Az észak-koreai kísérleti atomrobbantásoktól megrázott Északkelet-Ázsia pár nappal ezt megelőzően, szeptember 26-án még sokkal nyugodtabb volt, mikor Shinzo Abe betöltötte miniszterelnöki posztját. Abe, aki 52 évével 1945 óta a legfiatalabban megválasztott miniszterelnök, az 1955 óta hatalmon lévő Liberális Demokrata Pártból került ki, elődjéhez, Junichiro Koizumihoz hasonlóan. Családjának múltjáról elég annyit tudni, hogy egyik nagybátyja, Yosuke Matsuoka, volt külügyminiszter, a japán expanzionizmus híve volt. 1940-ben beléptette országát Hitler és Mussolini szövetségébe. Őrizetbe vették háborús bűneiért, mielőtt még elítélték volna, öngyilkosságot követett el.

Egy olyan országban, amely még hivatalosan nem kért bocsánatot háborús bűneiért, Abénak le sem kell tagadnia családi múltját. Sőt, a történelemre mazochista szemmel néző japánokkal szemben ő meg szeretné szabadítani országát a felelősség terheitől. A múltat nem feledve, Abe Észak-Korea-ellenes szankciók követelésével és némi demagógiával szerzett magának népszerűséget. A júliusban történt észak-koreai robbantásokra hivatkozva felhívta a figyelmet az észak-koreai veszélyre, és kijelentette, kész módosítani az alkotmány 9-es cikkelyét, amelyben Japán mindörökre lemond a háborúról és hadseregéről. A szándékot George W. Bush elnök is támogatja, aki már igazán szeretne magának egy erős észak-ázsiai szövetségest ahhoz, hogy megfékezze Kínát.

Fenn áll a lehetősége tehát annak, hogy Japán újra felfegyverkezik. Azért október 10-én az új miniszterelnöknek tisztáznia kellett: nem készül atomfegyverekkel (Amerika védőszárnya alatt annyira nem is szükséges). Ha mégiscsak meggondolná magát, Japánnak van elegendő plutóniuma (43,8 tonna) ahhoz, hogy pár hónap alatt egy atombombával rukkolhasson elő. Az üzenet világos és egyértelmű: még jó ideig nem lesz nyugalom Északkelet-Ázsiában