Borászat Lengyelországban, sőt akár Svédországban? Az üvegházhatás lehetővé tette. Mindenekelőtt Németország a legnagyobb haszonélvezője a problémának. Mára Merlot és Cabernet Sauvignon szőlő terem a rajnai lankákon, és szokatlanul ízletes. A korábbi hagyományos, a régióra jellemző fajták, mint a Trollinger a globális felmelegedés következtében kihalófélben van. Werner Näkel német sztárborász még a kilencvenes évek elején azzal viccelt, hogy ha így folytatódik az éghajlatváltozás, Bordeaux átköltözik Németországba és Württembergben Chateau Petrust fognak szüretelni. A viccből kegyetlen valóság lett. Bár az olaszországi Piemont, vagy a francia Bordeaux legjobb éveiket zárták bortermelés szempontjából, a firenzei Mezőgazdasági Kutatóintézet jelentése szerint a hagyományos bortermő vidékek kiszáradása feltartóztathatatlan. Így a híres és sokak által kedvelt Barolo is felkerülhet a kihalástól fenyegetett szőlőfajták közé.

A következő húsz év nagy nyertese a borászatban Németország lehet. Franz Schmitt kaiserstühli borász a Barolo egy mellékfajtáját, a Nebbiolót ültette el, sikerrel. A Saar-vidéken szüretelt burgundi fajták erős konkurenciát teremtettek a francia Pinot Noir-nak, akárcsak az osztrák Wachau vidékének borai. Németország messzi keleti vidékein is felvirágzott a borászat. A korábban savanykás borairól híres Saale-Unstrut bortermő vidék Thüringiában – amely mindeddig Európa legészakkeletibb borvidéke nevet viselte – csodálatos rizlingbort adott. Azonban a többi északabbra fekvő állam sem alszik, Lengyelország 100 ezer hektár szőlővel való beültetésére kért és kapott engedélyt az Európai Uniótól. Ez annyi, mint a jelenlegi teljes német termőterület. Skandináviától Kanadáig mindenhol foglalkoztatja a gazdákat a szőlőművelés megkezdése.

Németországban szembetűnő a francia és olasz szőlőfajták előretörése, míg a tradicionális rajnai fajták északabbra tolódnak. Kritikusok szerint az idegen fajták nem illenek a német hagyományokhoz, de Hans-Peter Wöhrwag württembergi borász szerint példának okáért a Merlot egyáltalán nem tájidegen, nagyon jól beleillik a vidék borkultúrájába. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az 1997-ben Pfalzban, Kallstadtban szüretelt Cabernet Sauvignon esete, melyet egy franciaországi, Beaune-vidéki – a testes burgundi borokhoz szokott – szakértőbizottság nem tudott megkülönböztetni otthon termelt ugyanilyen borától. Dél-Afrika, Dél-Európa és Dél-Amerika számára a túlélés esélyét a meleg éghajlatra kevésbé érzékeny fajták ültetése jelentheti. Elképzelhető, hogy a korábban Dél-Afrikában és Mallorcán már meghonosított autochton portugál szárazságtűrő szőlőfajták meghódíthatják a déli vidékeket. A klímaváltozás következtében néhány évtized múlva talán a jól megszokott bordói fajták helyett a portugál Alicante Bouchet, vagy Tinta Barocca kerül a világ ínyenceinek asztalára.