« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
A lobbi fenyegetésében
The Menace of the Lobby
Paul Johnson
Forbes Magazine, April 9, 2007


Meglátásom szerint a demokráciát nem a totalitarizmus felől éri a legnagyobb fenyegetés, hanem belülről, az egyre erősödő szervezett lobbi irányából. Vegyük csak Britannia példáját. Az 1960-as évek elején Harold Macmillan miniszterelnök mondása szerint „három testület van, melyekkel egyetlen józan ítélőképességű ember sem húzna ujjat: a Római Katolikus Egyház, az Őrök Brigádja és a Bányászok Nemzeti Szakszervezete”. Az évek során azonban a hadsereg folyamatos relatív leértékelődésével az Őrök Gárdája vesztett jelentőségéből. A bányászok szakszervezete szinte már nem is létezik, a katolikus egyház pedig ereje és hívei számának magcsappanása után szintén nem említhető az érinthetetlen hármas sorában. Az új mágikus hármast Britanniában ma a mullahok, a melegek és a zöldek alkotják. Messzemenően ezek a csoportok rendelkeznek a legnagyobb lobbierővel az országban, és csaknem minden egyes alkalommal elérik célkitűzéseiket, mindegy mi is legyen a választók akarata.

E tavasszal a meleg lobbi épp a régi hármas egyik tagja, az egyház ellen aratott győzelmet a meleg párok örökbefogadási jogával kapcsolatos vita megnyerésével. Azonban ha a tavasszal elfogadott törvényt a katolikus egyház mellett a mullahok is támadták volna, a tervezet minden bizonnyal nem ment volna át a törvényhozáson, ugyanis a muszlim lakossága nagy számban van jelen az ország középső és északi részének nagyvárosaiban, melyek hagyományosan erős munkáspárti fellegvárak. Ezzel szemben az iszlám lobbinak sikerült a „gyűlölködést” büntetőjogi kategóriává tenniük. Ezáltal – a bíróságok által megállapított mérték függvényében – lehetetlenné válik a muszlim közösségek tevékenységének kritizálása. Így gyűlölködés bűntettét követi el az, aki kemény hangot üt meg a muszlimokkal szemben, mely hangot egyébként a katolikus vagy a zsidó egyháznak el kell viselnie. Ezzel szemben viszont a rendőrség tehetetlen a lázító mullahokkal szemben, mivel tartanak a muszlim közösségek tömeges felháborodásától.

Ami a zöldeket illeti, néhány évvel ezelőtt csak egy kis, marginális jelentőségű csoportként tartottuk őket számon. Ma ők állnak a brit politikai élet középpontjában. Ez nagyrészt a tudományos világtól a globális felmelegedés kapcsán kapott támogatásnak köszönhetik, főleg annak a mindezidáig be nem bizonyított elméletnek, hogy mindez emberi tevékenységnek tudható be. A Királyi Társaság (Royal Society), az ország legmegbecsültebb tudományos testülete, teljes mellszélességgel kiáll a zöldek mellett. A globális felmelegedés jelenségével kapcsolatban a mainstreamtől eltérő állásponton lévő kutatók alig találnak munkát, és egyszerűen képtelenek támogatást nyerni kutatásaik folytatására. Ha pedig a vállalati szférához fordulnak finanszírozásért, a zöldek azonnal rájuk ragasztják a vállalati tőke szócsöve billogot.

Hányan is vannak a zöldek? Egy millióan? Ahhoz mindenesetre elegen, hogy a szavazatokért harcoló Gordon Brown és David Cameron politikai programjukba beépítsék célkitűzéseiket. A kormányon és a Munkáspárton belül így is jelentős mértékű túlreprezentáltságuk, így a zöld ügyek nagy számban jutnak el a törvényhozás legmagasabb szintjére, és általában sikerrel is veszik a megmérettetést. Az új környezetvédelmi törvények azonban komoly károkat okoznak az ipar számára. Már nem kell sokat várni, hogy az új zöld törvények hatását minden háztartás a saját bőrén érezze. A lobbik ereje tehát a demokrácia azon alapelvének mond ellent, miszerint minden állampolgár szavazata egyenlő, függetlenül annak társadalmi pozíciójától, vagyoni helyzetétől. A lobbi-rendszer szabályai szerint azonban ha valaki az elit által is döntően vallott és támogatott vallási vagy foglalkozási csoporthoz tartozik, szavazata nagyobb súllyal esik latba, mint azoké, akik e csoportokon kívül állnak. Épp, mint George Orwell állatfarmján: „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél”.

Meg kell találnunk azokat a módszereket, melyekkel kezelni tudjuk a lobbik felől érkező fenyegetéseket, mely fenyegetések megcsúfolják a brit történelmi demokrácia hagyományait. A lobbi-csoportok azonban nemcsak Nagy-Britanniában erősek, de Amerikában is – főleg egy gyengekezű elnök alatt. III. György uralkodása alatt az alsóházban szájról szájra terjedt a mondat: „A korona hatalma megnövekedett és tovább növekszik, így vissza kellene szorítani!” Ugyanezt a mondatot a napjainkra is relevánsnak tartom, csak korona és lobbi szavak felcserélésével. Azonban erre hiába várunk mindaddig, amíg a lobbi-csoportok vannak hatalmon, és a parlament az ő szolgájuk.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány