A német kancellár-asszony óva intett, hogy a rakétakérdés kapcsán törésvonalak képződjenek az európai politikában. Félő, hogy egy újabb világméretű fegyverkezési verseny van kialakulóban. A legfontosabb kérdés azonban az, Európa valóban olyan veszélyben van-e, hogy rakétavédelemre van szüksége. Az amerikaiak által Csehországban felépítendő radarállomás, valamint a Lengyelországba tervezett rakétaelhárító bázis tervét heves kritikával illették Németországban. A tervek nyílt kihívást jelentenek Oroszország számára és egy új fegyverkezési versenyhez vezethetnek. A nagyobb baj azonban az, hogy ismét a NATO-ban kevéssé megvitatott, amerikai kezdeményezésről van szó, mely az iraki háborúhoz hasonlóan megoszthatja Európát. Végül nem elhanyagolhatóak egy rakétaelhárító rendszer költségei sem, és egyáltalán, mi szükség van erre, ki fenyegeti Európát?

Oroszország ellen nem irányulhatnak az USA tervei, mivel a Hidegháború már csak a történelemkönyvek lapjain található. Egyébként is Oroszországnak olyan fegyverarzenálja van, mellyel bármilyen védelmi rendszert képes áttörni, és nem csak Lengyelországot, de magát az Egyesült Államokat is képes elérni közép-oroszországi kilövőállásairól. Ezért tehát nem kell teljesen őszintének venni Putyin elnök kirohanásait a kérdéssel kapcsolatban. Akkor ki lehet veszélyes Európára? Maguk a rakéták nem tekintendők tömegpusztító fegyvereknek, csak akkor válnak azzá, ha atomtöltetet hordoznak. Éppen ezért nem éri meg költséges rakétaelhárító berendezéseket építeni a hagyományos fegyverek ellen. Egyedül Irán lehet az az állam, mely hosszú távon fenyegethetné Európát atomtámadással.

Azonban az ENSZ Biztonsági Tanácsa, valamint számos EU-tagállam, köztük Németország azon dolgozik, hogy különböző szankciókkal eltérítse Teheránt az urándúsítási terveitől. Ha sikerrel járna, ez a veszélyforrás is megszűnne és a rakétavédelem kérdése még inkább háttérbe szorulna. Ha mégis továbbfejlesztené atomfegyvereit, akkor azok célpontra juttatásával akadnának problémái. Jelenleg az iráni hadsereg rakétáinak hatósugara mintegy 1500 kilométer és atomtöltet továbbítására alkalmatlanok. Amerikai források szerint legkorábban 2015-re tud interkontinentális rakétákat előállítani. Sok kérdés merül még fel, például, hogy melyik ország támogatja titokban Teheránt programjában, és ez mennyiben segíti az ott folyó kísérleteket.

Ha Irán képes lenne atomtöltetek Európába juttatására, az nem lenne egyenértékű a Szovjetunió fenyegetésével a Hidegháború idején, ahol egy világméretű atomháború forgott kockán. Ennek ellenére Európa stratégiai helyzete gyökeresen megváltozna. Irán mindenfajta közel-keleti beavatkozást meg tudna akadályozni az Európára gyakorolt nyomással, beszűkülnének az európaiak lehetőségei a világpolitika befolyásolására.

Hogy egy ilyen helyzetben mit érnének a rakétavédelmi berendezések, arra senki nem tudja a választ. Ha azonban a helyzet eszkalálódik Washington és Teherán között – mivel az Egyesült Államok soha nem fogja hagyni, hogy Irán teret nyerjen a számára oly fontos Közel-Keleten – könnyen célponttá válhatnak európai városok az iráni vezetők szemében. Ilyen helyzetben a károk csökkentése végett hasznos lehet egy rakétaelhárító rendszer. Azonban ez ma még, köszönhetően az óriási költségeknek, nem elsődleges prioritás.