívan valamilyen együttműködési hálózatban. A legintenzívebben hálózatosodó vállalatok Norvégiában, Svájcban, és Izlandon találhatók, 44% körüli aránnyal. Elmondhatjuk azt is, hogy a legmagasabb fokú és intenzitású hálózatosodás az Észak-európai régióban alakult ki: Finnország, Svédország, Dánia és Norvégi vezeti ezt a rangsort, ahol 10 vállalat közül minden kilencedik aktívan részt vesz legalább egy üzleti hálózatban. Az aktív hálózati tagként nem funkcionáló vállalatok aránya a felmérés szerint országonként: Cseh Köztársaság: (51%), Olaszország (49%), Magyarország (48%), Szlovákia (41%), Belgium, Portugália és Szlovénia (39%).
A legelismertebb, és leggyakrabban alkalmazott előny a klasztervállalatok szerint - a vállalatvezetők kétharmada vallja ezt - az, hogy vállalatuk magasabban képzett szakembereket vehetnek igénybe. Az előnyök sorában második helyen a magasabb szintű piaci információs transzfert említették a megkérdezettek. Átlagosan a vállalatok közül tízből hat találta úgy, hogy ösztönzőleg hat vállalkozására a klaszter, és ugyanennyi állította, hogy a specifikus projektek mentén jellemző az üzleti kapcsolatok fejlődése. Meglepő módon átlagosan a vállalatok fele érzi úgy, hogy a klasztertagság nem segít az üzleti kapcsolatok fejlődésében, nem teszi versenyképesebbé az európai piacot, és csak 41% tapasztalta ennek az ellenkezőjét.
A klaszterekben aktívan résztvevő innovatív vállalatok innovációs szintje jóval magasabb, mint a többi 2004-ben az Innobarometer által megkérdezett átlagos példa a fejlesztő jellegű európai vállalat. Az innovatív klasztertagok esetében 4%ponttal többen, már 78%-uk dobott piacra részint, vagy jelentősen továbbfejlesztett, újonnan kifejlesztett terméket. 2006-ban az innovatív klasztervállalatok 63%-a fejlesztett ki új termelési technológiát, szemben a 2004-ben az innovatív európai vállalatok körében mért 56%-hoz képest. A klaszterben részt vevő vállalatok 20%-kal több piackutatást végeznek, mint a fejlesztő vállalatok 2004-ben. A legnagyobb különbség mégis abban mutatkozik, hogy 2006-ban az innovatív klasztercégek kétszer annyi kutatási megbízást adtak ki más vállalatoknak, egyetemeknek, kutatóintézeteknek, mint más átlagos európai innovatív vállalatok 2004-ben. A védjegyek és szabadalmak szintén fontos mutatók az innovációs tevékenység jellemzése során. Az Unió 2004-es innovatív vállalataihoz képest (12%) 2006-ban klasztervállalatok 29%-a szabadalmaztatott, illetve védjegyzett fejlesztést, új terméket vagy szolgáltatást. Amíg 2004-ben a vállalatok 14%-a regisztrált nemzetközi védjegyet, ebben az évben klasztertagok 29%-a tette ugyan ezt legalább egy terméke esetében az utóbbi két évben.
A klaszterben tevékenykedők 68%-a vallja azt, hogy a közintézmények fontosak, és igenis jelentős szerepük van egy klaszter működtetésében. Ezzel némileg ellentmondásos az a helyzet, mely szerint a 2004-ben csatlakozott uniós tagországok és a 2007-ben csatlakozott országok vezetőinek többsége úgy látja, hogy az államnak szükségtelen beavatkozni az üzleti folyamatokba. Finnország és Magyarország esetében jelenleg nem tartják elégségesnek a támogató szervezetek működését. A vezetők 68%-a teljesítményösztönző adókedvezményeket, valamint az adminisztratív terhek csökkentését várna az államtól. Elsődlegesen viszont azt várnák el, hogy a közszféra intézményei csökkentsék a támogatások túlbürokratizált procedúráját.
Klaszteresedés az EU 2004-ben csatlakozott 10 tagállamaiban
2004-ben az Európa Unióhoz csatlakozott 10 tagállam körében - NUTS-2 szinten - végzett felmérés arra irányult, hogy felmérjék térségeikben a regionális klaszterek számát6. A klasztereket méret, a regionális dominancia, és a specializáltságuk alapján rangsorolták, egy úgynevezett „star-system” alapján. A legerősebb klaszterek a 3 csillagos klaszterek, míg értelemszerűen a leggyengébbek az 1 csillagosok. Összesen a tíz tagállamban 367 regionális klasztert regisztráltak. Ezek a klaszterek összességében 5,86 millió embert foglalkoztatnak, átlagosan a vállalatok által foglalkoztatottak 32%-át (pl.: Lengyelország: 47,6%, Szlovénia 23,5%). A 367 klaszter közül 102 kapott 2 csillagos helyezést, és összesen 21 klasztert soroltak a 3 csillagos kategóriába.
