Kína nagy változásra készül. Az állam azt tervezi, elismeri a magántulajdont. Eddig egyetlen törvénymódosítás sem váltott ki ekkora vitát a kommunista országban.

A Népi Kongresszus eddigi éves ülései semmi egyébbel nem jártak Pekingben, mint útlezárásokkal a lakosság bosszúságára. Tíz napon keresztül folyt a vita és a televízióban sem közvetítettek mást, csak az unalmas technokrata zsargont. A múlt heti ülésen azonban egy olyan törvénymódosítás került napirendre, amely gyökeresen megváltoztathatja a kínai tulajdonjogot. Az 1949-ben a hatalmat átvevő kommunisták az összes magánházat államosították, bár a nyolcvanas évek közepétől elkezdték azok visszaadását eredeti tulajdonosaiknak. A legtöbb esetben viszont a fővárosban mindössze csekély – az ingatlan értékének töredékét képező – kártérítést fizettek a néhai tulajdonosoknak. Az új törvénytervezet változtathatna ezen a helyzeten. A közösségi tulajdonról való lemondás nagy lépés lenne a kommunista Kína történetében. Talán ezért is húzódik immár öt esztendeje a törvény elfogadása. Eddig hét olvasatot ért meg és mindegyiket visszautasították. A régi baloldaliak szerint ellenkezik a marxizmus eszmeiségével, míg a konzervatívok a túlzott liberalizációtól, a korrupció és ingatlanspekuláció elharapózásától tartanak.

Nem ok nélkül van napirenden évtizedek óta megnyugtató megoldás nélkül a közjavak újrafelosztásának kérdése Kínában. Ezt kívánná ugyanis a nyomás, mely a vezetésre nehezedik, ugyanakkor a szociális egyenlőség elve ellene szól. A kilencvenes években állami vállalatok ezreit privatizálták, és így azok nyereségesek lettek. A tulajdon a vezetőkre szállt, ez azonban éppen annyira volt igazságos Larry Lang hongkongi közgazdász szerint, mint egy takarítónőnek adni azt a házat, melyben dolgozik. További problémakör – ami volt 1949-ben – a kártalanítás kérdése, hogy mi lesz azokkal a lakókkal, akiknek évtizedeken át az államtól bérelt lakásai magánkézbe kerülnek. Kínában mintegy 900 millió földműves él. A törvény nem részletezi kellőképpen a földtulajdon magánkézbe juttatásának kérdését sem. Ugyan védi a föld használóit a kisajátítás veszélyétől, de a privatizáció tovább fogja növelni a gazdagok és szegények közötti szakadékot. Jelenleg használati jogok illetik meg a gazdákat, de a föld kollektív tulajdonban van. A földek eladása következtében a bevételek a helyi pártkáderek zsebében landolhatnak, fejtette ki Ven Tiejun, a Pekingi Népi Egyetem Vidékfejlesztési tanszékének dékánja.

A helyzet megoldása érdekében politikai közreműködésre lenne szükség. Ven Jiabao kormányfő ezzel kapcsolatban egyértelműen kifejezte álláspontját a „Renmin Ribao” pártlapban: „A szocializmus ugyan nem ellensége a demokráciának, de Kína még nagyon messze áll attól, hogy a szocializmus alaptételeit feladja.”