« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Amiért nem lapos a világ
Why the World Isn’t Flat
By Pankaj Ghemawat
Foreign Policy, March/April 2007


„Az új eszmék határokat átlépve, gyorsan fognak terjedni a világban. A szegény országok lakosai azonnal hozzáférhetnek az információkhoz, melyek egykoron csak a fejlett világ lakosai számára voltak elérhetők. Minden állampolgár hamarosan tudni fogja mindazt, amihez valaha csak egyes kiváltságosok fértek hozzá. A kommunikáció forradalmának demokratizáló és liberalizáló hatása így idővel ki fogja egyenlíteni a kis és nagy, a szegény és a gazdag országok közötti egyenlőtlenségeket.” Ez a Frances Cairncross által a Távolságok eltűnése (Death of Distances) című könyvben felvázolt világkép azonban még várat magára. De az biztos, hogy egy olyan világban élünk, mely már nem az elszigetelt helyi kollektívák egymás mellett élésén alapul, melyeket magas vámfalak választanak el egymástól, és szegényes kommunikációs csatornákon lépnek kapcsolatba egymással. A mai világunk, ha lehet hinni a globalizáció szószólóinak, egyre behálózottabb, egyre jobban informált, és egyre „laposabb”.

Legalábbis ez utóbbit állítja Thomas L. Friedman, a New York Times publicistája legújabb, A Föld lapos (The World is Flat) című könyvében, mely tíz tényezőt nevez meg, melyek egyre „laposabbá” teszik a világot, és soha nem látott mértékben egyenlítik ki a globális versenyképesség küzdőterén tapasztalható versenyhátrányokat. A vízió meglehetősen vonzónak tűnik az első látásra, azonban csupán egy újabb hangzatos cím a „történelem vége” vagy az „ízlések konvergenciája” kifejezések sorában. Ezek bármily meggyőző módon próbálnak érvelni a globalizációs folyamatokkal kapcsolatban, egyvalamiben közösek: nem felelnek meg a valóságnak.

Valójában a világ egyes részei korántsem állnak oly szoros összeköttetésben egymással, mint ahogyan ezen írók látni vélik azt. A minden eddiginél gyorsabban és szabadabban áramló információ, eszmék, pénz és személyek világát lefestő világképek meggyőző érvelései ellenére a valóságban csak részben létezik az, amit mi globalizációnak nevezünk. A vállalatok, az államok stratégiáit, az emberek magatartásait vizsgálva nyerhetünk csupán igazi, valós képet arról, mit is takar valójában az a fogalom, melyet mi úgy nevezünk, globalizáció. E trendek pedig arra engednek következtetni, hogy a globalizáció jóval törékenyebb jelenség, mint azt mi gondolnánk.

A modern globális integráció fellegvárai valójában a világ pénzügyi központjait jelentő néhány nagyváros – Frankfurt, Hongkong, London, New York –, mely tényleg szoros kapcsolatban áll egymással. Azonban a számok tükrében az extrém fokú összekapcsoltság lokális, nem globális szinten van igazán jelen. Az adatok ugyanis azt mutatják, hogy a legtöbb gazdasági folyamat, mely igenis alkalmas lenne a nemzeti határok átlépésére, még mindig elsősorban az államhatárok keretei között kerül kivitelezésre. A határokat átlépő migráció, a nemzetközi telefonhívások és a menedzsmentfejlesztési projektek, az oktatás, a privát jótékonyság, a tőzsdei befektetések, a kereskedelmi ügyletek nemzetközi vonatkozásainak nemzeti össztermékből kihasított részei átlagosan 10 százalék körül mozognak, ahelyett, hogy a 100 százalék felé tendálnának. Ezen adatok így egy szemiglobalizált világ képét mutatják, melyben sem az országok között kiépített hidakat, sem pedig az azokon jelentkező akadályokat nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A globalizáció terjedési ütemét eltúlzó írók előszeretettel hivatkoznak a vállalatok azon stratégiájára, hogy termelésük és üzleti folyamataik különböző részeit a világ különböző, gyakran legtávolabbi országaiba helyezik ki. E döntéseket azonban legtöbb esetben a nyelvi kötöttségek, és a fogyasztókhoz való közelség igénye határozzák meg. Másrészt a nemzetközi kereskedelem irányáról beszámoló adatok is ellentmondanak a világ összekapcsoltságát eltúlzó nézeteknek Az amerikai–kanadai kereskedelem például a legnagyobb forgalmat lebonyolító bilaterális kapcsolat a világon. 1988-ban, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) életbe lépése előtt a kanadai államok közötti kereskedelem hússzorosa volt az ugyanolyan méretű és ugyanolyan távolságban fekvő amerikai államokkal folytatott kereskedelemnek. Habár a NAFTA valamit javított ezen az arányon a nemzetközi kereskedelem javára (a 90-es évek közepére 10:1-hez arányban), a két ország államai vonatkozásában a belső és a nemzetközi kereskedelem aránya továbbra is 5:1-hez. Tehát a határok igenis számítanak „határok nélküli” világunkban.