Klaszter-portfólió rangsor a 2004-ben csatlakozott EU tagállamokban, Forrás: Europa Innova, 2004
Az eredményekből leszűrhető, hogy az adott országok fővárosi régiói vezetik a listát: Budapest (összesen 23 csillag, 1. helyezet), Varsó (22 csillag, 2. helyezet), Prága (19 csillag, 3. helyezet). Szembetűnik az értékelés során az, hogy Lengyelország kiemelkedik a 10 tagállam közül, mind a működő klaszterek számában, mind az értékelési rangsorban. Csehországban különösen igaz ez Prágára, ahol legjobb értékelést kaptak a divat, pénzügyi szolgáltatások, szórakoztató ipar, és oktatás és tudásfejlesztés terén működő klaszterek egyaránt. Magyarországon a szegedi székhelyű élelmiszeriparban tevékenykedő klasztert, és a győri központú autóipari klasztert (Pannon Autóipari Klaszter, PANAC) értékelték regionálisan meghatározó hálózatoknak. (Europa Innova, 2004)
Az alábbi eredmények is tükrözik a hazai tendenciákat: mára számos klaszter működik, és alakul Magyarországon. Ez alapján a klaszterek száma hazánkban kiemelkedő a 2004-ben csatlakozott tagállamok között. Azonban működésük minősége, eredményessége az Európai Uniós felmérések alapján elmarad a többi országokhoz képest.
Három csillagos regionális klaszterek listája (2004), forrás: Europa Innova, 2004
Klaszterek Magyarországon
A klaszterek létrehozásának indokoltsága hazánkban
A magyar gazdaságnak a rendszerváltás után nagy gazdasági változásokon kellett átesnie7. Meg kellett oldania a piacgazdaságba való átmenetet, át kellett alakítania a gazdaság szerkezetét és technológiáját, valamint alkalmazkodnia kellett a globalizációs folyamatokhoz. A hagyományos ipari és mezőgazdasági szerkezettől való függés, az egyenlőtlenül eloszló közvetlen külföldi tőke vonzása, az egyre növekvő regionális különbségek, a szakképzési problémák, a magyar kis- és középvállalatok nem nemzetközi szintű versenyképessége, a társadalmi tőke hiánya mindmáig érvényben lévő problémák hazánkra nézve. Mindez jelentős terhet rótt és ró az intézményekre, a gazdasági szereplőkre és a magánszemélyekre egyaránt.
A végbement változások a gazdaság és a társadalom új térbeli szerveződési formáit alakították, illetve alakítják ki. A kibontakozó tudásalapú gazdaság fő versenyképességi eleme a tudás és a tanulás-képesség. Elmondhatjuk tehát, hogy a globalizálódás átértékeli a helyi adottságok szerepét.8
A fejlődési folyamatokat két fő területre irányultság alapján lehet jellemezni:
| – | egyrészt a hálózatba bekapcsolt régiók, vagy kisebb egységek versenyképességének javítására |
| – | másrészt a hálózatból kimaradtak bekapcsolására, a sajátosságaiknak megfelelő előnyeik támogatására. |
Magyarországon a vállalatok a magas bérköltségek következtében csak úgy tudnak versenyképesek maradni a feltörekvő országok alacsonyabb béreivel szemben, ha a költségeket minimálisra tudják csökkenteni, többet fordítanak innovációra, kutatás-fejlesztésre, termékdifferenciálásra, valamint ha szervezetten együttműködnek (formálisan v. informálisan) más vállalatokkal, intézményekkel.
Magyarországon a regionális gazdaságépítési program két fő pilléren nyugszik: a hálózatépítésen és az innováción. A hálózatépítés, mint cél azon alapul, hogy a gazdaság duális szerkezete nem törhető meg pusztán a kis- és középvállalkozói szektor fejlesztésével, fejlődésével, hiszen a nagyvállalat versenytársa és alternatívája nem önmagában a KKV-szektor, hanem a kis- és közepes vállalatok termelési, innovációs és információs hálózatára épülő régió. A termelési, információs és innovációs hálózatok kiépítésétől várható, azaz eredmény, hogy a Széchenyi Terv programjai által mozgósított erőforrások regionális, illetve helyi szinten összekapcsolódjanak és megsokszorozódjanak.
Mivel a hálózatépítés, klaszterizálás alapvetően erősíti a belső kohéziót, oldja a duális gazdasági szerkezetet, növeli a versenyképességet, kézen fekvő volt, hogy országunkban támogatni kell, minden klaszteralapításra vonatkozó kezdeményezést. A szervezéshez és megvalósításhoz számtalan külföldi példa állt a rendelkezésre a gördülékeny, akadálymentes lebonyolítás érdekében.
Az első klaszterek kialakulása Magyarországon
Az első magyar klaszterek kialakulásában a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács játszott nagy szerepet: 2000 őszén jelentette be, hogy támogatja illetékességi területén a klaszterek szervezését9. Ehhez hozzá járult azzal is, hogy az iparági csoportosulások mellett, kialakították a gazdaságfejlesztési szervezetek együttműködési hálózatát, a Pannon Gazdasági Kezdeményezést (2000. október 16.).
