A nyersolaj piaca az elmúlt időszakban még az iparág alapvetően hektikus és ködös jellegéhez mérten is kifejezetten kaotikus volt. Miután tavaly nyáron egy hordó olaj ára elérte a 77 dolláros történelmi rekordot, visszazuhant a jelenlegi 52 dolláros szintre. Ilyen gyorsan változó piaci viszonyok között azok a cégek tudnak előnyre szert tenni, melyek képesek kezelni a megnövekedett kockázatot – tehát őket a Wall Streeten kell keresnünk. Az olyan befektetési bankok, mint a Goldman, Sachs & Co., bombaüzleteket kötnek azáltal, hogy testre szabott fedezeti alapokat bocsátanak ki azon ügyfeleik számára, akik ezáltal kívánják kiiktatni a piac ingadozásait. A pénzügyi szektor olajüzletben való érdekeltségét kitűnően példázza, hogy a 2004. októberi 180 energiaügyi fedezeti alapokból mára 530 félét kínálnak a piacok.

Egyesek úgy vélik, hogy épp a Wall Street felelős az olajpiac volatilitásáért. Azonban elsősorban nem a pénzpiaci befektetők okolhatók a hosszú távú áringadozások miatt. Ők mindössze rávilágítanak a való világban meglévő változékonyságokra. Az olajpiac új befektetőinek rekordsebességű eladásai és vételei következtében az árak jóval érzékenyebben reagálnak a valós folyamatokra. Ez rendkívül hasznos, hiszen ezúton a termelők és a fogyasztók naprakész információkkal rendelkeznek döntéseik meghozatalához. „A pénzügyi piacok valójában a hírvivő szerepét töltik be. Egyszerűen nagyobb átláthatóságot teremtenek a volatilitásban, ami egyébként mindig is jelen volt” – mondja Peter Hancock, a New York-i központú stratégiai tanácsadó, az Integrated Finance Ltd. társalapítója.

Az igazság az, hogy nagyon kevés az olajfelesleg, így az árak rendkívül rugalmasan reagálnak keresletben és a kínálatban végbemenő ingadozásokra. Ingadozások márpedig vannak. Az árakra felfelé ható nyomást fejt ki a közel-keleti politikai instabilitás, Kína csillapíthatatlannak tűnő olajszomja, a globális felmelegedés következtében egyre viharosabbá váló időjárás, és a kitermelés csúcsra járatásától való félelem. Ezzel szemben ellentétes hatást vált ki az új olajmezők feltörése, a meleg tél, valamint az OPEC-en belüli árvita kibontakozásának lehetősége.

A piaci elemzők ilyen tényezők közepette 60 dollár köré teszik az olaj jövőbeni árát, viszont még a Standard & Poor’s elemzői is csak plusz-mínusz 30 dolláros hibahatárral számolnának ezzel a hoszszabb távú előrejelzéssel. Ezen ingadozó árak így rendkívül megnehezítik a döntéshozatalt az olajipar szereplői számára. Az olajvállalatoknak, az autógyáraknak, a légitársaságoknak, és a gyáripar legkülönfélébb szereplőinek egyaránt nagy szükségük van egy megbízható hosszabb távú olajár-előrejelzésre, hogy hatékonyan tudják vinni üzletüket. Nem is beszélve az alternatív energia szektoráról, ahol a befektetések olajár-érzékenysége rendkívül magas.

A jó hír azonban az, hogy meg lehet tanulni élni a gyorsan ingadozó árakkal. Így megvásárolhatjuk a befektetési bankok által kibocsátott, csökkentett kockázatú csomagokat. Ha pedig ettől idegenkedünk, akkor magunknak kell befektetésünket úgy kezelni, hogy megpróbáljunk a lehető legtöbb eshetőségre fölkészülni. Mint ahogyan azt a General Motors is tette, egyszerre két trendet is meglovagolva. Egyrészt továbbra is komoly összegeket fektetnek a benzinfaló sportautók piacra dobásában, miközben olyan energiatakarékos fejlesztéseket is támogatnak, mint a hibrid Chevrolet Volt. „Készen kell állnunk egy stratégiára akkor is, ha az olaj ára 20 dollár, és akkor is, ha 60” – mondja Paul Bellow, a GM vezető piaci elemzője. Mondani azonban jóval könnyebb, mint ugyanazt a gyakorlatban is kivitelezni.