A demográfiai robbanás, mint fenyegetés teljesen eltűnt a közbeszédből. Még a harmadik világban is számottevően csökkent a népességnövekedés üteme, így napjainkra épp a jelenség ellentettjétől kell tartanunk. Különösen Európában születik meghökkentően kevés gyerek. Olaszország helyzete a legelkeserítőbb. Pedig az 1930-as években még épp itt büszkélkedhettek a világ egyik legmagasabb termékenységi mutatóival. Ez nagyrészt Mussolini társadalompolitikájának volt köszönhető, melynek célja az volt, hogy olaszokkal népesítsék be Afrikát, és ösztönözzék a migrációt Argentína irányába. Ma viszont itt születik a legkevesebb gyerek a világon. De hasonlóképp „terméketlen” Németország lakossága is. Franciaországban a helyzet valamivel jobb, de ez nagyrészt a bevándorlóknak köszönhető, akik mára a lakosság 10 százalékát adják. Gyerekkoromban a katolikus brit családokban 6-10 gyerek nőtt fel, ma alig kettő. Az 1900-as évek elején a Közép-Európából Amerikába és Nagy-Britanniába érkező zsidók hatalmas családokat hoztak magukkal. A regisztrált történelem folyamán talán az askenázi zsidóság bírt a legmagasabb termékenységi mutatókkal. Hollywoodot például ezen családok sarjai népesítették be. Ma viszont az amerikai és a brit zsidóság is a természetes reprodukciós szint alatti számú gyerek felnevelésére hajlandó.

Minek köszönhető mindez? Egy tényező a sok közül a házasság, mint intézmény jelentőségének hanyatlása. A fiatalok jóval később házasodnak, mit korábban, már ha megházasodnak egyáltalán. Inkább az együttélést választják – melyet úgy fognak fel, mintha házasok lennének -, és nem vállalnak gyereket. Aztán összevesznek, és útjaik elválnak egymástól. Így rengeteg nő találja magát egyedül 40-edik születésnapján, amikor kezdheti elölről az ismerkedési procedúrát, és még nincs gyereke. Mások azt mondják, hogy a gyerekvállalás komoly befektetés, nem engedhetik meg maguknak. És ne feledjük a nők karrier utáni vágyát sem, amit véleményük szerint egy gyerek derékba tör, de minden bizonnyal nehezebbé teszi a vállalati ranglétrán való felemelkedést.

Másik tényezőként említhető a vallás és a hit háttérbe szorulása. Nyugat-Európában a legtöbb középkori templom már szinte csak múzeumként szolgál. XVI. Benedek pápa a reevangelizáció és Európa újbóli benépesítését választotta fő feladatának. Azt nem tudom, hogyan fogja ezt elérni, mikor az Európai Unió alkotmánytervezetéből a keresztény gyökerekre való hivatkozó passzusát is kivették.

Persze nem szabad, hogy ez a pesszimista érzés magával ragadjon bennünket, hiszen a hosszú távú demográfiai előrejelzések óriási hibaszázalékkal dolgoznak. A társadalmi trendek ugyanis könnyen változhatnak. Azt pedig semmiképp nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekvállalás – legyen is az bármennyire is fárasztó, drága, hátráltassa bármennyire is a vállalati előmenetelt – mindenekfelett örömteli, és nap mint nap melegséggel tölti el az ember szívét. Egy gyerek felemeli a lelket, és értelmet ad az életnek. Nem vállalni gyereket annyit tesz, mint megfosztani magunkat minden öröm és élvezet felétől, melyeket az élet tartogat számunkra. Ezek a kétségbevonhatatlan tények pedig az évek során vissza fogják állítani a természet rendjét.