A PGK nonprofit gazdaságfejlesztési hálózati együttműködés célja, egy vonzó, innovatív gazdasági környezet megteremtése, a régió belső gazdasági kohéziójának erősítése, az innovációs képesség kialakítása/megerősítése, illetve a gazdaságfejlesztési hálózatok megerősödéséhez szükséges szervezeti rendszer felállítása volt. A Pannon Gazdasági Kezdeményezés tevékenységének eredményeként válhatott, a Nyugat-dunántúli régió az OECD szerint is, klaszter mintarégióvá, hiszen e kezdeményezés keretében jöttek létre a 2000. év végén alakult első magyarországi iparági klaszter, a Pannon Autóipari Klaszter (PANAC), majd rendre a Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter (PANFA), a Pannon Termál Klaszter (PANTERM).
A Nyugat-Dunántúlon működő klaszterek főbb adatai, forrás: Központi Statisztikai Hivatal, 2004
A klaszteresedés Nyugat-Dunántúlon két tekintetben is megelőzte saját korát. Egyrészt oly módon, hogy az egész régiót tekintik fejlesztési pólusnak, másrészt, mert ebben a régióban 2-4 évvel korábban alakultak meg az első klaszterek, mint hazánk más területein, ráadásul korábban, mint amikor az Európai Unió ezt beavatkozási területként beazonosította. A szakemberek szerint az igazán versenyképes fejlesztési pólusok legalább 1 milliós lakosú fejlesztési potenciállal bíró koncentrált térségek, és Nyugat-Dunántúl gazdasága ennek minősül, hiszen 5 középváros, és az ipari-gazdasági központ megteremtette ezt a lehetőséget. Együttműködő tagjai között ipari parkok, innovációs központok, kamarák, vállalkozásfejlesztési alapítványok, befektetés-ösztönző szervezetek is találhatók. A PGK nemcsak a magyar nemzetgazdaság részének tekinthető, hiszen Győr kapu Ausztria és Szlovákia felé, Szombathely és Zalaegerszeg Graz és Ljubljana, Nagykanizsa pedig Horvátország felé, megadva a lehetőséget így a hálózatok és nemzetközi kapcsolatok további bővítésére.
A Kezdeményezés megteremtette a nyugat-dunántúli hálózatalapú gazdaságfejlesztés keretét, segíti a régió gazdaságfejlesztési programjainak végrehajtását, és lehetővé teszi, hogy a régió gazdasági dinamizmusából részesülő vállalkozói kör kiszélesedjék a hálózati együttműködésbe bevont kis- és középvállalkozásokkal. Napjainkra a PGK és a klaszterek nemzetközi hálózatok és projektek keresett, elismert résztvevőivé váltak.
A magyarországi klaszterek földrajzi elhelyezkedése, forrás: Népszabadság Online, 2006/03/01
A klaszteresedés területi különbségei Magyarországon
Az ország gazdasági és történelmi fejlődése már nagyon régen megpecsételte az országrészek, és a már lehatárolt régiók közötti különbséget. De ez a különbség nem csak gazdasági és társadalmi szinten nyilvánul meg, hanem a mentalitásban, együttműködési hajlandóságban is. Ebben szintén nagymértékben szerepet játszik az a tény is, hogy a külföldi vállalatok előnyben részesítették a nyugati- és központi régiókat. Ezáltal a modern, magasabb kooperálási hajlandóságú külföldi vállalat-vezetési szemlélet nem nyerhetett úgy teret, mint a fejlettebb régiókban. Ezt támasztja alá, a klaszterek már kialakult területi eloszlása (11.ábra). A kialakult területi szóródást igazolja az is, hogy Magyarországon a vállalati klaszterek kialakulását több esetben külföldi befektetések indukálták.
A magyarországi klaszterek száma régiók szerinti bontásban (2003), forrás: Győrffy – Pogátsa – Török, 2005
Nagyon jól látható, hogy amíg 2003-ra a Nyugat-Dunántúlon már 5, a Központi Régióban, és az Észak-Alföldön már 4-4 klasztert regisztráltak, addig Észak-Magyarországon még csak kettő kezdeményezési szinten álló hálózatosodást lehet eredményként megemlíteni. Bár 2005-re több klaszter is megalakult a régióban (pl.: Észak-magyarországi Egészségturisztikai Klaszter), de ezek közül számos csak névlegesen, esetlegesen nevezhető klaszternek, hiszen megalakulásuk után nem teljesítették/teljesítik a hozzájuk fűzött reményeket, nem életképesek. A későbbiek során ezeket a sajnálatos folyamatokat egy esettanulmány keretében mutatom be. Reményt adhat a 2007-es esztendő, mivel már az év elején két klaszter megalakulását helyezték kilátásba (Észak-magyarországi Autóipari Klaszter, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Környezetipari Klaszter).
A magyar klaszterek sajátságos jellemzői
Spontán vagy irányított klaszter-fejlődés?
A klaszteresedés a gazdaság egyfajta szervezeti átalakulása, mely a globalizációs kihívások és az ICT-robbanás korában a versenyképesség egyik legfőbb tényezőjévé vált az USA-ban, skandináv országokban és Olaszországban. Ezen országok klaszterei valódi organikus fejlődés eredményei, amelyek kialakulását a vállalkozásfejlesztési és regionális politikák célzottan segítették. Magyarországon meglehetősen fölülről irányított módon, részben az országos és a regionális irányítás ösztönzésére indult meg a klaszterképződés, tehát a fejlődés nem annyira szerves, mint ahogyan ez például Olaszországban lezajlott.
A klaszterbe szerveződés folyamatát Magyarországon is meggyorsította az a gyorsan terjedő felismerés, mely szerint a bizonyos esetekben a feladatokat olcsóbb, és hatékonyabb más vállalatokkal képzett laza hálózati szervezetben megoldani10.
A klaszterek intézményesítése
A Magyarországon működő klaszterek jellegzetesen nem rendelkeznek önálló jogi formával, hanem valamilyen nagyobb szervezet ad nekik otthont: gazdasági társaság formájában működő vállalat, az egyesületi törvény alapján működő nonprofit szervezet vagy az államigazgatás által kiszervezett feladatokat gazdasági társaság formájában végző regionális vagy vállalkozásfejlesztési ügynökség. A magukat klaszternek nevező szervezetek pályázataikat a neki otthont adó "gesztor" szervezet nevében adják be.
Tagsági feltételek
A jelenlegi hazai klaszterekbe való bejutást általában nem kötik különösebb feltételekhez. Egyes klaszterek ugyan kérnek a jelentkezőktől önértékelést és cégauditálást, és figyelemmel kísérik tagjaik fejlődését, sőt néha azt is elvárják, hogy vegyenek részt a közösségi benchmarking rendszerben.
A belépés vagy a bennmaradás értékelési módszereit a klaszterek, valamint a gazdasági ág önszerveződései formálják. Ilyen megközelítéssel biztosítható, hogy olyan klaszterek keletkezzenek, amilyenekre a tagvállalkozásoknak szükségük van.
Vertikális és horizontális klaszterek Magyarországon
Vertikális klaszterek: egy vertikum mentén alakulnak ki, leggyakoribb példáik a beszállítói hálózatok. Pl.: a nagy autóipari és elektronikai cégek körül szerveződő klaszterek, PANAC. A beszállítókkal fenntartott kapcsolatok azon alapulnak, hogy offenzív módon újragondolhatják az abban részt vevő cégek tevékenységi köreit.
Horizontális klaszterek: nagy jövője van egyazon térség szolgáltatási szférában működő intézményeinek, vállalkozásainak tömörüléseiben, így a fürdő-klaszterekben, turisztikai létesítmények összefogásában (pl.: Pannon Termál Klaszter, Dél-Alföldi Turisztikai KLaszter). Az idegenforgalomban és azon belül a turizmusban közel egyenrangúak a szereplők, így jóval jellemzőbb a horizontális kooperáció és a konzorcium-alkotási készség.
A klaszterek legalapvetőbb, és időben legelőször kialakult formája a beszállítói hálózat. A klaszteresedés kibontakozása során már másfajta, horizontális és helyi jelentőségű kapcsolatok és térségi jelentőségű célok is felmerülnek. A legsikeresebb klaszterek kapcsolathálójának gerince, törzse azonban az esetek többségében Magyarországon még mindig egy beszállítói hálózat. A támogatáspolitikának ezért a minél teljesebb hálózatosodás irányába kellene terelni a vállalatokat. Tehát a cél az lenne, hogy a beszállítói funkciók, a gyártás mellett a tagok minél inkább a klaszteren belül keressék partnereiket a logisztikai, informatikai, marketing stb. tevékenységhez is.
A klaszterek támogatására jellemző tendenciák
A támogatások iránya: Fontos lenne az, hogy az állami támogatás ne karitatív legyen, hanem olyan helyekre jusson, ahol életképes, a sikerre esélyes, de még önmagában elindulni nem képes projekteket segíthet át a kezdeti megvalósítási szakadékon. A gyakorlatban azonban sokszor megfigyelhető, hogy egyes ágazati vagy területi érdekcsoportok képviselői átlépik ezeket a kívánalmakat. A cél az, hogy a klaszter-fejlesztési politika ne valamilyen vélt vagy valódi hátrányt próbáljon kompenzálni, hanem már létező versenyképességet próbáljon fokozni11.
A kormányzatnak magát a "netwörkösödést", azaz azt a folyamatot kell támogatni minden fázisában, melynek során egymással kapcsolatba kerülhetnek, és innovációs pályára léphetnek az egyes gazdálkodó és közhasznú szervezetek. Pl: a mikrohitel közös felvételét, a technikai tanácsadás közös igénybevételét, a költségtakarékos közös beszerzést, és a tőkéhez (pl. kockázati tőkéhez) való közös hozzájutást. Hazánkban e feladatok java részét a már meglévő KKV fejlesztési szervezetek is képesek lennének megvalósítani. A klaszter fejlesztésének tehát az a módja, hogy össze kell hangolni azon szervezetek munkáját, amelyek a fenti funkciók és szolgáltatások kollektív igénybe vételét elősegítik.
