Az európai műholdas rádiónavigációs rendszer, a Galileo az „Európa-hatalom” ambícióinak újjáéledéseként indult. A 30 műholdból álló rendszer az amerikai GPS-nek a kihívója lehetne, s egy olyan Európa jelképe, amely a világ nagyjai közé emelkedve az űrrepülés terén is felveszi a versenyt az USA-val, Oroszországgal és Kínával. A magas munkanélküliséggel küzdő EU-nak ezen felül az a 150 ezer munkahely sem jönne rosszul, aminek a megteremtését a projekttől várják.

Ehhez képest a Galileo, az Európai Alkotmány tervezetéhez hasonlóan, kudarcba fulladni látszik. Az egyre halmozódó késések miatt az eredetileg 2010-től beindítani tervezett program a dolgok mostani állása szerint a legjobb esetben is csak 2012-től lesz működőképes. Az európai űrambíciók zászlóshajója ilyen hamar zátonyra futna?

A válság ipari, pénzügyi és politikai jellegű. A program kivitelezésére 2005 végén kiválasztott vállalatok: a páneurópai EADS, a francia Alcatel és Thales, az olasz Finmeccanica vagy a spanyol Hispasat késlekednek ígéreteikkel. A köz- és magánszféra közötti partnerség mintaképének tekintett konstrukció a vállalatok és az európai hatóságok közötti huzavonával vesztegeti idejét, mert előbbiek minimálisra igyekeznek szorítani kockázatukat. Ráadásul az érintett tagállamok, Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország, Olaszország és Spanyolország a Dominique de Villepin által „gazdasági patriotizmus” néven emlegetett protekcionista szemléletmód jegyében azon acsarkodnak, ki mekkora hasznot húz majd a közös projektből. A helyzet tehát kísértetiesen emlékeztet az Airbus esetére, ahol hasonló nézeteltérések hátráltatják a fejlesztéseket, és hozzák egyre rosszabb anyagi helyzetbe a vállalatot. Ideje lenne, hogy mindenki visszafogja magát, megmentendő azt, ami a Galileót övező ambíciókból még megmaradt!