Németországban az általános jó hangulatot és bizakodást a tavasz sem hozta meg. A nagykoalíció veszekszik és csak 100 nap erejéig tudta megnyugtatni a „publikumot”, az orvosok sztrájkolnak, a focisták állandóan vesztenek, a nemzet pedig fél a kihalástól. A világ továbbra is mozgásban van, míg Németország megállt. Nemcsak a gazdaság beteg, a szociális rendszer is krákog, többről van itt szó: a németek egzisztenciájukban veszélyeztetettek. A legyőzendő félelemről szóló viták tehát tovább folytatódnak, méghozzá ugyanolyan felszínesen, mint korábban: vállalatvezetőket hazátlanoknak bélyegeztek, mert főleg külföldön teremtettek munkahelyeket, az otthoni magas munkanélküliségi mutatókat figyelmen kívül hagyva. Felvetették, hogy a gyermektelenek nyugdíját megrövidítik. Ehhez hasonló buta kampány nem fog változtatni az alacsony születési rátán. Ellenkezőleg: melyik értelmes pár szeretne egy ilyen társadalomba gyermeket a világra hozni?

A demográfiai fogyás oka nem az emancipált nők csökkenő hajlandósága az áldozathozatalra. Ha egyáltalán, akkor inkább a férfiak azok, akikből hiányzik az elkötelezettség, mivel nem járulnak hozzá ahhoz, hogy mindkét nem számára lehetségessé váljon a gyerek és karrier.

A modern társadalmak terméketlenségének oka a kultúránk, vagy méginkább: civilizációnk. Már Oswald Spengler is a civilizált ember terméketlenségéről beszélt. Ezzel arra gondolt, hogy azok az emberek, akiket nem gyötör elnyomás, végszükség és kötöttség, nem termékenyek, mert teljesen magukért élnek.

A modern élet, úgy tűnik, nem működik gyerekekkel. A probléma azonban, hogy nélkülük sem. Akinek nincsen gyereke, nem érdekelt a jövőben. Egy gyermektelen társadalom már csak azért sem jövőképes, mert nem fektet be. A humán és a tőke etikája itt egybeesik.

A fejlődésgazdaságtanból tudjuk: egyedül pénzzel nem lehet társadalmi változást indukálni. Az afrikai kontinens erre a legjobb példa.

A probléma kultúrforradalmat követel. Egy olyan forradalmat, mely után a gyermeket nem csupán gazdasági aktívaként kezelik, hanem mint legfőbb értelem, a közösség és a jövőhöz való hozzájárulás. Mint egy mindenki számára elérhető halhatatlanság. A boldogság és életöröm, a közelség és identitásba való befektetés. A jövő világában ez a befektetés ezerszer is kifizetődik. Nemsokára, mint oly sokszor már, rájövünk, hogy a család lesz a globalizáció megoldása is.