A támogatások intenzitása: A klaszterekbe tömörült ágazati és területi érdekcsoportok és klaszter menedzserek szerint induláskor mindenképpen szükség van az állam részvételére. Számításaik alapján az államhoz a vissza nem térítendő támogatás tízszerese folyik be adóként a felfutást követően.
Fenntartható támogatási struktúrák igénye: A klaszterek csak úgy maradhatnak életképesek, ha egy idő után tagjaik számára annyira értékes szolgáltatást tudnak nyújtani, hogy önmagukat már a tagdíjból és a szolgáltatásokért felszámított díjakból is fenn tudják tartani. Ezen tendenciáknak egyelőre Magyarországon csak az előjelei mutatkoznak, és azok is csak a Magyarországon jelenleg működő klaszterek egy részénél. A kisvállalkozási támogatások összességével kapcsolatban ezért merül fel az igény, hogy az alkalmazott eszközök és a létrehozott támogatási struktúrák fenntarthatóak legyenek12.
A finanszírozás gyakorlata: A hazai klaszterek többségének finanszírozása esetleges. A klasztertagok nem szívesen pénzelik a klaszter működését, többségükben a kormánytól vagy az önkormányzatoktól várják azt. Mindazonáltal a tagok a klaszter által nyújtott értékes szolgáltatásokat hajlandók megfizetni.
A források összetétele jellemzően13:
| – | Központi támogatás 49 % |
| – | Regionális, megyei szint 23 % |
| – | Klaszter tagok 28 % |
A működő klaszterek szolgáltatásokban mért teljesítménye Magyarországon
A működő klaszterek outputjai között vannak látványos (pl. konferencia, honlap), és kevésbé látványosak eredmények (pl. forrás-szerzési és -szervezési tudás, erősödő kapcsolat a cégek között, minőségbiztosítási tanúsítványok).
| – | Információgyűjtő és -áramoltató tevékenység. A működő klasztereknek van weblapja, tagjaik e-mailen és hírlevélen keresztül tartják a kapcsolatot. Egyes klaszterek (pl. PANAC, Pápai Hús, Közép-Dunántúli Fa- és Bútoripari stb.) már kiterjedt tagi információs adatbázissal rendelkeznek. Ezek a klaszterek általában speciális információkat tartalmazó intranet szolgáltatást is kiépítettek (pl.: Pápai Hús: „Serinfo" rendszere). A számítógépes hálózatok speciális felhasználási lehetőségeire példa a Dél-alföldi Textilipari Klaszter, ahol a tagok egységes textilmintázat-készítő szoftvert használnak. A Közép-dunántúli Fa- és Bútoripari Klaszterben a tagi adatbázis mellett ágazati szakértői adatbázist is létrehoztak. Ugyanakkor még a jól működő klasztereknél is pénzügyi akadályokba ütközik a tagok átvilágítása, helyzetfelmérése, monitoring rendszer kiépítése. Az információgyűjtés- és szolgáltatás legnagyobb hátráltatója a bizalomhiány. Számos vállalat nehezményezi a klaszterszervezet által nyújtott információk kis mennyiségét, annak lassú áramlását. Az egységesebb, Internetes felületen megvalósított klaszter-fórumok létesítése már csak azért is szükséges, mert az ország különböző településein működő tagok nem tudnak valamennyi klaszter-összejövetelen, konferencián részt venni. |
| – | Oktatási tevékenység. Az oktatási, ismeret/know-how átadási, kisebb mértékben technológia-transzfer tevékenységek általánosan elterjedtek a magyar klasztereknél. A képzés célja a beszállítói klasztereknél legtöbbször az, hogy a klasztertag cégek megfeleljenek a beszállítói kritériumok rendszerének (pl.: vállalatvezetési ismeretek, minőségbiztosítási rendszerek telepítése). |
| – | Beszállítóvá válás, a beszállítói pozíció megtartása. A Magyarországon működő klaszterek egy részének ez a központi feladata, és minden más közös projektet annak a célnak rendelnek alá, hogy a vevő vagy az integrátor céghez fűződő vertikális kapcsolatok létrejöjjenek. |
| – | Klaszteren belüli együttműködés. Az a kapcsolati tőke, amit a vállalatok közötti üzleti relációk képviselnek. Magyarországon egyelőre nem eléggé konvertibilis. Ennek egyik jele, hogy számos bank a kis cégeket még akkor sem tekinti hitelképesnek, ha azok egyike-másika igazoltan stabil beszállítója egy nagy világcégnek. Ennek valószínűsíthető oka az a magyar mentalitás, hogy a magyar vállalatok nem „közösködnek”. A kooperációk kifejlesztése Magyarországon csak egy nehéz tanulási folyamat során valósulhat meg. A klasztertagoktól származó gyakori kritika az is, hogy az ígéretek szerint megvalósuló együttműködés helyett csupán információcsere történik. Ezért van szükség olyan projektekre, amelyek javítják a tagok közötti bizalmat. |
| – | A közös marketinget segítő tevékenységek. A magyar klaszterek egyik gyenge pontjának a közös marketinget segítő tevékenységet tartják Ennek oka az, hogy azokban a klaszterekben, amelyek azzal a céllal jöttek létre, hogy tagjaikat egy adott vertikális termelési láncba integrálják, horizontális együttműködések híján a közös marketingnek nincs igazán kiindulópontja. Emellett a beszállítók gyakran egymástól eltérő tevékenységi körrel rendelkeznek. |
| – | Pályázatírás. A pályázatok figyelésében, megírásában, és beadásában való segítség is nagy szerepet játszhat, hiszen ezek megvalósulása által újabb lehetőség nyílhat a magyar klaszterszervezetek számára a tagi együttműködés fokozására. |
| – | Érdekképviselet. A klaszter érdekképviseleti funkciókat is ellát, ami felpezsdíti a Magyarországon sok területen lanyha érdekképviseleti életet a tagcégek javára. |
A Borsod Hotel Klaszter példája
A klaszterszervezés felülről jövő kezdeményezésként indult, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szerepvállalásával. Célja a megye turisztikai fejlesztéséért a szektorban tevékenykedő kis- és középvállalkozások közötti horizontális klaszter létrehozása volt. A klaszter célkitűzései között szerepel a Borsod-Abaúj-Zemplén megye idegenforgalmi célú látogatottságának növelése, az idegenforgalmi program-ajánlatok számának növelése, a szállodákkal szembeni megelégedettségi szint fokozása. Nagy hangsúlyt fektetnek a közös látogatói programok kidolgozására, közös honlapra és a munkavállalók szakmai képzettségének növelésére, valamint hogy minél szélesebb közönséget érjenek el és tájékoztassanak szakvásárokon, szakkiállításokon való részvétellel és kiadványokon, cégismertetőkön keresztül. A klaszter megvalósításának finanszírozási támogatását a GVOP által kiírt pályázatban való részvétellel próbálta megalapozni.
Az eredmények
A klaszter megvalósulásával egy több évig tartó hálózati együttműködés jött létre 8 miskolci hotel és 2 idegenforgalmi szolgáltató között, melynek eredményeképpen egy sokoldalú, határozott arculattal rendelkező, nemzetközileg is megjelenített, versenyképes, a fenntarthatóság elvét képviselő, hatékony turisztikai kínálat kerül kialakításra, mely komplex, jelentős hatást gyakorol a régió általános fejlődésére. A klaszterbe először az egymáshoz földrajzilag közel fekvő szállodákat és a beutaztató turizmus iránt elkötelezett utazásszervező cégeket vonták be, így a miskolci vállalatokra koncentráltak. A hálózathoz az elkövetkezendő években újabb szállodák, panziók csatlakozhatnak, s a szinergiát kihasználva jobb teljesítményt érhetnek el már az egész megyében, illetve régióban. A klaszter megalakításával, a turizmus fejlesztésével növekedhet a régióban élők jóléte, mely gazdasági, kulturális, politikai és ökológiai változásban nyilvánul meg. A hotelek, és a szolgáltatók külföldi bemutatkozása elősegítheti a határon átnyúló turisztikai együttműködések fejlődését, konkrét közös programok kidolgozását. A külföldi reklámkampány következtében nőhet a régióban eltöltött vendégéjszakák száma, ami által javul a kapacitás-kihasználtság14.
A klaszter pozitív kezdeményezésként indult, azonban már a megalakításánál számos nehézség jelentkezett, valamint működése során egyre inkább az elhalás és a működésképtelenség mutatkozik meg.
A vállalatok, már a klaszter megalapításának felvetésekor, sem voltak igazán fogékonyak az összefogásra. A rivalizálás, bizalmatlanság, kétkedés hatotta át a megbeszéléseket, tárgyalásokat. A fejlesztés lehetőségére, a támogatások megszerzése volt az a tényező, ami később klaszterré formálta a vállalatok csoportját, valamint az, hogy egy lelkes, szakember bizalmukat elnyerve győzte meg a leendő tagokat: igenis érdemes együttműködni.
Azonban a hatékony együttműködésnek számos gátja akad/akadt: információ visszatartási esetek, pályázati sikertelenség; a kapcsolattartás elhalványulása, további kétkedések az elnyert összegeket megfelelő felhasználásával kapcsolatban, és a tervezett programok, fejlesztési, kiépítési tervek az ütemezéshez képest lelassultak, megálltak.
A regionális helyzet tanulságai
Általánosságban elmondható, hogy a szerveződés alapvető gátlótényezője feltételezhetően a magyar vállalkozói rétegben tapasztalatható nagyfokú bizalmatlanság, mely fokozottan igaz az észak-keleti régióra. A kialakulásuk további gátló tényezőjeként lehet megemlíteni, a piaci szereplők közötti információáramlás alacsony szintjét és a rövid távú gondolkodást, amely az uniós lehívható pénzek megszerzésére korlátozódik, hosszú távú stratégia nélkül.
