Ezt a kijelentést Hollandia berlini nagykövete, Peter Paul van Wulfften Palthe tette a Spree folyó partján álló 17. századi ódon kereskedőházban, mely ma a holland követségnek ad otthont. A nagykövet szájából hazája és nemzete véleménye szólt, akik sokat köszönhettek történelmük során Európának. Az Európai Unió alapító tagjai voltak, és fél évszázados története során mindig vezető pozícióra törekedtek a Közösségen belül. A Közösségen kívül pedig erőteljes nemzetközi részvételt szánnak az egységesülő Európának.

Ha azonban ilyen Unió-párti a kis Németalföld, vajon miért nem szavazta meg az Európai Alkotmányt? A válasz talán úgy ragadható meg, a hollandok nem Európára, hanem az alkotmányra voksoltak ilyen módon. A hollandok elvárása a soros német EU-elnökséggel szemben, hogy elfogadható változtatásokat eszközöljenek az alkotmány szövegében. Hangsúlyosan szerepeljen a munkamegosztás kérdése a tagállamok között, a szubszidiaritás elve, valamint a biztonsági kérdések, a terrorizmus elleni küzdelem. Nem szabad megfeledkezni a környezetvédelemről és a energia problémaköréről sem. Napjainkban pedig egyre égetőbb a nemzetközi migráció kérdése. A nagykövet szerint mellékes az egységes európai himnusz, az hadd maradjon a tagállamok hatáskörében. Az alkotmánynak elfogadásának a holtpontról való kimozdításához szükséges az egyes államok közötti kommunikáció. Az európai szabályozásokat nem szabad elaprózni, az élet minden területén bevezetni. Azokat a kérdéseket, melyeket regionális vagy tagállami szinten jobban lehet szabályozni, meg kell hagyni ilyen hatáskörben.

Az európai néppártok középre tolódása a politikai palettán a szélsőségesek megerősödését fogja hozni mindkét oldalon, ez jól megfigyelhető volt a legutóbbi holland választásokon is, bár jelenleg egy erős, három pártból álló koalíció kormányoz. A koalíciók alapításában a hollandoknak igen nagy tapasztalatuk van, mint ahogy a politikai együttműködésben is más európai országokkal, így pl. Németországgal. A márciusi EU-csúcstalálkozón is a német elnökséget kívánják támogatni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a megújuló energiaforrások szorgalmazása érdekében. A világméretű klímapolitikában Európának vezető szerepet kell játszania, az energiapolitika pedig képezze az európai közös külpolitika fontos részét annak érdekében, hogy Európa erős tárgyalófélként mutatkozzon be mind az Egyesült Államokkal, de főként Oroszországgal szemben. Európának ezt az aktív és egyben irányító fellépését nem csak a világpolitika egyes szereplőivel kapcsolatban, hanem általánosságban a nemzetközi közösségben is fontosnak tartja a holland nagykövet, aki maga is hosszú éveket töltött különböző nemzetközi szervezetek vezető pozícióiban, így az ENSZ-ben. Wulfften Palthe szerint az Európai Uniót megilletné egy hely az ENSZ Biztonsági Tanácsában (BT). Erről egyébként hosszú ideje folyik a vita, de a legutóbbi ENSZ-csúcstalálkozón a BT mindenfajta bővítését levették a napirendről. Azt sem szabad elhallgatni, hogy Európának számos kérdésben hangsúlyosabban kéne képviselnie érdekeit, így többek között az egyre erősödő bevándorlással kapcsolatban. Sokáig nem kezelték tényként, hogy Európa a bevándorlók kedvelt célpontja. A legtöbb bevándorlót menekültként kezelték, holott a szabad letelepedés jogát mindenkinek biztosítani kellene. Egyébiránt a holland bevándorlási politika csak részben tekinthető követendő példának. A migráció egyben a többséghez való integrációt is jelenti, ezt kell elősegíteniük az állampolgársági vizsgáknak.

Az új tagállamok át kell, hogy vegyék az Európai Közösségek történetének fél évszázada alatt kidolgozott belső szervezeti felépítését és célkitűzéseit, hogy teljes körűen integrálódjanak az Unióba. Az európai integráció a 40-es, 50-es évek generációja és szüleik számára a béke zálogát jelentette. A mai generációnak inkább a biztonság és a jólét fogalmakkal rokonítható. Ez utóbbiakat kell fejleszteni, hogy Európa élhető legyen az elkövetkező nemzedékek számára.