Az amerikai központi bank (FED) elnöke, Ben Bernanke nemrég kongresszusi meghallgatásán kijelentette: nem érez késztetést arra, hogy a kamatlábak csökkentésével növelje az inflációs kockázatot, még akkor sem, ha ez a politika az USA gazdaságának lassulásával jár is. Mindez már-már paradigmaváltást jelent az amerikai pénzügypolitikában Alan Greenspannek, Bernanke legendás elődjének a doktrínájához képest, melynek keretében a gazdasági lassulás veszélyét a FED időről időre kamatlábcsökkentéssel igyekezett megelőzni. Márpedig most helyzet van: az amerikai lakásépítési piac válsága annyira ismert, hogy különösebb részletezést sem kíván. A kérdés: a világ többi része képes lesz-e ellensúlyozni az Egyesült Államok lassulását, ezzel pedig megelőzni egy globális recessziót?

Egészen mostanáig Amerika a világgazdaság gőzmozdonya volt. Most a 10 vezető nemzetgazdaság többi tagján a sor, hogy bizonyítsák globális befolyásukat. Még akkor is, ha az amerikai közel háromszor nagyobb a második legnagyobb japán gazdaságnál, és tizenkétszer a tizedik kanadainál. Hogyan teljesítenek napjaink vezető gazdaságai az Egyesült Államokon kívül? Japán egészen jól, évi 4,8%-os növekedést, erős fogyasztást és növekedő bevételeket produkálva. A harmadik legnagyobb gazdaságot magáénak tudó Németország hosszas gyengélkedés után szintén megerősödni látszik, ahogyan maga mögött hagyja az elmúlt évtizedben elért történelmi csúcsait a munkanélküliségi és inaktivitási ráta tekintetében. A munkaerő költségszínvonala is kezd versenyképes mederbe terelődni, és ami legalább ennyire fontos: a német lakosság egyre inkább belátja és elfogadja a nagy elosztórendszerek átalakításának szükségét.

Nagy-Britannia helyzete szintén biztatónak mondható: az elmúlt évtized stabil, ám szolid növekedését követően a kamatlábak nőnek, a szolgáltató szektor gyors ütemben bővül, a londoni City egyre nagyobb szeletet hasít a globális pénzügyi piac folyamatainak irányításából. Kína minden bizonnyal a következő időszakba is fenntartja majd növekedési ütemét, és megszokott piacain szerzett részesedését – bár az amerikai gazdaság lassulása az ide irányuló exportot kissé visszavetheti. Spanyolország, Ausztrália és egyes latin-amerikai országok (mint Argentína vagy Chile) erős növekedése is hozzájárulhat a világgazdaság stabilitásához. Akadnak persze problémák, ahogy Venezuelában folytatódik az agresszív államosítás, ahogy Franciaország a világ vezető gazdaságának beteg embereként nem tud kilábalni a 2% alatti növekedési válságból, és maga az Egyesült Államok sem tesz meg mindent a dohai világkereskedelmi tárgyalások kudarcainak kiküszöböléséért. Ám a sok kisebb gőzmozdony most még elegendő hajtóerőt képvisel ahhoz, hogy a világgazdaság általános teljesítményét még Amerika időszakos gyengélkedése se vethesse vissza jelentős mértékben.