Megjósolni az innovációt, valamiféle önellentmondást jelent: a leginkább valószínűsíthető újítások egyben a legkevésbé számítanak innovatívnak. Ám annak ellenére, hogy sohasem tudhatunk a következő sarkon beforduló forradalmi ötletről, arra vonatkozóan folytathatunk vizsgálatot, vajon miféle környezet lehet a legalkalmasabb a jövő újításaira. A sheffieldi és a michigani egyetem szakértői ezért olyan programot fejlesztettek ki, amely négy szempont alapján feltérképezi Földünk innovációra legalkalmasabb sarkait!

Gyermekszám és anyaság

Az adott országban élő gyermekek száma az innovációs potenciál egyik meghatározója. Nem a gyermekkori találékonyság, vagy művészi hajlam miatt: Ben Franklinnak esélye sem lett volna fiatal korában feltalálni a bifokális lencséket, Henry Fordról pedig igazán sok minden volt elmondható, de a fiatalosság a legkevésbé. A gyermekszám sokkal prózaibb okból kifolyólag fontos: sok gyermekből lesz sok felnőtt, és az innováció alapfeltétele a jelen lévő szürkeállomány. E tekintetben Indiát, Kínát, Afrikát vagy Dél-Ázsiát senki sem körözheti le.

Ám ez önmagában még nem elég. A gyermekek szellemi fejlődésére döntő hatással van a környezet, melyben felnőnek – ez pedig az adott országban szoros összefüggésbe hozza az innovatív képességet az anyaság intézményének helyzetével. Ahol a nők megbecsültsége alacsony, és anyagi kiszolgáltatottságuk miatt nagy számban dolgoznak monoton, kreativitást inkább nélkülöző munkahelyeken, ott gyermekeiknek is nehezebb szellemi ugrásra serkentő környezetet teremteniük. Ebből a szempontból a mezőgazdaságban nők tömegeit munkáltató országok rosszul állnak, miközben ahol vezetői szinteken, gondolkodást és döntést igénylő pozíciókban is nagy számban találhatók nők, a gyermekek szellemi környezetében is nagyobb az innovációs potenciál. E területen már az Egyesült Államok, Nyugat-Európa, Japán, Dél-Korea és Dél-Afrika áll a legjobban.

Kutatás és szellemi tulajdon

A kutatás-fejlesztés innovációban betöltött szerepe közhelynek számít, ahogyan az is, hogy a K+F-re fordított összegekben Amerika és Nyugat-Európa viszi a pálmát, őket szorosan követi Izrael, Japán és Dél-Korea. A kutatás-fejlesztésre egyre többet áldoz Kína, Brazília és Dél-Afrika is, ám ezek az országok ma még a középmezőnyben helyezkednek el.

A K+F önmagában azonban nem elég pontos mutató: legalább ennyire fontos a jogdíjak és szabadalmak exportja. Ez mutatja meg, mely országok értékelik annyira az innovációt, hogy más helyekről is magukhoz csábítsák a fejlesztőket. Ebben a megközelítésben Japán már korántsem szerepel olyan jól, miközben Nagy-Britannia, Franciaország és Svédország annál inkább.

Oktatás és képességfejlesztés

Az oktatás szintén egy ország innovációs képességének ismert indikátora. Tudnunk kell, hogy az oktatásban eltöltött hosszabb idő önmagában még nem növeli az újítási hajlamot: Thomas Edisont már 7 évesen kicsapták az iskolából és Szókratész sem végzett semmiféle egyetemet. Mégis, az oktatás az önmagunkba való invencióra nevel, és ezáltal megfelelő mentalitást adhat az innovációhoz is.

Nem véletlen, hogy azok az országok számítanak a leggazdagabbnak, ahol egyben a legnagyobb összegeket fordítják oktatásra. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az innovatív képességek fejlesztésében a középfokú oktatás bír a legnagyobb jelentőséggel, mert az egyén ebben az időszakban a legnyitottabb, és többségében itt dől el szellemi irányultsága is. A középfokú oktatásra Nyugat-Európában, Dél-Koreában, Thaiföldön, Malajziában, Kínában és Latin-Amerikában költenek a legtöbbet, valamint Dél-Afrikában és Új-Zélandon. Amerika e területen elmarad riválisaitól, ám valamelyest vigaszt jelenthet, hogy az alapfokú oktatásra fordított összegek terén már az USA és Ausztrália áll a rangsorok élén.

Társadalmi motiváció

Az innováció folyamatos előrelépést igényel, a folyamatos előrelépés pedig növekvő jólétet jelent. Mégis, a meghatározó innovációk nagy arányban a szegénységgel hozhatók összefüggésbe, elég, ha csak az amerikai autó-, sport- vagy zeneiparra gondolunk. Itt a lényegi ponthoz értünk: a titok ugyanis a „gazdag szegénység”. A szegénységi küszöbön élő amerikaiak még mindig gazdagabbak a világ népességének nagy részénél, így egyszerre rendelkezhetnek az innovációra ösztönző társadalmi motivációval, és elégséges lehetőséggel, mozgástérrel is.

A napi 20–50 dollárból élők száma megmutatja, hol találhatunk szegény, ám nem kilátástalan helyzetben lévő tömegeket, akik között jó esélye van az innovációs törekvések térnyerésének. E területen a leggyorsabban emelkedő csillag Oroszország, de ide sorolható Afrika északi és déli része is, Közép-Amerika, Peru, Törökország, Kína, Dél-Korea szintén.

Földrajzi mobilitás

Az a lehetőség, hogy a nagy újítók esetleges szerény környezetükből az innovációhoz legmegfelelőbb közegbe juthassanak, mobilitás kérdése. Azok az országok, amelyek ilyen környezetet tudnak fenntartani, és ezzel egyidejűleg megfelelő migrációs politikát alkalmaznak a tudáspotenciál befogadása érdekében, fontos lépést tesznek saját sikerük elérése felé.

E tekintetben az Egyesült Államok őrzi vezető pozícióját, de remekül teljesít Kanada, Nyugat-Európa, Izrael és az Arab-félsziget békésebb államai is, melyek együttesen a világon zajló tudásvándorlás 80%-át fogadják be. Hongkong, Szingapúr és Ausztrália is fejlődést mutat, sőt olyan ambiciózus országok is, mint Venezuela, Oroszország vagy Dél-Afrika.

Fenti szempontok alapján egyértelműen kirajzolódnak a világ azon régiói, ahonnan a jövő innovációit várhatjuk. Amerika és Európa vezető helye nem meglepetés, Japán és Dél-Korea is csak egy kicsit, míg Dél-Afrika, Ausztrália vagy Új-Zéland a globális tudásverseny újonnan érkező, titkos esélyeseinek számítanak.