Eddig a francia elnökválasztás kampányában kevés szó esett a bevándorlásról, nem úgy, mint 2002-ben. A minap azonban felerősödtek az indulatok, amikor erőszakos cselekményekre került sor bevándorolt fiatalok és a rendőrök között a párizsi Gare du Nord vasútállomáson. Az eseményekhez hozzájárult egy tanárnő letartóztatása, aki iskolájában illegális bevándorlókat és gyermekeiket akart megmenteni a rendőrségi intézkedéstől. Az események nagy port kavartak Franciaországban, mert március eleje óta nagymértékben megnövekedett a francia nemzeti öntudat hangsúlyozása mindkét elnökjelölt részéről.

Míg a franciák a hazafiságról és a nemzeti zászló gyakoribb használatáról vitáznak – melyet nem mellesleg a szocialista jelölt Segoléne Royal javasolt –, Németországban az sem egyértelmű, hogy egyáltalán szabad-e a zászlót az autóra vagy az ablakba kitenni. A nagy kérdés ma Franciaországban, mit is jelent franciának lenni? Más szóval az illegálisan francia földön élő bevándorlók megkaphatják-e a francia állampolgárságot? Mi a helyzet, ha gyermekeik már itt születtek, vagyis franciák?

A viták kiváltója Nicolas Sarkozy konzervatív elnökjelölt volt, aki bejelentette, megválasztása esetén egy bevándorlásügyi és nemzeti öntudattal foglalkozó minisztériumot is életre fog hívni. Segoléne Royal hevesen reagált a bejelentésre, mondván, a két dolog, egyrészről az illegális bevándorlók, másrészről a franciák nemzeti büszkesége nem mosható össze. A zászló használata kapcsán kirobbant vita, ahol a szocialista jelölt arra buzdította a franciákat, mindenkinek legyen otthon nemzeti lobogója, ellenállást váltott ki saját pártjában. François Bayrou, Royal baloldali ellenzékének vezetője, a centrumpártiak jelöltje azt hangoztatta, hogy ezzel Royal a jobboldal és a konzervatívok méregfogát akarja kihúzni. A szocialistákra egyébként mindig is nagy reményekkel tekintettek a bevándorlók, tőlük kaptak politikai támogatást. Ezért is akad problémája a baloldaliaknak a nemzeti öntudat kérdésével. Másrészt viszont a bevándorlási törvények enyhítéséért sosem szálltak síkra teljes mellszélességgel. Nem meglepő tehát, hogy a bevándorlók közül sokan a konzervatívokra szavaznak. Példának okáért Sarkozy egyik szóvivője, Rachida Dati is marokkói és algériai ősökkel büszkélkedhet.

Miért olyan nehéz beszélni ezekről a kérdésekről Franciaországban? A francia jog szerint, aki francia földön született, vagy legalább egyik szülője francia, francia állampolgár lesz. Ezzel örökli a francia történelmet, világi, republikánus felfogást, mindegy, hogy szülője még kínai, fekete, esetleg lengyel volt. Így lehet, hogy egy napon talán a magyar nemes apával és görög zsidó anyával bíró Sarkozy francia államfő lesz. A valóságban a bevándorlóknak sokkal kevesebb esélyük van állást találni, mint fehér francia társaiknak, és fordítva, az arab származású bevándorlóknak pedig nem jelent semmit a francia történelem, vagy a republikánus felfogás. Sarkozy a nemzeti öntudat kapcsán sikeresen megosztotta a baloldalt, de vajon ő a legalkalmasabb az elnöki posztra, és nem kerékkötője lesz a franciák és nem franciák egymás mellett élésének.

Egy győztese mindenesetre van a kampánynak, Jean-Marie Le Pen. Boldogan látja, hogy az ő „témái” vannak napirenden, bár ő nem sokat vitázna, egy megoldást ismer, „kifelé minden külföldivel!” Egyes jól értesültek szerint Royal nem fog tudni bejutni a második fordulóba, mert Bayrou elveszi szavazatai egy részét, így ebben a fordulóban Sarkozy és Le Pen mérkőzik majd. A jelenlegi állás szerint ez sincs kizárva.