« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Felemelkedő óriások
Emerging Giants
By Pete Engardio
Business Week, July 31, 2006


Az új feltörekvő multinacionális vállalatok hullámát látva, melyek kihívást jelentenek és egyben új lehetőségeket kínálnak a már régóta ismert globális szereplők számára, úgy tűnik, hogy a globalizáció folyamata körbe ért. Az új kihívók első látásra olyan valószínűtlen országokból kerülnek ki, mint Brazília, Kína, India, Oroszország, sőt Egyiptom vagy Dél-Afrika. Teljes ágazatokat forgatnak föl, a mezőgazdasági nehézgépgyártástól a háztartási eszközök előállításán és a repülőgépiparon keresztül a telekommunikációig, felborítva a globális versengés eddig ismert szabályait. Szemben a japán és koreai vállalatokkal, melyek kezdetben a hazai protekcionizmus és az otthoni piacokon szerzett magas profitréseknek köszönhetően vaskosodtak meg, hogy aztán így léphessenek a nemzetközi színtérre, e cégeknek kemény versenykörülmények között kellett helyt állniuk a hazai piacokon, ahol a helyi riválisok mellett a tőkeerős nemzetközi vállatok is erőteljes konkurenciát jelentettek. E vállalatok a verseny eredményeképpen kialakított árpolitikájuknak köszönhetik megerősödésüket. Az indiai gyógyszergyártók például gyakran 1-2 százalékát kérik a hazai piacokon annak, amit például az amerikaiaknak kell megfizetniük. Észak-afrikai, brazil vagy indiai mobiltelefon-szolgáltatók pennys percdíjat számolnak föl. És mégis szárnyalnak ilyen körülmények között is: az egyiptomi mobilszolgáltató, az Orascom 49 százalékos, az indiai nehézgépgyártó Mahindra 81 százalékos profitnövekményt regisztrálhatott az elmúlt évben.

Persze vannak már régebb óta ismert márkanevek is, mint a Lenovo Group, a kínai számítógépgyártó, az indiai Infosys vagy a Tata Consultancy Services. E vállalatok azonban csak a felfutás első hullámának képviselői. A mexikói América Móvil lehet a világ legnagyobb mobilszolgáltatója, mely már ma is több mint 100 millió előfizetővel rendelkezik. A brazil Embraer nemrégiben vette át a 3. helyet a kanadai Bombardiertől a világ legnagyobb repülőgépgyártóinak sorában, uralva a közepes méretű gépek piacát. Mások a fejlődő világban lévő bázisaikat használják ugródeszkának a világpiaci pozíciók erősítésében. „Lenyűgöző, mily mértékű fejlődésen mentek keresztül az elmúlt években a fejlődő országok vállalatai” – mondja Harold L. Sirkin a Boston Consulting Group (BCG) igazgatóhelyettese, akik nemrégiben adtak közre 12 fejlődő ország 3000 vállalatának helyzetét elemző tanulmányukat. Ebben a BCG 100 vállalatról írja azt, hogy ágazatok és piacok átalakítására képes világszerte A száz vállalat együttesen 715 milliárd dolláros bevétellel, és félbillió dolláros vagyon fölött rendelkezik. Az elmúlt négy évben évi 24 százalékos ütemben növekedtek.

Mi teszi e vállalatokat a globális verseny esélyes szereplőivé? Egyrészt a feltörekvő piacok széles beterítése, az olcsó munkaerőhöz, ingatlanhoz, nyersanyagokhoz és erőforrásokhoz való könnyű hozzáférés lehetősége. Persze nem csupán alacsony termelési költségeiknek köszönhetik sikerüket. Emellett ugyanis magas innovációs készséget mutatnak és kitűnő menedzsmenttel rendelkeznek, hatékony piackutatás folytatnak, és így a kereslet követelményeihez igazodó új termékek piacra dobásában sorozatosan megelőzik vetélytársaikat. Az amerikai vállalatok természetesen nem először találják szemben magukat új vetélytársakkal. Az 1960-as és 70-es években jelentek meg a világpiacon az olyan nyugat-európai nagyvállalatok, mint az Unilever, a Philips, a Siemens vagy a Volkswagen. Aztán jöttek a japán és koreai vállalatok, majd a 90-es években a tajvani elektronikai konglomerátumok. Ellenben az amerikai vállalatvezetők minden alkalommal résen voltak, és a legjobbak mindig képesnek mutatkoztak az alkalmazkodásra, melynek következményeképpen erősebbek lettek, mint valaha. A mostani hullám azonban számos aspektusában különbözik a korábbiaktól. Az új vetélytársak egyszerre több országból érkeznek, különböző, jól kidolgozott üzleti stratégiák seregét felsorakoztatva. Emellett olyan országok jelentik hátterüket, melyek a rohamos fejlődés ellenére még mindig rendkívül szegények, viszont népességük rohamos ütemben növekszik. A Goldman, Sachs & Co. Előrejelzései szerint a következő két évtizedben Kínában, Indiában, Brazíliában és Oroszországban a népesség 225 millió, évi 15 ezer dollár fölötti keresettel rendelkező fogyasztóval fog növekedni (ez több mint Németország és Japán lakossága együttvéve). Így egyes előrejelzések szerint 2010-re a világ 1,2 milliárd új mobiltelefon-előfizetőjének 86 százalékát a fejlődő országok adják majd, 2030-ra pedig a világ autóeladásainak 69 százalékát itt fogják lebonyolítani (a fejlődő országok részesedése a világ autóeladásaiból jelenleg 26 százalék).

Milyen választ adhatnak erre a nyugati vállalatok? Először is el kellene kezdeniük tisztelni újonnan érkezett vetélytársaikat. Ezután dönthetnek úgy, megvédik eddig megszerzett pozícióikat, és sem a hazai sem külföldi piacokon nem engednek érvényesülési felületet a fejlődő országokból érkező új kihívóknak. Aztán dönthetnek a vállalati fúzió, a felvásárlás alternatíva mellett is. Bármit is választanak, azzal tisztában kell lenniük, hogy leáldozott az a kor, amikor mit sem téve arra várjanak egy feltörekvő piac beérésére, hogy aztán bekebelezhessék az ottani felkészületlen gazdasági szereplőket. „Ha nem lépsz be ezekre a piacokra, nem csupán egy kitűnő esélyt szalasztasz el, de elvágod magad az ottani versenyből fakadó ösztönző erőtől is, mely cégedet folyamatos innovációra készteti” – véli a Michigan University menedzsment stratégája, C. K. Prahalad. „Így nem leszel képes felvenni a versenyt e vetélytársaiddal, mikor azok már a te piacaid ajtaján dörömbölnek.” Egy cég akár a konfrontációt, akár a kollaborálást választja, az új multinacionális vállalatok ágazatról ágazatra felforgatják a globális verseny játékszabályait.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány