2006 júliusa – bármi is legyen a Franciaország –Németország középdöntő eredménye – mindenképp ezé a párosé. Először is azért, mert végre mindkét csapat úgy tekint a másikra, mint versenytárs, nem mint háborús vagy politikai ellenség. Másodszor, mert a legszebb közös vállalatot, az EADS-t újraszervezték, méghozzá sikeresen, kinevezve a kompetenseket. Végül azért, mert rájöttünk – a 10 éve minden esztendőben megrendezett francia–német–lengyel vezetők közti weimari találkozója kapcsán – hogy Európában egyetlen szövetség sem olyan megbízható, mint a párizs–berlini.

Az 1970-es és 80-as években minden nagy európai kezdeményezést a francia –német páros indított útjára: az Európai Parlament választásai általános szavazójoggal, a közös piac, közös pénz, az emberek szabad mozgása, a közös jogi tér és a biztonságpolitika. Ám amióta Jacques Chirac trónol az Elysée-ben, a páros valahogy leblokkolt. Semmi új ötlet, terv vagy ambíció. Az egyetlen kezdeményezés, az EADS is csak az iparosoknak köszönhető, nem diplomatáknak, vagy politikusoknak. Ma a francia és német gazdasági növekedés is a leggyengébbek közt vannak a világon. Csak az összefogás segíthet, hogy újra visszanyerjék kedvező pozíciójukat. Márpedig lehet, hogy épp most jön el ehhez a kedvező pillanat. A közelgő francia elnökválasztások időpontja ugyanis pont a német uniós elnökségi szakaszba esik.

A választások egyik legnagyobb kérdése tehát, hogy a mik Francia- és Németország közös tervei a közeljövőben? Több lehetőség is adatik: vagy egy szociális terv a munkajogok összhangba hozásával; vagy egy gazdasági projekt a két ország erejének egyesítésére (telekommunikáció, energia, közmunkák, vagy környezet); vagy egy olyan politikai terv, amelynek eredménye lehet akár egy külpolitikai és biztonsági feladatokkal ellátott közös elnökség.

Szívesen hallanánk a képviselőket ilyesféle javaslatokkal a héten. Természetesen semmi ilyet nem fogunk hallani. Mindenki megelégszik majd némi érdektelen megjegyzéssel a futballcsapatunk teljesítményéről.