2007. január 1-jén Szlovénia belépett az euróövezetbe, tizenháromra növelve tagjainak számát. Az ország mérete miatt (az eurózóna lakosságának 0,6 százaléka) azonban a csatlakozás hatása az övezet inflációs kilátásai szempontjából marginális. Szlovénia GDP-je 0,35 százaléka az övezet összesített GDP-jének, harmonizált fogyasztói árindexének inflációja pedig a 2000-es 8,9 százalékról 2006-ra 2,5 százalékra csökkent, mely 0,3 százalékkal magasabb az eurózóna átlagánál, mely 2006-ban 2,2 százalék volt. Az olajárak csökkenésének köszönhetően az infláció a 2006. júniusi 2,5 százalékról decemberre 1,9 százalékra csökkent. Az olajárakat mellőző árnövekedés ugyanezen időszak alatt viszont 1,5 százalékról 1,9 százalékra nőtt. Az euró bevezetésének történetében ez volt az első olyan hat hónapos időszak, amikor az infláció általános csökkenése mellett növekedett az olajszármazékok árait mellőző kosár fogyasztói ára. Mindez azt feltételezi, hogy a magas olajárak beépültek az energiaszektoron kívüli termékek és szolgáltatások áraiba is. 2007 folyamán várhatóan a 2006-os közeli, 2,3 százalékos inflációval számolhatunk, miközben a középtávon 2 százalék körüli fogyasztói árnövekedés várható.

Az Európai Központi Bank 2006 folyamán öt alkalommal 25 ponttal emelte az irányadó kamatlábat. Így a kamatlábak emelkedésének és az amerikai kamatlábak stabilitásának köszönhetően az euró felértékelődött a dollárral szemben, és 2007-ben várhatóan 1,5 százalékkal lesz erősebb, mint 2006-ban volt. A reál-GDP az eurózónában 2,7 százalékkal növekedett 2006 folyamán, ami a legnagyobb növekedési ütem 2000 óta. Ez elsősorban Németország és Olaszország revitalizálódásának köszönhető, mely országok az elmúlt hat év legerősebb évét tudják maguk mögött. A legnagyobb növekedést mégis Írországban, Finnországban, Görögországban, Spanyolországban, Ausztriában és Belgiumban regisztrálhatták. E felélénkülés illékonynak tűnik, mivel a 2007-es növekedési kilátások 2 százalék körüliek. A németországi áfanövelés negatív hatással lesz a hazai fogyasztás színvonalára, így az egész övezetben lassú,1,8 százalékos keresletnövekedésre kell számítani, ami 2008 után várhatóan újabb lendületet kap. Az euróövezet gazdasági fellendülése nagyban függ majd a német gazdaság teljesítményétől, elsősorban ingatlanpiacának és folyó fizetési mérlegének alakulásától.

A 2006-os fellendülés elsősorban a külkereskedelem és az állóeszköz-beruházások növekedésének volt köszönhető. Közép- és hosszú távon a 27 tagú EU gazdasági növekedése várhatóan továbbra is 0,2–0,3 százalékkal múlja felül az eurózóna növekedési ütemét, míg az EU 15-ök azzal megegyező ütemben fognak bővülni. December 5-én az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank nyilvánosságra hozta az új tagállamok és Svédország konvergenciaprogramjait, melyek az euróhoz való csatlakozáshoz szükséges pénzügyi és gazdasági érettség mutatóit mérik. A kamatlábakra vonatkozó vállalásokat Magyarország kivételével minden ország teljesítette. Az inflációs feltételeknek csupán Csehország, Ciprus, Lengyelország és Svédország felelt meg. A költségvetési stabilitás vonatkozásában pedig Észtországnak, Ciprusnak, Lettországnak és Svédországnak sikerült eleget tennie. A legnehezebb kritériumnak az árfolyamstabilitásra vonatkozó elvárások bizonyultak, melynek egyedül Észtország tudott megfelelni. Nem is csoda, hogy minden kritérium fényében épp Észtország áll legközelebb az euró bevezetéséhez, mely akár 2008-ban meg is történhet. De Ciprus, Málta, Lettország és Szlovákia is a közeljövő esélyesei.