A klaszter alakításához kell egy lelkes ember, aki véghezviszi az alakítási folyamatokat, összetartja a szervezetet, támogatókat talál, és ösztönözni tudja a tagokat a folyamatos kölcsönös együttműködésre. Egy ilyen személy nélkül kivitelezhetetlen egy sikeres klaszter létrejötte, és a klaszter fenntartása. De felmerül a kérdés: érdemes-e létrehozni, működtetni, támogatni? Ugyanis a tagok aktív részvétele nélkül a klaszterek alapvetően az elhalásra vannak ítélve.
Pozitív tényezőként lehet megemlíteni azt, hogy a régióban tevékenykedő civilszervezetek aktívan szerepet vállalnak a gazdaság fejlesztésében és klaszterek szerveződésekben. Ez biztosítja azt, hogy az alacsony vállalkozói aktivitás ellenére is megteremtődjön a hálózati együttműködéshez szükséges alapok.
A magyar vállalkozóknak fel kell ismerni azt a tényt –amit már az uniós tagállamok rég észleltek -, hogy a klaszter kimondatlanul is piacvédelmi eszköz egyben. A csatlakozás után a határok, piacok kibővültek, a piacvédelmi törvényes eszközök viszont egyszersmind eltűntek, jelentősen megnövelve ezzel a piaci versenyt. A külföldi vállalatok alapból versenyelőnnyel rendelkeznek a magyar vállalatok, vállalkozások többségével szemben, és szinte letámadták a magyar piacot. Ellenük, a versenyképesség megszerzéséért, a hálózatosodással, a klaszteresedéssel, az összefogással lehet, lehetne küzdeni.
A potenciális tagok bevonása a klaszterbe, szintén problematikus feladat, mert az új tagok inkább nézik nagyobb hangsúllyal személyes kiadásaikat, mint a csatlakozás által várható jövőbeni pozitív hozadékokat. A klaszterek fejlődésére visszahatólag hatnak a meglévő vezetői ellentétek is. Számos esetben előfordul, hogy a klaszterek nem maradnak életképesek a hálózat megalakulása után. Ez azzal magyarázható, hogy a tagok nem mutatnak kellő érdeklődést a közös ügyek iránt.
A folyamatokból is világosan kivehető, hogy ebben a régióban, még csak most alakulnak ki kellően a klaszterszervezés ideális tényezői. Ez különösen igaz a keleti régióra, de a nyugati régióban is nagyfokú hiányosságok állapíthatók meg, ha összehasonlításként Nyugat-Európát vesszük alapul.
Az Európa Uniós támogatások szerepe a klaszteresedésben
A jelentős összegű, lehívható Európai Uniós támogatások lehetősége, a vállalatok számára motiváló erőt jelenthetnek a klaszterszerveződésre. Az uniós és a kormányzati pályázatok mellett, regionális források is segítik a klasztereket. Azonban a kapott támogatások a hosszú távú fennmaradáshoz nem elégségesek, a klaszternek olyan értékes szolgáltatást kell nyújtani a tagok számára, hogy a tagoknak megérje a klaszternek elégséges anyagi finanszírozást nyújtani. Ezen tendenciáknak Magyarországon csak az előjelei mutatkoznak. Azonban fenn áll annak is a lehetősége, hogy maguk a lehetséges klasztertagok ábrándulnak ki magából a klaszterből, mint együttműködési formából, ha továbbra is ilyen, negatív tendenciát mutató, elhaló, értékes szolgáltatást előállítani nem képes klaszterek alakulnak.
Ennek természetesen nem kell szükségszerűen így történnie. Mindenkit arra kell bátorítani, hogy az esetleges negatív híresztelésekre, a szkeptikusok véleményére, ezekben kérdésben ne hallgassanak, ne mondjanak nemet egy gazdasági szerveződés ilyen sikeres formájára. A szerveződésre, amely a világ számos pontján a regionális fejlődésen túlmutatva, az ország gazdasági sikerességének elérésével egy jobb élet megalapozását hozta, az ott élő társadalom számára. Mindenki számára ott a klaszter-példa, amely már bizonyított, bizonyít, és bizonyítani is fog.