Az internetfelhasználás is hasonlóakra enged következtetni. A világháló terjedésével a határokon belüli honlapok látogatottsága jóval nagyobb arányban növekszik, mint más országok honlapjainak letöltése. Habár az emberek egyre könnyebben léphetnek kapcsolatba egymással, mégsem lépnek. Egy dél-koreai felhasználó például lehet, hogy napi hét órát tölt el a világháló előtt, de az szinte biztos, hogy annak legnagyobb részét barátaival való chatelésre és levélváltásra tölti. Vagy csak nézzük meg a Google példáját, mely mintegy 100 nyelven rendelkezik keresőprogrammal. Talán épp ennek köszönhető, hogy nem rég kapta meg a világ legglobalizáltabb weblapja címet. De például a Google-t Oroszországban csak a felhasználók 28 százaléka használja, míg az orosz Yandexet 64, a Ramblert 53 százalék. E két kereső pedig az internetes keresésekhez kapcsolódó reklámpiac 91 százalékát fedi le. Miért támadnak a Google-nak nehézségei Oroszországban? Mert a cégnek komoly gondot jelentett az orosz nyelv komplexitását kezelni tudó keresőprogram kidolgozása, és a helyi versenytársak jóval nagyobb beágyazottsággal rendelkeznek az orosz piacon. Mindazonáltal a Google 2003 óta megduplázta Oroszországból befolyó bevételét, de ehhez meg kellett nyitnia egy moszkvai irodát és orosz mérnökök garmadájával kellett bővítenie fejlesztői csapatát.

Ha azonban a világ jelenlegi állapotára a globalizált jelző mégsem megfelelő, akkor a legtöbb elemző azt állítja, hogy a jövőben viszont az lesz. Ennek a kérdésnek a megvizsgálásához már trendeket kell figyelembe vennünk. Az pedig, amit tapasztalunk, rendkívül beszédes. A globális integráció számos dimenzióban ugyanis már elérte a csúcspontját. Így például hozzávetőleges számítások azt mutatják, hogy a globális nemzetközi migráció 1900-ban tetőzött, elérve a Föld népességének 3 százalékát, szemben a 2005-ös 2,9 százalékkal.

Más dimenziókban igaz, hogy a csúcsértékeket nemrégiben regisztrálhattuk, azonban e területeken a növekedési folyamat szintén csak a közelmúltban, hosszú évtizedek stagnálása és visszaesése után indult be. Így a közvetlen működőtőke-befektetések GDP arányában kifejezett mértéke az első világháború előtti években tetőzött, mely szintet csak az 1990-es években érte el.

A globalizáció bajnokai egy olyan világot láttatnak, mely nem létezik. Ez kitűnő stratégia arra, hogy könyveket adjanak el, és hogy lefessenek egy világot, mely egyszer talán még létezhet is. Azonban ez egy veszélyes játék. Ugyanis azok a kormányok, melyek látnak fantáziát ezekben az írásokban, elkövethetik azt a hibát, hogy elkezdenek hinni abban, amit ezek a könyvek sugallnak:a gazdaság egyre többet számít, a politika egyre kevesebbet. Az integrált világ hamis vízióinak bedőlni – és ami még rosszabb, ezekre politikai döntéseket alapozni – nemcsak hogy nem hatékony, de veszélyes is.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány