A felmérések még mai modern, fejlett világunkban is azt mutatják, hogy a szülők inkább fiúgyermeket szeretnének. Ugyanis még mindig úgy vélik, hogy a fiú nagyobb áldás a számukra, mivel nagyobb vagyon felhalmozására képes, és így jobban tud később gondoskodni idős szüleiről. Azonban épp itt az ideje, hogy elgondolkozzanak ezen feltevésükön. Manapság úgy tűnik, hogy egy lánygyermek jobb „befektetés”, mint egy fiú. Jobb jegyeket szereznek az iskolában, és a gazdaságilag fejlett országokban több lány ül az egyetemi padokban, mint fiú. Így a nők felkészültebben pályázhatnak a 21. század új munkaköreire, ahol az agy sokkal többet nyom a latba, mint a testi erő. Nagy-Britanniában például több nő készül az orvosi pályára, mint férfi. De a legutóbbi felmérések arra is rámutatnak, hogy a szülők számára egy lány felnevelésének pénzügyi hozadéka kedvezőbb, mint egy fiúgyermek esetében.

Sőt mi több, a fejlett világ országaiban a nők fokozott munkába állása az elmúlt évtizedekben a gazdasági növekedés egyik fő motorjává vált. Nagyobb mértékben járultak hozzá a globális GDP növekedéséhez, mint a legújabb technikai és technológiai vívmányok, vagy a világgazdaság jelenlegi sztárjai, Kína és India. Ehhez adjuk hozzá még a gyereknevelés és a házimunka értékét, és azt láthatjuk, hogy a nők a globális kibocsátásnak vélhetően több mint a felét adják. Igaz, hogy a nők mind a mai napig kisebb fizetést vihetnek haza, és hogy csak kevesüknek sikerül feljutnia a vállalati ranglétra csúcsára, de amint az őket sújtó előítéletek tovább fakulnak az elkövetkezendő években, a dolgozó nők előtt hatalmas lehetőség nyílik meg a bennük rejlő tartalékok felszínre hozására.

A kormányoknak is magukévá kellene tenniük a nőkben rejlő lehetőségek kiaknázásának gondolatát. A nők ugyanis évszázadok óta kihasználtságukról panaszkodnak (és tegyük hozzá, hogy joggal teszik). A közgazdászok azonban mégis úgy vélik, hogy legkevésbé sem állja meg a helyét, mondván, hogy ők a világ legkevésbé kihasznált erőforrásai, és hogy munkába állításuk olyan gazdasági problémák megoldásának képezheti a részét, mint az elöregedő társadalom vagy a tömeges szegénység jelenségei.

Ezzel szemben többen amiatt aggódnak, hogy ha egyre több nő vállal munkát, és így egyre kevesebbet törődik gyermekeivel, az lehet, hogy növeli a nemzeti jövedelmet, azonban olyan negatív társadalmi hozadékkal járhat, mint például a születési ráták csökkenése. Erre az érvre cáfolatot hoz Amerika és Svédország példája, ahol a dolgozó nők aránya magasabb az átlagosnál, a születési ráták mégis meghaladják az Olaszországban vagy a Japánban tapasztalhatót. Mások attól tartanak, hogy a nők munkába állásának levét gyerekeiknek kell meginnia. A Maryland University professzora, Suzanne Bianchi felmérése azonban arra mutat rá, hogy a nők 2003-ban épp annyi időt töltöttek gyerekükkel, mint 1965-ben. A munkában töltött idő sokkal inkább a házimunka és a szabadidő rovására íródik, mint a gyereknevelésére.

Az bizton állítható, hogy olyan országokban, mint Olaszország, Japán vagy Németország, amelyek számára komoly gondot jelent a demográfiai fogyás jelensége, jóval kevesebb nő dolgozik, mint például az Egyesült Államokban, Svédországról nem is beszélve. Ha a dolgozó nők aránya ezekben az országokban elérné az amerikai szintet, az nagyban hozzájárulna a gazdasági növekedésük felgyorsításához. Hasonlóképpen, ha a fejlődő országokban, ahol a fiúk jóval nagyobb hányada jár iskolába, mint a lányoké, komolyabb összegeket fordítanának az oktatás fejlesztésére, annak rendkívüli gazdasági és társadalmi hozadéka lenne. Nemcsak a felkészültebb nők termelékenysége növekedne, de képzettebb és egészségesebb gyerekeket is nevelnének fel. Számos tanulmány emeli ki, hogy a nők inkább hajlandóak az egészségügyi rendszer és az infrastruktúra fejlesztésébe, a szegénység felszámolásába pénzt fektetni, mint tankokba és bombákba.

Azt szokás mondani, hogy egy nőnek kétszer annyit kell teljesítenie, hogy fele annyira megbecsüljék, mint egy férfit. Szerencsére ez nem okoz olyan nagy nehézséget számukra.