1 Elek A.- Juhász J. - Kiss E..- Varga Cs.: A tudás Társadalma, I. kötet, In.: Horváth P.- Ihász A.: Hálózat - klaszter – gyakorlat, Hálózat - Stratégiakutató Intézet Nemzeti Ifjúsági Kutató és Tanácsadó Kft, Budapest, 2002. 357-375. oldal
2 Buzás N. – Lengyel I. (szerk.): Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. In: Imreh Sz.- Lengyel I.: A kis- és középvállalkozások regionális hálózatainak főbb jellemzői SZTE GTK, JATEPRess, Szeged, 2002. 154-174. oldal
3 Elek A.- Juhász J. - Kiss E..- Varga Cs.: A tudás Társadalma, I. kötet, In.: Horváth P.- Ihász A.: Hálózat - klaszter – gyakorlat, Hálózat - Stratégiakutató Intézet Nemzeti Ifjúsági Kutató és Tanácsadó Kft, Budapest, 2002. 357-375. oldal
4 Elek A.- Juhász J. - Kiss E..- Varga Cs.: A tudás Társadalma, I. kötet, In.: Horváth P.- Ihász A.: Hálózat - klaszter – gyakorlat, Hálózat - Stratégiakutató Intézet Nemzeti Ifjúsági Kutató és Tanácsadó Kft, Budapest, 2002. 357-375. oldal
5 The Gallup Organization: Innobarometer on cluster’s role in facilitating innovation in Europe, 2006. www
6 Europa Innova: Cluster Mapping in EU-10 Countries, 2006. www
7 Elek A.- Juhász J. - Kiss E..- Varga Cs.: A tudás Társadalma, I. kötet, In.: Horváth P.- Ihász A.: Hálózat - klaszter – gyakorlat, Hálózat - Stratégiakutató Intézet Nemzeti Ifjúsági Kutató és Tanácsadó Kft, Budapest, 2002. 357-375. oldal
8 OECD: Vezetői Összefoglaló, Üzleti klaszterek: Vállalkozás-támogatás Közép- és Kelet-Európában, 2005. www
9 Fehérné Brandisz K. – Kaposi L. –Kramarics T.né: Nyugat-Dunántúl felkészülése az európai uniós csatlakozásra; az együttműködés eredményei, Központi Statisztikai Hivatal, Területi statisztika 2004/3
10 Dr. Futó P. – Soltész A. – Lányi P.: Regionális klaszterek és a létesítésükre, működtetésükre vonatkozó politikák Magyarországon, SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány, Budapest, 2003.
11 Kállay L.: Paradigmaváltás a kisvállalkozás-fejlesztésben. Közgazdasági Szemle, Budapest, 2002. július-augusztus. 557-573. oldal
12 Kállay L.: Paradigmaváltás a kisvállalkozás-fejlesztésben. Közgazdasági Szemle, Budapest, 2002. július-augusztus. 557-573. oldal
13 Pintér Z.: Klaszterek a gyakorlatban; előadás, 2006
14 Pintér Z.: PROJEKT ADATLAP GVOP-2005-2.3.1, Borsod Hotel Klaszter (BORHOK), 2005.
2 Buzás N. – Lengyel I. (szerk.): Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. In: Imreh Sz.- Lengyel I.: A kis- és középvállalkozások regionális hálózatainak főbb jellemzői SZTE GTK, JATEPRess, Szeged, 2002. 154-174. oldal
3 Elek A.- Juhász J. - Kiss E..- Varga Cs.: A tudás Társadalma, I. kötet, In.: Horváth P.- Ihász A.: Hálózat - klaszter – gyakorlat, Hálózat - Stratégiakutató Intézet Nemzeti Ifjúsági Kutató és Tanácsadó Kft, Budapest, 2002. 357-375. oldal
4 Elek A.- Juhász J. - Kiss E..- Varga Cs.: A tudás Társadalma, I. kötet, In.: Horváth P.- Ihász A.: Hálózat - klaszter – gyakorlat, Hálózat - Stratégiakutató Intézet Nemzeti Ifjúsági Kutató és Tanácsadó Kft, Budapest, 2002. 357-375. oldal
5 The Gallup Organization: Innobarometer on cluster’s role in facilitating innovation in Europe, 2006. www
6 Europa Innova: Cluster Mapping in EU-10 Countries, 2006. www
7 Elek A.- Juhász J. - Kiss E..- Varga Cs.: A tudás Társadalma, I. kötet, In.: Horváth P.- Ihász A.: Hálózat - klaszter – gyakorlat, Hálózat - Stratégiakutató Intézet Nemzeti Ifjúsági Kutató és Tanácsadó Kft, Budapest, 2002. 357-375. oldal
8 OECD: Vezetői Összefoglaló, Üzleti klaszterek: Vállalkozás-támogatás Közép- és Kelet-Európában, 2005. www
9 Fehérné Brandisz K. – Kaposi L. –Kramarics T.né: Nyugat-Dunántúl felkészülése az európai uniós csatlakozásra; az együttműködés eredményei, Központi Statisztikai Hivatal, Területi statisztika 2004/3
10 Dr. Futó P. – Soltész A. – Lányi P.: Regionális klaszterek és a létesítésükre, működtetésükre vonatkozó politikák Magyarországon, SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány, Budapest, 2003.
11 Kállay L.: Paradigmaváltás a kisvállalkozás-fejlesztésben. Közgazdasági Szemle, Budapest, 2002. július-augusztus. 557-573. oldal
12 Kállay L.: Paradigmaváltás a kisvállalkozás-fejlesztésben. Közgazdasági Szemle, Budapest, 2002. július-augusztus. 557-573. oldal
13 Pintér Z.: Klaszterek a gyakorlatban; előadás, 2006
14 Pintér Z.: PROJEKT ADATLAP GVOP-2005-2.3.1, Borsod Hotel Klaszter (BORHOK), 2005.