« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Hol marad az üzemanyag?
Wo bleibt der Treibstoff
von G. Dometeit, M. und C. Kühl
Focus, 27. März 2006


Olaj nélkül nincsen gazdasági növekedés. Tisztában van ezzel Kína is, állami vállalatai ezért világszerte bevásárlókörútra indultak.

Kína régóta nem tudja már saját forrásból fedezni nyersanyagéhségét. A villámgyors gazdasági növekedés miatt az elmúlt tíz évben egyedül olajfogyasztása megduplázódott. Ma energiaszükségletének majdnem egyharmadát kell importálnia, a nyersanyagszektor az összes külföldi befektetések felét elszívja.

Oroszország szkepszissel tekint a vörös sárkány expanziójára. Amikor 2002-ben Moszkva a Slawneft olajcég háromnegyedét aukcióra bocsátotta, a China National Petroleum Corporation rögtön le akart csapni rá, a Duma azonban megfékezte. Gyorsan új határozatot fogadtattak el, ennek értelmében külföldi cégeket kizártak a versenyből. 2003-ban pedig Putyin visszavonta a Szibériától Észak-Kínáig tartó vezeték tervét. A japán miniszterelnök nagyvonalú ajánlatokkal el tudta érni, hogy a vezeték egészen a Japán-tengerig, a Nachodka/Perewosnaja kikötőig érjen. Oroszország így nemcsak Japánt, hanem az egész világot ki tudja szolgálni. Kína pedig csak egy mellékvezetékben reménykedhet.

Kína világjáró bevásárlókörútja nem csak Oroszországban ütközik ellenállásba. A Kanadában tevékenykedő PetroKazakhstan megvásárlása csak úgy sikerült a kínaiaknak, hogy megígérték: a vállalat egyharmadát továbbadják a KazMunaiGaz kazak állami vállalatnak. Amikor pedig az amerikai Unocalt szerették volna megvenni, a képviselők és a kongresszus ellenállt, annak ellenére, hogy 900 millió dollárral többet ígértek, mint a konkurens Chevron.

Még ennél is zűrösebbek Kínának Dél-Amerikában, Afrikában és a Közel-Keleten történő felvásárlásai. Szudánban, ahol 2004-től ENSZ-szankciók vannak hatályban, szinte minden olajprojektben részt vesz. Miután az USA 1997-ben megtiltotta vállalatainak a szudáni jelenlétet, a kínaiak szabad utat kaptak. Kína Szudán legnagyobb fegyverszállítója, az afrikai ország olajbevételének 80%-át költi fegyverekre.

Hasonló helyzetre számít a Nyugat-Iránnal kapcsolatban is, a teheráni kormányzat szállítja Szaúd-Arábia után a legtöbb olajat Kínának. Sokan úgy gondolják, Kína kész lenne a nukleáris technológia minden fajtáját megosztani Teheránnal, amennyiben az lefektetne egy Kínában célba érő vezetéket.

Kína tehát minden eszközzel próbálkozik betörni egy olyan piacra, mely régóta foglalt. A nyersanyagforrásokért folyó világméretű konfliktus hamarosan valóságot ölt.






© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány